Szerző: tarsadalmiinnov

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2020. február 04.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Figyelembe véve az elmúlt hónapok munkáját, úgy gondoltam, ezen foglalkozás az improvizációra, a szituációs játékokra fog épülni, melyek mozgatórugói valamilyen társadalmi, aktuális problémák lesznek.

Most mutasd meg! (szituációs játék, fantáziagyakorlat)

Két csapatban játszunk. A csapatok a terem ellentétes sarkaiban beszélgetnek arról, hogy milyen feladatokat adjanak egymásnak. A létszámtól és a rendelkezésre álló időtől függően négy-hat cédulát írnak, megadva különböző művészeti ágakhoz, műfajokhoz tartozó alkotások címét, a szerző nemzetiségét, megnevezik a művészeti ágat és a műfajt is. Az előkészületek után a csapatok helyet foglalnak egymással szemben. A játékosok feladata: húzniuk kell a másik csapat által írt cédulákból, majd az (egyperces) gondolkodási idő letelte után némajátékkal kell elmutogatniuk saját csapattársaiknak, hogy mi áll a kihúzott cédulán. A látottakat, azok értelmezését a csapat tagjai szavakkal azonnal visszajelzik. A cél, hogy felismerjék az adott művet, és hangosan kimondják. Csak a teljes cím elhangzása számít érvényes megoldásnak! A „mutogatáshoz” felhasznált időt minden játékosnál mérjük- az a csapat nyer, amelyik összesítve kevesebb idő alatt jött rá a cédulákon szereplő címekre.

Ki vagy és mit akarsz?

(szituációs játék, fantáziagyakorlat, kreativitás)

Egy játékos kiül a társai elé, háttal. A többiek meghatározott sorrendben próbálkoznak meg azzal, hogy a háta mögé lopakodva, észrevétlenül letegyenek egy képzeletbeli ajándékot. Mielőtt elindul a játékos, el kell döntene, hogy ő kicsoda, hol van, kinek viszi az ajándékot, milyen viszonyban, kapcsolatban van vele- és azt is, hogy mi az ajándék. A háttal ülő játékossal a vezető közli, hogy sorrendben hányadik játékosnál forduljon vissza. Amikor hátrafordul, máris elindul egy jelenet, amelynek résztvevői az ajándékozó és ajándékozott. A szerepek hosszú ideig rugalmasan „alakulhatnak” A szerepekkel együtt maga az ajándék is változhat.

Hotelportás

(kommunikáció testnyelven)

A játék szituációja: külföldön vagyunk egy szállodában. Valamilyen oknál fogva (például rekedtség miatt) képtelenek vagyunk megszólalni, pedig nagyon fontos dolgot kellene közölnünk a portással. Ezt verbális eszközökkel nem, csak nonverbálisakkal „tolmácsolhatjuk”, beszéd nélkül kell a portás tudtára adni közlendőnket. A portás kérdéseit értjük, megjegyzéseire is tudunk reagálni, például gesztusokkal, mimikával helyben hagyhatjuk a jó válaszrészeket.

Reflexió: A tréning végén leültünk és a hátralévő időben a feladatok során szerzett pozitív és negatív tapasztalatokat egyaránt megosztottuk, végigbeszéltük. Kinek mi volt könnyű, mi volt nehéz, miért volt nehéz, melyik játékban érezte jól magát, miért stb. A beszélgetés során kiderült számomra, hogy a résztvevők nagyon élvezik a játékokat, és nagyon örülnek, hogy hónapról hónapra találkozhatnak ezzel, az eddig számukra ismeretlen világgal. Elmondásuk szerint sokkal jobban figyelnek egymásra és a környezetükre. A játékok során nagyon boldognak írják le magukat.

Budapest, 2020.02.29.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2020. február 05.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek továbbfejlesztése
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
• A csoport, mint „safe space” alkalmazása
• A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
• beleélő készségét és az arra való bátorságát
• toleranciáját és stressztűrését

A második 5 hónap első foglalkozására azt a célt tűztem ki, hogy kezdjünk el szembenézni magunkkal önismereti, illetve társismereti játékok révén, hiszen fontos az önmagunkról alkotott kép, de legalább annyira fontos az önmagunkról látott kép mások szemein keresztül. Ekkorra sikerült a diákok által megszokott (olykor észre sem vett!) verbális erőszakot mérsékelni: megszokták, hogy „Vera nénivel” a „légy szíves”, a „ne haragudj” a norma, és nem tűri, ha a diákok szavakkal bántják egymást. Mivel ezek a csoport szemében egyelőre az érzékenyítő foglalkozás „játékszabályai”, szükséges minden játék után reflektálni a kommunikáció minőségére, hogy mélyebb, átfogó hatással lehessünk a tanulók kommunikációs eszköztárára, és azt az életük más területeire is kiterjeszthessék. A bizalmi légkörnek megfelelően esetlegesen felbukkanó személyes konfliktusokban ezért a csoportvezető soha nem a diákok által megszokott bírói szerepet veszi fel (ahogy azt más pedagógusoktól látták), csupán tematizálja, moderálja a konfliktuskezelést, annak tartalmi részét a résztvevőkre bízva. Ezen felül az esetleges stresszt ad hoc feszültségoldó játékokkal simítjuk el, hogy a játszóknak minél teljesebb sikerélménye lehessen az erőszakmentesség és megértés területén.

Téma

(mozgás koordináció, reakció idő, összpontosítás)

A gyerekek által kedvelt bummos játék nehezebbik változatát játszottuk bemelegítés gyanánt, melyet már többször is játszottunk. A játékot ezúttal a közösen megismert kommunikációs fogalmak irányába tereltük, amiben a gyerekek teljesen partnereink voltak.

Időutazás

Megkértem a gyerekeket, idézzék fel, majd próbálják megjeleníteni 5 évvel ezelőtti önmagukat. Igyekezzenek úgy járni, beszélni, mint öt évvel ezelőtt. Ezután, megkértem őket, hogy utazzunk előre az időben, 5 évvel, és képzeljék el, hogy hol tartanak most. Mik az álmaik? Megkértem őket, hogy játsszák el, akár egyenként, de az még jobb, ha kapcsolatot is teremtenek egymással.

Ezen játék után beszélgetésre került sor, felmerült négy kérdés, mely kiváló alapot biztosított a beszélgetéshez: Honnan jöttünk? Kik vagyunk? Hova tartunk? Miért vagyunk itt?

Intervallum

(önkép, önismeret)

A csoport tagjait megkértem, alkossanak ellenpárokat: gonoszság-jóság, zárkózott- mindenkivel barátkozik, kedves-goromba stb. Ezek után kineveztem a terem egyik sarkát a kedvesség sarkának, a másikat (átlósan) a gorombaság sarkának. A játékosoknak ezen az átlón kell elhelyezkedniük, mérlegelve a kedvesség és a gorombaság közötti helyüket.

Csoportos interjú

(önismeret, társismeret)

Körbeültünk, ismertettem a szabályokat: a csoport egyik tagját kérdezik a többiek.

Felhívtam rá a figyelmet, hogy a kérdések maradjanak a jó ízlés határain belül, ne próbálják meg kínos szituációba hozni az illetőt, olyan kérdéseket tegyenek fel, melyek teremt biztosítanak a személyes közléseknek. Melyek által megismerhetik egymást.

Elképesztően tartalmas beszélgetés kerekedett ki a játékból, jó volt látni, hogy a gyerekek meg mernek nyílni egymásnak, és mernek önmagukról beszélni.

Az első játék kiváló bemelegítőnek szolgált, energetizálta a csoportot, s így el lehetett kezdeni a komolyabb dolgokkal foglalkozni. A következő játékok mind ön és társismerettel kapcsolatos játékok voltak. Az időutazós játéknál meglepett, mikor azt mondták többen, hogy ők idáig soha nem gondolkoztak azon, hogy mivé akarnak később válni. Azon se gondolkodtak, hogy miért vannak itt.  A játék utáni beszélgetésen viszont rendkívül érdekes párbeszéd kerekedett. Kialakult egy vita, két részre oszlott a csoport. Az egyik fele azt állította, hogy azért vagyunk a világon, hogy éljünk s dolgozzunk, a másik fele azt, hogy okkal vagyunk itt, és meg kell tanulnunk valamit. Mindenkinek van egy célja.

A következő játéknál nem csak mindenki elhelyezte magát az adott egyenesen az ellentétpárok között, hanem kérték, hogy mindenki mondja el, hogy miért oda állt, ahova.

Az utolsó játék során érződött, hogy a diákok törődnek társaikkal, betartották azokat a szabályokat, amiket kértem, s bár aki a csapattal szemben ül, ki van szolgáltatva a számukra, mégsem éltek vissza a helyzettel.

Budapest, 2019.02.29.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2020. január 07.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Az ötödik alkalommal a színházi és színészi jelenlétüket szerettem volna megvizsgálni és feltérképezni játékos formában. A foglalkozás másik fontos eleme a képzelet, és a mintha-világban való létezés képessége.

1. A tartás felvétele és változtatása

Székek szétszórva a térben, mindenki egy széken ül, lehetőleg egymástól elszeparáltan, mindenki magára figyel. Nem veszek részt ebben a tevékenységben, kívülről vezetem a gyakorlatot. Megkértem a résztvevőket, hogy irányított instrukciókkal vizsgálják meg magukat, a testtartásukat. A továbbiakban ezeket az instrukciókat jegyzem le:

1. Természetes póz, talpak a talajon, kezek a combon lefordítva, egyenletes légzés
   1. figyeld meg a lélegzetvételedet.
   2. próbáld rendszerezni azt, legyen egyenletes, nyugodt
   3. figyeld meg a testtartást, a pózt, szoktál e így ülni, milyen érzetet kelt ez benned (nem kell válaszolni, csak figyeld meg magad)

2. Tedd keresztbe a lábad, minden más változatlan
   1. az előző c. pontban leírt utasításokat és a most következő kérdéseket itt is és a következő pontoknál fel lehet tenni: „szoktál e így ülni?” „ha egy ismeretlen most rád néz, vajon mit gondolhat rólad?” „változtat e valamit ez a póz az érzeteden?” „kényelmes e neked ez a póz”, stb.
3. Tedd keresztbe a kezedet is.
4. Rendeződj vissza alap ülésbe.
   1. feszítsd meg a testedet, (kb. 10 mp) majd engedd el magad
   2. nyújtsd ki a lábad és tedd keresztbe a kezeidet a mellkasod előtt
   3. terülj el a székben, próbálj minél „szélesebb” lenni, minél nagyobb területet elfoglalni
   4. húzódzkodj össze minél kisebbre, próbáld a lehető legkevesebb helyet elfoglalni a széken

2. Helyzetek

Eddig ugye a testtartás generált érzeteket, most legyen ez fordítva: érzeteket, helyzeteket, adtam meg a résztvevőknek, és annak megfelelően kellett változtatniuk a testtartáson:

Hogy ülsz, ha

1. Ideges vagy
2. Boldog vagy
3. Egy vitában teljesen biztos vagy benne, hogy neked van igazad
4. Anyukád rajtakapott, hogy pornót nézel
5. Mielőtt kézhez kapnád azt a témazárót, amin az évvégi kettesed múlik
6. Az első szerelmed szakított veled és otthagyott a buszmegállóban a padon
7. Első nap az új iskolában, te vagy az első, aki megérkezett az osztályterembe
8. Az egyetemi szóbeli felvételi előtt a folyosón

3. Történet

A következő gyakorlatban egy történeten mentünk végig, az én narrációm segítségével. A narráció egy részlete:

„Egy egyetemi előadáson ülsz

Az előadás rettentően unalmas. Olyan unalmas, hogy legszívesebben felállnál és kimennél, de pont a sor közepén ülsz, és tök kínos lenne kikecmeregni. Ránézel a telefonodra, még csak negyedóra telt el…. Ekkor tudatosul benned, hogy még legalább egy órán keresztül itt fogsz ülni.

Aztán észreveszed, hogy tőled néhány székre ül egy lány/fiú, akit már régen kinéztél magadnak. Nem is tudtad, hogy ide jár… Nagyon tetszik neked.

Eldöntöd, hogy ha vége az órának, akkor végre megszólítod…

Megpróbálod felhívni magadra a figyelmét…. De ő feszült figyelemmel hallgatja az órát, és észre sem vesz téged…”

A résztvevők kétféleképpen dolgoztak a foglalkozáson: először a testüket megfigyelve alakítottak ki állapotokat, majd különböző állapotok alapján alakítottak ki testhelyzeteket. A foglalkozás során biztonságosan, nyugodtan kísérletezhettek ezekkel az állapotokkal és testtartásokkal, mert ugyan térben együtt voltak, de mindenki külön-külön dolgozott. A kezdeti dekoncentráltság és oldalra tekintgetés után beleengedték magukat a gyakorlat által nyújtott lehetőségekbe, és éltek is ezekkel. Számos résztvevőnél rendkívül koncentrált állapot jött lére, sok résztvevő jutott el addig, hogy nem mutatta kifelé az állapotot, azt belül megteremtette, és tudatosan volt jelen a gyakorlatban.

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

• Fejlessze a tanulók:
• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

Budapest, 2020.01.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2020. január 06.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

Ezen alkalom az egymásra figyelésről, az ego figyelmen kívül hagyásáról szólt.

Beszéd szemmel

(együttműködés, koncentráció, kommunikáció tekintettel)

A játék kezdetekor párokat alakítottunk ki. A párosok tagjai A és B. Előszőr az A-k lesznek az irányítók. Megkértem őket, hogy álljanak egymással szembe. A feladat az, hogy A rá kell vegye B-t bármilyen cselekvésre, de kizárólag csak a tekintetét használhatja. Kiváló feladat az egymásra hangolódásra.

Kapu

(koncentráció, empátia, tekintettel történő kommunikáció)

Körbeálltunk, kértem egy önként jelentkezőt, akit kiküldtem a teremből. Kijelöltem a körben két ember között egy kaput. Ismertettem a feladatot, miszerint kinn levő társuk be fog állni a kör közepére, és kiutat kell találnia. A többiek feladata, hogy segítsenek neki. Kizárólag szemmel. Mindenki a kör közepén állóra kell figyeljen, és szemmel hívnia kell, vagy taszítani, tehát szuggerálni kell a középen lévő embert. Három lehetősége van megtalálni a kaput, ha elindul rossz irányba, akkor a két kapuőrnek el kell zárnia az útját. Ha jó irányba megy, akkor nem mozdulnak, átengedik.

Miután lejátszottuk ezt a két játékot, leültünk és megbeszéltük a tapasztalatokat, észrevételeket.

Karcsere

(spontán beszéd, reakció idő, empátia, érintés)

Egy valaki szemben ül a többi játékossal, és hátra teszi a kezét. Egy másik játékos a háta mögé áll, és a saját karjával pótolja társa kezét. Az elől lévő játékosnak beszélnie kell, míg a mögötte levőnek a beszédhez hangolnia a kezeivel tett gesztusait.

A játék után, miután mindenki kipróbálta magát, körbeültünk, és egy beszélgetéssel zártuk ezen alkalmat, amiben nagyrészt megbeszéltük, mitől működik hitelesen egy ilyen játék, illetve mitől nem, mi az az alázat, és milyen szerepe van olyan játékban, ahol együtt kell működni a partnerrel, ahol a cél közös, és nem az, hogy „én leszek a legjobb”.

Az első játék első pillanataiban tanácstalanok voltak, többen is hangoztatták, hogy lehetetlen úgy utasítani társukat, hogy nem mutogathatnak legalább, csak nézniük szabad. A segítségükre egy meditatív zenét raktam be, és arra kértem, csak a zenére és társukra figyeljenek, szabaduljanak meg minden más gondolattól. Próbáljanak egymásra hangolódni, és ha komolyan végzik, akkor megteremtődik egy láthatatlan kapcsolat köztük, egymásra hangolódnak, így képesek lesznek teljesíteni a feladatot.  Jó néhány percbe beletelt, mire mindenki abba hagyta a komolytalankodást, a vihogást, és sikerült megteremteni az állapotot. Ezek után, mintha kicserélték volna őket, elkezdtek nagyon koncentráltan dolgozni. Pár perc után pár csere történt, most a B-k lettek az irányítók. A játék utáni beszélgetésen felmerült, hogy melyik volt könnyebb és nehezebb? Irányítani, vagy irányítva lenni? Megoszló válaszok születtek, de abban egyetértettek, hogy akiket először irányítottak, azok könnyebben tudták társaikat irányítani, mert megtapasztalták, hogy milyen irányítva lenni, milyen jelekből találták ki, hogy partnerüknek mi a szándéka, s így irányítóként, ezen személyes tapasztalatokból merítve könnyebben rá tudták venni társukat a feladat elvégzésére. Levonták a konklúziót, amit megtapasztalsz, azt könnyebben át tudod adni.

Maradt a koncentrált légkör, a második játéknál elsőre érthető volt, hogy mit kell csinálni. Addig játszottuk, amíg mindenki bekerült a kör közepére, szinte mindenkinek sikerült a háromból megtalálnia a kaput. Akiknek nem, azok sem szomorodtak el, még jobban kezdtek figyelni, mert úgy állnak hozzá, hogy ha most még nem is sikerült, az nem azt jelenti, hogy később se fog.

Az utolsó játék nagyszerű levezető volt, sokat nevettünk. Mindenki felszabadultan, aktívan részt vett a játékban, többször le lettek nyűgözve egymás által, hogy az éppen játszók tényleg olyanok, mintha egy emberek lennének.

Budapest, 2020.01.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2020. január 08.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Az ötödik foglalkozás során megkezdtük egymás jobban megismerését, ugyanis most már egy csapat részét képezik, s ez a csapat úgy tud minél hatékonyabban működni, létezni, alkotni, ha tagjai minél közelebb kerülnek egymáshoz, minél jobban megismerik egymást a felszín alatt is.

Hirdetés

(önkép, önjellemzés, társismeret)

Üres papírlapokat kaptak a résztvevők, aztán rövid, néhány mondatos hirdetést kellett írniuk, amelyben társat keresnek, olyan társat (pl. barát, útitárs, férj, feleség, szülő stb.) amilyet akarnak. A játék előtti instrukcióban megfogalmaztam, hogy a „vágy” megfogalmazása nem elég, magukról is írjanak a játszók, hogy miért akarják azt a társat. Ezután felolvassuk valamennyi hirdetést, és megpróbáljuk kitalálni, melyiket ki írhatta.

Miután végeztünk, tovább léptünk a feladatban: maximum 25 szavas hirdetést kellett feladniuk, amelyekben magukat ajánlják, mint barátot, szülőt, tanárt, testvért, szerelmet stb.

Telefon

(társismeret, önkép, milyennek látnak mások, vélemények közlése)

A kezdő játékos felveszi a telefont, s elkezd beszélni valamelyik társáról. Csupa olyan dolgot mond, amiről a hívott fél magára ismerhet, rájöhet, hogy róla van szó. Amikor a kiszemelt játékos rájön, hogy róla beszélnek, felveszi a telefont, vagyis jelzi, megkapta az üzenetet. Most ő kezd el beszélni valaki másról. Ezen játék során is nagy nevetések voltak, de nem gúnyból, hanem örömből, néhányan zavarba is jöttek, amikor rájöttek, hogy az elhangzott pozitív jellemzők rá illenek.

Mi lenne, ha…?

(önismeret, társismeret, vélemények közlése)

Az előző játék után kértem egy önként jelentkezőt, akit megkértem, hogy fáradjon ki a teremből. A többieket arra kértem, hogy megbeszélés alapján válasszanak valakit a bent maradók közül: az ő személye lesz a kérdések tárgya. A kitaláló amikor visszajön, a következő mondatszerkezettel kezdi a kérdését „Mi lenne, ha…?”. Például: „Mi lenne, ha az illető szín lenne?”  „Mi lenne, ha az illető látna egy bajba jutott embert az utcán, akit épp zaklat valaki?” stb. Miután kitalálta, hogy kinek a személyéről van szó, az a személy lesz az új kitaláló, s a többiek választanak egy másik személyt a kérdések tárgyául.

Reflexió: a résztvevők nagyon szenzitíven viszonyultak egymáshoz. A kezdeti vicceskedést hamar felváltotta a mély, tartalmas munka, az egymás iránt való figyelem. A játékok során feszülten figyeltek, hogy vajon melyik társukról lehet szó. Azoknak is hasznos volt a tréning, akik nem olyan harsányak, mint a többiek, hiszen a gyakorlatok nagy része az önismeretre épültek, amelyeket nem kellett feltétlen kommunikálni a környezet felé.

Budapest, 2020.01.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2019. december 03.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A negyedik alkalmon érintésen alapuló mozgásos gyakorlatokat csináltunk. Célom ezzel az volt, hogy megtapasztalják: bízhatnak egymásban, rábízhatják magukat társaikra. A felelősségtudat növelése (is) a foglalkozás célja volt, azt megtapasztalni, hogy felelős vagyok nem csak saját magamért, hanem a társaimért is.

1. Nyitott, majd csukott szemmel a pár egyik tagja, impulzusadás és reagálás

A pár egyik tagja becsukja a szemét, míg a másik óvatosan, finoman hozzáér a társ különböző testrészeihez. A csukott szemű ember annyira mozdul meg, amekkora az impulzusadás ereje, dinamikája. Ha a partner biztonságban érzi magát, meg lehet próbálkozni erőteljesebb impulzusokkal.

2. Tenyérirányítás az arc előtt, nyitott szemmel

A pár egyik tagja kifeszíti a tenyerét, míg a másik az arcát 15-20 centire közelíti a tenyérhez. Ezt a távolságot folyamatosan tartania kell. A nyitott tenyerű elindul a térben, a társa pedig követi. Különböző mozgáshelyzeteket lehet így „kikényszeríteni” a társtól (pl.: leül egy székre vagy a földre, lefekszik, ugrik egyet stb.).

3. Vállal irányítás csukott szemmel

Ugyanaz a játék, mint az előbbi, csak itt az irányítás konkrét fizikai kontaktuson keresztül megy végbe: egy vagy kétkezes vállrátétellel. Az irányítást a kéz vállra gyakorolt nyomása eredményezi.

4. Tenyérrel irányítás (irányító-irányított folyamatos kapcsolat, nyomás)

Ugyanaz a játék, mint az előbbi, csak itt az irányítás konkrét fizikai kontaktuson keresztül megy végbe: egy vagy kétkezes tenyérrátétellel. Az irányítást a kézhátra gyakorolt nyomása eredményezi.

5. Hanggal irányítás, irányított csukott szemmel

Az irányítás egy jól felismerhető, folyamatosan ismételhető hangon keresztül történik. Az irányítás eszközei a kiadott hang gyorsítása, lassítása, a hangerő növelése vagy csökkentése. Amikor nem hallja a partner a hangot, akkor meg kell állnia, ez a jel arra, hogy a társ meg akarja állítani.

A foglalkozások során talán itt ugrottuk a legnagyobbat a korábbi tevékenységeinkhez képest. A gyakorlatok végrehajtásához soha nem tapasztalt koncentrációra és fegyelemre volt szükség. A foglalkozás során több ponton is voltak fegyelmezetlenségek, bizonytalanságok, de végül minden a helyére került, mindenki érdemi munkát tudott végezni. A résztvevők nagyon elfáradtak a munkában, ezt többen el is mondták, hogy a végére már nagyon nehéz volt koncentrálniuk, de nagyon élvezték. Azt mondták, hogy az volt a nehéz, hogy nem csak magukra és a társukra, de még a környezetükre is folyamatosan figyelniük kellett, nehogy baleset legyen. Ettől függetlenül hasznosnak ítélem meg a foglalkozást, amely során olyanok is együtt tudtak dolgozni, akik azt gondolták, hogy nem fognak tudni egymással együttműködni. A foglalkozás során bebizonyosodott, hogy sikerült.

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

Fejlessze a tanulók:

• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

Budapest, 2019.12.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. december 04.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

A harmadik foglalkozás zseniális volt, sikerült mélyíteni a bizalmi kapcsolatokat, már-már szemmel láthatóvá vált egy fonal, mely összeköti a diákokat egymással, egyesek között erősebb, mások között halványabb, de a lényeg, hogy van.  Erre a foglalkozásra, azaz a negyedik foglalkozásra, azt terveztem, hogy megpróbálom „levetetni a maszkokat”, és egy kis bemelegítő után egy komoly témát kinyitni.

Szamurájos

(koncentráció, reakció idő, reflexek, mozgás koordináció)

A szamurájos játék nehezebb változatát játszottuk, az előző alkalomhoz képest csökkentek a hibák, illetve sokáig bírtak összpontosítással játékban maradni. Alkalomról alkalomra rendkívül érződik a fejlődés.

Bumm

(koncentráció, szemkontaktus, figyelem)

A hagyományos Bummot játszottuk, felgyorsítva, ugyanis a normál tempóban zajló játék már nem esett nehezükre.

Ezek után két részre osztottam a csoportot. Az egyik felének azt az instrukciót adtam, hogy majd miután hallatszik a zene, kezdjenek el összevissza járkálni a térben, aki mellett elsétálnak, nézzenek a szemükbe, fontos a szemkontaktus, csak szemmel szabad viszonyulni, a másik fél tagjait figyeljék főleg, nézzenek a szemükben, és ha úgy érzik, hogy megvan a „kémia” akkor menjenek oda, és kérdezzék meg: „Leszel a társam?” Ez idáig egyszerűnek is hangzik, viszont a másik félnek azt az instrukciót adtam, bármennyire is szimpatikus az illető, aki megkérdi tőlük, hogy „leszel a társam?” nem szabad elfogadják, azt kell válaszolniuk, hogy nem. Mielőtt elindítottam volna a játékot, kijelentettem, aki megtalálta a társát, azok egymás mellé üljenek le a földre. Elindítottam a zenét, és elkezdődött a társ keresés.

Először mindenki nagyon magabiztos volt, aztán láttam, ahogy a visszautasítások hatására szépen lassan „letörnek szarvaik”. Kb. 2 perc után közöltem velük, 20 mp van hátra, mindenki üljön le a párjával. Szemmel láthatóan nagy volt a kétségbeesés, aztán ahogy vége lett a zenének, azt látják, hogy senki nem ült le sehova, mert senkinek nincs párja.

Csak álltak és néztek értetlenül. Utána körbeültünk, elmondtam, hogy mi volt a feladat. Akkor megkönnyebbültek, viszont úgy érezték magukat, hogy át vannak verve. Viszont mivel a kellő bizalmi kapcsolat adott volt, ezért senki nem sérült, sőt, hasznos volt a továbbiakban. Miért? Tettem fel a kérdést. Körbeültünk, és elkezdtünk beszélgetni, miért volt rossz érzés? Mi volt rossz érzés? Melyik volt a nehezebb, a visszautasítást adni, vagy fogadni? Elképesztő jó beszélgetés kerekedett ki, a vége fele Szoborjátékot játszottunk, szoborcsoportokat kellett alkotniuk, azzal a címmel, hogy Visszautasítás. Módfelett érdekes szobrok születtek, óra végén el is hangzott az egyik gyerektől „ezután nem fogok félni attól, ha valaki nemet mond, mert tényleg nem omlott össze a világ”.

Utazás

(lazítás)

Végül pedig megkértem feküdjenek le a földre, és hunyják be a szemüket. Figyeljenek arra, amit mondok, és próbálják elképzelni, a mesével együtt „utazni”.

Az első játékról megint azt tudom elmondani, hogy látszik a fejlődés. Játék után beszélgettünk, melyben említettem az észrevételeimet. Kiderült, hogy nem csak ezen alkalmakon játsszák ezt, hanem az iskolában, szünetekben is össze szoktak gyűlni, és játszani. Elmondásuk szerint nagyon megszerették a játék

Az utolsó előtti feladatról szeretnék szót ejteni. Rendkívüli jelenléttel csinálták végig, senki nem próbálta elhülyéskedni. Az elmúlt hónapok során megteremtődött a kellő bizalom egy ilyen feladathoz. A játék során mindvégig őszinték, “maszk” nélkül voltak. A beszélgetés a visszajelzéseik alapján módfelett hasznosnak bizonyult, hiszen olyan dolgot tanultak, mely megkönnyítheti a későbbiekben kialakult szituációk kezelését. Mernek majd lépni, belátták, a visszautasítás nem a világ vége, hanem az élet rendje. Megfogalmazódott bennük, hogy vannak olyan helyzetek az életben, mikor megéri kockáztatni, s ha nem is úgy alakul, ahogy szerették volna, van eszközük azt feldolgozni.

Budapest, 2019.12.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2019. december 05.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Ezen foglalkozás során átismételtük, gyakoroltuk az elmúlt alkalmakból kiragadott néhány játékot, csiszoltunk rajtuk, ahogy mondani szokás, ismétlés a tudás anyja.

Intelligens bumm

(koncentráció, mozgáskoordináció, reakció-idő, memóriafejlesztés)

Az első foglalkozáson játszott Bumm játék bonyolultabb változata, az alapszabályok ugyanazok, annyi különbséggel, hogy most a kör közepén lévő „seriff” nem azt mondja, hogy bumm, hanem egy kategóriát vagy egy címszót mondd, és így mutat rá valakire. (Például, azt mondja, hogy közismereti tantárgy, vagy könyvcím, állatfaj, víziemlős stb.) A résztvevők a lövés pillanatában nem bummot mondanak, hanem egy, a kategórián belül lévő dolgot. Ezen kategóriák/témáknak megfelelően kell a két szomszéd a középen lévő leguggolt társuk feje felett „összelőjön” mondva a választ. A kései válasszal szolgáló játékos kiesik.

Hogy a bab?

(koncentráció, reakciókészség fejlesztése)

Körben állunk, a játékvezető középen. Mindenki kap egy számot, melyet meg kell jegyeznie. A játékvezető kétféle kérdést tehet fel:

1. Hogy a bab? Erre jön a válasz azon sorszámú gyerektől, akire néz a játékvezető. (Pl. -Hogy a bab? – A négyes diákra néz. – jön a válasz: -Négy a bab.

2. Másik kérdés lehetőség: -Négy a bab? -Ha a játékvezető a négyesre néz, akkor a négyes sorszámú diák válaszol: -Hogy a bab? -Ha viszont, mondjuk, a játékvezető a kilences sorszámmal rendelkező diákra néz, és tőle kérdezi, hogy „Négy a bab?” ez esetben nem a kilences kell válaszoljon, hanem a négyes sorszámmal rendelkező diák, szintén a „Hogy a bab?” kérdéssel.

Viszonylag nehéz, de annál érdekesebb játék, ugyanis, aki hibázik, kiesik a játékból. Az egészséges versenyszellem pedig mindenkit ugyanúgy hajt a csapatból.

Kalóz kincse

(összpontosítás, mozgáskoordináció, türelem)

Választottunk egy kalózt, a terem legvégén ül behunyt szemmel, néhány tárggyal körülvéve. A többi játékos feladata: ellopni a kincseket, méghozzá minél halkabban, ugyanis, ha a kalóz ha meghallja, megfoghatja a tolvajt. A cél: minden kincset ellopni a kalóztól.

Szi-szá-szú

(koncentráció, mozgáskordináció, reakció-idő)

A drámajátékok közül talán az egyik legismertebb/legkedveltebb játékok egyikét képezi, mely nagyon hasznos feszültséglevezetés szempontjából. 3 szóhoz (szí, szá, szú) 3 mozdulat társul, és ezeket egy előre meghatározott rendben ismételjük. Nagyon jól fejleszti a koncentrációt, az egymásra figyelés képességét.

Hangsúly

(koncentráció)

Kétirányú figyelemmegosztást kívánó koncentrációs gyakorlat. Körben állunk, az első négy számot mondjuk egymás után úgy, hogy közülük mindig csak az egyik legyen hangsúlyos. A hangsúly minden ismétlődés alkalmával a soron következő számra helyeződik:

1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4 stb.

Miután belejöttek a játékba, az alábbi változtatást hoztam: a hangsúlyt egy mozdulattal kell megsegíteni, jelezni (például a kéz felemelésével/ tapssal). A végén, amikor már ezt is megszokták, még egyet nehezítettem: csendben, magukban kellett számolniuk tovább, és csak a hangsúlyos számot kimondaniuk.

Reflexió: A korábban már ismert játékokat azért játszottuk újra, mert egyrészt nagyon élvezték korábban is a gyerekek, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy megfigyelhető-e valamilyen változás a játékok megvalósítása kapcsán a korábbiakhoz képest. Nagy örömömre látványos változás volt megfigyelhető. A játékokat sokkal gördülékenyebben, eredményesebben tudták végrehajtani. A hangsúlyos játéknál egészen 100-ig eljutottak, a szí-szá-szú több percen keresztül ment hiba nélkül. Most először éreztem azt, hogy egy csoportként, jól összeszokott csapatként vannak jelen a tréningen. Egyre kevesebb olyan diák van, aki félénken vesz részt a játékokban, a többiek ezeket a diákokat nem egyszer biztatták, hogy bátran legyenek jelen a játékokban.

Budapest, 2019.12.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2019. november 21.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A harmadik alkalommal azt szerettem volna velük közösen megkeresni, hogy milyen helyzetekben tudnak teljesen felszabadulni, mikor tudják magukat teljes mértékben elengedni. Bíztam benne, hogy a csoport összeszokottsága lehetővé teszi, hogy olyan dolgokat is megcsináljanak egymás előtt, amit esetleg a projekt kezdete előtt nem mertek volna.

1. Zenés mozgás

A résztvevőktől azt kértem, hogy zenére valamilyen mozgást csináljanak, amit egy erős érzelem irányít. Kértem, hogy mindenki utánozza a másikat, lehet rabolni, új mozdulatot kezdeni.

2. Térkitöltő járás variációkkal

A gyakorlatot a következő instrukciókkal vezettem: Gyorsíts! Keress egy ismétlődő mozdulatot járás közben! Kereshetsz mást is, mint amit elsőre. Válassz ki egyet. Pontosan figyeld meg! Ne változzon! Rögzítsd! Tegyél hozzá még négy mozdulatot! Ezeket is rögzítsd sorrendben! Torzítsd el teljesen ezt a mozdulatsort! Sűríts, túlozz! Ezt is rögzítsd, pontosítsd!

3. Mondóka

A következőkben egy mondókát kértem a résztvevőktől, és azt, hogy kapcsolják hozzá a szöveget a mozgáshoz! A szöveg is legyen groteszk, eltúlzott!

4. Bemutató

Térkitöltés közben megkértem mindenkit, hogy egyesével mutassák be a produktumukat, egészen addig, amíg mindenki be nem mutatta.

5. Bemutató 2.

Még egyszer megkértem őket, hogy mutassák be a munkájukat, de most úgy, hogy egy sorba felállnak a résztvevők. Mindenki egyszerre elkezdi a felépített etűdöt és végrehajtja a gyakorlatsort.

A közösen létrehozott előadás után ismét egy produktumot kellett létrehozniuk. Örömmel tapasztaltam, hogy senki sem érezte kínosnak, cikinek a munkát, mindenki becsületesen végigcsinálta a feladatot, és nagyon izgalmas etűdök jöttek ki belőle. Egy-két embernek kellett segíteni a mondókatalálás kapcsán, de egyébként koncentrált munka zajlott. Többen visszajelezték, hogy milyen jó volt újra valami alkotómunkát létrehozni. A foglalkozás egyszerre fejlesztette a mozgást, a beszédképességet, valamint a kreativitást. Komplex gyakorlatot kellett végrehajtaniuk, mellyel eredményesen birkóztak meg. Az etűdökön egyértelműen látszott az, hogy ki milyen szociokulturális környezetből érkezik. Többeknek problémát okozott egy mondóka felidézése. Az etűdöket végignézve megállapítható, hogy nagy játékkedvvel, bátran dolgoztak a résztvevők. Emlékezetes pillanat volt, amikor repetitív, szaggatott mozgásokkal jelenített meg az egyik résztvevő egy mozdulatsort, miközben egy közismert mondókát szavalt. A mondóka teljesen más fénytörésbe került a mozdulatsorral összekötve, és nagyon erős önkifejező, megmutatkozni vágyó érzést keltett. Ez a megmutatkozási vágy a legtöbb etűdben érezhető volt.

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

Fejlessze a tanulók:

• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

Budapest, 2019.11.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Kaleidoszkóp VersFesztivál: 2019.10.19

Nagyon értékes, a Nemzeti Alaptantervben megfogalmazott elveknek megfelelő, ám a kötelező tananyagon felüli irodalmi, színházi, vizuális és zenés anyaggal találkoztak a projektben résztvevő diákok a Kaleidoszkóp VersFesztivál színházi szekciójában tett látogatásuk során. A Váci Dunakanyar Színházban két hasonló című, mégis teljesen más előadás vitte a pálmát. A Varidance Társulat „Verslábak, ha táncolnak” című költészeti tánc showja és az E-mancik Társulat négy színésznőjének „Verslábak neccharisnyában” kortárs női darabja lett a versszínházi kategória megosztott győztese. A színészek között Liszi Melinda versmondása bizonyult a legjobbnak, a nem hivatásos versmondók közül Péter Lea (Óbecse, Vajdaság-Szerbia) lett a győztes, míg junior kategóriában a KaleidoszKópé-díjat Wéber Alíz (Szekszárd) kapta. Versfilmesként Ledő Barnabás (Budapest) kapta a győztesnek járó elismerést. A színházi nevelési szempontok alapján is többszempontú aspektust jelentő programelemek hasznos részei a Színház az egész című TIE programnak.

Már a nyári Bujtor István Filmfesztiválon különdíjat kapott Ledő Barnabás Kísértet című alkotása, Weöres Sándor azonos versének megfilmesítése, de a győzelem nem volt borítékolható, mert nagyon sok jó alkotás bejutott a fesztivál döntőjébe. Idén először versenyeztek profi színészek és előadóművészek is versmondásban, akik egyénileg neveztek a VersFesztiválra, s a nem hivatásos versmondókkal együtt, de külön kategóriában léptek színpadra a népes közönség előtt. A 19. Kaleidoszkóp VersFesztivál előadásai idén egytől-egyig ingyenesek voltak, s láthatóan hatalmas érdeklődés övezte a fesztivál minden szegmensét.

A VersFesztivál döntős alkotásait két zsűri szemlézte. Az Uray Péter rendező, koreográfus, egyetemi művész tanár, a POSZT válogató zsűri tagja, Kiss László Csokonai-díjas rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és Takács Bence Kazinczy-díjas előadóművész, az MMA ösztöndíjasa, televíziós műsorvezető alkotta grémium döntött a versszínházi előadásokról. A versmondás díjait két korábbi Kaleidoszkóp-díjas, Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház tagja, a Váci Dunakanyar Színház művészeti vezetője és Borbély Sándor színművész, tavalyi győztes, valamint két Radnóti-díjas alkotó, Király Erika versmondó és Wiegmann Alfréd rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője ítélte oda a legjobbaknak.

A fesztivál házigazdája Kis Domonkos Márk, a Váci Dunakanyar Színház igazgatója volt, aki Lutter Imre fesztiváligazgatóval közösen celebrálta az előadásokat, és adták át a 2019. évi Kaleidoszkóp-díjakat. A fődíjak mellett számos különdíjat is kiosztott a zsűri:

versmondásáért a hivatásos művészek között Kakasy Dóra és Szirmai Melinda színművészek, Pál Péter, a Kaposvári Egyetem színészhallgatója és Szentpéteri Eszter, a TV2 műsorvezetője.

a nem hivatásos versmondók közül Vanderlik Boróka Sára, Fábry István és Fási Barnabás, a junior versmondók között Szilágyi Ábel és Kerékgyártó Viktória.

Versszínházi előadásáért különdíjban részesült a Soproni Petőfi Színház Mindörökké Júlia című előadása, Németh Ervin művének Pataki András által rendezett színpadi adaptációjaként, és a Simorág TánCirkusz Manómeséje a színpadi akrbata és cirkuszi elemek alkalmazásáért. A legjobb férfi színész különdíját a Zichy Szín-Műhely ADYnemADYde című, Dolmány Attila rendezte kísérleti előadásában kapta Tzafetás Roland, a legjobb színésznőnek járó különdíjat Szemerédi Bernadett vehette át Petőfi Útirajzok előadásában, Jánosi Ferenccel nyújtott alakításáért. Ugyancsak különdíjat kapott Mercs János, a Debreceni Csokonai Színház tagja Babits Mihály Jónás könyve előadásában nyújtott erőteljes színpadi jelenlétéért.

A versfilmes mezőnyben különdíjat vehetett át Gasparovszky Tibor, Jávor Lilána, Barna Vivian és Molnár Blanka: Árnyék alatt című versfilmjéért, Szalay Tímea A macska című Weöres Sándor-adaptációja, és Keil Adelaida Sába filmje, Arany János: Vörös Rébék című balladája alapján.

Teltház előtt mentek a versszínházi előadások, a versfilmes vetítés, gyönyörű pillanatokat hoztak a verszenei koncertek és a versmondás. A kísérletező, beavató és részvételi színházi, illetve dokumentumszínházi előadások mellett mozgásszínház, dráma, meseelőadások és performanszok is várták a nagyérdeműt a Váci Dunakanyar Színházban, a Rubra Art Lounge-ban és a színház környékén.

Halálának centenáriumi évében bekopogtatott Ady Endre, saját YouTube csatornáján keresztül! A Zichy Szín-Műhely előadásában párhuzamos idősíkban láthattuk Ady életének fontosabb állomásait három, a digitális korban élő, 21. századi szereplőn keresztül. Csikós Attila szerzeménye, Dolmány Attila rendezésében arra kereste a választ, mit üzenne Ady Párizsból, ha lenne YouTube csatornája, milyen posztot tenne ki a Facebookra vagy az Instára? Így a húsvér Ady Endre mellett a virtuálisan bejelentkező költő is beszélt a nézőkhöz.

Kopogtatás nélkül érkezett Vácra József Attila a Holdvilág Kamaraszínház előadásával. A Minden rendű emberi dolgokhoz című produkció Koltai Judit színpadi változatában azt emberi mélységet mutatta meg, amely az irodalmi szempontból is nagyszerű József Attila-verseket dramaturgiailag egy színházi előadásba rendezte.

Petőfiről – nomen est omen – épp a Soproni Petőfi Színház jóvoltából, Németh Ervin Mindörökké Júlia című művéből tudhattuk meg, saját korának sztárjához hogyan viszonyul kedvese, mi rejlik a kulisszák mögött a hitves Szendrey Júlia szemszögéből, míg Petőfi másik, a nyilvánosság előtt ismeretlen arca, a csatába indulás előtti éjszaka és a szülői ház emlékei elevenedtek meg Jánosi Ferenc és Szemerédi Bernadett játéka révén.

A Nyugat különböző nemzedékeinek gyökereihez tért vissza a Debreceni Csokonai Színház művésze, Mercs János, aki Babits Mihály szavainak adott hangot a Jónás könyvének feldolgozásával. Eleven, emberközeli színészi alakítása annak tükrében még áldásosabb, hogy az előadás előtt közvetlenül született meg a gyermeke, így aztán nehéz éjszakán volt túl. S miközben új versek, új előadások s új gyermek is születik a seregszemlén, a Kaleidoszkóp újabb színeit mutatja meg: századik életévüket betöltött nézők csoportosan jelentek meg előadásokat nézni, elvegyülve a fiatal közönség soraiban. Lutter Imre versmondó művész, fesztiváligazgató rögtön versmondásra is bírta őket!

Számos exkluzív irodalmi történet, versszínházi előadás, mozgásszínházi produkció, meseelőadás, versmondás, beavató színház, koncert és vetítés várta a nézőket öt napon át. A Bethlen Téri Színház és a Manna Produkció bemutatta a Hegedűs D. Géza által mentorált, Igó Éva és Zoltán Áron játékával érkező Szívlapát című előadást, kortárs költők verseivel. Szintén kortársakat, kizárólag költőnők verseit gyúrta elementáris előadásba az E-Mancik Társulat négy színésznője, Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda és Tarr Judit lírai és profán játékával, akik persze a férfiakról, testről, az öregedésről és a női szemmel fontos témákról mutattak be jeleneteket. Az előadás címe stílusosan Verslábak neccharisnyában volt, majdnem úgy, mint a Varidance társulat fergeteges mozgásszínházának, a Verslábak, ha táncolnak című előadásnak, az Experidanceből érkezett, saját társulatot alapító Vári Bertalan koreográfiájával, Radnóti Miklós, Ady Endre, József Attila és Weöres Sándor verseire alapozva, a zene, a tánc és a vers ötvözésével. Utóbbi két előadás vitte el az idei fődíjakat versszínházi kategóriában.

Az Orlik István és Sárközi György alkotta Világszínpad BT produkciójában a közönség a különböző csatornákon vetített műsorok paródiáját Villon művekkel színesítve tekinthette meg. Beköszönt a képernyővé alakuló színpadról a Kékfény, Teleshop, Kívánságkosár és még számos televízió műsor, átszőve François Villon költeményeivel. A GlobART társulat Horgas Béla műveire építette fel DupaSzaltó című élőzenés, az összművészet szinte minden elemét felvonultató előadói estjét, ahol a költő festményei is megjelentek, illusztrálva az elhangzott verseket. Két igényes gyerekelőadás is a fesztivál színpadára került. Fazekas Mihály népszerű Lúdas Matyiját óriásbábokkal, interaktív módon mutatta be a Bab Társulat: Matyi, a Ludas címmel, a Simorág TánCirkusz Manómeséje pedig a rekettyebokrok mélyén lakó, örökké csintalankodó manók életébe bepillantva vezetett be a sokféle mesebeli lény birodalmába. Utóbbi előadás különlegessége volt, hogy a színház, a tánc, a cirkusz és a bábszínház formanyelvének összekapcsolásával jött létre.

A Rubra Art Lounge adott helyet a versmondásnak és a verskoncerteknek: Bob Dylan, Ady Endre, József Attila és Faludy György szövegeivel Gerendás Péter szerzői estjét láthatta a publikum, Varró Dániel verseire írt zenés sztoriját Molnár György Kaleidoszkóp-díjas verszenész, Dsida Jenő, Szabó Lőrinc és Pilinszky János megzenésített verseit pedig Nemes Levente lírai koncertje mutatta be.

Budapest, 2019. november 29.