SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola
Időpont: 2019. április 04.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A foglalkozás elsődleges céljai:
- A csoport összetartozás-tudatának erősítése
- Empátiás készségek továbbfejlesztése
- A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
- Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
- Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
- A csoport, mint „safe space” alkalmazása
- A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján
Fejlessze a tanulók:
- önismeretét és saját értékeik felvállalását
- közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
- a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
- beleélő készségét és az arra való bátorságát
- toleranciáját és stressztűrését
A nyolcadik foglalkozáson intenzíven foglalkoztunk az improvizációval, illetve Henning Mankell – A csillagkutya című regényét dolgoztuk fel. A foglalkozáson fejlődött a diákok kreativitása, csoportos problémamegoldó képessége, együttműködési készsége, mozgáskészsége. kommunikációs készsége, verbális és nonverbális kifejezőkészsége, előadókészsége, megfigyelő és utánzókészsége.
1)Mesélj valamitó
A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.
2) Akadémiai székfoglaló
Ráhangolódásként és bemelegítésként egy mozgásos játékot hoztam a diákoknak. A térben szabálytalanul vannak elrendezve a székek, eggyel több, mint a játszók létszáma. Egy játékos lassan, konstans tempóban sétál, a célja, hogy leüljön egy székre, a többieknek pedig az, hogy ebben megakadályozzák.
3) A regény tartalmi felfrissítése, összefoglalása
Átbeszéltük a történetet. Elmondták, kinek mi tetszett, mi nem tetszett, mi az, ami foglalkoztatja őket, mi az, amiről úgy érzik, hogy közös bennük és a történet bármelyik szereplőjében.
4) Képalkotás
A diákokat három csoportra bontottam és arra kértem, hogy a tantermet rendezzék be Joel szobájaként.
5) Improvizáció
A diákok csoportokban megbeszélték a kedvenc mondatukat a regényből. Egyet kiválasztva az előző foglalkozáson megismert improvizációs technikával jelenetbe foglalták.
6) Gyakorlás
Az elkészült jelenetek pontosítása és gyakorlása, kontextusba foglalása a regénynek megfelelően.
Összegezve: ezen alkalom rendkívül jól mutatta azt, hogy hová jutott el ezen pár hónap alatt a csoport. A játékok, melyek minden órán ismétlődtek, határozottan sokat hozzátettek a gyerekek fejlődéséhez, a kíváncsisághoz, a nyitottsághoz. A székfoglalós játék rendkívüli kohézióról tett tanúbizonyságot. Egy élmény volt a gyerekeket játék közben nézni, hogy mennyire figyelnek egymásra, az egész játék olyanná vált, mint egy szertartás, egy rituálé.
Ezek után, a regény átbeszélése során jelentősen koncentrált atmoszféra teremtődött meg, melyet, amíg tartott a beszélgetés, senki nem tört meg, sőt, elhangzott jó pár őszinte vallomás saját magukról, párhuzamot vonva bizonyos regénybéli szereplővel. A gyerekek meg mertek nyílni, kellő komolysággal, hozzáállni a feladathoz, s így nem csak a történetet elevenítettük fel, hanem annak mélységeit is felderítettük, és megízleltük a fontosabb fordulatokat.
Ez a beszélgetés rendkívül hasznos volt a következő improvizációs feladatban, ugyanis színre kellett vinni a kedvenc jeleneteiket/ mondataikat, a maradék idő ezen jelenetek gyakorlásával telt.
Budapest, 2019.04.30