SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola
Időpont: 2019. május 31.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A foglalkozás elsődleges céljai:
- A csoport összetartozás-tudatának erősítése
- Empátiás készségek továbbfejlesztése
- A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
- Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
- Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
- A csoport mint „safe space” alkalmazása
- A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján
Fejlessze a tanulók:
- önismeretét és saját értékeik felvállalását
- közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
- a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
- beleélő készségét és az arra való bátorságát
- toleranciáját és stressztűrését
A kilencedik foglalkozáson intenzíven foglalkoztunk az improvizációval, illetve Henning Mankell – A csillagkutya című regényét dolgoztuk fel. Véglegesítettük az improvizált jeleneteket, ezeket összefűzve szövegkönyvet hoztunk létre, ld. 1. számú melléklet.
A foglalkozáson fejlődött a diákok kreativitása, csoportos problémamegoldó képessége, együttműködési készsége, mozgáskészsége. kommunikációs készsége, verbális és nonverbális kifejezőkészsége, előadókészsége, megfigyelő és utánzókészsége.
1)Mesélj valamit
A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.
2) Akadémiai székfoglaló
A diákok kedvenc játéka lett, így ráhangolódásként ezt játszottuk. A térben szabálytalanul vannak elrendezve a székek, eggyel több, mint a játszók létszáma. Egy játékos lassan, konstans tempóban sétál, a célja, hogy leüljön egy székre, a többieknek pedig az, hogy ebben megakadályozzák.
3) Előadás létrehozása
A meglévő, a regényhez kapcsolódó, illetve nem kapcsolódó improvizációkat összefűztük és szövegkönyvet hoztunk létre belőle, ld. 1. sz. melléklet.
Fontos, hogy minden alkotó folyamat előtt bemelegítsük mind testünket, mind az elménket, felkészítsük az alkotásra. Ennek okán, mielőtt bármibe is belefogtunk volna, játszottunk kicsit, ezáltal leraktuk az aznapi problémákat, feszültségeket, megtisztítottuk magunkat azon energiáktól, melyek akadályoznak a munkában.
Mellékletként csatoltam az előadás szövegkönyvét, mely nagyrészt a gyerekek által lett kitalálva. Kizárólag vezetőként, irányítottam őket, ha letértek a jó útról, visszatereltem őket, illetve akkor szóltam nagyrészt bele, ha elakadtak valamiben. Nem szerettem volna “megrendezni” az előadást, szerintem így, hogy közösen, mindenki ugyanannyi energiát tett bele, még inkább őszintébbnek bizonyul, hiszen a sajátjukká válik, és már emiatt is a legjobbat akarják kihozni belőlük. Az előadásban a közösen megbeszélt fontosabb pillanatokra kerül a hangsúly, alkalmazva az ez alatt a hónapok alatt tanult játékokat.
- melléklet
Henning Mankell: A csillagkutya
- Jelenet
A szereplők a nézőtéren ülnek, háttal a közönségnek, a tárgyaikkal játszanak.
Kata: Elolvastátok?
Solt: Nem. Mit?
Kata: A fényállatot.
Anna: Az valami más.
Kata: Tényleg, tényleg, jó, hogy mondod, Csóvafóka.
impró a rossz címekből
Szabi: (valami, amit csak Szabi tud kitalálni)
Andi: A csillagkutya.
3 vita, a harmadikra Andi hosszan csendben néz Szabira.
Andi: Mondd ki még egyszer. Mondd ki még egyszer, ha mered.
Vivi: Mikorra kellett elolvasni?
Nati: Február 7.
Mindenki a csuklójára néz, mintha karóra lenne rajta. Lassan egymásra néznek, kis bűnbánó tekintet. Aztán egy hatalmas nevetés.
Nekem nem volt időm elolvasni, mert…. mindenki mond valami nyakatekert indokot.
Solt: Nekem mindegy, én fa leszek.
Flóra: De hát holnap jön Verus, és megcsináljuk az előadást.
Vivi: Az mikor lesz?
Flóra: Jövő csütörtökön.
Karórás-nevetős, de most erőltetett nevetés jelenet újra.
Solt: Nekem tök mindegy, én fa leszek.
Kitti a színpad elején ülve hangosan lapoz egy hatalmas füzetet, mindenki ránéz.
Kitti: Bocsi. Az olvasónaplóm.
Mindenki odarohan, kérik, hogy olvassa fel, kivéve Solt. kép: Utolsó vacsora. Iskolatejet és kekszet esznek, miközben felolvas.
Solt: Nekem mindegy, én fa leszek.
Evelin:
A kutya. Vele kezdődött minden. Ha nem látja meg a magányos kutyát, talán nem történik semmi. Semmi mind abból, ami aztán olyan komolyra fordult, amitől minden megváltozott.
Minden a magányos kutyával kezdődött, akit megpillantott azon a téli éjszakán, amikor hirtelen felébredt, kibújt a meleg ágyból, kibotorkált és az ablakfülkébe ült.
Netti:
Az ablakot vastag, kristályos jég borította, a hőmérőről leolvashatta, hogy majdnem harminc fok mínusz van odakint.
Ábel: Az a magányos kutya nem ment ki a fejéből.
Ezen a télen többször is felébredt éjszaka, maga sem tudta, miért. De minden alkalommal felkelt, kicsoszogott a hideg linóleumon, az ablakfülkébe kuporodott, és várt a kutyára, hátha visszatér.
Zsombor: Még alhatok két órát, amíg iskolába kell indulnom, gondolta. Álláig húzta a takarót, összekuporodott, lehunyta a szemét, és már látta is a magányos kutyát futva közeledni.
Hangtalan léptekkel sietett a téli éjszakában, talán egy távoli csillag felé.
De most tudta, hogy sikerül elkapnia. Becsalogatja az álmába, összebarátkozik vele, és milyen jó az is, hogy ott az álomban nincs olyan hideg, mint odakint a téli éjszakában…
1956 tele volt, ekkor látta először a magányos kutyát.
Ezen a télen történt minden.
Minden, ami azzal a kutyával kezdődött.
Hamarosan elaludt a favágó fia, akit úgy hívtak, Joel Gustafson. (Ábel a helyére)
- jelenet
Ábel kadét pólóban, a szobájában. Ránéz a kisszékre, dühös, felrúgja, de nem agresszívan, ő nem olyan.
Ábel: Hogy lehet valakinek kisszéket ajándékozni, aki világosan elmondta, hogy sárkányt kér születésnapjára? húzza a kabátját, amíg megy a dialógus, kimegy
Solt: Nekem tök mindegy, mert…
Mindenki: MERT FA LESZEL?
Solt: Pontosan, de ki ez a csávó?
Zita: Emlékszel az előző jelenetre?
Solt: Tudom, Joel Gustafson, akinek az apja… felcsillan a szeme, Light of the Seven zene be. Lassan a színpad felé sétál, mint egy balett táncos. a
Mindenki: Solt…Solt, ne. Solt. Ne.
Anna: Joelnek van egy apja… Zsombor előlép
Másik picilány: Ne, Kitti, mit csinálsz? Zsombor vissza
Anna: Előbb-utóbb úgyis megcsinálja, legalább túl leszünk rajta. Joelnek van egy apja, Samuelnek hívják, favágó, valaha tengerész volt, ma a tenger után sóhajtozik.
Táncos-favágó jelenet, a végén Soltot kihúzzák a színpadról.
Kitti:
Joelnek van egy apja, Samuelnek hívják, (Zsombor előlép, tengerészsapka rajta) favágó, valaha tengerész volt, ma a tenger után sóhajtozik.
Netti:
Van egy anyja is valahol, (Panna előlép) akiben lakik valami, és azt Nyugtalanságnak hívják.
zene: Aventura – Obsession. Mindenki táncol. Helyszínváltozás: hajót formálnak, behozzák rajta Zsombort, leugrik. Samuel kiköt északon, ott meglátja az Jennyt, ölelés, sapkából baba, fények, zene a sarokból. Kadét póló fel a babahajóra, tanítják járni. Közben: üvölt a baba, nincs kaja, elfeleznek egy kiflit.
Amíg Samuel a kis Joellel tanul járni, a kishajó kifut a függöny mögé a hátuk mögött Jenny lelép a fények irányába. Samuel és Joel megfordul, amíg Jenny lelép, Joel felhúzza a Kadét pólót, először Samuel lép vissza a színre, majd a Kadét pólóban Joel is. Panna fogja a képkeretet, felkötözi, egy trepnire áll, és a keret mögött szoborrá dermed.
Blanka (Westman néni): Nem tehetett róla anyád. Benne volt a nyugtalanság. Láttam már akkor is, amikor beköltöztetek ide, Samuel meg ő. Mindig messze járt a tekintete. Egy nap lehozott téged, és kérdezte, nálam hagyhat-e, amíg apád hazajön, mert neki dolga van. De láttam rajta a nyugtalanságot, és a bőröndjét is kinn a tornácon. Nem tehetett róla, a nyugtalanság miatt volt, ami benne élt….
III.
Akik mondják a szöveget, beállnak sziklának.
Blanka: Lent a folyónál Joel titkot őrzött.
A kőpillérek mellett, amelyek a vashidat tartják, ahol naponta több vonat is átzakatol, van egy nagy kőtömb, egy kétfelé hasadt szikla.
Valaha kerek volt. A hasadék kétfele választotta, és Joel elképzelte, hogy ez a földgolyó.
Ha bemászott a hasadékba, amely nedves mohától illatozott, elgondolta, hogy a belsejében van annak a földnek, amelynek igazában a felszínén jár.
Lina: Ez volt a titok: látni valamit, amit más nem lát.
Panna: Most, hogy már tizenegy éves lett, Joel tudta, hogy mindez játék. Mégis fontos, hogy az ember tudjon komolyan játszani. Másképp cserbenhagyja a titkát.
Ábel a sziklahasadékban ül, marionett játék
szikla, víz, és a játék: mindenki
Ture (Lina): HELLO!
Joel: Á! Te ki vagy? Mit keresel itt? Ez az én hasadékom. Ture: Ture vagyok.
Evelin: Ez egy nagyon hosszú jelenet.
Netti: Pörgessük?
Evelin: Aha
cincogás, videótekerős játék, közben három fontos képben megállnak, ami a barátságukat jellemzi. Végén: Ture fölényesen áll Joel felett, mindketten felfelé néznek. Mögöttük felépül a híd a gyerekekből, Joel elindul felé.
Ture nem volt gonosz. Egy gyerek nem lehet felelős azért, amit a felnőttek elültetnek benne. De reméljük, hogy már tudja, hogy hibázott, és azóta igyekezett a lehető legkevesebbszer megismételni.
Hidas-bizalomesős jelenet, körben állnak
Az én csillagkutyám egy balettcipőben táncol.
Az én csillagkutyám egy szép paripával fut.
stbstb.
Visszaállnak az Utolsó vacsorás képbe
………….: Ennyi?
Evelin: Hát…nagyvonalakban.
Vivi (telefonozik): Képzeljétek, ennek a regénynek van folytatása is!
Solt: Nekem mindegy, mert… mindenki kimegy. Körülnéz, vállat von, beáll a fás pozícióba, és meghajol.
Budapest, 2019.05.31