Szerző: tarsadalmiinnov

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2019. június 03.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Ezen alkalom során szerettem volna felmérni, hogy az eddig eltelt alkalmak során mennyit fejlődtek képességeik, úgyhogy néhány nehéz játékot vettünk elő puszta kíváncsiságból.

Első játék: Mosoly

Azért, hogy indítsuk jól a napot, körbeültünk, elindítottam egy mosolyt jobbra is és balra is, amit tovább kellet adniuk egymásnak, egészen addig amíg körbeér a kiindulóponthoz.

Második játék: Név-érintés

Mivel begyakoroltuk már a neveket, folytattuk egy koncentráció fejlesztő játékkal, amihez már az érintés is társult. A gyerekek sétáltak összevissza a térben, az egyik gyerek mondott egy nevet, aki a nevét hallotta, az egyből megérintette valaki másnak a vállát, ő pedig ezután ismét mondta valaki más nevét. A szabály név-érintés-név-érintés.  Előszőr lassan, időt hagyva játszottuk, aztán csökkentettük a reakcióidőt, aki nem reagált azonnal, kiesett volna, viszont a játék során egyszer sem hibáztak a gyerekek.

Harmadik játék: Hangsúly

Egyszerű, mindössze kétirányú figyelemmegosztást kívánó koncentrációs gyakorlat. Körben állunk, s az első négy számot mondjuk egymás után úgy, hogy közülük mindig csak az egyik legyen hangsúlyos. A hangsúly minden ismétlődés alkalmával eggyel tovább kerül: 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4.
Nem volt nehézségük a játékkal kapcsolatban, úgyhogy változtattam rajta, a hangsúlyhoz előszőr megkértem őket, társítsanak egy mozdulatot. Ezzel sem volt probléma, úgyhogy mondtam, magukban számoljanak, s csak a hangsúlyos számot mondja ki az éppen sorra kerülő. Anélkül tökéletesen működött, hogy tapsoltam volna nekik az ütemet.

Negyedik játék: Jegyezd meg!

Tucatnyi különböző tárgyat helyezünk egymás mellé. A kötött megfigyelési idő 20-30 másodperc- lejárta után letakarjuk a tárgyakat, s különféle követelményeket állítva a játszók memóriája elé, feladatokat adhatunk: meg kell nevezni a tárgyakat, pontos leírást kell adni azokról, meg kell adni elhelyezkedésüket, csoportosításukat, meg kell adni az azonos színűek számát stb. Teljesen érzékelhető különbség tűnt fel, kifejezetten javult a memóriájuk.

Ötödik játék: Szópárbaj

A kör közepén áll a két ellenfél. Egyidejűleg kell – folyamatosan! – mondaniuk egy-egy összefüggő történetet. Az nyer, aki tovább bírja. Lemértem az időt, másfél perc lett az új rekord, pár alkalommal ezelőtt 20 másodpercig bírták.

Hatodik játék: Intelligens bumm.

A játék mechanizmusa ugyanaz, mint a bumm játéké, annyi különbséggel, hogy a játékvezető, mikor valakire mutat, egy kategóriát mond, akire rámutatott, ugyanúgy leguggol, s a két szomszéd a feje felett nem bummot mond, hanem a kategóriának megfelelő dolgot.

Hetedik játék: Cica-mica

Lezárásként maradtunk körben, összeérintettük kisujjainkat a szomszédjainkkal, elkezdtünk dülöngélni jobbra-balra, majd kértem őket, hogy teljes komolysággal, nevetés, mosoly nélkül, kántálják: cica-mica. Eközben tartani kell a szemkontaktust. Aki elneveti magát, kiesik.

Reflexió: Zárásként a már jól ismert formát alkalmaztam: a korábban megismert játékokat játszottuk újra, azokat, amelyek a résztvevők kedvencei voltak korábban. Érdekes volt megfigyelni, hogy ahányszor elővettük ezalatt a folyamat alatt a játékokat, mindig máshogy és máshogy próbáltak meg létezni a játékban. Az utolsó alkalom tulajdonképpen egy örömjáték volt, búcsúzásként játszottunk még egyet.

Budapest, 2019.06.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2019. június 04.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Ez a foglalkozás az őszinteségről szólt és éppen ezért más volt, mint az eddigiek. Arról, hogy merjük egymás előtt levenni a maszkot, melyet hétköznapjaink során viselünk, s csak akkor veszünk le, mikor egyedül vagyunk otthon, a sötétben, ahol nem lát bennünket senki. Deep Focus – jellegű foglalkozás volt ez, kivételesen „játékok” nélkül. Cél: Önmagunk felé minden szempontból őszintének lenni. Az óra során komolyan magukra ismertek a fiatalok. Mély pillanatokat éltek meg ezekben a helyzetekben. Zene is kizárólag szöveg nélküli volt, hiszen nem zavarhatott be semmilyen más tényező a fiatalok gondolataiba! A hétköznapi terhek letevése, félrehagyása mellett fontos volt, hogy az eddigi év tapasztalatit hogyan használják fel ebben a nem igazán egyszerű mély tartalmakkal bíró helyzetben.

Az órát egy relaxációs gyakorlattal kezdtük. A gyerekeket megkértem, hunyják le a szemüket, s figyeljenek arra, amit mondok, próbálják átélni fejben, míg a testük mozdulatlan. Majd megkértem mindenkit, hogy mondjon saját magáról egy jó és egy rossz tulajdonságot. Én kezdtem, hiszen fontos, hogy érezzék, én is velük vagyok, s nem csak egy játékvezető. Ezután megkértem őket, hogy egymásról mondjanak egy pozitív tulajdonságot, ami tetszik a másikban. Ezután megkértem őket, mondjanak egymásról olyan tulajdonságot, amit úgymond „irigyelnek”. Ezáltal is rávilágítva arra, hogy mindenki értékes. Ezen játék során többen meg is lepődtek, hogy társaik milyennek látják őket. Ez kifejezetten azon gyerekek számár tette a legjobbat, akik önértékelési problémákkal küzdenek, hallva társaikat, megerősítést kaptak saját magukról.

Érződött is, hogy egy kicsivel több önbizalomra tettek szert általa.  Ezután megkértem őket, hogy hallgassunk meg egy zenét lehunyt szemmel, s a zene végén mindenki mondjon egy szót, vagy gondolatot, amit épp érez.

Csodálatos volt látni, hogy biztonságban érzik magukat, s meg mernek nyílni. És itt kezdődött a foglalkozás „igazi” menete: Jelzésemre néhányan kinyitották szemüket és odamehettek csukott szemű társaikhoz, egyszerre egy-egy főhöz. Kezüket a másik kezébe adva lehetőséget adtak a „vakon maradt” társaknak, hogy felfedezzék egymás kezének mindenféle vonását, az ujjbegyeket, a tenyér különféle vonalait stb. érezzék, hogy ez e kéz, most itt van és megtapasztalható milyen egy ismeretlen ember szavak nélküli megismerése! FONTOS: Nem az érzékiségről szól ez a gyakorlat, hanem a megtapasztalásról! Mindenki sorra kerül, nincs kiállás! Majd, amikor végéhez érnénk új gyakorlat következik: hasonló az előzőhöz, csak a „vakok” most arcot olvashatnak le a kezükkel. Gyengéden, figyelve arra, hogy ne okozzon senki sem rossz érzést a másiknak!

Legalább 80 percig tartott, mikor újra kinyitották a szemüket, érződött, hogy megváltozott valami. Másként csillogott a szemük, elengedték a „maszkjaikat”. A foglalkozás legvégén spontán közös ölelést kaptam tőlük, s ekkor éreztem, hogy tényleg csapattá formálódtak. Úgy gondolom, az elmúlt pár hónap elérte hatását.

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
• Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o figyelem összpontosító képesség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködési képességét

Budapest, 2019.06.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2019. május 15.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A metakommunikáció, illetve utánzókésség állt ezen alkalom középpontjában.

Első játék: Sportjátékok

a.) Labdát dobunk egymásnak (kislabdát, kézilabdát, kosárlabdát, medicinlabdát), léggömböt: pingpongozunk, teniszezünk- mindezt tárgyak nélkül.

b.) A fenti játékot a játékvezető jelére lassítottan végezzük. Ha megfelelően koncentrál a társaság, játékuk olyanná válik, mint a lassított filmfelvétel.

c.) A vezető fotózza a játékot- fényképezőgép nélkül. Amikor kattint, a játékosok belemerevednek a mozdulatba. A következő kattintáskor tovább folytatódik a mímes sportjáték.

d.) Két csapatban is játszható a “sportjáték”. Az egyik csapat tagjainak feladata, hogy mímes eszközökkel jelenítsenek meg sportokat, azok jellemző mozdulatainak segítségével. A másik csapat tagjai megnevezik a bemutatott sportágat. Öt sportág bemutatása után feladatot cserél a két csapat.

Egy pillanatig sem esett ki egyikük sem a játékból, ezt az is alátámasztja, hogy a játék végén tiszta víz volt a pólójuk az energiabefektetéstől.

Második játék: Foglalkozások

Hasonló játék, mint az előző, csak most nem sportról, hanem foglalkozásokról van szó.

Harmadik játék: Szí-szá-szú!

Lazítás gyanánt játszottunk egy kör szí-szá-szú-t!

Negyedik játék: Folytasd az akciót!

A csoport egyik tagja bemutat egy rövid “jelenetet”, például felhúzza a cipőjét. Ha az előre megállapított sorrend alapján következő játékos megértette miről van szó, akkor a helyére áll, és ott folytatja, ahol társa az imént abbahagyta, például a cipőjére csatol sílécet. A harmadik játékos folytathatja például azzal, hogy elkezd síelni.  Nehezen indult el az asszociálás, viszonylag hamar abbahagytuk a játékot, mert pár csere után nem született több ötlet.

Ötödik játék: A helyzet kulcsa

Egy játékost kiküldünk a teremből. A bent maradók feladata az, hogy rövid tanácskozás után beálljanak egy olyan állóképbe, amelyben egy fontos szereplőnek a helyét üresen hagyták. A kiküldött játékos feladata: megtalálni a helyét. Amint elfoglalta helyét, megmozdulhat az állókép, szöveges, mozgással játékkal folytathatjuk. Több kört játszottunk ebből a játékból, nevettünk is sokat, volt, aki elképesztő nagy magabiztossággal állt be a képbe, s amikor elindult a jelenet, zavarba jött, hiszen ő azt hitte, hogy favágókat játszanak, közben kiderült, a golfpályán golfpartiznak.

Hatodik játék: Cica-mica

Lezárásként maradtunk körben, összeérintettük kisujjainkat a szomszédjainkkal, elkezdtünk dülöngélni jobbra-balra, majd kértem őket, hogy teljes komolysággal, nevetés, mosoly nélkül, kántálják: cica-mica. Eközben tartani kell a szemkontaktust. Aki elneveti magát, kiesik.

Reflexió: A résztvevők nagyon jól alkalmazkodtak a játékok kereteihez. Könnyen képzelték el a különböző sportokat, foglalkozásokat, és nagyon jól dolgoztak a pantomimes eszközökkel. Több gyereknek kissé nehezére esett a képzeletét működésbe hozni, de többen nagyon jó példával jártak elő ezeknek a résztvevőknek. A többi játék a gyors helyzetfelismerésre épült. A résztvevőknek fejlődött az elemző és értelmező képessége is.

Budapest, 2019.05.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2019. május 18.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Ezen alkalomkor a hangsúly az önismeretre, önképre, társismeretre éleződött.

1. IDŐUTAZÁS

Megkértem, idézzék fel, majd próbálják megjeleníteni öt vagy tíz évvel ezelőtti önmagukat. Igyekezzünk úgy járni, beszélni, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt.  Ami után ez megtörténik, „előre fogom hajtani az időgépet”, s próbálják meg elképzelni az öt-tíz évvel későbbi önmagukat. El is kell játszani. Néhol szólnom kellett nekik, hogy ne tegyenek rá a szerepre, próbáljanak őszinték maradni.

1. HOL ÁLLOK?

Megkértem a csoport tagjait, hogy állítsanak össze ellentétpárokat. Pl.: figyelmes-figyelmetlen, önző- önzetlen. Ami után ez megtörtént, kértem, hogy képzeljenek el egy egyenest, amely végpontjai a terem ellentétes oldalain vannak. Sorra vesszük az általuk hozott ellentétpárokat, és mikor hallják azokat, három másodpercük van a képzelt vonalon elhelyezkedni az alapján, hogy hogyan minősítik önmagukat.

III. PÁROS INTERJÚ

Minden játékost megkértem, írjon fel nyolc-tíz olyan kérdést, amelyet a vele interjút készítőnek kellene feltennie ahhoz, hogy őt minél jobban megismerhesse. Ezután következhet a párválasztás, majd a kérdéseket kicserélve készítsék el egymással az interjúkat.

Az éppen „hallgató” játékos feladata a kapott válaszok megjegyzése. Ezután két másik párral hat fős csoportot alakítva – a kapott válaszok alapján – kell bemutatni partnerüket a többieknek. A gyerekek csodálkozva, kíváncsian hallgatták az éppen beszélőket, rácsodálkozva, mennyi mindent nem tudnak egymásról.

1. HOGY IS TÖRTÉNT?

Párcsere történt. A pár egyik tagja elmondott a saját életéből egy történetet. A másik megismétli azt olyan módon, hogy megpróbálja pontosan utánozni társa hanghordozását, hangsúlyait, testtartását, gesztusait.

1. KI VOLT AZ?

Egy önként vállalkozó kiment a teremből. Megkértem három gyereket, mondjanak róla egy-egy mondatot, lehetőleg olyasmit, amit csak az illető tudhat a kitalálóról. Kértem őket, hogy próbáljanak meg személyes dolgokat mondani, de figyeljenek arra, hogy ne legyen sértő, se megalázó. A kint levő gyerek ezután visszajött, s megpróbálta kitalálni az elhangzottak alapján, ki állította róla a mondatokat.

1. PÓK MÁSZIK A FALON

Először odaálltam a falhoz, s megkértem a gyerekeket, álljanak a terem hozzám képest levő legtávolabbi pontjára. Ismertettem a feladatot: Amikor feléjük fordulok, mozdulatlannak kell lenniük. Amikor a fal felé fordulok, azt mondom “Pók mászik a falon, 1, 2, 3 stop!” Erre megfordulok, s megint meg kell fagyniuk. Ha mozgást észlelek, akkor az illetőt hátra kell küldenem, így ő kezdheti elölről. Az győz, aki a leghamarabb érinti meg a vállam, s így átveszi a helyem.

Az előző alkalomhoz képest lényegesebben oldottabb hangulatban jöttek be a foglalkozásra. Kiderült, volt egy lyukas órájuk, és az alatt az óra alatt drámajátékokat játszottak, készültek a foglalkozásra. Így megspórolva a bemelegítőt, azonnal a lényegre is tértünk. Az időutazós feladatnál akadtak olyan diákok, akik valamiért szándékosan távol tartották magukat a feladattól. Viccet csináltak belőle, érződött, hogy szándékosan komolytalankodnak. Voltak, akik mikor vissza vagy előre utaztak az időben, nagyon megjátszották magukat.

Megkértem őket, hogy finomítsanak kicsit, ugyanis a játék célja nem az, hogy ki mennyire tud színészkedni, nem kifele kell játszani, hanem saját maguknak. Meg kell találni az őszinteséget, s így megteremtődik az igazság is. Ebben a játékban így még egy kört futottunk, viszont kérésemre saját magukat is „lecsillapították”. Az első próbálkozáshoz képest sokkal árnyaltabb, mindazonáltal színesebb képeket mutattak, megérezték a játék igazi erejét, komolyságát. Néhány kép egészen meghatóra sikerült.

A következő játék során belenéztek a saját maguk által felmutatott tükörbe azon szavak alapján, melyeket ők hoztak. Kértem őket, hogy indokolják meg, miért oda álltak, ahova végül a voksukat tették? Nem szeppentek meg, mindenki őszintén elmondta az okát. Ez is azt támasztja alá, hogy a diákok közti bizalom egyre csak erősödik foglalkozásról foglalkozásra!

A páros interjú játék is izgalmas volt a gyerekek számára, sugárzott belőlük a társaik felé mutatott érdeklődés, odafigyelés. Itt volt lehetőségük még jobban megismerni a másikat. Ezek a helyzetek azok, amit a színházi érzékenyítés „keres”, erre törekszik, hiszen ezekben a pillanatokban lehet megtalálni az egyszerű őszinteséget!

A következő játéknál fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy ne legyen sértődés, a cél nem a társunk kigúnyolása, senki ne vegye magára, ha egy kicsit eltúlozva jelenik meg társa szemében. Kiválóan teljesítették a feladatokat, nem csak az igazi történetmesélők ismertek magukra, hanem mindenki felismerte a megjelenített társaikat.

Az utolsó előtti játéknál meglepődtek, és örültek is, mikor a játék végére kiderült, hogy mennyi mindent tudnak egymásról, bár mindez elvárható volt az óra felépítése miatt!

Levezetőként egy igen szórakoztató játékot játszottunk, mindenki átmozgatta mindenét, s a végére feltöltődött energiával útra bocsájtottam őket.

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
• Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o figyelem összpontosító képesség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködési képességét

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

Időpont: 2019. április 04.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek továbbfejlesztése
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
• A csoport, mint „safe space” alkalmazása
• A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
• beleélő készségét és az arra való bátorságát
• toleranciáját és stressztűrését

A nyolcadik foglalkozáson intenzíven foglalkoztunk az improvizációval, illetve Henning Mankell – A csillagkutya című regényét dolgoztuk fel.  A foglalkozáson fejlődött a diákok kreativitása, csoportos problémamegoldó képessége, együttműködési készsége, mozgáskészsége.  kommunikációs készsége, verbális és nonverbális kifejezőkészsége, előadókészsége, megfigyelő és utánzókészsége.

1)Mesélj valamitó

A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.

2) Akadémiai székfoglaló

Ráhangolódásként és bemelegítésként egy mozgásos játékot hoztam a diákoknak. A térben szabálytalanul vannak elrendezve a székek, eggyel több, mint a játszók létszáma. Egy játékos lassan, konstans tempóban sétál, a célja, hogy leüljön egy székre, a többieknek pedig az, hogy ebben megakadályozzák.

3) A regény tartalmi felfrissítése, összefoglalása

Átbeszéltük a történetet. Elmondták, kinek mi tetszett, mi nem tetszett, mi az, ami foglalkoztatja őket, mi az, amiről úgy érzik, hogy közös bennük és a történet bármelyik szereplőjében.

4) Képalkotás

A diákokat három csoportra bontottam és arra kértem, hogy a tantermet rendezzék be Joel szobájaként.

5) Improvizáció

A diákok csoportokban megbeszélték a kedvenc mondatukat a regényből. Egyet kiválasztva az előző foglalkozáson megismert improvizációs technikával jelenetbe foglalták.

6) Gyakorlás

Az elkészült jelenetek pontosítása és gyakorlása, kontextusba foglalása a regénynek megfelelően.

Összegezve: ezen alkalom rendkívül jól mutatta azt, hogy hová jutott el ezen pár hónap alatt a csoport. A játékok, melyek minden órán ismétlődtek, határozottan sokat hozzátettek a gyerekek fejlődéséhez, a kíváncsisághoz, a nyitottsághoz. A székfoglalós játék rendkívüli kohézióról tett tanúbizonyságot. Egy élmény volt a gyerekeket játék közben nézni, hogy mennyire figyelnek egymásra, az egész játék olyanná vált, mint egy szertartás, egy rituálé.

Ezek után, a regény átbeszélése során jelentősen koncentrált atmoszféra teremtődött meg, melyet, amíg tartott a beszélgetés, senki nem tört meg, sőt, elhangzott jó pár őszinte vallomás saját magukról, párhuzamot vonva bizonyos regénybéli szereplővel. A gyerekek meg mertek nyílni, kellő komolysággal, hozzáállni a feladathoz, s így nem csak a történetet elevenítettük fel, hanem annak mélységeit is felderítettük, és megízleltük a fontosabb fordulatokat.

Ez a beszélgetés rendkívül hasznos volt a következő improvizációs feladatban, ugyanis színre kellett vinni a kedvenc jeleneteiket/ mondataikat, a maradék idő ezen jelenetek gyakorlásával telt.

Budapest, 2019.04.30

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2019. április 17.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás során régebbi játékokat ismételtünk, melyeknek köszönhetően fejlesztettük a csapatkohéziót, a koncentrációt és a memóriát.

Első játék: Hangsúly

Egyszerű, mindössze kétirányú figyelemmegosztást kívánó koncentrációs gyakorlat. Körben állunk, s az első négy számot mondjuk egymás után úgy, hogy közülük mindig csak az egyik legyen hangsúlyos. A hangsúly minden ismétlődés alkalmával eggyel tovább kerül: 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4. Nem volt nehézségük a játékkal kapcsolatban, úgyhogy változtattam rajta, a hangsúlyhoz előszőr megkértem őket, társítsanak egy mozdulatot. Ezzel sem volt probléma, úgyhogy mondtam, magukban számoljanak, s csak a hangsúlyos számot mondja ki az éppen sorra kerülő. Abszolút érzékelhető volt a különbség, a fejlődés azóta, amióta játszottuk ezt a játékot.

Második játék: Karmester

Egy önkéntes kiment a teremből, addig választottak a gyerekek maguk közül egy karmestert, aki a játék alatt lassú mozgást fog végezni, a többiek pedig majd utánozzák. Behívtam a gyereket, három lehetősége volt megfigyelni a csapatot, és kitalálni, ki a karmester.

Harmadik játék: Szí-szá-szú!

A bumm után következett ez a játék, ami a drámajátékokba való bevezetéshez egy népszerű és rendkívül egyszerű, ugyanakkor sok figyelmet igénylő játék. Ez a játék fejlesztette a tanulók figyelem összpontosító képességét és mozgáskészségét.

Negyedik játék: Intelligens bumm.

A játék mechanizmusa ugyanaz, mint a bumm játéké, annyi különbséggel, hogy a játékvezető, mikor valakire mutat, egy kategóriát mond, akire rámutatott, ugyanúgy leguggol, s a két szomszéd a feje felett nem bummot mond, hanem a kategóriának megfelelő dolgot.

Ötödik játék: Név-érintés

A gyerekek sétáltak összevissza a térben, az egyik gyerek mondott egy nevet, aki a nevét hallotta, az egyből megérintette valaki másnak a vállát, ő pedig ezután ismét mondta valaki más nevét. A szabály név-érintés-név-érintés.  Előszőr lassan, időt hagyva játszottuk, aztán csökkentettük a reakcióidőt, aki nem reagált azonnal, kiesett.  Teljesen érzékelhető, hogy mennyit fejlődött a koncentrációs képességük.

Hatodik játék: Cica-mica

Lezárásként maradtunk körben, összeérintettük kisujjainkat a szomszédjainkkal, elkezdtünk dülöngélni jobbra-balra, majd kértem őket, hogy teljes komolysággal, nevetés, mosoly nélkül, kántálják: cica-mica. Eközben tartani kell a szemkontaktust. Aki elneveti magát, kiesik.

Reflexió: Ezen az alkalmon is több, korábban már megismert játékot játszottunk újra, olyanokat, amelyeket kedvelt a csoport korábban is. Tettem ezt azért, mert a korábban megismert szabályokat könnyebb nekik újra alkalmazni, ezeken belül új játékstratégiákat kialakítani. A csoporton érezhető, hogy alkalomról alkalomra egyre inkább egy homogén csoportként van jelen. A korábban marginalizálódott csoporttagok is aktívan részt vettek a már ismert játékokban, otthonosan mozogtak bennük.

Budapest, 2019.04.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

 Időpont: 2019. április 05.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Ez az alkalom a csoporttagok közti kapcsolat mélyítésére, illetve az együttműködési képesség fejlesztésére szolgált.

1. BUMM.

Körbeálltunk, majd játékvezetőként beálltam a kör közepébe, kitüntetvén magam seriffi címmel. A játék mechanikája egyszerű: A serif fegyvert formál kezével, s mutat valakire, miközben azt mondja, BUMM. Erre a célszemély azonnal leguggol, s a két szomszédja a feje felett összelő, szintén BUMM-mal. Mivel ezt a játékot már nagyon jól ismerjük, a gyerekek kérték, hogy játsszuk kiesősre.

1. KATEGÓRIA.

A játék mechanizmusa azonos elődjével, most a serif a kör közepén amikor mutat valakire, nem BUMM-ot mond, hanem egy kategóriát, amire a rámutatott diák lehajol, s a két szomszédja összelő, s az marad benn a játékban, aki hamarabb teljesíti a feladatot. Pl. szín…piros, magyar költő… Petőfi Sándor.

III. MESTERSÉGEM CÍMERE…

Két önként jelentkező félrevonul, kitalál egy foglalkozást, amit el fognak mutogatni. Amikor visszajönnek, belekezdenek a „mesterségbe”, a többieknek meg ki kell találniuk, úgy, hogy ismerik a foglalkozás első és utolsó betűjét.

1. FOGALMAZÁS

A csillagkutya szimbólumáról kellett írniuk egy fogalmazást, ezután felolvasniuk, azután beszélgettünk a fogalmazásokról.

1. FORRÓ SZÉK

A fogalmazások felolvasása után forró széket játszottunk. Aki a székben ül, igazat kell mondania, bármit kérdezhetnek tőle. Jó volt látni, hogy ezek a gyerekek figyelnek egymásra, és érdeklődően, empátiával telve kérdeznek. Jó hangulatú volt az egész játék, kialakult egy bizalmas légkör.

A foglalkozás elején a gyerekek nagyon fáradtnak tűntek. Körbeültünk, és beszélgettünk, hogy hogyan telt eddig a napjuk. Megosztották élményeiket, sajnos a csapat nagy részének nehéz napja volt: felelés, dolgozat, talán a rossz idő is befolyásolta őket, abban mind egyetértettek, hogy nehezen telt az idő. Bemelegítőnek két általuk kedvelt játékot játszottunk, bízva abban, hogy ez majd visszahozza az “életkedvüket”. Így is történt, miután felvillanyozódtak, átléptünk egy új játékra. Voltak bizonyos jelenetek, amíg igencsak félreérthetőek voltak, de ezekből a helyzetekből fakadó nevetések még jobban felderítette őket. (Például az egyik páros épp gereblyézett, mire az egyik gyerek bekiáltja: “Én tudom, hogy mit csinál: porszívózik!”)

Ezen játék után, miután kicsit megdolgoztuk a fantáziánkat, a Csillagkutyáról ejtettünk pár szót. Utána a megírt rövid fogalmazásokat fel kellett olvasni, aztán beszéltünk róluk. A címe az volt, hogy “Az én Csillagkutyám”. Kivétel nélkül mindenki, bár más szavakkal, azt írta, hogy a Csillag felé tartó kutya az egy tükörkép, melyben saját magukat látják.  A csillag pedig a cél, mit minden áron meg akarnak közelíteni, s ha elérik, beteljesítik a jelenlegi legnagyobb álmaikat. Szóba került ezután a regény is. melyet elolvastak. Mit gondolnak Joelről? A beszélgetés végére közös megállapítás született. Joel életében nincs egyensúly, nagy a diszharmónia, s a végén, ahogy a Csillagkutya eléri a csillagát, úgy Joel élete is egyensúlyba kerül, harmónia terül rá.

Érdekesnek találtam azt a rendszert, amiben a fiatalok gondolkoztak a témában. Miért küzdünk igazán? Van értelme küzdeni? Mi a küzdés maga? Mi végre keressük önmagunkban az erre való törekvéseket? Néhány kérdés, ami a foglalkozás során feljött és nem én, hanem a fiatalok kérdezték egymástól!

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
• Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o figyelem összpontosító képesség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködő képességét

o figyelem-összpontosító képességét

Budapest, 2019.04.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. május 31.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek továbbfejlesztése
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
• A csoport mint „safe space” alkalmazása
• A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
• beleélő készségét és az arra való bátorságát
• toleranciáját és stressztűrését

A kilencedik foglalkozáson intenzíven foglalkoztunk az improvizációval, illetve Henning Mankell – A csillagkutya című regényét dolgoztuk fel.  Véglegesítettük az improvizált jeleneteket, ezeket összefűzve szövegkönyvet hoztunk létre, ld. 1. számú melléklet.

A foglalkozáson fejlődött a diákok kreativitása, csoportos problémamegoldó képessége, együttműködési készsége, mozgáskészsége.  kommunikációs készsége, verbális és nonverbális kifejezőkészsége, előadókészsége, megfigyelő és utánzókészsége.

1)Mesélj valamit

A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.

2) Akadémiai székfoglaló

A diákok kedvenc játéka lett, így ráhangolódásként ezt játszottuk. A térben szabálytalanul vannak elrendezve a székek, eggyel több, mint a játszók létszáma. Egy játékos lassan, konstans tempóban sétál, a célja, hogy leüljön egy székre, a többieknek pedig az, hogy ebben megakadályozzák.

3) Előadás létrehozása

A meglévő, a regényhez kapcsolódó, illetve nem kapcsolódó improvizációkat összefűztük és szövegkönyvet hoztunk létre belőle, ld. 1. sz. melléklet.

Fontos, hogy minden alkotó folyamat előtt bemelegítsük mind testünket, mind az elménket, felkészítsük az alkotásra. Ennek okán, mielőtt bármibe is belefogtunk volna, játszottunk kicsit, ezáltal leraktuk az aznapi problémákat, feszültségeket, megtisztítottuk magunkat azon energiáktól, melyek akadályoznak a munkában.

Mellékletként csatoltam az előadás szövegkönyvét, mely nagyrészt a gyerekek által lett kitalálva. Kizárólag vezetőként, irányítottam őket, ha letértek a jó útról, visszatereltem őket, illetve akkor szóltam nagyrészt bele, ha elakadtak valamiben. Nem szerettem volna “megrendezni” az előadást, szerintem így, hogy közösen, mindenki ugyanannyi energiát tett bele, még inkább őszintébbnek bizonyul, hiszen a sajátjukká válik, és már emiatt is a legjobbat akarják kihozni belőlük. Az előadásban a közösen megbeszélt fontosabb pillanatokra kerül a hangsúly, alkalmazva az ez alatt a hónapok alatt tanult játékokat.

1. melléklet

Henning Mankell: A csillagkutya

1. Jelenet

A szereplők a nézőtéren ülnek, háttal a közönségnek, a tárgyaikkal játszanak.

Kata: Elolvastátok?

Solt: Nem. Mit?

Kata: A fényállatot.

Anna: Az valami más.

Kata: Tényleg, tényleg, jó, hogy mondod, Csóvafóka.

impró a rossz címekből

Szabi: (valami, amit csak Szabi tud kitalálni)

Andi: A csillagkutya.

3 vita, a harmadikra Andi hosszan csendben néz Szabira.

Andi: Mondd ki még egyszer. Mondd ki még egyszer, ha mered.

Vivi: Mikorra kellett elolvasni?

Nati: Február 7.

Mindenki a csuklójára néz, mintha karóra lenne rajta. Lassan egymásra néznek, kis bűnbánó tekintet. Aztán egy hatalmas nevetés.

Nekem nem volt időm elolvasni, mert…. mindenki mond valami nyakatekert indokot.

Solt: Nekem mindegy, én fa leszek.

Flóra: De hát holnap jön Verus, és megcsináljuk az előadást.

Vivi: Az mikor lesz?

Flóra: Jövő csütörtökön.

Karórás-nevetős, de most erőltetett nevetés jelenet újra.

Solt: Nekem tök mindegy, én fa leszek.

Kitti a színpad elején ülve hangosan lapoz egy hatalmas füzetet, mindenki ránéz.

Kitti: Bocsi. Az olvasónaplóm.

Mindenki odarohan, kérik, hogy olvassa fel, kivéve Solt. kép: Utolsó vacsora. Iskolatejet és kekszet esznek, miközben felolvas.

Solt: Nekem mindegy, én fa leszek.

Evelin:

A kutya. Vele kezdődött minden. Ha nem látja meg a magányos kutyát, talán nem történik semmi. Semmi mind abból, ami aztán olyan komolyra fordult, amitől minden megváltozott.

Minden a magányos kutyával kezdődött, akit megpillantott azon a téli éjszakán, amikor hirtelen felébredt, kibújt a meleg ágyból, kibotorkált és az ablakfülkébe ült.

Netti:

Az ablakot vastag, kristályos jég borította, a hőmérőről leolvashatta, hogy majdnem harminc fok mínusz van odakint.

Ábel: Az a magányos kutya nem ment ki a fejéből.

Ezen a télen többször is felébredt éjszaka, maga sem tudta, miért. De minden alkalommal felkelt, kicsoszogott a hideg linóleumon, az ablakfülkébe kuporodott, és várt a kutyára, hátha visszatér.

Zsombor: Még alhatok két órát, amíg iskolába kell indulnom, gondolta. Álláig húzta a takarót, összekuporodott, lehunyta a szemét, és már látta is a magányos kutyát futva közeledni.

Hangtalan léptekkel sietett a téli éjszakában, talán egy távoli csillag felé.

De most tudta, hogy sikerül elkapnia. Becsalogatja az álmába, összebarátkozik vele, és milyen jó az is, hogy ott az álomban nincs olyan hideg, mint odakint a téli éjszakában…

1956 tele volt, ekkor látta először a magányos kutyát.

Ezen a télen történt minden.

Minden, ami azzal a kutyával kezdődött.

Hamarosan elaludt a favágó fia, akit úgy hívtak, Joel Gustafson. (Ábel a helyére)

1. jelenet

Ábel kadét pólóban, a szobájában. Ránéz a kisszékre, dühös, felrúgja, de nem agresszívan, ő nem olyan.

Ábel: Hogy lehet valakinek kisszéket ajándékozni, aki világosan elmondta, hogy sárkányt kér születésnapjára? húzza a kabátját, amíg megy a dialógus, kimegy

Solt: Nekem tök mindegy, mert…

Mindenki: MERT FA LESZEL?

Solt: Pontosan, de ki ez a csávó?

Zita: Emlékszel az előző jelenetre?

Solt: Tudom, Joel Gustafson, akinek az apja… felcsillan a szeme, Light of the Seven zene be.  Lassan a színpad felé sétál, mint egy balett táncos. a

Mindenki: Solt…Solt, ne. Solt. Ne.

Anna: Joelnek van egy apja… Zsombor előlép

Másik picilány: Ne, Kitti, mit csinálsz? Zsombor vissza

Anna: Előbb-utóbb úgyis megcsinálja, legalább túl leszünk rajta. Joelnek van egy apja, Samuelnek hívják, favágó, valaha tengerész volt, ma a tenger után sóhajtozik.

Táncos-favágó jelenet, a végén Soltot kihúzzák a színpadról.

Kitti:

Joelnek van egy apja, Samuelnek hívják, (Zsombor előlép, tengerészsapka rajta) favágó, valaha tengerész volt, ma a tenger után sóhajtozik.

Netti:

Van egy anyja is valahol, (Panna előlép) akiben lakik valami, és azt Nyugtalanságnak hívják.

zene: Aventura – Obsession. Mindenki táncol. Helyszínváltozás: hajót formálnak, behozzák rajta Zsombort, leugrik. Samuel kiköt északon, ott meglátja az Jennyt, ölelés, sapkából baba, fények, zene a sarokból. Kadét póló fel a babahajóra, tanítják járni. Közben: üvölt a baba, nincs kaja, elfeleznek egy kiflit.

 Amíg Samuel a kis Joellel tanul járni, a kishajó kifut a függöny mögé a hátuk mögött Jenny lelép a fények irányába. Samuel és Joel megfordul, amíg Jenny lelép, Joel felhúzza a Kadét pólót, először Samuel lép vissza a színre, majd a Kadét pólóban Joel is. Panna fogja a képkeretet, felkötözi, egy trepnire áll, és a keret mögött szoborrá dermed.

Blanka (Westman néni): Nem tehetett róla anyád. Benne volt a nyugtalanság. Láttam már akkor is, amikor beköltöztetek ide, Samuel meg ő. Mindig messze járt a tekintete. Egy nap lehozott téged, és kérdezte, nálam hagyhat-e, amíg apád hazajön, mert neki dolga van. De láttam rajta a nyugtalanságot, és a bőröndjét is kinn a tornácon. Nem tehetett róla, a nyugtalanság miatt volt, ami benne élt….

III.

Akik mondják a szöveget, beállnak sziklának.

Blanka: Lent a folyónál Joel titkot őrzött.

A kőpillérek mellett, amelyek a vashidat tartják, ahol naponta több vonat is átzakatol, van egy nagy kőtömb, egy kétfelé hasadt szikla.

Valaha kerek volt. A hasadék kétfele választotta, és Joel elképzelte, hogy ez a földgolyó.

Ha bemászott a hasadékba, amely nedves mohától illatozott, elgondolta, hogy a belsejében van annak a földnek, amelynek igazában a felszínén jár.

Lina: Ez volt a titok: látni valamit, amit más nem lát.

Panna: Most, hogy már tizenegy éves lett, Joel tudta, hogy mindez játék. Mégis fontos, hogy az ember tudjon komolyan játszani. Másképp cserbenhagyja a titkát.

Ábel a sziklahasadékban ül, marionett játék

szikla, víz, és a játék: mindenki

Ture (Lina): HELLO!

Joel: Á! Te ki vagy? Mit keresel itt? Ez az én hasadékom. Ture: Ture vagyok.

Evelin: Ez egy nagyon hosszú jelenet.

Netti: Pörgessük?

Evelin: Aha

cincogás, videótekerős játék, közben három fontos képben megállnak, ami a barátságukat jellemzi. Végén: Ture fölényesen áll Joel felett, mindketten felfelé néznek. Mögöttük felépül a híd a gyerekekből, Joel elindul felé.

Ture nem volt gonosz. Egy gyerek nem lehet felelős azért, amit a felnőttek elültetnek benne. De reméljük, hogy már tudja, hogy hibázott, és azóta igyekezett a lehető legkevesebbszer megismételni.

Hidas-bizalomesős jelenet, körben állnak

Az én csillagkutyám egy balettcipőben táncol.

Az én csillagkutyám egy szép paripával fut.

stbstb.

Visszaállnak az Utolsó vacsorás képbe

………….: Ennyi?

Evelin: Hát…nagyvonalakban.

Vivi (telefonozik): Képzeljétek, ennek a regénynek van folytatása is!

Solt: Nekem mindegy, mert… mindenki kimegy. Körülnéz, vállat von, beáll a fás pozícióba, és meghajol.

Budapest, 2019.05.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. március 08.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek továbbfejlesztése
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
• A csoport, mint „safe space” alkalmazása
• A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
• beleélő készségét és az arra való bátorságát
• toleranciáját és stressztűrését

A hetedik foglalkozáson intenzíven foglalkoztunk az improvizációval.

1)Mesélj valamit

A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.

2) Improvizáció

2.1) A diákok 3-4 fős csoportokat alkottak.

A táblára a Dixit nevű társasjáték kártyáit tettem ki.  Arra kértem a csoportokat, hogy válasszanak ki egy képet, annak adjanak egy címet és alkossák meg a kép történetét, a következő kérdések iránymutatásával:

A képen

• ki
• kivel
• mit
• mikor
• hol
• és hogyan csinál?

2.2) Szoborjáték

A diákok a rögzített történetből 3 állomást kiragadtak és állókép formájában alkották meg.

2.3) Megszólaltatás

Arra kértem a diákokat, hogy az állóképeket helyezzék időrendi sorrendbe. Minden kép “szólaljon meg”, azaz kezdjenek improvizációba.

3. Légy része az egésznek

Egy diák van a térben, ő egy bizonyos, általa jelentéssel felruházott ismétlődő mozgást végez. Minden diák egyenként beszáll a mozgásba, úgy, hogy kapcsolódjon az előző mozgóhoz és a csoport egészéhez. A feladat fejlesztette a diákok kreativitását, mozgáskészségét, nonverbális kifejezőkészségét, fantáziáját és együttműködési készségét.

4. Stop!

Improvizációs játék, megadott szituációra.  A feladat fejlesztette a diákok kreativitását, mozgáskészségét, nonverbális kifejezőkészségét, fantáziáját és együttműködési készségét.

Alkalomról alkalomra érződik, hogy hogyan fejlődnek a diákok. Az első játék a megszokott, viszont amiben érezhető a változás, az a reakció idő. Szeptember-Október környékén, szólítani kellett őket, várni hosszú másodpercekig, amíg jobb esetben megszólalt valaki. Mostanra már “versengenek”, hogy ki mondja előbb. Ezen játék alatt kíváncsiak egymásra, figyelnek egymásra, illetve meg is akarják osztani egymással a történeteiket.

A következő, improvizációs játék rendkívül nagyot ütött. Nagyon izgalmas dixit kártyákat választottak, amit módfelett kreatívan alkottak meg színpadon. Izgalmas szobrok születtek, titokról, árulásról, béklyóról. Az ezen képekből induló improvizációs jelenetek pedig zseniálisak voltak. Mindegyiknél, mintha egy dramaturg megrendezte volna, pedig csak zsigerből ráéreztek a fordulatokra, melyek hol hatalmas nevetéseket eredményeztek, hol mély érces csendeket.

Az ezutáni játék az egész csoportra kiterjedt, mely meglepő módon zökkenőmentesen ment. Ezen játék során látszódik igazán, hogy a gyerekek szépen lassan összekovácsolódtak, együtt léteznek, összhangban a színpadon.

Ezek után levezetőként egy stoppos játékot játszottunk, meglepően szöges ellentétes váltásokat alakítottak a stoppok után.

Budapest, 2019.03.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2019. március 12.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás célja a szókincs, beszéd- és mozgáskészség, empátia, illetve együttműködési képesség fejlesztése volt.

Első játék: Hármas szójáték

Kértem egy önként jelentkezőt. A kezdő játékos megnevezett három tárgyat – azonos kezdőbetűvel. A következő játékos feladata, hogy olyan mondatot alkosson, amelyben ez a három szó megtalálható, majd ő adja meg az újabb szavakat.

Második játék: Szia-Szia!

A játék során a fiatalok felálltak egy sorba. A feladat: a sor elején levő játékos mindenkinek köszönnie kell, illetve meg kell kíséreljen egy kézfogást/ üdvözlő gesztust. Azért, hogy ne legyen ilyen egyszerű a játék, minden köszönésnél státusz váltás történik. Az első emberben magas státuszban megy oda, s úgy köszön, így a vele szemben álló alsó státuszban kell fogadja a köszönést, vagy éppen elutasítsa. A következő köszönésnél már alsó státuszban kell köszönjön, s a vele szemben levő felső státuszban kell fogadja a köszönést, vagy éppen elutasítania. Miután az első gyerek a sor végére ért, beállt oda, s indult az új sor elején levő. Fontos, hogy nem szabad megszólaljanak többször, csak köszönniük egymásnak. Több kört is mentünk a gyerekek kérésére, mondván, hogy iszonyat sok ötletük van.

Harmadik játék: Improvizáció státuszokkal

A gyerekek párba álltak, s mindenkinek volt 5 perce kitalálni az alapot. Váznak csak annyit adtam, hogy a jelenet elején A felső státuszban van B alsó státuszban, történnie kell egy olyan dolognak, amitől jogosan változik B felső státuszúvá, s A alsó státuszúvá. Azt vettem észre, azért szerették ezt a játékot annyira, mert izgalmas számukra felső státuszban lenni, a hatalom gyakorlása.

Negyedik játék: Szópárbaj

A kör közepén áll a két ellenfél. Egyidejűleg kell – folyamatosan! – mondaniuk egy-egy összefüggő történetet. Az nyer, aki tovább bírja.

Ötödik játék: Lelkiismeret

Szintén páros feladat következett. A pár egyik tagja volt a mesélő, a másik tagja a lelkiismerete. A mesélőnek mesélnie kellett egy bármilyen megtörtént/ kitalált élményt. A lelkiismeret feladat kiszúrni a társával. Bármikor megvádolhatja hazugsággal, amire a mesélőnek köteles kijavítania a történetét “az igazságra” Pl. a mesélő mondja: Képzeljétek, tegnap elkéstem óráról. Lelkiismeret: Biztos, hogy elkéstél óráról? Mesélő: Jó… szándékosan nem mentem be órára, nagyon rosszul éreztem magam. Lelkiismeret: Biztos, hogy rosszul érezted magad? Mesélő: Jó na… nem éreztem rosszul magam, hanem Tv-t néztem inkább helyette.  A játék végén beszélgettünk, és kérdezték, hogy miért ennyire vicces ez, hogy beszélgetnek? Elmagyaráztam nekik, hogy azért, mert őszinte reakciókat látunk a mesélőtől, ugyanis ő se tudja, mikor fogja megkérdőjelezni a lelkiismerete. Az ilyen helyzetekre mondják, hogy a pánik a barátod.

Reflexió: A résztvevők nagyon könnyen felvették a tréning fonalát, annak ellenére, hogy kevés tapasztalatuk volt korábban a szituációs gyakorlatok terén. Ezen a tréningen is megfigyelhető volt, hogy szókincsük nem annyira szűk, mint azt ők gondolják, egy adott témára szűkítve rengeteg szó jut eszükbe. Az első gyakorlat erre világított rá, ezt fejlesztette. A résztvevők hamar felismerték a státusz jelentését és jelentőségét, és elkezdték alkalmazni. A szitutációkon keresztül saját élethelyzeteiket jelenítették meg, amely segített azok pontosabb megértésében. Az improvizáció segítségével pedig fejlődött a reagálási képességük és kreativitásuk.

Budapest, 2019.03.31.