Korosztályos partneri találkozó Pécsett 2019.09.26.

Korosztályos partneri találkozót tartottunk Pécsett a projekt szakmai megvalósítói és a gyerekek részvételével. A megvalósítók között kevéssé tematizált, kötetlen tapasztalatcsere indult el az eddig megvalósult programokról kerekasztal-beszélgetés formájában. Kiemelt téma volt a különböző szociális hátterű diákok motiválása, illetve hogy milyen tényezők játszhatnak szerepet a hasonló paraméterekkel induló azonos korú gyerekek aktív vagy passzív hozzáállásában, ha számukra új, ismeretlen munkaformákkal találkoznak.

Emellett téma volt a közeledő mérföldkő, illetve a hozzá kapcsolódó adminisztrációs teendők átbeszélése.

A tanulók szórakoztató, interaktív előadást hallgattak meg a különböző színházi csoportok működéséről, és a színészélet sajátosságairól, amelyhez kérdéseket is feltehettek. A téma „misztikuma” és a humort sem nélkülöző, informális előadásmód hatására a tanulók fokozatosan felbátorodva adtak hangot a kíváncsiságuknak, különösen a színházi emberek mindennapjaival kapcsolatban, a válaszokat láthatóan meglepőnek találták. Az előadó ennek megfelelően hangsúlyozta a testi-szellemi teherbírás, az ún. „színpadi erőnlét” fontosságát, a jó konfliktuskezelést, a fegyelem és önfegyelem jelentőségét.

A tevékenység első lépésben arra irányult, hogy a résztvevők találkozzanak a színház fogalmának definiálásával! Különböző drámapedagógiai játékok segítségével megismerték a színházi alkotófolyamatokat, a színházi formák sokszínűségét!

A foglalkozásokon résztvevő diákok megtanulták a munkaszervezés alapjait, rendszerét, a közösségi alkotás örömét, játékosan és egyszerűen!

A programvezető feladata volt, hogy a korosztályi sajátosságokat figyelembe véve, (a befogadás szintjeinek szem előtt tartásával) játékos, a tapasztalatszerzésen alapuló, valódi találkozás megvalósulását tegye lehetővé, mindemellett a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok véleményét is kérje ki, milyen a csoport kohéziója. A programvezető közös játékos jelenetek (állóképek) létrehozásával, megalkotásával ismertette a színházi vezető szerepeket (rendező, producer)

A program végére a gyerekek különböző színházi formákat ismerhettek meg a programvezetőtől, befogadóvá váltak a színház jelrendszerének dekódolására, az egyes jelenetek, szimbólumok jelentésének, mögöttes tartalmának megfogalmazására.

Fontos volt a párbeszéd az alkotó és a „nézők” között, melyet szakemberükn főként kérdésekkel és játékokkal vezetett úgy, hogy a válaszokat maguk az aktívan résztvevő nézők – a diákok – adták meg. Az alkotófolyamat során a közös csoportos gondolkodás és az együttműködés volt az egyik legfontosabb kívánt elérni való, mely szinte kivétel nélkül megvalósult, nemcsak a résztvevő tanulók, hanem a programvezető és a gyerekek között is!

A dramatikus játékok nyújtotta lehetőség remek terepet adott a felek közötti kommunikáció fejlesztésére. Ennek a hozománya volt az is, hogy a szakemberrel közösen alakították ki egy-egy játék szabályrendszerét. Mindazonáltal a foglalkozást végig övező beszélgetések jól működtetik a dráma „lazító” és „feszítő” hatásváltakozását.

A partneri találkozó kulcsfontoságú pontja volt, hogy saját korosztályukkal mennyire és milyen minőségben képesek kommunikálni  a tanulók úgy, hogy eltűnjenek a magatartásbeli korlátok, a figyelem és a bizalom kialakuljon, tetten érhető tartalmi együttműködés alakuljon ki közöttük annak ellenére, hogy máshonnét jöttek, másképp gondolkodnak, s már van egy kialakult közösségük, amely most egy egészen másik közösséggel találkozik.

A program előkészítési fázisaiban egy több fős szakértői team működött közre, ezek a szakemberek mindannyian a maguk szakterületéről fogalmazták meg, majd ültették bele a közösen összeállított programba az elsajátítható elemeket. A team tagjai mind más területről érkeztek. Ennek éppen az volt a lényege, hogy az egy személy által meghatározott és képviselhető folyamatot a maga bonyolultságával, mégis érthetően tudjuk továbbadni a diákok számára.

A gyerekek az előadás végén egyetértettek abban, hogy a derűs hozzáállás és a humor bármilyen szakmában fontos, akárcsak a szorgalom és a kitartás.

2019.08.20. Közbenső konferencia

A „Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén” elnevezésű projekt közbenső konferenciáját 2019. augusztus 20-án rendeztük meg, a konzorciumvezető településén, Balatonszemesen. A közbenső konferencián mindhárom konzorciumi tag képviselői, a projektbe bevont megvalósítók, résztvevők jelen voltak.

A konferencia pedagógiai módszertani összegző esemény volt, ahol a résztvevők, a három konzorciumi tag mindegyike, saját tapasztalatait ismertette, több aspektusból. Egyfelől a szakmai terv középpontjában álló  és a program alapját képező közösségi színházi előadás, a Henning Mankell által írt ifjúságiregény-sorozat kiválasztott darabja, a Csillagkutya motívumait felhasználó adaptáció háromféle értelmezése és helyi adaptív feldolgozása jelentett érdekes tapasztatcsere-lehetőséget. Itt a területiség nagyon lényeges szereppel bír, hiszen a konzorciumi partnerek által bevont iskolák: a Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola és a nagykanizsai Miklósfai Általános Iskola diákjainak a saját környezetükben kellett a helyi problémákat megfigyelve, összegyűjtve a színházi előadás feldolgozásának alapját biztosítani, s ez mindenütt alapvetően más és más. A környezeti differencia természetszerűleg az egyes diákcsoportok életfelfogását, közösségi integritását és egyéni felfogását is befolyásolja, s ez mind a tanulók, mind a pedagógusok számára érdekes információkat és tapasztalatokat hordoz.

Az esemény megkezdéseként előadáson vehettek részt a jelenlévők, melyen a projekt célkitűzéseit elevenítettük fel, kis összefoglalót tartva a szakmai megvalósítók számára az együtt átélt programokról és azok sikereiről. Az ebédet követően, délután 1 órától részletes élménybeszámolókat hallgathattunk meg a gyerekektől, akik kellő pontossággal adtak visszajelzést pedagógusaiknak a regény helyi adaptációinak első fázisaitól, a problémák megfigyelése és összegyűjtésétől kezdve azok előadássá történő összeállásáig. Az aktív kommunikáció a két fél, gyermek és felnőtt között oldott hangulatot eredményezett, így a konferencia további részei közvetlen hangnemben zajlhattak. A megbeszélések egy-egy helyzetgyakorlattal kibővítve zajlottak, hogy a gyerekek könnyebben rekonstruálhassák a szakmai tevékenység során tapasztalatakat.

Konkrét problémák is felszínre bukkantak a projekt során. A pedagógusok többnyire segítőkészek voltak az előadás próbái és a foglalkozások során, bár néha pont a segítőkészség tud kontraproduktív lenni, például amikor súgnak a diákoknak, miközben az előadás arra épít, hogy nem szégyen, ha valaki nem tud valamit. A túlfegyelmezettség is tudott zavaró lenni, de alapvetően segítőkész, tanulni akaró tanárokkal találkoztak a szakemberek a programban. A diákok ügyesek és kreatívak voltak. Ami kérdésként gyakorta felmerült és itt már zárópontra került, hogy a művészi formanyelvre, mint módszertanra mely gyakorlatokon keresztül lehet akár otthoni közegben vagy az osztálytermi, tanórai szünetek alatt gyakorolva minél inkább szert tenni.

A program készségfejlesztő színházi gyakorlat beavató játék, melyben a foglalkozások célja, hogy a gyermekek  saját élményeken keresztül érzékeljék, s az értelmi megértés mellett érzelmileg is átélhetően fogadják be és mutassák fel a szűkebb és a tágabb környezetüket egy adott művészeti alkotás szűrőjén keresztül a produktumban. Az alkalmazott színház az érzékszervek tudatos használatát, a tér- és időérzék, a koncentráció, a koordináltság fejlődését segítették. A csoportjátékok, a dramatikus Toldi történetét metsző színjátékos gyakorlatok hozzájárultak az egyén társadalmi énjének alakulásához, a nyitott személyiség kialakulásához.

A fentiek együttesen egy olyan – a művészi attitűdhöz hasonló – alkotói állapot létrejöttét tették lehetővé, amelynek tudatos megélésével a megtanult eszköztár a színházi előadás létrehozása mellett a tanuló életének minden szegmentumában hasznosíthatóak lesznek, és egy klasszikus történeten keresztül erősítették az irodalmi színház és nemzeti identitástudatunkat.

A nap második felében a szakmai megvalósítók bemutatói következtek Művelődésszervezés az iskolákban címmel, mely egyszerű nyelvezetének köszönhetően a célcsoport számára is érthetőnek, érdekesnek bizonyult. Visszacsatolásaik nyomán megállapíthattuk, hogy a közérthetőség elérése sikerrel teljesített célnak bizonyult a pedagógusok körében, ám e kompetencia karbantartása a továbbiakban sem elhanyagolható, hogy a gyermekek érdeklődése fenntartható legyen.

A szakmai vezető és a résztvevők megtárgyalták, hogy a projekt tanítási óráinak egyik harmadában maga a tantermi színházi előadás foglalt helyet, ezt követték a színháziszöveg-értési (a színházi előadás eszköztárát és jelentésvilágát feltáró) foglalkozások, majd az osztály saját játéka, amellyel továbbgondolták az előadás által felvetett problémákat. Sokat segített a darab közösségi feldolgozása alatt a folyamatosan működtetett úgynevezett “Helyi Érték-pont”, amely a lokális problémák feltárását, egyéni, individuális megtárgyalását tette lehetővé. Egy úgynevezett “Helyi Ifjúsági Civil Kamera” modul révén a darab kapcsán megbeszélt problémaköröket filmes adaptációk révén vizsgáltuk globálisan, a három érintett település fiatalságának együttes szemszögéből. Emellett érzékenyítő tréningek segítetik a módszer hatékonyabbá válását, s a tréningek a folyamat felénél jelentős eredményt produkáltak.

 

A Csillagkutya c. regény által létrehozott három előadás mindegyike egy különleges játék lett az igazság kereséséről, a felelősségvállalásról, a jó cselekedetek nehézségeiről, a barátságról, a fantázia hatalmáról és gyermekkor puha fészkéből való kihullásról, a felnőtté válásról.  A színházi nevelési előadás minden esetben a résztvevő nézőkkel együtt gondolta át, mire való az iskola, mit tartunk a tudásról és annak hasznosságáról, s azt is, hogyan értse meg a kamasz a felnőtteket, hogy azok is megérthessék őt. Szólt a bizalom és a ragaszkodás erejéről, valamint arról, mit kezd a darabbeli Gergő a nagyapja szavaival: „Boldogtalannak lenni könnyebb, mint boldogulni.” Abban teljes egyetértés mutatkozott, hogy a különböző társadalmi helyzetű, szemléletű fiatalok saját környezetükben többé-kevésbé megismerték a társadalmukat, a lokális problémákat, élethelyzeteket, és a kis problémák és megoldási lehetőségük feltárásával, megismerésével közelebb kerülhettek saját életük későbbi nehézségeinek megoldásához, mindezt a Csillagkutya regénye és a színházi eszközök (dramaturgiai elemek, egymáshoz viszonyulás, kulturális kommunikáció stb.) révén. Mindegyik előadás kemény, őszinte, ugyanakkor lélekemelő előadás lett. Azzal, hogy a projekt felénél mindhárom csoport bemutatta saját előadását a másik két csoportnak, és az adott előadásban tapasztalt és feldolgozott társadalmi problémákat együtt tárgyalták meg a darab adaptációja révén, arra adott lehetőséget, hogy mindhárom bevont célcsoport megismerje a másik célcsoport által felismert és feldolgozott problémakört.

 

A konferencia 18 órakor zárult.

 

Budapest, 2020. 10. 14.

 

Nyári filmes napok IV. (2019.08.19-21-ig)

A 4. alkalommal megrendezett nyári filmes napok kurzusát 2019.08.18-20. között rendeztük, Balatonszemesen. Azért ezt az időpontot választottuk, mert ekkor zajlott a Bujtor István Filmfesztivál.

A 2010 óta rendszeresen megrendezésre kerülő Bujtor Filmfesztivál programja a gyerekeket is igyekszik bevonni egy újfajta kezdeményezéssel, mely során a legkisebbek amatőr eszközökkel egy profi forgatás élményét élhetik át. A felvételek egyszerű mobiltelefonokkal és tabletekkel készülnek, a film témája és forgatókönyve viszont teljes egészében a résztvevő gyerekek fantáziájára van bízva. Annak érdekében, hogy megértsék, pontosan mit is csinálnak és milyen eszközeik vannak, vetítéseket is tartottunk.

A forgatásokat megelőzően olyan filmeket mutattunk be a gyerekeknek, amelyek szakmai szempontból relevánsak és iránytűként szolgálhatnak a forgatásokhoz:

Kockacsoki.hu (2018), Indahouse (2018), BAGázs (2018), Diaboló (2019), Érintettek (2019) – a filmek mindegyikében közreműködtek társadalmi szempontból nehéz helyzetben lévő gyerekek is, mely révén a filmes eszközök használatának bemutatása az azonos korosztály miatt egyszerűbb volt. A filmvetítések helyszíne és az esetmegbeszélések interaktív módon zajlottak a Kontakt Kertben, Balatonszemes szabadtéri mozijában.

A filmes eszköztár megismerése mellett a projekt céljaival összhangban azt is szerettük volna, hogy problémafeltáró ifjúsági filmes alkotások révén a különböző társadalmi helyzetű, szemléletű fiatalok megismerjék a lokális problémákat, élethelyzeteket, és a kis problémák és megoldási lehetőségük feltárásával, megismerésével közelebb kerüljenek saját életük későbbi nehézségeinek megoldásához. Mindeközben filmes szemléletük, perspektivikus látásmódjuk, asszociációs készségük fejlődik. A használt és megismertetett dramaturgiai elemek erősítették az egymás iránti nyitottságot az egymáshoz viszonyulást, a kulturális kommunikációt, amit gyönyörűen kiegészített a témákba vágó filmek, filmrészletek mintájára, valamint az általuk kitalált helyzetek bemutatására készített forgatás, majd annak visszanézése, scriptje és montírozása.

A Bujtor Filmfesztivál névadójához igazodva, a „magyar Piedone” – aki maga is szeretett a Balaton partján forgatni – emlékének szánt három napban a gyermekek rögtönzött stábokat alkotnak, és gyorsítva végigmentek a filmkészítés komplex folyamatán, a változatos helyszíneken történő forgatástól kezdve a hangkeverésen át a vágásig, végül a program zárónapján egymás előtt is bemutatták a kész alkotásokat.

A program nagyobb részét a gyerekeket jobban érdeklő filmkészítés tette ki, s a hatékonyság érdekében a program megvalósítása során szakembereink ehhez alkalmazkodtak. Céljuk volt, hogy a gyerekeket bevezessék a televíziózás és a filmezés világába, megismerjék a különböző technikákat, eszközöket és felfedezzék a vizuális nyelv hatásait, hogy miképpen tudja a nézőt befolyásolni, miként tud hatást gyakorolni rá egy bizonyos képi megvalósítás, és mindez hogyan tudja visszaadni a társadalmilag releváns kérdésköröket.

A filmes alkotások és televízió műsorok megtekintésénél, előre egyeztetett szempontok alapján négy dologra kellett figyelnie a gyerekeknek:

  1. Hány kamerával készült a műsor és miért annyival?
  2. Hány és milyen helyszíneken játszódik a műsor?
  3. Mennyi idő alatt készülhetett el?
  4. Milyen stáb tagokról volt szó a műsorban és kik maradtak ki?

A vetítés után ezeket a szempontokat megbeszéltük és mindenhez kaptak plusz magyarázatot és néhány érdekes információt. Ez után kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak a filmek és azok készítési módja, beleértve a témaválasztást és a szociológiai vetületű kérdéseket. A gyerekek egy irányított beszélgetés keretei között kérdezhettek a felvetett társadalmi, közösségi kérdésekről, a munkamódszer kapcsán a CGI technikáról, a világításról, hangfelvételről, színészi munkáról stb., és közben bizonyos eszközöket ki is próbálhattak.

Ezt követően a lassított videóké volt a főszerep. Megbeszéltük, hogy hogyan készül a videó és a valós idejű felvételtől miben különbözik a lassítás és mire kell figyelni lassított videó készítésekor. Azt hangsúlyoztuk, hogy mindez eszköz arra, hogy a vázolt témákat ismeretterjesztő és dokumentarista módon, illusztráció esetén játékfilmszerűen be tudja mutatni a rendező/szerkesztő. Ebben az interaktív formában nagyon jó hangulatban és játékosan tudtak megismerkedni a diákok a vizuális világ szabályaival, beleértve a morális kérdéseket is, ahogy a technikai vetületet. Végül beszéltünk a drónozásról és annak szabályairól és ki is próbálták az udvaron, majd a felvételeket visszanéztük közösen, elemezve, hogy mikor milyen perspektívát nyújt egy adott képi beállítás, a mozgás, annak iránya és dinamikája, a látószög, a képhatár és a színek, valamint a fény ereje.

A tanulók érdeklődők és befogadók voltak. Élvezték a filmeket, a megbeszéléseket, a forgatási és utómunkák kipróbálását és az interaktív játékokat. Közben és utána is záporoztak a kérdések. A résztvevő gyerekek amellett, hogy saját szemükkel látják kicsiben, hogyan jut el egy film az ötlettől a vászonig, a kreativitásukat is kibontakoztathatták, és a technikát is megtanulták szakszerűen használni, és a társadalmi kérdések is jobban kirajzolódtak előttük, ami a szemléletformálást nagyban segítette.

Nyári Színházi Napok, Balatonszemes 2019.08.15-17

A Balatonszemesen zajló Nyári Színházi Napok harmadik alkalma (2019. 08. 15-17) lehetőséget nyújtott a résztvevő gyermekekkel való projektmunka folytatására.

A diákok örömmel vetették bele magukat a közös munkába, mely az előző programok eredményességét mutatta, a résztvevőkben a korábbi találkozások mély nyomot hagytak. A megelőző foglalkozások folytatásaként felelevenítettük a különböző improvizációs technikákat, majd a már korábban formába öntött jeleneteket.

Mivel ekkor már a gyermekek túl voltak a darab bemutatásán, ezért annak sikerességéről, az előadás közbeni nehézségekről beszélgettünk. Ezután beszédtechnikai és mozgástréningeket tartottunk, felelevenítve a darab előtt is sokat gyakorolt mozdulatokat, feladatokat, valamint azokat a társadalmi kérdéseket, amelyek segítettek a helyi problémák feltárásában, a színházi formanyelv segítségével..

Később koncentrációs gyakorlatokban vettek részt a tanulók, melyeket először kevés komolysággal teljesítettek, ám az igényeikhez igazodva játékosabb formákhoz nyúltuk, melyek segítették a gyakorlattípus befogadását. A koncentrációs játékokat bizalomjátékokkal összekötve fejlődtek a gyermekek társas és nyelvi kompetenciái, egyre inkább összeszokott csapattá váltak.

A program elsődleges célja az esélyegyenlőség irányában való érzékenyítés, a tolerancia és befogadó-készség növelése volt, hogy a résztvevő tanulók képessé váljanak arra, hogy megtapasztalják és megismerjék a körülöttük élő emberek élethelyzetének nehézségeit, örömeit. Képessé váljanak arra, hogy a foglalkozáson elsajátított tudás alapján elősegítsék a hatékony, együttműködésen alapuló környezeti kultúra kialakulását.

A színházi napok egyik fontos célja volt, hogy a színházi nevelés eszköztárával, a konkrét tananyagtartalmakon túl mások megismerésére, elfogadására, a részképességeikben korlátozottak segítésének, szükségleteinek felismerésére képessé váljanak a résztvevők. A program az empátia fejlesztésére és az emberi gesztusok felfedezésére, beazonosítására, színházi eszközök révén történő kinyilvánítására  irányult a korosztályi sajátosságok figyelembevételével, a befogadás szintjeinek szem előtt tartásával, játékos, a tapasztalatszerzésen alapuló, valódi találkozás megvalósulását lehetővé tevő alkalom révén.

A szakemberek által vezetett színházi nevelési foglalkozások, drámajátékok és drámás gyakorlatok, helyzetgyakorlatok, szituációs és kreatív tréning feladatok segítették a résztvevő diákokat abban, hogy az életben is felmerülő konfliktushelyzeteket könnyebben és hatékonyabban oldják meg, egymás véleményének meghallgatásával és figyelembe vételével. Mert ezen egyszerű egymáshoz kapcsolódásokon és elfogadásokon keresztül lehet a legkönnyebben megértetni és kipróbálni azokat a technikákat, amelyeket majd más, az élet bármelyik területén és szakaszában, hasonló szituációkban is tudnak majd alkalmazni a fiatalok. A foglalkozás ezért a következő fókusz köré épült: „Fogadd el a másik ötletét, tulajdonságait, vagy amennyiben azt nem tartod működőnek, ne kritizáld azt, hanem próbáld kiegészíteni, bővíteni úgy, hogy az számodra is és a veled kapcsolatban lévő másik személy számára is működő, elfogadható legyen.”

A drámás bizalomjátékok, páros és csoportos együttműködési gyakorlatok, koncentrációs, és kontaktusra épülő feladatok olyan helyzetbe hozták a résztvevőket, amiben sokkal nagyobb figyelemmel kellett lenniük egy-egy társukra, vagy a csoportra, mint a hétköznapi helyzetekben. A megoldás kulcsa minden gyakorlat során egymás kezében volt, a kölcsönös együtt gondolkodás és együttműködés elkerülhetetlenné vált. Ez nem csak az alkalmazkodóképességet fejlesztette, hanem a szociális érzékenységet is: fontossá vált mások akaratának elfogadása, a saját akarat asszertív módon való érvényesítése.

Minden egyes játéksort a bemutatott színházi előadás egy-egy karakteréhez, jelenethez, mondatához kötöttünk, a Henning Mankell által írt mű és a bemutatott adaptációk motívumait felhasználva, folyamatos visszacsatolásokkal.

Végül közös játékkal zártuk le a Színházi Napokat, ahol a diákok visszajelzésszerűen mutatták meg a programtartóknak az eseménysorozat alatt szerzett kedvenc élményeiket, emlékeiket.

Nyári Színházi Napok, Balatonszemes 2019.06.17-19

A programsorozat 2. alkalma 2019. június hónapban valósult meg Balatonszemesen, melynek célcsoportja a nagykanizsai, pécsi és szemesi diákok voltak. A szakmai program bentlakásos jellege megteremtette a pozitív, felszabadult légkört, mely nagy könnyebbséget jelentett a későbbi munka során.

A konzorciumi intézmények közös szervezésében létrejött programsorozat folyamán a gyermekek betekintést nyerhettek a színházi formák világába, mely tapasztalatok segítették őket kifejezőkészségük fejlesztésében és kommunikációs eszköztáruk bővítésében. A Nyári Színházi Napok során a tanulók különböző improvizációs játékokkal ismerkedhettek, melyek felkeltették érdeklődésüket a színházi munka és annak különböző formái iránt. A gyermekek aktív részvételével az improvizációs játékok során jeleneteket készítettünk. Eztán a tanulók zenés-táncos tréningen vettek részt, mely nagy sikert aratott körükben, így a már kész jeleneteket ezekkel az elemekkel bővítették ki.

A program célja az volt, hogy a résztvevő tanulók az előadás (amelyben megtalálhatók a dráma, a népköltészet, a ballada elemei is) játékos feldolgozása révén, tét nélküli helyzetekben fejlesszék fantáziájukat, egymást figyelve azonosítsanak és reprodukáljanak viselkedésmintákat, kommunikáljanak, mindezzel segítve a társadalmi integrációjukat és az egyéni érvényesülésüket. Célunk volt, hogy különböző dramatikus tevékenységformákon, képességfejlesztő gyakorlatokon és szövegimprovizációs feladatokon keresztül fejleszteni tudjuk a tanulók érzelmi, értelmi, szociális és fizikai képességeit, készségeit. Gazdagítani önkifejezési formáit, illetve az egyéni és csoportos kreatív folyamatokon keresztül elősegíteni a tanulók szocializációjának folyamatát. Így a tanulási folyamat egyben szocializációs folyamattá is vált.

A szövegek feldolgozásának módszerét vizsgálva két fő irányzatot követtünk. Az egyik, amikor a szöveghez, az abban foglalt eseményekhez és a megadott információkhoz történő maximális ragaszkodás jegyében zajlik a játék, a másik pedig, amikor a szöveg csak a szerepjáték elindításául szolgáló impulzusként jelenik meg. A játék során megvalósuló események akár teljes mértékben is eltérhetnek a szövegben leírtaktól. A szerepjáték mind a pszichológia, mind a pedagógia eszköztárában gyakran használt módszernek számít, melynek egyik fontos célja az abban résztvevők személyiségének fejlesztése. Az így működő pedagógiai transzferfolyamat létrehozását, a hozzá tartozó program megalkotását és a teljes megvalósítást vállaltuk.

A Kóbor szálló című meseregény nagyon leegyszerűsített történetére épültek a foglalkozások, aminek fókuszában a kirekesztettség problémája, és a mi problémához való viszonyulásunk állt. A történet elmesélését egyszerű drámajátékokkal szakították meg az előadók, amik a történet egy-egy dramaturgiailag fontos elemét segítettek jobban átélhetővé tenni és megérteni. Eközben pedig a koncentráció, a testtudat, és a kommunikáció fejlődését célozták meg. A csoportkohézió erősítése mellett, elsősorban arra törekedtünk, hogy jókedvben, laza hangulatban, egy nyári tábornak megfelelő, befogadói attitűdben, jelenlétben történjenek a foglalkozások.

Bemelegítésként a saját keresztneveikre alliteráló neveket találtak ki maguknak a gyerekek, majd egy „mozdulat és név” körrel folytatták a játéksort. Ezt követően a történet főszereplőjének, Hetedhét Hugónak a szerepébe lépve kezdődött el a történet. Kollégáink egy különleges eszközt, a bringa-verklit vitték magukkal, amely egy kerékpárra épített hangszer, amin megzenésített József Attila és Weöres Sándor versek zenei kíséretét lehet játszani, míg a hallgatók éneklik azokat. Három ilyen énekelt vers lett beépítve a foglalkozásba, mindegyiket dramaturgiailag indokolt helyre és eszközzel illesztve.

Az első közös játék egy „Fusson az, aki…” című székfoglaló játék volt. Közös játékokhoz általában a drámapedagógiában is ismert szabályjátékokat használták a szakemberek. A történet következő megszakítása egy „Őrszem” játék volt, ami átélhetővé tette a kirekesztett élethelyzet kiszolgáltatottságát a gyerekek számára. Többször is egyszerű fórum beszélgetéssel dolgozták fel a történet kérdéseit, és mindig játékos helyzetekben dolgozták fel a folyamatokat. A következő játék egy tapsolásos koncentrációs játék volt, amivel a mese történetét lezáró nagy kergetőzést szimuláltuk. Majd a történet befejezése után mindig bemutatásra került a meseregény egy-egy szituációja.

A háromnapos színházi tréning fontos emberi és szakmai kapcsokat alakított ki a diákok között. A fiatalok együttműködési készsége a közös munka folyamán ugrásszerű fejlődést mutatott, remekül érezték magukat

Nyári filmes napok III. (2019.06.14-16-ig)

A 3. alkalommal megrendezett nyári filmes napok kurzusát 2019.06.14-16. között rendeztük, Balatonszemesen. Azért ezt az időpontot választottuk, mert ekkor zajlott a XXV. Latinovits Zoltán Vers – és Prózamondó Találkozó.

A gyermekek a program keretében részt vettek a Találkozón, figyelemmel hallgatták a verseket.

Latinovits Zoltán főként a különleges versmondási stílusáról volt híres, ezért a találkozó is a szavalás köré épült: A helyszínt a színészlegendáról elnevezett Latinovits Művelődési Ház biztosította. ezért a mi foglalkozásaink jelentős részt is itt, illetve a Művelődési Házban volt.

A 3 nap során a következő filmeket néztük meg együtt a gyerekekkel, amelyeket aztán elemeztünk:

  • Összetörve c. film

A kisfilm három az édesanyjával egy munkásszállóra éppen beköltöző fiútestvér életébe ad rövid bepillantást. A történet a beilleszkedés nehézségei mellett az egymásrautaltság és összetartozás érzését mutatja be.

Azon túl, hogy a kisfilm révén a generációs mobiltelefon használat által katalizált tipikus veszélyekre kíván konkrét példákon keresztül rámutatni, fontos célja az is, hogy a projektben szereplő fiatalok megtapasztalják a kisfilmek révén a közös alkotás élményét és az ezzel elérhető társadalmi figyelmet és megbecsülést.

 

  • Célkeresztben c. film

A díjazott film egy osztályba új tanulóként érkező lány történetén keresztül a cyberbulling jelenségre, illetve a mobiltelefonon tárolt érzékeny információkból fakadó veszélyekre kívánja felhívni a figyelmet.

A történet és a dialógusok kialakításában a BÁRKA Kőbányai Átmeneti Gyermekotthonban élő gyermekek aktívan részt vettek, sőt a filmbéli gyermekszereplőket is ők formálták meg. A kisfilmet az Életrevaló Egyesület kezdeményezésére a Bárka Átmeneti Otthonban elő fiatalok aktív közreműködésével az Északi Támpont csapata forgatta le.

 

  • Egy örökbefogadó család története c. film

” Amit kimondtunk, az egy háromszög volt- aminek a két alsó sarkában helyezkedünk el mi, legfelől az Isten, középen pedig a család- és reméltük, hogyha jó mintát mutatunk, akkor követni fognak minket. ” A film egy örökbefogadó családról szól. István és Felesége, mint mondják, mindig is ismerték egymást- hiszen egy óvodába, egy iskolába jártak. A Szerelmet 88-tól élik. Már az udvarlás idején nagy családot terveztek- sokáig azonban nem érkezett gyermekáldás. A kórházban, ahová kezelésre jártak, a Professzor mesélte,hogy gyermekeket szoktak hátrahagyni – Ő tudott Tamásról is. A reménybeli szülők már az első találkozásnál beleszerettek a hallássérült kisfiúba- akit 19 éve fogadhattak otthonukba. Akkor elhatározták, örökbe fogadnak egy másik gyermeket is- s beadták a kérelmet. Tamás érkezése után érte őket az első csoda-megszületett Pisti fiuk. S bár mindenki mondta többet ilyen nem fordulhat elő, egy évre rá Annának örülhettek. Ekkor érkezett volna a már elindított örökbefogadási kérelem folytán az új testvér, de Anna érkezése akkor kizáró ok volt. Tisztes, boldog életet éltek – majd 10 évig Budakalászon. Jó hét éve döntöttek- Tamásnak speciális iskolára van szüksége- ezért változtatnak. ” A gyerekek imádkoztak, hogy olyan házat szeretnének, ahol patak folyik a kert végében.” És Acsán még ez is volt. Dani fiuk már itt született – az utolsó csoda. Hiszen rákos megbetegedésre számítottak, s egy orvosi vizsgálat derített fényt a növekvő új életre. A legkisebb Pintér gyermek most 8 éves. Számára már természetes, hogy bodzát szed a kert végében, hogy kapál, rendben tartja az eper ágyást. Ahogy Annának is, hogy citrom illatú bazsalikomot palántázzon vagy Pistinek, hogy a tyúkokról gondoskodjon. Mert a Pintér családban mindenkinek megvan a maga dolga- együtt csinálnak mindent. Élnek egy szentséggel és csodákkal teli, tisztes életet- Acsán, a Cserhát hegység lábánál, a Galga völgyének kanyarulatában. Ott, ahol mesél a táj. S a falubeliek egy családként gondolkodnak.

A filmek megtekintése után szociológiai, etnológiai és empirikus megközelítésben tárgyalták át a gyerekek a szakembereink segítségével a filmben megtapasztalt veszélyes társadalmi jelenségeket, a közösségi közegben könnyen eluralkodó negatív magatartás típusok és normák nélküliséget, és az ember életét, fejlődését, társadalmi integrációját veszélyeztető modern kori tényezőket.

2019.06.12-13. Balatonszemes, Színházi fesztivál

2019.06.12-én és 13-án Balatonszemesen rendeztük meg 2 napos Színházi Fesztiválunkat, melyen a bevont gyermekek mellett az a kontrollcsoport tagjai, valamint további érdeklődők szép számmal vettek részt.

A program alapját egy közösségi színházi előadás képezi – a Henning Mankell által írt művek motívumait felhasználó adaptáció. A Csillagkutya c. regény az anyátlan kiskamaszról, Joelről és édesapjáról szól, akiket az emlékek és az álmok tartanak életben. Játék az igazságról, felelősségről, a fantázia hatalmáról és a puha gyermekkorból való felnőtté válásról.

A regény élethelyzeteit alapul véve mindhárom résztvevő a saját célcsoportjával létrehozta a saját osztálytermi előadását, amelyhez komoly terepmunka kapcsolódott. A cél az volt, hogy a különböző társadalmi szemléletű fiatalok saját környezetükben megismerjék a társadalmuk problémáit, és közelebb kerüljenek saját későbbi nehézségeik megoldásához, mindezt a regény és a színházi eszközök (dramaturgiai elemek, kontaktus, kulturális kommunikáció) révén.

Mindhárom helyszínen, így Balatonszemesen,  Pécsen és Nagykanizsán is létrejött egy-egy osztálytermi előadás, mindegyik más részterületű problémákra összpontosít. A projekt nagyjából felénél, vagyis 2019.06.12-én és 13-án Balatonszemesen találkoztak a konzorcium tagjai, ahol megrendeztünk egy Színházi Fesztivált, melyen  mindhárom csoport bemutatta saját előadását a másik környezetében. Az előadások után az adott problémákat tárgyaljuk meg az adaptáció révén, kiscsoportos beszélgetések keretében.

A produkciók alapvetően beavató színházi előadások voltak, amely komplex színházi forma, s ennek, valamint a kapcsolódó beszélgetéseknek és foglalkozásoknak az volt a célja, hogy a fesztivál alatt a klasszikus mű és a diákok közötti párbeszéd létrejöjjön a drámapedagógia eszközeivel. Fontos volt a párbeszéd az alkotók és a nézők között, melyet a színész-drámapedagógus főként kérdésekkel és játékokkal vezetett úgy, hogy a válaszokat maguk a nézők – a fiatal diákok – adták meg, alakítva a darab alakulását és a szerepeket folyamatosan.

A célok megvalósításának érdekében a beavató színházi program létrejöttét zenei, prózai és drámapedagógiai munkafolyamat előzte meg. A létrehozott színházi nyelv alapja a színházi beszéd, ami híd és kapocsteremtő erőként működik a drámai nyelvezet és jelenkorunk diáknyelve között. Mindez persze eszköze a helyi problémák feltárásának, beépítésének a darabba, amely épp attól lett más minden csoport esetében, hogy más lokális problémákat azonosítottak és dolgoztak fel. A megvalósítás formája is különböző volt, mert míg az egyik csoport előadása a színpadon, klasszikus kukucska színpad formáját magára öltve működött (Balatonszemes), addig a másik csoporté a nézőtéren, a nézők között is mozogva, kamaraelőadásként valósult meg (Nagykanizsa), míg a harmadik előadás csupán az előadás kiindulópontjaként vette igénybe a színháztermet, utána mozgószínház módjára bejárt a ház épületrészeit (Pécs).

A program a színház világába, formanyelvébe avatta be a gyerekeket, s a fesztivál ezt képezte le a színház jelrendszerének megértésére, a látott jelrendszer dekódolásának fejlesztésére, a korosztályi sajátosságok figyelembe vételével, a befogadás szintjeinek szem előtt tartásával.

A program során biztosítottuk a rendezvény lebonyolításáért felelős programkoordinátort, moderátort, az előadásutáni beszélgetésekhez, foglalkozásokhoz drámapedagógust, a foglalkozásokhoz szükséges kellékeket is.

A gyermekek nagyon élvezték az együtt töltött időt, nagyon izgultak saját előadásuk miatt. Nagy érdeklődéssel fogadták a többiek előadását, és azt követő beszélgetéseket. Elmondásuk szerint remek napokat töltöttek együtt, és igazi élményekkel gazdagodtak.

Költészet napi tapasztalatmegosztó rendezvény 2019.04.10. Balatonszemes

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt keretében került megrendezésre az április 10-én Balatonszemesen megtartott tapasztalatmegosztó rendezvény, mely illeszkedik a három helyszínen, évente egy-egy alkalommal megtartott találkozók sorába.

A projekt keretében 6 alkalommal kerül sor tapasztalatmegosztó rendezvény szervezésére. Az áprilisi alkalom a 6 alkalomból a második volt, melynek keretében a projekt közel egyéves tapasztalatait beszéltük át a konzorcium tagjaival. A megbeszélésen, egyeztetésen a szakmai megvalósítók mellett szakértőnk is részt vett, hogy tudásával segítsen megtalálni a projekt szempontjából legjobb megoldásokat.

A program során a Balatonszemesen megtartott költészet napi előadást tekinthették a résztvevők meg, melynek különleges vendége a fiatalabbak körében is nagy népszerűségnek örvendő József Attila-díjas költő, Varró Dániel volt. Varró Dánielre, mint a mai szlenget és mindennapi életet verses formába öntő kortárs alkotóra azért esett a választás, mert az ő személye képes hidat képezni az új generációk és a számukra sokszor messzinek tűnő magyar költészet között.

A rendezvény központi eleme a tapasztalatmegosztás, ami kerekasztal beszélgetések formájában bontakozik ki. Ezeken a kötetlen beszélgetéseken egyfelől a konzorciumi tagok, másfelől a projekt hálózatába bevont egyéb vendégek oszthatták meg egymással gondolataikat és tapasztalataikat az adott téma kapcsán. Ezúttal a projekt gyakorlati elemeit vizsgáltuk, amellyel a tapasztalt különbségek okán tanulságos eszmecsere alakult ki.

 

Korosztályos partneri találkozó Nagykanizsán 2019.03.03.

Sok programmal vártuk a pécsi, kanizsai és szemesi diákokat a márciusi találkozóra, ahol a résztvevők egy része már régi ismerősként üdvözölte egymást, és a csoportok a szabadidős programok alatt rendre össze is keveredtek. Ez nagy örömmel töltötte el munkatársainkat, akik a problémafeltáró játékok és párbeszédek alatt már bátran alkottak a gyerekekből vegyes, tizenöt-húsz fős kiscsoportokat. A játékokat és beszélgetéseket természetesen mindenhol két-három pedagógus figyelte és moderálta a gördülékeny és asszertív diskurzus fenntartása érdekében, és az előzőekhez képest kisebb csoportbontás a korábbiaknál is személyesebb hangnemet eredményezett.

A helyi érvényű különbségeken túl ezúttal beszélgettünk a félelmekről is, ami a célcsoport életkorára való tekintettel kevéssé „nagyközönségnek“ való téma. A gyerekek elsősorban a család instabilitásával, tagjai egészségével kapcsolatos félelmeket fogalmaztak meg, i kellett választaniük egy kreatív játék keretében, hogy mely papírkellékeket vennének magukhoz, hogy segítsen a félelem elűzésében, majd azokat is, amelyek a félelem leképezésére utaltak. Ezeket esetenként egészített, kimondottan a korosztályra jellemző – MOMO-jelenség, Kék Bálna, és kirekesztéstől való – félelemről szóló gyereknyelvű beszélgetések kísértek. Megkérdeztük őket, hogyan kezelik a félelmeiket, erre ötletes, de gyakran csak félig komoly válaszokat adtak.

Ebben a foglalkozássorozatban a tanulók közösségi megismerései nyertek teret. A diákok társat/társakat kaptak önmaguk megismeréséhez. A foglalkozás alapját képző beszélgetések és játékok olyan kompetenciákat, képességeket mozgattak meg, amelyek a kreativitást segítik. Léggömbökből, lufikból álló kapun mentek át csoportosan, majd egyenként, megszólítva a másikat és egy-egy gesztust gyakorolva az általuk kiválasztott partner irányába. Biztonságos, szeretetteljes közeget nyújtott számukra a kijelölt gyakorlatsor, amire a fejlesztéshez szükség volt. Fontos szerepet kapott a játékosság, önkéntesség, a jó memória, kíváncsiság-tudásvágy, sokrétű érdeklődés, magas érzelmi intenzitás (túlérzékenység) örömet adó együttlét, melynek jellemzője a vidámság, a felszabadult kacagás, a humor megjelenése.

A program a következő képességstruktúra elemek fejlesztésében volt kompetens:

  • Alapkészségek: megértés, beszéd
  • Gondolkodási képességek: kreatív gondolkodás, döntéshozatal, problémamegoldás, előrelátás, érvelés.
  • Személyes minőségek: felelősség, önértékelés, együttműködés, tisztesség, őszinteség

A kulcsképességek és a fenti alapkészségek mellett az információ kezelésének (megtalálásának, szelektálásának, felhasználásának, azaz begyűjtésének, rendszerezésének és csoportosításának) képességét fejlesztettük, a tapasztalati tanulás és megélt valóság közötti differencia megteremtésével.

 

A következő kulcskompetenciákat fejlesztettük:

  • A komplexitás kezelésére való képesség (pl. a nyitott és bizonytalan helyzetek kezelésének képessége).

KaleidoszkópVersFesztivál: 2018.11.23

A kaposvári Csiky Gergely Színház tragikomédiájával ért véget a 18. Kaleidoszkóp VersFesztivál Vácott, ahol a Magyar Versmondók Egyesülete díjesőt zúdított a legjobbnak ítélt előadókra és társulatokra. A négy napon át tartó versenyprogramban színházi előadásokat, koncerteket, filmeket és versmondást nézhetett, hallgathatott a közönség, s a főszervező Magyar Versmondók Egyesülete a Váci Dunakanyar Színház mellett a Rubra Art Lounge-ban is tartott programokat. Új elem volt a gasztroszínházi forma, amelynek révén a költők által megírt művekben szereplő ételeket meg is kóstolhatták a nézők a színház közelében lévő, exkluzív programoknak helyet adó étteremben.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszeradaptálása, kiterjesztése a Balaton környékénelnevezésű pályázati projekt keretében csatlakozó diákok számos értékes program részesei lehettek. A november 22-től 25-ig tartó VersFesztivál, amely Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléje, sok nézőt vonzott. Teltházzal futott a Soproni Petőfi Színház Jelenetek egy házasságból előadása, a Csavar Színház Jóka ördöge, a Turay Ida Színház Zita című történelmi játéka, a kaposvári Csiky Gergely Színház A nagybőgő című monodrámája, a Kiss Kata zenekar Magyarból jeles és a Kávészünet zenekar Csonka vers, avagy Anyám tyúkja megy a levesbe koncertje, akárcsak a versfilmek vetítése.Az utolsó este Lutter Imre fesztiváligazgató, Kis Domonkos Márk színházigazgató, Kató Hajnalka korábbi Kaleidoszkóp-díjas, a III. Nemzeti VERSeny győztese és a zsűri tagjai adták át az elismeréseket a Váci Dunakanyar Színházban.

A 18. alkalommal megrendezett VersFesztiválon négy nap alatt 138 egyéni előadó, társulat, zenekar és filmes alkotó vonult fel. Hunyadkürti György Jászai Mari-díjas színművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház érdemes művésze A nagybőgő című tragikomédiában nyújtott alakításért kapott színészi Kaleidoszkóp-díjat (az előadást rendezte: Sarkadi Kiss János). A Pécsről érkező Füleki Panka versmondás, Starkné Nagy Jusztina (Veszprém) versfilm kategóriában érdemelte ki a fődíjat.

Juniorként KaleidoszKópé díjat kapott Tőke Domonkos (Nyúl), míg versszínházi kategóriában a Karinthy Színház korábbi előadásának felújított változata, Petőfi Sándor: Az apostol című produkciójáért ítélte oda a zsűri a Kaleidoszkóp fődíjat  Borbély Sándor színművésznek. A fődíj részeként többek között Debreczeny Zoltán A harmadik hexamater című alkotását is átvehette a színész, amit a képzőművész maga ajánlott fel.

Különdíjban részesült a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Arany-metszés című előadása (rendezte: Rák Zoltán), valamint a felvidékről, Hetényből érkezett Csavar Színház(Gál Tamás és Kiss Szilvia), Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című művének színpadra állításáért. Verszene kategóriában különdíjas lett Bartolf Zsuzsanna (Budakalász) és Rauscher Géza (Veszprém), jutalmat vett át Németh Viktor (Budapest) és Kocsis György (Vác).

Versfilmjéért kapott különdíjat Fitos Réka (Eger), Ledő Barnabás (Budapest), az Északi Támpont Egyesület (Nagykanizsa) és a Szolnok Televízió részéről Angyal Virág, versszínházi előadásáért Gáspár Sándor (Pócsmegyer). Versmondóként Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya (Monor), Ledő Barnabás, Péter Lea (Szeged), Fábry István (Balassagyarmat), Szabó Réka (Tököl), Szép Hanna (Mohács) és Kerékgyártó Viktória (Budapest).

A hivatásos és az amatőr versenyzők külön kategóriában versenyeztek. Az ítészek között helye foglalt Bagossy László Csokonai-díjas rendező-tanár, Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház Nívó-díjas színművész énekese, Szűcs Katalin Ágnes Jászai Mari-díjas színikritikus, dramaturg, a Criticai Lapok főszerkesztője, Takács Bence Kazinczy-érmes előadóművész, televíziós szakember, és Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas, színházi és televíziós rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője.

A Kaleidoszkóp VersFesztivál célja a vers megnyilvánulási formáinak felkutatása és bemutatása mellett a hivatásos és amatőr előadók, társulatok találkozásának megteremtése. A rendezvény fővédnöke Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, védnöke Rétvári Bence miniszterhelyettes, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, igazgatója Lutter Imre Radnóti-díjas előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke, házigazdája Kis Domonkos Márk, a VáciDunakanyar Színház igazgatója.