Szerző: tarsadalmiinnov

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

 

Időpont: 2019. november 20.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

A 2019.09-2020.01 időszakban a harmadik, azaz a novemberi foglalkozás során a beszédkészségre került hangsúly, az önkifejezésre, az érvelésre, és a fantázia, illetve a kreativitás fejlesztésére, ugyanis az elmúlt két alkalmon ezekre nem igazán, vagy csak kis mértékben került sor.

 

Szópárbaj

(spontán beszéd fejlesztése)

Ezt a játékot már játszottuk, a gyerekek kérésére került első játéknak erre a választás, ugyanis nagyon élvezték. Bár kissé nehezen indult el, néhány kör után egytől egyig belejött mindenki a játék „flow”- jába. A kör közepén áll két diák, akik szópárbajt vívnak egymással. Egyszerre kell- folyamatosan! – mondaniuk egy-egy összefüggő történetet. Az nyer, aki tovább bírja mondani a saját történetét, azaz tovább képes koncentrálni. („Kifulladásig” játszunk.)

Ezután változtattunk kicsit a játékon: a két küzdőnek fél perc áll rendelkezésére arra, hogy válogatott (de nem valós!!!), színes, fantáziadús sértéseket kell egymás fejéhez vágniuk. Tilos az „övön aluli ütés”, a másik gyengéinek felemlegetése és a közönséges beszéd. A csoport dönti el, hogy ki nyert. A győztest bárki kihívhatja. Érdekes volt megfigyelni, hogy miután belejöttek a játékba, mennyivel izgalmasabban, kreatívabban játszották a játékot, mint első alkalommal. A történetek is sokkal őszintébbek voltak, valamint jobban voltak képesek figyelni a másik történetére is, olyannyira, hogy a csoport néhány tagja képes volt visszaidézni a másik történetét is.

 

 

A Hercegúrfi vizsgája

(fantázia, kreativitás, spontán beszéd fejlesztése)

 

A múlt évben játszottuk, most is nagy szeretettel fogadták: ketten játsszák – egyikük az udvari tanító, másikuk a hercegúrfi. Az udvari tanítónak fejét veszik, ha kiderül, hogy meglehetősen gyenge elmével rendelkező tanítványa semmit nem tud. Csak nagyon egyszerű kérdéseket mer feltenni, de a hercegecske ezekre is bődületes nagy butaságokat válaszol (nem véletlenül, hiszen a hercegúrfi szerepét alakító játékos feladata az, hogy minél jobban próbára tegye tanárát). A tanár igyekszik logikusan megmagyarázni, hogy tanítványa válasza miért nem volt rossz, Magyarázata szerint a hercegúrfi válasza kitűnő, teljesen újszerű, mondhatni forradalmi stb.

 

Mondj egy történetet!

(fantázia, kreativitás, spontán beszéd fejlesztése)

 

Ebben a játékban egy embernek mesélnie kell. A társak egy-egy szóval a mesélés közben beles tudnak szólni. A mesélőnek a neki a kapott szavakat bele kell építenie a történetbe, mégpedig úgy, hogy az eredeti sztori fő vonala megmaradjon. Példaként a játék egy részlete: Mesélő: „Elindultam hazafelé az iskolából…” Közbeszólás: „Űrrakéta.” Mesélő: „Eszembe jutott, hogy megy már a tévében az új fantasztikus filmsorozat, tele űrrakétával meg lézerfegyverrel…” Közbeszólás: „Szemetesvödör.” Mesélő: „Otthon persze a házimunkával fogadtak, vigyem le a szemetesvödröt, menjek bevásárolni, így nem tudtam megnézni a filmet…”

Kreativitásunk, fantáziánk kipróbálásához remek lehetőség.

 

Szinkronizálás

(együttműködés párokban, illetve kiscsoportokban, szituációs játék, kreativitás fejlesztése)

 

Megkértem a csoportot, hogy szerveződjenek négy fős csoportokba. A négy fős csoportok egyik fele némajátékot játszik, a másik fele „szinkronizálja” ezt. A kiscsoportok a vezető által megadott szituációkat dolgoznak fel, rögtönzéssel. Kifejezetten szórakoztató volt mindenki számára, igen érdekes jelenetek születtek.

 

Reflexió: Az első játék leírásánál már jeleztem, hogy érzékelhető a csoport fejlődése a kommunikációs készségek és a koncentráció terén. A második, harmadik és negyedik játék tapasztalatai alapján az is kiderült számomra, hogy az improvizációs készségei sem rosszak a csoportnak. Ezeket a játékokat nemcsak, hogy sikeresen teljesítették, de elmondásuk alapján nagyon élvezték is. Úgy tűnik, hogy felszabadítja őket, ha nincs előre rögzítve egy szöveg, és egyre bátrabban vesznek részt a játékokban. Sokszor fordult elő a tréningen, hogy valaki nem tudott sorra kerülni, mert annyian jelentkeztek egy-egy játék központi szerepére.

Budapest, 2019.11.30.

Beszámoló - Színházi Napok, Balatonszemes, 2019.10.17-19

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. október 02.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

 

A második foglalkozás elején látszódott, hogy már összeszedettebbek voltak a gyerekek, bár még mindig érződött a nyári szünet hatása, miszerint bár szándékuk meg volt az összpontosítással, koncetrációval kapcsolatban, de mindezek ellenére azt észrevételeztem, hogy szükség van ilyen téren erősíteni őket, ezen alkalmat pedig ennek érdekében tartottam meg.

 

 

Szamurájos

(koncentráció, reflex, reakció idő, mozgáskoordináció)

A mindannyiuk által közkedvelt játékot pár kör erejéig a megszokott formában játszottuk, ellenben észrevettem, hogy minimálisra csökkent a rontási arányuk, érződött, hogy egész fejjel jelen vannak, így nehezítettem a játékon: A két kezükkel nem egy képzeletbeli kardot kellett alkotniuk, hanem mind a két kéz egy egy karddá változott, szóval tegyük fel, ha 10-en vannak, akkor 20 kard, azaz 20 „játékos” vett részt a továbbiakban.

 

Magadra utalva

(bizalomérzet kialakítása, térérzékelés, tapintási érzékelés fejlesztése)

Megkértem őket, hogy most hunyják le a szemüket, és ne beszéljenek a játék közben. Zárjanak ki mindent, ami eddig történt velük. Képzeljék el, hogy most születtek meg, egy idegen helyre, amiről nem tudnak semmit, így a cél: felfedezni a környezetedet. Nem látnak, ugyanis ezeknek a lényeknek nincs szemük, viszont nagyon fejlett a tapintásuk. Fedezzék fel a teret. Ha közben találkoznak társaikkal, akkor próbáljanak meg kapcsolatot teremteni, figyelve arra, hogy se magukban, se másban ne okozzanak semmilyen kárt.

 

Teremts kapcsolatot

(kommunikációs játék, érintés)

A játék egyszerű, legalább is annak tűnik, kapcsolatot kell teremteni.  Először csak azzal, hogy megszólítják azt a személyt, akivel kapcsolatot szeretnének teremteni. Mindeközben folyamatosan sétálnak a térben. Kértem őket, hogy figyeljék magukat mindvégig. Pár perc játék idő után megkértem őket, hogy teremtsenek megint kapcsolatokat, de most nem szóval, hanem érintéssel, s ez alatt is figyeljenek magukra.

 

Miután ez is megtörtént, közöltem a feladatot: Most ötvözzék az érintést és a szót is a kapcsolatteremtésnél. Szintén kértem őket, hogy figyeljék magukat. A játék után körbeültünk, és a tapasztalatokról beszélgettünk.

 

 

Utazás

(lazítás, összpontosítás)

Végül pedig megkértem feküdjenek le a földre, és hunyják be a szemüket. Figyeljenek arra, amit mondok, és próbálják elképzelni, a mesével együtt „utazni”.

 

Az első játékot jól ismerték, bár szeretik, érződött, hogy már rutinszerűen játsszák, így sokan voltak, akik úgy gondolták, spórolnak az energiával, hiszen úgy is megy nekik a játék. Miután változtattam a játékon, figyeltem a gyerekeket, konkrétan, mintha olajat öntöttem volna a tűzre. Azonnal kibillentek egytől egyik a komfort zónájukból. Többen meresztették a szemüket, hogy ez nagyon nehéz, és ők nem képesek rá. Miért nem? – kérdeztem. -Hát, mert nem tudunk ennyi mindenre figyelni. Hangzott el a válasz. Itt el kezdtünk beszélgetni arról, hogy mitől függ az, hogy valaki megcsináljon valamit. A hozzáállástól, jött a válasz. Megmondtam, hogyha úgy állunk hozzá az ismeretlen dolgokhoz, hogy “én úgyse tudom megcsinálni”, akkor ez így is lesz. Elmeséltem egy történetet, egy egyetemen, matek óra volt, egy diák elkésett az óráról, és serényen másolta a feladatokat, amiről lemaradt. Volt egy megoldatlan művelet a táblán, melyet házi feladatnak hitt. A következő órán odaadta a tanárnak, mondván, kész a házija. A tanár nagyot nézett, hiszen ez a feladat egy példa volt, hogy megmutassa, létezik olyan matematikai feladat, melyet nem lehet megoldani. A diák ugye lekéste ezt a részt, így megoldotta, hiszen nem tudta, hogy lehetetlen. Tetszett nekik ez a történet, és máris másképp álltak hozzá a dolgokhoz, megígérték, hogy ezután nem fogják, legalább is próbálkoznak nem kijelenteni önbeteljesítő jóslatokat, melyekkel korlátozzák magukat.

A következő játéknál igencsak érdekes beszélgetés kerekedett a játék végén. Arról beszélgettünk, hogy ki hogyan érezte magát, mennyire volt nehéz a feladat. Egy lány mondta, hogy ő neki nagyon nehéz volt, ugyanis fél a bizonytalanságtól. Úgy érezte magát, mintha kirántották volna a talajt a lába alól. Sokan egyetértettek vele. Egy fiú volt, aki azt mondta, ez azért van, mert félünk kilépni a komfort zónánkból, mert megszoktuk a biztonságot.

 

Kérdeztem, hogy érezte magát ebben a bizonytalanságban? Azt mondta, hogy nem tudta, mi fog történni vele, ezért az elején félt, viszont ahogy találkozott egyik társával, erőre kapott, és onnan nagyon jól telt a feladat, mert kézen fogva, közösen fedezték fel a környezetüket. Ez a gyerek kérdezte, hogy ez az életben is így működik? Mert akkor ő ezen élmény után merni fog kockáztatni, hiszen a bizonytalanság nem feltétlen rosszat jelent, sőt izgalmasnak tűnik.

 

A következő játék utáni beszélgetésnél mindenki megosztotta tapasztalatait, melyet a játék során szerzett. Körvonalazódott, hogy kik azok, akik nehezen teremtenek kapcsolatot, kik azok, akiknek az érintés esik nehezükre, és kik azok, akiknek a beszéd okoz feszültséget. Határozottan jó volt, hogy nem csak számomra derültek ki ezek a dolgok, hanem a gyerekek saját magukról vonták le a következtetést, és ismerték be “gyengeségeiket”.

 

 

Budapest, 2019.10.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

 

Időpont: 2019. október 01.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

Akárcsak az előző alkalom során, a hangsúlyt most is az ismert szabályjátékok kapták, hiszen egy gép is akkor működik jól, ha előtte a fogaskereket megolajozzuk. Ezt az elvet követve az alábbi játékokat játszottuk:

 

Intelligens bumm

(koncentráció, mozgáskoordináció, reakció-idő, memóriafejlesztés)

 

Az előző tréningen játszott Bumm játék bonyolultabb változata, az alapszabályok ugyanazok, annyi különbséggel, hogy most a kör közepén lévő „seriff” nem azt mondja, hogy bumm, hanem egy kategóriát vagy egy címszót mondd, és így mutat rá valakire. (Például, azt mondja, hogy közismereti tantárgy, vagy könyvcím, állatfaj, víziemlős stb.) A résztvevők a lövés pillanatában nem bummot mondanak, hanem egy, a kategórián belül lévő dolgot. Ezen kategóriák/témáknak megfelelően kell a két szomszéd a középen lévő leguggolt társuk feje felett „összelőjön” mondva a választ. A kései válasszal szolgáló játékos kiesik.

 

 

 

 

Szi-szá-szú

(koncentráció, mozgáskordináció, reakció-idő)

 

A drámajátékok közül talán az egyik legismertebb/legkedveltebb játékok egyikét képezi, mely nagyon hasznos feszültséglevezetés szempontjából. 3 szóhoz (szí, szá, szú) 3 mozdulat társul, és ezeket egy előre meghatározott rendben ismételjük. Nagyon jól fejleszti a koncentrációt, az egymásra figyelés képességét.

 

Hangsúly

(koncentráció)

 

Kétirányú figyelemmegosztást kívánó koncentrációs gyakorlat. Körben állunk, az első négy számot mondjuk egymás után úgy, hogy közülük mindig csak az egyik legyen hangsúlyos. A hangsúly minden ismétlődés alkalmával a soron következő számra helyeződik:

1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4 stb.

Miután belejöttek a játékba, az alábbi változtatást hoztam: a hangsúlyt egy mozdulattal kell megsegíteni, jelezni (például a kéz felemelésével/ tapssal). A végén, amikor már ezt is megszokták, még egyet nehezítettem: csendben, magukban kellett számolniuk tovább, és csak a hangsúlyos számot kimondaniuk.

 

Bumm

(koncentráció)

 

Bár a neve azonos a másik Bumm nevű játékkal, teljesen más maga a játék:

Körbe ültünk és megkértem, hogy kezdjük el növekvő sorrendben mondani az egész számokat 1-től. Az első játékos egyet, a második kettőt mond és így tovább. Akire a hetes vagy annak többszöröse jut (vagy olyan szám, amelynek második számjegye hetes), annak a szám helyett bummot kell mondania. Például: 12, 13, bumm, 15, 16, bumm. Aki téved, akár az előző játékokban, itt is kiesik.  Tévedésnek számít az is, ha gondolkodnia kell a szám kimondása előtt a játékosnak.

 

 

Végül, amikor mindenki belejött, nehezítettünk rajta: a számsor haladási iránya minden bumm után megváltozik, Például 13, bumm, 15 számok esetében ugyanaz a résztvevő mondja a 13-t és a 15-t. Hogy melyik számnál kell bummot mondani, tetszőlegesen változtatható körről körre.

 

Csomagolás

(bizalomérzet kialakítása, együttműködés párokban és kiscsoportokban, felelősségtudat kialakítása)

 

Két részre osztjuk a csoportot, az egyik fele hanyatt fekszik a padlón, lazán, becsukott szemmel. A másik fele, akiknek nyitva van a szemük, adott jelre, ellazult, fekvő partnereikkel „azt csinálnak, amit akarnak”, felültetik, hasra fektetik, asztalra teszik, kupacba hordják stb. őket. A gyakorlat végén párcsere történik. Fontos hangsúlyozni a játék előtt, hogy vigyázzanak egymás tesi épségére.

 

Reflexió: A második alkalommal sikerült a visszahúzódóbb diákokat is kicsit jobban integrálni a közös munkába. A közös játékon túl az egymás iránt való figyelmük is fejlődött a tréning során. Megtapasztalhatták, hogy mekkora energiát kell mozgosítani ahhoz, hogy figyelni tudjanak egymásra. Ennek nyomán arra is nagy hangsúlyt fektettünk, hogy a koncentrációs képességüket is fejlesszük. Visszajelzéseik alapján nagy sikernek élték meg, amikor egy-egy ilyen játékban nem vesztették el a fonalat, és aktívan részt tudtak venni a folyamatban. Az utolsó játéknál megtapasztalhatták, milyen az, amikor másra vannak utalva, de azt is, milyen az, ha egy társuk felé tartoznak felelősséggel.

 

Budapest, 2019.10.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. november 19.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

 

 

A második foglalkozás meghozta hatását, már ahogy mentem be a terembe, azt éreztem, készen állnak az órára, úgy léptem be, hogy körben ülve vártak. Felismerve a helyzetet, úgy gondoltam, ez az alkalom tökéletes lesz a már meglévő bizalom tovább mélyítésében, így ezen foglalkozás fókuszába a bizalmi játékok kerültek egy rövid kis bemelegítő után.

 

Szamurájos

(koncentráció, reflex, reakció idő, mozgáskoordináció)

A mindannyiuk által közkedvelt játékot pár kör erejéig a megszokott formában játszottuk, ellenben észrevettem, hogy minimálisra csökkent a rontási arányuk, érződött, hogy egész fejjel jelen vannak, így nehezítettem a játékon: A két kezükkel nem egy képzeletbeli kardot kellett alkotniuk, hanem mind a két kéz egy-egy karddá változott, szóval tegyük fel, ha 10-en vannak, akkor 20 kard, azaz 20 „játékos” vett részt a továbbiakban. Módfelett szórakoztató volt számomra, de számukra is, az egyik diák megjegyezte „Külön életet él a két kezem.” vagy egy másik „Segítség, nem tudom irányítani a kezeim”.

 

Vágd rá azonnal

(koncentráció, reflex, önbizalom, összpontosítás)

A bummos játékot alakítottuk át. Körben állunk, egy valaki középen, és mutatnia kell valakire, de a bumm helyett egy témát mond, s akire mutatott, a két szomszéd a feje felett párbajoznak, az győz ki hamarabb mond ki egy szót, mely megfelel a meghatározott témának.

 

Figyelj meg vakon

(bizalomérzet kialakítása, térérzékelés, tapintási érzékelés fejlesztése)

Most több általuk ismert játékot kombináltam össze. A csoport felének a feladata, hogy hunyják le a szemüket, a csoport másik fele választ magának egy “vak embert”. A vezetők feladata, hogy szólogassák a vakokat, akik a hang után meg kell találniuk vezetőiket.

 

A vezetőknek lehetőségük van a gyakori helycserére, ezáltal is nehezítve partnerük feladatát. Amikor mindenki megtalálja vezetőjét, a vezetők összedolgozva egy szoborcsoportot alkotnak a vakokból, úgy, hogy mindenki kapcsolódjon a másikhoz.  Ezek után a vezetők elengedik partnereiket, és a terem másik felében felveszik az általuk alkotott szoborcsoport állását. A vakoknak jön a következő feladat: Meg kell keresniük vezetőiket, fel kell ismerniük az érintés alapján, hogy ki a vezetőjük, ugyanis ők a vak társaik pozícióját utánozták le.

 

Magadra utalva

(bizalomérzet kialakítása, térérzékelés, tapintási érzékelés fejlesztése)

A múlt órai játékot ismételtük meg, ugyanis határozottan kedvelt, és produktív játéknak bizonyult. A gyerekek készek arra, hogy legyőzzék félelmeiket.

 

Miután véget értek ezen játékok, körbeültünk, és átbeszéltük a tapasztalatokat, élményeket, megjegyzéseket. Kinek mi volt nehéz, mi volt esetleg könnyebb, hogy érezték magukat, és miért.

 

Az első játék alatt érezhető volt a gyerekek hozzáállásának változása a múlt alkalom során kerekedett beszélgetések hatására. Amikor meghallották, hogy melyik játék következik, nem negatívan álltak hozzá, hanem izgatottan, készen a kihívásra. Meg is látszott az eredményben, mindenki a nehézségek hatására nem kedveszegetten játszották, hanem egytől egyig mindenki saját határaik megugrására törekedett.

Az előző játék során megmozgatták a testüket, most következett az elme. Érdekes volt látni, hogy a bedobott témák alapján mi jár a fejükben, mi érdekli őket, miben jártasak, különböző területeken milyen lexikális tudással rendelkeznek.

Az utolsó játék katartikus élményt adott a gyerekeknek, rendkívül elnyerte a tetszésüket. Mindenkinek sikerült megtalálnia vezetőjét, a játék utáni beszélgetésen sok nevetés volt, ugyanis, mikor rátaláltak vezetőikre, rájöttek, hogy milyen viccesen nézhettek saját maguk ki, mi vezetőiknek köszönhető. Elindult ezután egy beszélgetés arról, hogy bizonyos helyzetekben más hogyan láthatja őket? Ennek következtében szót ejtettünk a szubjektivitás és objektivitás jelentéséről. Illetve az önreflexióról, hogy próbálják ki tudatosan többször, egy külső szemlélőként, mintha filmet néznének, figyelni magukat adott szituációkban.

 

 

 

Budapest, 2019.november 30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

 

Időpont: 2019. október 21.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

A foglalkozáson elindultunk egy kicsit bonyolultabb, komplexebb folyamat felé, amely segíti őket, hogy tudatosabban legyenek jelen a térben, illetve tudatosan megfigyeljék a saját testüket, mozgásukat. Ezáltal fejlődhet a figyelmük is, mind egymás, mind maguk felé.

 

 

1.Bemelegítő térkitöltés

A gyakorlatsort a térkitöltő járással kezdtük. Gyorsítottuk és lassítottuk a tempót irányítással, majd irányítás nélkül.

 

2. Alapjárás kialakítása

A gyakorlat során kialakítottunk egy neutrális, természetes járásmódot, amely nem közöl semmit az egyénről.

 

3. Az alapjárás módosítása

A gyakorlat során a következőket kértem a résztvevőktől: Módosítsunk kicsit ezen az alapjáráson, ne legyen nagy a változtatás, csak egy apróság; a fej, váll, gerinc, csípő tartásában, a kezek lóbálásában, a lépések hosszában, ruganyosságában, tempójában! Rögzítsük ezt az új járást!

 

 

4. A járás átgondolása

Megbeszéltük, hogy belső munkát, és nem választ váró kérdéseket fogok feltenni nekik, ezért nem kell rájuk hangosan válaszolni, mindenki magában dolgozzon. A gyakorlat során a következőket kérdeztem és kértem a résztvevőktől: Milyen életkorú ember jár így? Milyen az arckifejezése? Milyen ruhát visel? Mennyire elegáns vagy kopott? Milyen színek jellemzik? Milyen tapintású anyagok? Milyen a lábbelije? Hol lépdel? Milyen talajon? Milyen környezetben? Zárt térben vagy szabadban? Milyen évszak van? Milyen napszak? Milyen a levegő? Süt-e a nap? Hova tart? Milyen a kedve? Mire gondol? Min töpreng? Megáll, valamit felvesz! Tovább sétál és leül valahova! Hol ül? (Jó, ha vannak a teremben székek félretolva.) Tovább indul!

 

5. Járás módosítása

A gyakorlat során a következőket kértem a résztvevőktől: Megint módosítsunk a járásunkon, de most egészen mást változtassunk, ha előbb a lépésünk lett más, most legyen, teszem azt, a fejtartásunk. Rögzítsük ezt a megváltoztatott járást! Próbáljuk természetesen – ne eltúlozva a járás karakterét – haladni. Milyen életkorú ember jár így? Milyen az arckifejezése? Milyen ruhát visel? Mennyire elegáns, kopott? Milyen színek jellemzik? stb.

 

6. Több változtatás

Most egymás után négy mozzanatot is változtassunk pl. fej, kezek, felsőtest, tempó! Építsük fel ezt a figurát (hol jár, hogyan fest stb.)! Ha kialakult túlozzuk el a járás karakterét. Legyenek markánsabbak a jellegzetességek! Megváltozik-e így a figura?

 

A gyakorlatsor közben rendkívül koncentrált állapotba kerültek a résztvevők. Az elején még volt egy-két ember, aki nehezen vette rá magát a gyakorlatok végrehajtására, de miután látták, hogy a többiek is csinálják, ők is elkezdtek dolgozni. A visszajelzések alapján elmondható, hogy nagyon élvezték a gyakorlatsort, mert teljesen másfajta dolgokat csináltunk, mint korábban. Kiemelték, hogy most először figyelték meg azt, hogy hogyan járnak, sétálnak mozognak, most először vizsgálták meg tudatosan, hogy mit közvetít kifelé egy-egy testtartás.

 

 

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

Fejlessze a tanulók:

• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

 

 

Budapest, 2019.10.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. szeptember 20.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

 

Az első foglalkozást lehet úgymond egy új fejezet prológusának nevezni, hiszen júniusban találkoztunk a gyerekekkel utoljára. Ezen foglalkozás során megosztottuk egymással nyári élményeinket drámajátékok segítségével, illetve játszottunk néhány alap drámajátékot, szabályjátékot, hogy a gyerekek visszarázódjanak a nyár nyújtotta szórakozásból a drámapedagógia világába.

 

Név-kör

(koncentráció)

• Körjáték- labdát dobunk, s különböző szabályok szerint mondjuk a neveket. Pl.:

• aki kapja a labdát, az a saját nevét mondja
• annak nevét mondjuk, akitől kaptuk a labdát
• annak a játékosnak a nevét mondjuk, akinek dobni fogjuk a labdát
• három nevet mondunk: akitől kaptuk, a sajátunkat, majd annak a nevét, akinek dobjuk a labdát.

 

Bumm

(reakció idő, reflex, koncentráció)

A jól ismert Bumm játék a múlt évben is óriási népszerűségnek örvendett, a gyerekek kérésére játszottunk is néhány kört.

Körben állunk, valaki középen áll. A kör közepén levő rámutat valakire a körből, és azt mondja: BUMM. A célpontnak erre le kell guggolnia, a két szomszédja pedig a feje felett „összelő”: egymásra mutatnak, és azt mondják, BUMM.

 

Megszólít- Megérint

(kommunikációs játék, érintés)

Alapjáraton egyszerű játék, különösebben nem igényel semmilyen felkészülést. A csavar ott jön, hogy a korosztályukra egyik jellemző problémát helyez fókuszba: az érintést. Azt veszem észre, hogy nem csak a másik nem érintése okoz nehézséget, hanem az azonos neműek érintése is.

 

A játékról: Vezetőként, én kezdtem a játékot, melyben a legtermészetesebb módon megszólítottam az egyik résztvevőt, és egyidejűleg egy érintést társítottam hozzá. Így ő lett a soros, és tovább kellett adnia ezt az “impulzust”: A megszólított máshoz fordul, mond neki valamit és közben megérinti.

 

Szi-szá-szú

(koncentráció, reakció idő)

Népszerűségben a Bumm után következik, néhány kört ebből a játékból is játszottunk, jól megizzasztva egymást. Maradt a kör, a gyerekek kardot formálnak a két kezükből, aki indítja a játékot, fölemeli a kardját, és azt kiáltja Szi, ezután a két szomszéd lesújtanak kardjaikkal a középsőre, azt kiáltják közben, Szá, majd a középső a levegőbe sújt képzeletbeli kardjával egy jólirányzott vágással valaki vele, s azt kiátja Szu. Aki megtörti a játék ritmusát, vagy elrontja a szavakat, halkabban mondja a kelleténél, az kiesik.

 

Fusson, aki.

(Közös pontok keresése, egymásra ismerés)

Körbeültünk, egy valaki a kör közepén maradt, és pl. azt mondta: Fusson, aki a nyáron volt külföldön. Akire igaz a kijelentés, azok fölállnak, nem ülhetnek vissza saját székjeikre, helyet kell cserélniük, közben a kör közepén levő leül egy szabad helyre, s így egy valakinek nem jut hely, ő lesz az, aki új mondatot mond a „Fusson, aki” kezdéssel.

Ezen játék fókuszában a nyári hónapok álltak.

 

Összegezve a foglalkozáson történteket, a csapat körülbelül 70%-a majdnem megmaradt a nyári szünet előtti szinten koncentráció téren, a többiekhez képest kevésbé érződött a “visszaesés”, viszont érzékelhető volt náluk is a különbség. A csapatra nézve, legalább  75%-ra csökkent a játékokba fektetett energia, intenzitás. Volt 1-2 gyerek, akik a múlt évi önmagukhoz képest meglepően visszaestek, rendkívül szétszórták a figyelmüket. A fusson az, aki játék során be is igazolódott a gyanúm, mely szerint a nyáron folytatott rendkívül sok internetezés hatása érződik rajtuk.

 

Ráhangolódtak az úgynevezett “Multi Tasking” funkcióra, hogy egyik lapról ugrálunk a másikra, egyik 6-7 másodperces videót nézünk a másik után, és ezért a játékok során is érthető volt, hogy nehezen tudtak koncentrálni egy adott játékra hosszabb ideig. A többiek, akik, elmondásuk szerint, lényegesen kevesebbet szörföltek a neten, koncentráltabbaknak bizonyultak. Az óra végére, a játékoknak köszönhetően, nagyjából sikerült felidézni a tavaszi/ nyár eleji órák jelenlétét. Abban viszont biztos vagyok, hogy a következő órán még foglalkozni kell a produktív foglalkozásokhoz kellő állapot megteremtésével.

 

Budapest, 2019.09.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

 

Időpont: 2019. szeptember 11.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

Minden kezdet nehéz. Még annak ellenére is, hogy nem teljesen új dolog veszi kezdetét, hanem egy csapat formálódásának új fejezete. Több hónapon keresztül nem látták/láttuk egymást, így az első alkalmat a már ismert szabályjátékok felelevenítésére szenteltem, annak érdekében, hogy a gyerekek „visszarázódjanak” az érzékenyítő tréning feltételeinek megfelelő állapotba.

 

Bumm

(koncentráció, mozgáskoordináció)

A múlt évről jól ismert és a csapat által nagyon kedvelt játékkal kezdtünk, miután átismételtük a szabályokat: körben áll a csoport, egy valaki a kör közepén van, ő a „seriff”. A seriff a kör közepéről bárkire lőhet, ha azt mondja: Bumm. Akire célzott, az leguggol, és a két társa a feje fölött gyorsasági „pisztolypárbajt” vív azzal, hogy egymásra lőnek és azt mondják: bumm. A két szomszéd közül, amelyik később reagál, kiesik a játékból.

 

Kalóz kincse

(összpontosítás, mozgáskoordináció, türelem)

Előzetesen választunk egy kalózt, a terem végében ül behunyt szemmel, és a kincseire vigyáz. Néhány tárggyal körülvéve, a többi játékos ebben a játékban megpróbálja ellopni a kalóz minél több kincsét, méghozzá minél halkabban, ugyanis, ha a kalóz ha meghallja, hogy valaki közeledik, elkaphatja a tolvajt. A cél: minden kincset ellopni a kalóztól.

 

Hogy a bab?

(koncentráció, reakciókészség fejlesztése)

Körben állunk, a játékvezető középen. Mindenki kap egy számot, melyet meg kell jegyeznie. A játékvezető kétféle kérdést tehet fel:

1. Hogy a bab? Erre jön a válasz azon sorszámú gyerektől, akire néz a játékvezető. (Pl. -Hogy a bab? – A négyes diákra néz. – jön a válasz: -Négy a bab.
2. Másik kérdés lehetőség: -Négy a bab? -Ha a játékvezető a négyesre néz, akkor a négyes sorszámú diák válaszol: -Hogy a bab? -Ha viszont, mondjuk, a játékvezető a kilences sorszámmal rendelkező diákra néz, és tőle kérdezi, hogy „Négy a bab?” ez esetben nem a kilences kell válaszoljon, hanem a négyes sorszámmal rendelkező diák, szintén a „Hogy a bab?” kérdéssel.

Viszonylag nehéz, de annál érdekesebb játék, ugyanis, aki hibázik, kiesik a játékból. Az egészséges versenyszellem pedig mindenkit ugyanúgy hajt a csapatból.

 

Szópárbaj

(spontán beszéd fejlesztése)

A kör közepén áll két diák, akik szópárbajt vívnak egymással. Egyszerre kell- folyamatosan! – mondaniuk egy-egy összefüggő történetet. Az nyer, aki tovább bírja mondani a saját történetét, azaz tovább képes koncentrálni. („Kifulladásig” játszunk.)

Ezután változtattunk kicsit a játékon: a két küzdőnek fél perc áll rendelkezésére arra, hogy válogatott (de nem valós!!!), színes, fantáziadús sértéseket kell egymás fejéhez vágniuk. Tilos az „övön aluli ütés”, a másik gyengéinek felemlegetése és a közönséges beszéd. A csoport dönti el, hogy ki nyert. A győztest bárki kihívhatja.

 

Reflexió: A csoporttal való első találkozás kicsit nehéz volt, nehezen hangolódtak rá a játékokra, de a tréning utolsó játékaiban már teljesen partnerek voltak, és elkezdték élvezni a játékokat. Voltak továbbra is olyanok, akik kissé félénkebben vettek részt a játékokban, a későbbiekre ez egy cél lehet, hogy őket is integráljuk, és szerves részei legyenek a csoport közös játékának.

 

Egy tréning első alkalma nyilvánvalóan nem képes gyökeres változásokat eredményezni, de azonnali eredményként könyvelhető el, hogy a csoport nagyrésze felszabadultan volt képes játszani.

Budapest, 2019.09.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

 

Időpont: 2019. szeptember 27.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A közös előadáskészítés után az volt a tervem, hogy a csoporttal megismertessek komplexebb drámás formákat, folyamatokat, amelyeken keresztül jobban megérthetik önmagukat és a világot, a csoporton belüli folyamatokat. A második szakasz első alkalmával azonban szerettem volna, ha kicsit jobban megismerem, hogy mi történt velük, mióta nem találkoztunk, milyen élményekkel gazdagodtak azóta. Az első alkalom tehát ismét az ismerkedésről szólt.

 

1. Egy élmény megosztása

A játékban párokra osztottam a csoportot, és azt kértem tőlük, hogy mindenki meséljen el egy nyári élményt a társának. Ezután a csoporttal a pár másik tagja osztotta meg a történetet, úgy, mintha vele történt volna meg.

 

2. Igaz-hamis-hamis

3 történetet kértem mindenkitől, ebből egy olyat, ami igaz, és kettő olyat, amely nem történt meg vele. A csoportnak ki kellett találnia, hogy melyik az igaz történet, mi történt meg valóban az adott személlyel.

 

 

 

 

3. Mi lenne, ha … lenne?

Egy ember kiment a teremből, addig benn eldöntöttük, hogy ki lesz az, akit ki kell találnia a kint lévőnek. Miután bejött, csak olyan kérdéseket tehetett fel, hogy „ha ez az ember egy fa lenne, milyen fa lenne?”. Egy személy válaszol a kérdésre, majd megy tovább a kérdezősködés. A kérdezőnek rá kell jönnie ezek alapján, hogy ki a kiválasztott személy.

 

A foglalkozás jó hangulatban telt el, többeknek volt olyan élménye, hogy nem tudták a csoporttársukról, hogy bizonyos események megtörténtek vele a nyáron. Számos ilyen élmény érte a résztvevőket, olyan dolgok is kiderültek, melyekről egymás között még nem esett szó. Nekem is hasznos volt ez az alkalom, hiszen kicsit bepillantást nyerhettem abba, hogy mi történt velük az elmúlt pár hónapban. A gyerekek kicsit jobban megismerhették egymást, betekintést nyerhettek egymás életébe. A játékok során nagyon kellett figyelniük egymásra, hiszen csak így tudtak eredményesen részt venni az órán. Mivel gyakorlott csoportról van szó, így ez nem okozott nehézséget.

 

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

Fejlessze a tanulók:

• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

 

 

Budapest, 2019.09.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. június 05.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek továbbfejlesztése
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
• A csoport, mint „safe space” alkalmazása
• A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
• beleélő készségét és az arra való bátorságát
• toleranciáját és stressztűrését

 

 

A tizedik foglalkozáson beszéd és mozgásgyakorlatokat végeztünk, illetve az előadást próbáltuk. 

A foglalkozáson fejlődött a diákok kreativitása, csoportos problémamegoldó képessége, együttműködési készsége, mozgáskészsége.  kommunikációs készsége, verbális és nonverbális kifejezőkészsége, előadókészsége, megfigyelő és utánzókészsége.

 

1)Mesélj valamit

A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.

 

 

2) Akadémiai székfoglaló

A diákok kedvenc játéka lett, így ráhangolódásként ezt játszottuk. A térben szabálytalanul vannak elrendezve a székek, eggyel több, mint a játszók létszáma. Egy játékos lassan, konstans tempóban sétál, a célja, hogy leüljön egy székre, a többieknek pedig az, hogy ebben megakadályozzák.

 

 

3) Beszédgyakorlatok

Felkészülve a színpadi beszédre, Montágh Imre – Tiszta beszéd című gyűjteményéből vettünk át beszédgyakorlatokat.

 

 

4) Ne nevess

A játék néma verzióját továbbfejlesztettük, edzve magunkat a színpadon előfordulható váratlan, vicces szituációkra. Körben állunk, egy játékos kiválaszt valakit, vele szembe áll, és érintés nélkül tesz egy gesztust. Aki elneveti magát, kiesik a játékból.

 

 

5) Karmester

Mozgásutánzó játék. Fejleszti a megfigyelőképességet, testtudatot, nonverbális kifejezőkészséget, mozgáskreativitást, jelenlétet.

 

 

6) Impulzusjáték

 

Testtudatot fejlesztő játék. Párokban játsszuk, a pár egyik tagja adja, a másik kapja az érintést. Az érintésnek megfelelő irányban, minőségben és erősségben mozdul a fogadó, annak a testrésznek az irányításával, ahová az impulzust kapta, illetve ugyanazon az úton vissza kell térnie a kiinduló helyzetbe.

 

 

7) Az előadás próbája

A meglévő színpadi anyag gyakorlása. Fejlesztette a diákok kreativitását, improvizációs készségét, problémamegoldó képességét, csoportdinamikát alakított ki. Ld. 1. sz. melléklet.

 

 Ezen alkalom során a csapat úgy működött, mint egy apró népekből álló színitársulat. Még intenzívebben voltak jelen az előző alkalomhoz képest. Közeleg a bemutató órája, s ettől nem megijedtek, hanem még több energiát kaptak, ugyanis meg akarják mutatni a közös játék/ alkotás öröme által született munkájukat az embereknek. Büszkék az előadásra, saját magukra, de leginkább egymásra. Összekovácsolódtak, felszín alatti kötelék alakult ki közöttük. A múlt alkalomhoz hasonlóan most is játékkal kezdtünk, hogy a jelenbe rázódjunk, majd következett az előadás próbája. A szövegekkel nem volt hiba, mindenki pontosan megtanulta, leginkább a mozdulatok rögzítése volt a fókuszban, a váltások folyékonnyá tétele, s az ebből fakadó bizonytalanság megszüntetése. Az utolsó próbakor arra kértem őket, hogy képzeljék azt, hogy ez már az előadás, adjanak bele mindent, és ne azért, mert nézik, felejtsék el a nézőket, ha van néző, ha nincs néző, játszanak egymásért, játszanak azért, mert élvezik, mert játszani jó. S ha ez megtörténik, akkor, ha egy néző van, ha ötven, élvezni fogja.

  

1. melléklet

 

Henning Mankell: A csillagkutya

 

1. Jelenet

 

A szereplők a nézőtéren ülnek, háttal a közönségnek, a tárgyaikkal játszanak.

 

Kata: Elolvastátok?

Solt: Nem. Mit?

Kata: A fényállatot.

Anna: Az valami más.

Kata: Tényleg, tényleg, jó, hogy mondod, Csóvafóka.

 

impró a rossz címekből

 

Szabi: (valami, amit csak Szabi tud kitalálni)

Andi: A csillagkutya.

3 vita, a harmadikra Andi hosszan csendben néz Szabira.

Andi: Mondd ki még egyszer. Mondd ki még egyszer, ha mered.

Vivi: Mikorra kellett elolvasni?

Nati: Február 7.

Mindenki a csuklójára néz, mintha karóra lenne rajta. Lassan egymásra néznek, kis bűnbánó tekintet. Aztán egy hatalmas nevetés.

Nekem nem volt időm elolvasni, mert…. mindenki mond valami nyakatekert indokot.

Solt: Nekem mindegy, én fa leszek.

Flóra: De hát holnap jön Verus, és megcsináljuk az előadást.

Vivi: Az mikor lesz?

Flóra: Jövő csütörtökön.

Karórás-nevetős, de most erőltetett nevetés jelenet újra.

Solt: Nekem tök mindegy, én fa leszek.

Kitti a színpad elején ülve hangosan lapoz egy hatalmas füzetet, mindenki ránéz.

Kitti: Bocsi. Az olvasónaplóm.

Mindenki odarohan, kérik, hogy olvassa fel, kivéve Solt. kép: Utolsó vacsora. Iskolatejet és kekszet esznek, miközben felolvas.

Solt: Nekem mindegy, én fa leszek.

 

 

 

 

Evelin:

A kutya. Vele kezdődött minden. Ha nem látja meg a magányos kutyát, talán nem történik semmi. Semmi mind abból, ami aztán olyan komolyra fordult, amitől minden megváltozott.

 

Minden a magányos kutyával kezdődött, akit megpillantott azon a téli éjszakán, amikor hirtelen felébredt, kibújt a meleg ágyból, kibotorkált és az ablakfülkébe ült.

Netti:

Az ablakot vastag, kristályos jég borította, a hőmérőről leolvashatta, hogy majdnem harminc fok mínusz van odakint.

 

Ábel: Az a magányos kutya nem ment ki a fejéből.

 

Ezen a télen többször is felébredt éjszaka, maga sem tudta, miért. De minden alkalommal felkelt, kicsoszogott a hideg linóleumon, az ablakfülkébe kuporodott, és várt a kutyára, hátha visszatér.

 

Zsombor: Még alhatok két órát, amíg iskolába kell indulnom, gondolta. Álláig húzta a takarót, összekuporodott, lehunyta a szemét, és már látta is a magányos kutyát futva közeledni.

 

Hangtalan léptekkel sietett a téli éjszakában, talán egy távoli csillag felé.

 

De most tudta, hogy sikerül elkapnia. Becsalogatja az álmába, összebarátkozik vele, és milyen jó az is, hogy ott az álomban nincs olyan hideg, mint odakint a téli éjszakában…

 

1956 tele volt, ekkor látta először a magányos kutyát.

 

Ezen a télen történt minden.

 

Minden, ami azzal a kutyával kezdődött.

 

Hamarosan elaludt a favágó fia, akit úgy hívtak, Joel Gustafson. (Ábel a helyére)

 

 

1. jelenet

Ábel kadét pólóban, a szobájában. Ránéz a kisszékre, dühös, felrúgja, de nem agresszívan, ő nem olyan.

Ábel: Hogy lehet valakinek kisszéket ajándékozni, aki világosan elmondta, hogy sárkányt kér születésnapjára? húzza a kabátját, amíg megy a dialógus, kimegy

Solt: Nekem tök mindegy, mert…

Mindenki: MERT FA LESZEL?

Solt: Pontosan, de ki ez a csávó?

Zita: Emlékszel az előző jelenetre?

Solt: Tudom, Joel Gustafson, akinek az apja… felcsillan a szeme, Light of the Seven zene be.  Lassan a színpad felé sétál, mint egy balett táncos. a

Mindenki: Solt…Solt, ne. Solt. Ne.

 

Anna: Joelnek van egy apja… Zsombor előlép

Másik picilány: Ne, Kitti, mit csinálsz? Zsombor vissza

Anna: Előbb-utóbb úgyis megcsinálja, legalább túl leszünk rajta. Joelnek van egy apja, Samuelnek hívják, favágó, valaha tengerész volt, ma a tenger után sóhajtozik.

Táncos-favágó jelenet, a végén Soltot kihúzzák a színpadról.

 

Kitti:

Joelnek van egy apja, Samuelnek hívják, (Zsombor előlép, tengerészsapka rajta) favágó, valaha tengerész volt, ma a tenger után sóhajtozik.

Netti:

Van egy anyja is valahol, (Panna előlép) akiben lakik valami, és azt Nyugtalanságnak hívják.

zene: Aventura – Obsession. Mindenki táncol. Helyszínváltozás: hajót formálnak, behozzák rajta Zsombort, leugrik. Samuel kiköt északon, ott meglátja az Jennyt, ölelés, sapkából baba, fények, zene a sarokból. Kadét póló fel a babahajóra, tanítják járni. Közben: üvölt a baba, nincs kaja, elfeleznek egy kiflit.

 Amíg Samuel a kis Joellel tanul járni, a kishajó kifut a függöny mögé a hátuk mögött Jenny lelép a fények irányába. Samuel és Joel megfordul, amíg Jenny lelép, Joel felhúzza a Kadét pólót, először Samuel lép vissza a színre, majd a Kadét pólóban Joel is. Panna fogja a képkeretet, felkötözi, egy trepnire áll, és a keret mögött szoborrá dermed.

Blanka (Westman néni): Nem tehetett róla anyád. Benne volt a nyugtalanság. Láttam már akkor is, amikor beköltöztetek ide, Samuel meg ő. Mindig messze járt a tekintete. Egy nap lehozott téged, és kérdezte, nálam hagyhat-e, amíg apád hazajön, mert neki dolga van. De láttam rajta a nyugtalanságot, és a bőröndjét is kinn a tornácon. Nem tehetett róla, a nyugtalanság miatt volt, ami benne élt….

 

 

 

III.

Akik mondják a szöveget, beállnak sziklának.

Blanka: Lent a folyónál Joel titkot őrzött.

 

A kőpillérek mellett, amelyek a vashidat tartják, ahol naponta több vonat is átzakatol, van egy nagy kőtömb, egy kétfelé hasadt szikla.

 

Valaha kerek volt. A hasadék kétfele választotta, és Joel elképzelte, hogy ez a földgolyó.

 

Ha bemászott a hasadékba, amely nedves mohától illatozott, elgondolta, hogy a belsejében van annak a földnek, amelynek igazában a felszínén jár.

 

Lina: Ez volt a titok: látni valamit, amit más nem lát.

 

Panna: Most, hogy már tizenegy éves lett, Joel tudta, hogy mindez játék. Mégis fontos, hogy az ember tudjon komolyan játszani. Másképp cserbenhagyja a titkát.

Ábel a sziklahasadékban ül, marionett játék

szikla, víz, és a játék: mindenki

 

Ture (Lina): HELLO!

Joel: Á! Te ki vagy? Mit keresel itt? Ez az én hasadékom. Ture: Ture vagyok.

Evelin: Ez egy nagyon hosszú jelenet.

Netti: Pörgessük?

Evelin: Aha

cincogás, videótekerős játék, közben három fontos képben megállnak, ami a barátságukat jellemzi. Végén: Ture fölényesen áll Joel felett, mindketten felfelé néznek. Mögöttük felépül a híd a gyerekekből, Joel elindul felé.

 

Ture nem volt gonosz. Egy gyerek nem lehet felelős azért, amit a felnőttek elültetnek benne. De reméljük, hogy már tudja, hogy hibázott, és azóta igyekezett a lehető legkevesebbszer megismételni.

 

Hidas-bizalomesős jelenet, körben állnak

Az én csillagkutyám egy balettcipőben táncol.

Az én csillagkutyám egy szép paripával fut.

stb. stb.

Visszaállnak az Utolsó vacsorás képbe

………….: Ennyi?

Evelin: Hát…nagyvonalakban.

Vivi (telefonozik): Képzeljétek, ennek a regénynek van folytatása is!

Solt: Nekem mindegy, mert… mindenki kimegy. Körülnéz, vállat von, beáll a fás pozícióba, és meghajol.

 

 

 

Budapest, 2019.06.30