SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola
Időpont: 2019. március 12.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A foglalkozás célja a szókincs, beszéd- és mozgáskészség, empátia, illetve együttműködési képesség fejlesztése volt.
Első játék: Hármas szójáték
Kértem egy önként jelentkezőt. A kezdő játékos megnevezett három tárgyat – azonos kezdőbetűvel. A következő játékos feladata, hogy olyan mondatot alkosson, amelyben ez a három szó megtalálható, majd ő adja meg az újabb szavakat.
Második játék: Szia-Szia!
A játék során a fiatalok felálltak egy sorba. A feladat: a sor elején levő játékos mindenkinek köszönnie kell, illetve meg kell kíséreljen egy kézfogást/ üdvözlő gesztust. Azért, hogy ne legyen ilyen egyszerű a játék, minden köszönésnél státusz váltás történik. Az első emberben magas státuszban megy oda, s úgy köszön, így a vele szemben álló alsó státuszban kell fogadja a köszönést, vagy éppen elutasítsa. A következő köszönésnél már alsó státuszban kell köszönjön, s a vele szemben levő felső státuszban kell fogadja a köszönést, vagy éppen elutasítania. Miután az első gyerek a sor végére ért, beállt oda, s indult az új sor elején levő. Fontos, hogy nem szabad megszólaljanak többször, csak köszönniük egymásnak. Több kört is mentünk a gyerekek kérésére, mondván, hogy iszonyat sok ötletük van.
Harmadik játék: Improvizáció státuszokkal
A gyerekek párba álltak, s mindenkinek volt 5 perce kitalálni az alapot. Váznak csak annyit adtam, hogy a jelenet elején A felső státuszban van B alsó státuszban, történnie kell egy olyan dolognak, amitől jogosan változik B felső státuszúvá, s A alsó státuszúvá. Azt vettem észre, azért szerették ezt a játékot annyira, mert izgalmas számukra felső státuszban lenni, a hatalom gyakorlása.
Negyedik játék: Szópárbaj
A kör közepén áll a két ellenfél. Egyidejűleg kell – folyamatosan! – mondaniuk egy-egy összefüggő történetet. Az nyer, aki tovább bírja.
Ötödik játék: Lelkiismeret
Szintén páros feladat következett. A pár egyik tagja volt a mesélő, a másik tagja a lelkiismerete. A mesélőnek mesélnie kellett egy bármilyen megtörtént/ kitalált élményt. A lelkiismeret feladat kiszúrni a társával. Bármikor megvádolhatja hazugsággal, amire a mesélőnek köteles kijavítania a történetét “az igazságra” Pl. a mesélő mondja: Képzeljétek, tegnap elkéstem óráról. Lelkiismeret: Biztos, hogy elkéstél óráról? Mesélő: Jó… szándékosan nem mentem be órára, nagyon rosszul éreztem magam. Lelkiismeret: Biztos, hogy rosszul érezted magad? Mesélő: Jó na… nem éreztem rosszul magam, hanem Tv-t néztem inkább helyette. A játék végén beszélgettünk, és kérdezték, hogy miért ennyire vicces ez, hogy beszélgetnek? Elmagyaráztam nekik, hogy azért, mert őszinte reakciókat látunk a mesélőtől, ugyanis ő se tudja, mikor fogja megkérdőjelezni a lelkiismerete. Az ilyen helyzetekre mondják, hogy a pánik a barátod.
Reflexió: A résztvevők nagyon könnyen felvették a tréning fonalát, annak ellenére, hogy kevés tapasztalatuk volt korábban a szituációs gyakorlatok terén. Ezen a tréningen is megfigyelhető volt, hogy szókincsük nem annyira szűk, mint azt ők gondolják, egy adott témára szűkítve rengeteg szó jut eszükbe. Az első gyakorlat erre világított rá, ezt fejlesztette. A résztvevők hamar felismerték a státusz jelentését és jelentőségét, és elkezdték alkalmazni. A szitutációkon keresztül saját élethelyzeteiket jelenítették meg, amely segített azok pontosabb megértésében. Az improvizáció segítségével pedig fejlődött a reagálási képességük és kreativitásuk.
Budapest, 2019.03.31.