Szerző: tarsadalmiinnov

Sajtóközlemény

Véget ért az Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén c. projekt

2020. december 13.

2020. október 30-án fejeződött be a Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház konzorciumvezető két és fél éves projektje, 
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén címmel. 
A projekt Európai Uniós, vissza nem térítendő támogatásból valósult meg. Az elnyert támogatás összege: 299,81 millió Ft. 
A projekt célja az innovatív színházpedagógiai nevelés révén a résztvevő mintegy száz tanuló korai iskola elhagyásának csökkentése,
 a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása, a tanulók integrációja és a köznevelési intézmények közötti átmenet segítése volt.
helyzetű tanulói csoportok tudásgyarapítása és tudásérvényesítése érdekében

A Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház konzorciumi partnerei a nagykanizsai Kodály Zoltán Művelődési Ház és a pécsi Vasutas Művelődési Ház voltak, s a projekt során a három település egy-egy iskola kiválasztott csoportjának munkáját segítette. Így lett részese a programnak a Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 28 fős, a Miklósfai Általános Iskola 40 fős és az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola 32 fős pécsi tanulócsoportja.

A projektben a célcsoport tagjainak 34 különböző szakmai program valósult meg. A tanulóknak lehetősége nyílt színházi fesztiválon, korosztályos partneri találkozókon, szakmai rendezvényeken, kompetencia-fejlesztő napon, egészségnapon, Filmes Nyári Napokon és a szakemberekkel közösen konferenciákon is részt venni. Tartottak nekik workshopokat, színházi nevelési tréninget, érzékenyítő tréninget, míg a szakemberek esetmegbeszéléseken, tapasztalatmegosztó rendezvényen, szupervíziós képzésen dolgoztak együtt. A darab közösségi feldolgozása alatt folyamatosan működött a konzultáció a bevont diákokkal.

A program alapját egy svéd színházi rendező és szerző, Henning Mankell ifjúsági regény-sorozatának motívumait felhasználó adaptáció szolgáltatta. A közösségi színházi előadásra három különböző típusú programsorozat és állandó szakértői tevékenység épült. A társadalmi és egyéni problémákat feltáró és arra reflektáló regény egy anyátlanul nevelődő kiskamasz életéről és a mindennapok nehézségeivel dacoló édesapjáról szól, akiket az emlékek és a jövőről dédelgetett álmok tartanak életben. A darab egy különleges játék az igazság kereséséről, a felelősségvállalásról, a jó cselekedetek nehézségeiről, a barátságról, a fantázia hatalmáról és a gyermekkor puha fészkéből való kihullásról, a felnőtté válásról. Vagyis arról, ami a legnagyobb kamaszkori problémakör, és amelynek kezelése, fejlesztése életre szóló segítség lehet a célcsoport számára.

További információ:

http://szinhazazegesz.tarsadalmiinnovaciok.hu

EFOP-5.2.4-17-2017-00008 sz. projekt keretében

A hatodik tapasztalatmegosztó alkalom témájában jelentősen eltért a korábbiaktól. Egyrészt az előző alkalom és a jelenlegi között már nem voltak újabb programok, másrészt ez az alkalom egyfajta lezárása a programsorozatnak, egyben a projekt utolsó eseménye. Részt vettek rajta a pedagógusok, a művelődési házak munkatársai, a szakmai vezető, a projektmenedzser és minden olyan személy, aki valamilyen módon hozzájárult a program megvalósulásához. A rendezvény ezúttal Pécsett került megrendezésre 2020. október1-jén.

A jelenlegi alkalmat az eddigiekhez hasonlóan Fenyák Éva, projektmenedzser, pénzügyi vezető nyitotta meg. Mindenkinek megköszönte, hogy eljött erre az utolsó, záró alkalomra, és arra kérte a résztvevőket, hogy ezen alkalommal a tapasztalatok megbeszélése elsősorban összegző jellegű legyen, hiszen ez lesz a programsorozat záróakkordja, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy minden projektzárással kapcsolatos teendőt most van lehetőség utoljára széles körben megbeszélni, ezért mindenki használja ki az alkalmat.

A beszélgetés megkezdéseként először tartalomjegyzékszerűen sorra vettek mindent, amiről a nap folyamán szónak kell esnie, majd közös javaslatra Lutter Imre Sándorné, a projekt szakmai vezetője összefoglalta a projekt céljait és teendőit, hogy összevethessék ezzel az eredményeket. Ennek során elmondta, hogy a színházi nevelést és a drámapedagógiát használták eszközként amellett, hogy megtartották a művészi minőség iránti igényt. Alapvető cél továbbá, hogy különböző társadalmi háttérrel rendelkező fiatalok a közös munka által fejlődhessenek, megismerjék és megtanulják megoldani-feloldani a saját problémáikat és más szociális helyzetben lévők problémáit is, ezáltal is formálódik az értékrendjük, szemléletük. A programok során elsajátított készségek a jövőben rengeteg különböző szituációban járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a gyermekek megfelelő érzékenységgel és hozzáállással kezeljék azokat, tehát a társadalmi cselekedeteikben is megnyilvánuljanak. A programok fejlesztik a gyermekek kreativitását, tudását, empatikus készségeit. A program nem titkolt célja a hátrányos helyzetből indulók felzárkóztatása, lehetőségeik skálájának szélesítése annak révén, hogy megismerjék kompetenciáikat, lehetőségeiket, korlátaikat, s hogy felismerjék az alapvető helyzetekben szükséges viselkedési módozatokat, kommunikációs technikákat, a másik iránti empatikus képességük előtérbe helyezésével.

A bevezetőt követően a résztvevők részletesen végigbeszélték a célokat, és az az alapvető megállapítás született, hogy a projekt elérte a célját, mindenkinek hasonlóak a tapasztalatai mind a csoportok, mind az egyéni résztvevők szintjén. A tanulók sikeresen mérték fel a közvetlen környezetükben észlelhető társadalmi problémákat, a mikrokörnyezetükben speciálisan jellemző közösségi felhajtó erejű aktivitásokat, az Ifjúsági Civil Kamera és az ÉrtékPont működtetése révén releváns empirikus és tudatosított tapasztalatra tettek szert.

Elérték a megfelelő fejlesztési szintet, sok gyermek az iskolai teljesítménye javulásáról is beszámolt, sokan arról, hogy kevésbé esik nehezükre koncentrálni a tanulásra. Más gyerekek, akik korábban szinte nem voltak hajlandóak aktívan részt venni a kötelező művészet órákon sem, most olyan különórát keresnek, ami pótolja majd számukra a foglalkozások hiányát, tehát kialakult bennük egyfajta igény a művészetek iránt.

Általánosan megállapításra került a szakemberek által, hogy az informális oktatás és az innovatív pedagógiai módszerek más módon segítették a gyermekek fejlődését, mint az iskolarendszerű oktatás. „Iskolapad” jellegét elvesztve azok a gyermekek is könnyen tanulnak vagy profitálnak az elhangzottakból, feladatokból, színházi nevelési gyakorlatokból, érzékenyítő játékokból, akiknek az iskolai teljesítménye egyébként gyengének bizonyult.

Nem lehet kikerülni, hogy feladattípusokra bontva is elemezzék a szakemberek a program hatását. Az érzékenyítő tréning kifejezett célja, hogy a gyerekek tanuk nélkül, szabadon beszélgethessenek és tehessenek fel kérdéseket, és a jobb megismerés, valamint azáltal, hogy példákat és eszközöket kapnak a kezükbe a szituációk kezelésére, az eredmények között szerepeljen a pozitív szemléletváltozás és a befogadó attitűd erősödése. A foglalkozásokat vezetők azt tapasztalták, hogy az idő múlásával, tréningről tréningre csökkent a kirekesztő attitűd a gyerekek körében, tehát ezt a célt minden kétséget kizáróan teljesítettnek tekintik.

Az ebédszünetet követően a színházi nevelési tréning foglalkozástípus célját Keresztény Tamás, a pécsi konzorciumi tag pedagógusa fogalmazta meg, aki szerint a fő modul feladata, hogy leképezze a valóságot játékos, színházi formában, a cselekvések eljátszása által, könnyebbé téve azok megértését és feldolgozását, valamint megfelelő megoldásminták kidolgozását. Fontos továbbá a művészi komponens, mely egyfajta esztétikai-művészeti igényt nevel a résztvevőkbe tudattalan formában. Lényeges, hogy bár maga a program koordinálást igényel, maga a tanulás spontán, tervezetlen módon történik a gyermek számára, mely könnyen beépül a mindennapi viselkedésébe, attitűdjébe is. Miután Tamás összefoglalta a lényeget, a foglalkozásvezetők, pedagógusok konkrét példákkal, esetekkel, saját élménnyel támasztják alá, hogy a cél megvalósult. Nagy az egyetértés abban, hogy a program a gyerekeket megismerésre, felfedezésre ösztönözte, és míg jobban megismertek másokat, magukról is rengeteget tanulhattak, növekedett az önismeretük, ez a két folyamat pedig egymásra hatva erősíti egymást. Kovács Ibolya pécsi szakmai megvalósító megfogalmazása szerint ahogy nő az önismeret, úgy nő az elfogadás is, és ugyanez érvényes fordítva. A szakmai körben alapvetően egyetértettek ezzel a mondatával, s le is zárták a színházi neveléssel kapcsolatos beszélgetést.

Ibolya folytatta felszólalását, fölvállalva, hogy összefoglalja a workshopok célkitűzéseit, melyek egyrészt a korosztályos problémák megjelenítését képezték az oktatófilmek által, ezek megbeszélése, megértése, a különböző helyzetek lehetséges megoldásainak megvitatása révén, ezáltal segítve azt, hogy a gyermekek megtanulják kezelni az őket is könnyen érintő, problémás szituációkat. Hiszen nem kétséges, hogy gördülékenyebben kezelhetik azokat a helyzeteket, amikbe már belekeveredtek, és könnyen és korán felismerhetik az újakat akkor is, ha saját bőrükön még nem tapasztalták meg közvetlenül. Vagyis lényegesen könnyebb dolguk van első ránézésre, ha nem maguknak kell megoldást keresniük, hanem csak egyszerűen vissza kell nyúlniuk korábbi tudásukhoz. Ibolya azt is megfogalmazta, hogy mivel érzékeny témákat érintettek (pl. lopás), a gyerekek az elején nehezebben oldódtak, ám néhány alkalom elteltével már könnyen osztották meg egymással érveiket, véleményüket. Általánosan sikeresnek könyvelték el az alkalmakat, jó megoldások születtek, amelyek hosszú távú hatását nehéz vizsgálni, de minden alapot megkaptak az ilyen nehéz szituációk kezelésére, a témák miatt itt pl. tudják, hogy kihez lehet segítségért fordulni, mely szituációkban kik lesznek a kompetens személyek, s azt is, hogy ők kiken tudnak érdemi módon és nem eseti jelleggel segíteni. Ezt a témát zárták le a tapasztalatmegosztó alkalom résztvevői a leggyorsabban, mert egyöntetűek voltak a tapasztalatok, a vélemények, s így nem alakult ki vita.

Az eredmények megbeszélése után Fenyák Éva tájékoztatott mindenkit a különböző technikai információkról és fennmaradt teendőkről, melyek a projekt sikeres zárásáshoz szükségesek, majd megköszönte a részvételt és a kitartó munkát a teljes programsorozat alatt, ezzel pedig lezárult gyakorlatilag maga a projekt is.

2020.10.08

EFOP-5.2.4-17-2017-00008 sz. projekt keretében

Ötödik alkalommal került megrendezésre a tapasztalatmegosztó kerekasztal beszélgetés 2020. 09. 11-én, ezúttal – az előző alkalomhoz hasonlóan – Nagykanizsán. Ismét részt vett az eseményen mindenki, aki a programban dolgozik.

Kezdésként Fenyák Éva, a programsorozat projektmenedzsere és pénzügyi vezetője köszöntötte a résztvevőket. Javaslatára a beszélgetés azzal kezdődött, hogy egyeztették, mely alkalmak valósultak meg a tervezett programok közül, ugyanis sajnálatos módon a COVID-járvány miatt nem tudott megvalósulni a teljes tervezett programlista.

Pécsett szerencsére mind a négy rendszeres havi programelem megvalósult: érzékenyítő tréning, színházi nevelési tréning, workshop, és zárásképp pedig esetmegbeszélés moderátor segítségével.

Nagykanizsán egy program maradt el: a workshop. A többi havi programelemet sikerült megtartani.

Balatonszemesen a koronavírusjárvány miatt a négyből három program (érzékenyítő tréning, színházi nevelés, workshop) elmaradt, és csak az esetmegbeszélés került sikeresen megrendezésre.

Megvalósult az Önértékelés és egyéni hatáskeltés 2. alkalma is, illetve augusztus végén és szeptember elején a szupervízió 1-1 alkalma.

Mivel az esetmegbeszélés mind a három helyszínen megvalósult, a résztvevők Lutter Imre Sándorné, szakmai vezető javaslatára ennek a megvitatásával kezdték a délelőttöt. Feltárva tapasztalataikat megállapították, hogy egy-egy eset megbeszélése kapcsán a legfontosabb, hogy strukturált legyen a folyamat, amihez a foglalkozásvezetőnek kell segítséget és támpontokat adnia. Fontos, hogy egy megfelelő, tervezett sorrendben történjen a feldolgozás, így mindenki azonos elv alapján dolgozott, melynek lépései voltak az esetet behozó személy által az eset ismertetése és annak jellemzése. Átbeszélték azt is, hogy korábban már próbálta-e az esetet megbeszélni mással, kapott-e tanácsokat, és értékelték ezeket, majd ezután közösen keresték meg a megoldás lehetőségeit, irányait, figyelembe véve az egyéni kompetenciákat és lehetséges akadályokat. A foglalkozásvezetők elmondása alapján az utolsó, de az egyik legfontosabb lépés, hogy a megoldás megszületése után elejétől a végéig beszéljék át még egyszer, és értékeljék is az esetet és annak a feloldását, hiszen így tudnak profitálni belőle, valamint nem szabad elsiklani a helyzet szemlélet- és értékrendformáló hatása mellett sem.

Átvezetés nélkül tértek át az érzékenyítő tréninghez, melynek kapcsán azonnal elkezdték megvitatni a tréningen tapasztaltakat, mely ezúttal Pécsett és Nagykanizsán került csak lebonyolításra. Az előző alkalomhoz hasonlóan, ismételten részt vettek itt is a bevont gyermekek, illetve az oktatási intézmények bevont dolgozói. A tréningek drámajátékos foglalkozást jelentettek, és alapvetően a konfliktusmegoldás köré szerveződtek a hónapban. Láthatóan sikerült továbblépni az előző alkalomhoz képest, a résztvevők játékos formában ismerhették meg a tapintatos, de egyértelmű közlések módjait, amik sok szituációban segíthetnek a gyerekeknek a gyakorlatban még akkor is, ha ez nem egy tudatos tanulási folyamat. Az igazán fontos a megfelelő üzenet megértése és magukévá tétele – mondták ki nagy egyetértéssel a foglalkozások vezetői. A tapasztalatok alapvetően azt mutatták, hogy beépültek a korábbi elemek, melyeknek az átadására koncentráltak, így sok egyéb mellett például egyfajta elfogadó-befogadó szemlélet. Sokan tudták tudatosabban kezelni saját társadalmi helyzetüket és társadalomban betöltött szerepüket egyaránt. Minél több alkalommal találkoztak a gyerekek különböző szituációkkal, annál kevésbé okozott nekik frusztrációs helyzetet bármilyen társadalmi diverzitással vagy fogyatékkal élőkkel kapcsolatos téma vagy történet feldolgozása, ezért egyöntetű volt a vélemény abban, hogy a program elérte az eredeti célját, szinte túl is mutat azon. Megállapították, hogy ehhez nemcsak saját és társaik szaktudására volt szükség, hanem a résztvevők együttműködésén is rengeteg múlott.

A beszélgetést végül az előre megbeszélt ebédidő eljövetele zárta le ideiglenesen, utána pedig a színházi nevelési tréning tapasztalatainak megosztásával folytatódott a társalgás. Nem kifejezetten a legújabb alkalomról esett szó, inkább egyfajta áttekintése volt az összes alkalomnak, amiről a beszélgetés zajlott. Konklúzióként azt vonták le a tanácskozás résztvevői közösen, hogy egyik helyszínen sem volt már a végére olyan résztvevő, aki ne érezte volna magát komfortosan a drámapedagógiai feladatokban, pedig korábban bőven voltak olyanok, akik nem szívesen, vagy csak unszolásra vettek részt a feladatokban. Mind a csoportmunka és közös alkotás, mind az egyéni fejlődés és megnyílás hozzájárultak ahhoz, hogy a programsorozat végére már ne kelljen a résztvevőknek kilépniük a komfortzónájukból a feladatok megoldásához, eljátszásához. A játékok alapvetően fontos társadalmi problémák köré épültek, és azokat voltak hivatottak feldolgozni. Összesítve a gondolataikat végül azt állapították meg, hogy ezt a lehető legnagyobb sikerrel meg is valósították. A legfontosabb megjegyzés és tanulság talán az, ami Farkas Zsuzsanna szájából hangzik el, hogy nemcsak ők tanítottak valamit, de a foglalkozások vezetői is rengeteget tanulhattak a gyerekektől.

Nagykanizsán és Pécsett megvalósult továbbá a workshop is, ami szintén megbeszélés tárgya volt a délután folyamán. Ennek az elején Szentgyörgyváryné Magyari Magdolna, a pécsi konzorciumi tag megvalósítója tartott egy összefoglalót arról, milyen új témákat vezettek be a foglalkozások alatt az oktatófilmek által, illetve röviden összefoglalja azt is, hogy a program célkitűzése az önismeret és az érzelmi kompetenciák fejlesztése. A társalgás kezdetén azt próbálják közösen megállapítani, hogy milyen hatással lehettek a konkrét oktatófilmek és közös feldolgozásuk a gyermekek mindennapi életére. Tamás moderálásával és vezetésével arra jutnak, hogy abban mindannyian és minden kisfilm kapcsán egyetértenek, hogy fontos problémákat választottak megvitatásra, illetve sikeresen vették az akadályokat. Végig tekintve, hogy a kezdetekhez képest hogyan reagálnak a gyerekek egy-egy megjelenített helyzetre, egyrészt sikerült formálniuk a globális szemléletüket, a társadalmi rálátásukat, a környezetükben élők iránti érzékenységüket és a problémafelismerő képességüket, másrészt nagy sikereket értek el a megvalósítók abban, hogy a gyerekek számára a problémák megszűnjenek „tabu témának” lenni.

Zárásképp a levezető beszélgetés során magának a kerekasztalnak a tapasztalatait beszélték meg Fenyák Éva kérésére, mielőtt ő megköszönte mindenkinek a részvételt, és elbúcsúztak egymástól.

2020. szeptember 24.

EFOP-5.2.4-17-2017-00008 sz. projekt keretében

Negyedik alkalommal (2020. 08. 30.) a tapasztalatmegosztó ülés Nagykanizsán került megtartásra. Az eseményen részt vett mindenki, aki valamilyen formában dolgozik a projekten mind a három konzorciumi tag részéről, beleértve a pedagógusokat, a helyt adó művelődési házak dolgozóit, a szakmai vezetőt és minden egyéb minőségben résztvevő szakembert.

Az utolsó megbeszélés óta megvalósultak a rendszeres havi programok, melyek az Érzékenyítő tréning; a Színházi nevelési tréning; a Workshop; valamint az esetmegbeszélések voltak.

A rendszeres programokon felül második alkalommal, társadalmi partnerek bevonásával megvalósult egy háromnapos program, mely a Döntési mechanizmus és képesség címet viselte, augusztus 27. és 29. között zajlott Balatonszemesen, illetve ezt megelőzően, 26-án egy záró konferenciát tartottunk. 2020. júliusában Nagykanizsán szupervízión vettek részt a bevont szakmai megvalósítók.

A negyedik tapasztalatmegosztó kerekasztal beszélgetés vezetésének és moderálásának feladatait a VOKE Kodály Zoltán Művelődési Ház vezetője, Kámánné Szép Terézia látta el.

Terézia egy rövid bevezetőben elmondta, bár alapvetően egy kötetlen eszmecseréről van szó, hogy minden lehetséges téma kapcsán sorra kerülhessenek a gondolatok és az egyéni tapasztalatok megosztása, a beszélgetést a gyerekekkel megvalósult programok köré szeretné strukturálni. Ennek megfelelően délelőtt az érzékenyítő tréning tapasztalatainak megvitatásával indult a beszélgetés, melynek során nemcsak a konkrét élményekre, példákra, de javaslattételekre, a felmerült problémák lehetséges megoldásainak megvitatására is lehetőség volt. Ennek az volt a célja, hogy a program jövőbeni alakulása még gördülékenyebb és hasznosabb legyen. Felkérésre Lutter Imre Sándorné szakmai vezető röviden összefoglalta az érzékenyítő tréningek célkitűzéseit és lényegét, melyek a segítő attitűd kialakítása, a szociális és érzelmi kompetencia fejlesztése, megfelelő szintű egyéni és társadalmi felelősségvállalás kialakítása, illetve a résztvevők saját határainak és korlátainak megismerése, önismeret fejlesztés és a kommunikációs eszköztár szélesítése. Az alkalmazott módszerek között szerepel például az élményfeldolgozás, helyzetgyakorlatok, szituációs játékok. Általános megállapításként született meg a programvezetők körében, hogy remek ötlet volt szélesebb körre kiterjeszteni a részvételi lehetőséget.

A másik nagyobb téma, ami köré a beszélgetés szerveződött, a kiscsoportos megoldás volt. Nem született konszenzus abban, milyen létszámmal ideális dolgozni a témában, amellett, hogy azt befolyásolja az adott feladattípus is. Alapvetően két részre oszlott a társaság e tekintetben, s míg az elsőben minél kisebb létszámot tartottak ideálisnak egy adott kiscsoportban, hogy mindenkire megfelelő figyelem háruljon társaitól, a másodikban inkább azt látták célravezetőnek, ha valamivel nagyobb létszámú csoportokban a munka gördülékenyebben tud zajlani, mert mindenki könnyebben vesz fel csoporton belüli szerepeket. Hasznos és mindenki számára tanulságos eszmecsere alakult ki a téma kapcsán.

A második típusú foglalkozás a színházi nevelési tréning. Kézfeltevéses szavazás alapján Sebestyén Nikoletta pedagógus tartott egy bevezetőt a témának, kiemelve azokat az elemeket, amelyekről az ő ismeretei alapján érdemes megosztani a tapasztalataikat. Ezek az elemek a használt dramatikus eszköztár és a tartalom, valamint a pedagógiai szándék voltak. Az ezzel kapcsolatos beszélgetés is az addigi tapasztalatokon alapult, de kifejezetten előremutató volt. A hangsúly a jövőbeni alkalmak szervezésére, az ott használandó tartalmi elemek és eszközök megvitatására épült. Ezen felül hosszas beszélgetés alakult ki arról is, hogy milyen szinten kell elvárni bizonyos fokú művészi minőséget a célzott korosztálytól annak függvényében, hogy a program alapvetően eszközként használja a szemléletformálásra a drámapedagógiai elemeket, nem pedig drámaoktatás a cél, illetve maga a célcsoport sem művészeti érdeklődési körrel rendelkező gyerekeket érint.

A színházi nevelési tréningről folyó beszélgetést ebédszünet zárta le kora délután, és a szünet után a társalgás már a harmadik programelemmel, a workshop tapasztalataival folytatódott. A workshopok során a foglalkozásvezetők a gyerekekkel közösen oktatófilmeket néztek meg, és ezek témáiról folytattak velük eszmecserét. Minden résztvevő lehetőséget kapott kifejteni a véleményét, kérdezni mind a felnőttektől, mind a kortársaktól, illetve játékos formában dolgozhatták fel a korosztályukat érintő problémákat, melyek a filmek témái voltak. A kerekasztal beszélgetés során Hohlné Maczkó Katalin pedagógus javaslatára a korábbi tapasztalatok megbeszélése mellett terítékre került a jövőbeni foglalkozásokkor esetleg felmerülő kérdések megvitatása is, ugyanis általános tapasztalat volt, hogy a gyerekek olyan témákat és kérdéseket hoztak be az oktatófilmekkel kapcsolatos beszélgetésekbe, melyek kevésbé rutinos foglalkozásvezetőknek akár problémát is okozhattak volna. Ennek kapcsán igyekeztek kitágítani a témákat minél jobban, hogy megfelelően felkészülhessenek olyan válaszokkal, amelyek kielégítőek lesznek a gyerekek számára, de az ő szintjükön kezelik a problémát, illetve megvitattak olyan módszereket is, amelyekkel könnyen lehet kezelni a váratlan szituációkat. Ezutóbbiban a beszélgetésen résztvevő pedagógusok nagyon sok segítséget nyújtottak a többi szakembernek az általuk már régebb óta használt, bevált technikák átadásával. Mivel ebben a helyzetben mindenki tanulhatott vagy taníthatott, rendkívül tempós és mindenki számára hasznos, élvezetes beszélgetés alakult ki kérdésekkel és válaszokkal.

Mivel ezzel a témával nagyon elszaladt az idő, és mindenki szerette volna, ha terítékre kerül az összes programelem, áttértek az utolsóra, ami az esetmegbeszélés. Kalmár Czupi Adrienn arról beszélt, hogy a társalgás nagy része annak megvitatásáról szólt, hogyan lehet kezelni az esethozó személyes érzelmeit úgy, hogy az saját maga számára se öncélú legyen, és mindenki okulhasson az esetből. A megbeszélés során megvitatásra kerültek a behozott negatív érzelmek kezelésének és feloldásának technikái, valamint az empatikus érzékek kialakításának fontossága és módszer szempontjából különböző feladattípusok is. Mivel a szakemberek más-más területről hozzák a tudásukat és tapasztalataikat, a beszélgetés mindenki számára hordozott olyan információkat, technikákat, melyekkel bővíthették a tudásukat és az eszköztárukat is.

A tapasztalatmegosztás zárásaként a diskurzus moderátora, Kámánné Szép Terézia mindenkit arra kért, ha kérdése van, vagy megosztana még valamit, tegye meg, de mivel látszólag minden fontos tényezőre sor került, mindenkinek megköszönte a részvételt, majd a kerekasztal beszélgetés véget ért.

2020.09.12

Korosztályos partneri találkozót tartottunk Pécsett a projekt szakmai megvalósítói és a gyerekek részvételével. A megvalósítók között kevéssé tematizált, kötetlen tapasztalatcsere indult el az eddig megvalósult programokról kerekasztal-beszélgetés formájában. Kiemelt téma volt a különböző szociális hátterű diákok motiválása, illetve hogy milyen tényezők játszhatnak szerepet a hasonló paraméterekkel induló azonos korú gyerekek aktív vagy passzív hozzáállásában, ha számukra új, ismeretlen munkaformákkal találkoznak.

Emellett téma volt a közeledő mérföldkő, illetve a hozzá kapcsolódó adminisztrációs teendők átbeszélése.

A tanulók szórakoztató, interaktív előadást hallgattak meg a különböző színházi csoportok működéséről, és a színészélet sajátosságairól, amelyhez kérdéseket is feltehettek. A téma „misztikuma” és a humort sem nélkülöző, informális előadásmód hatására a tanulók fokozatosan felbátorodva adtak hangot a kíváncsiságuknak, különösen a színházi emberek mindennapjaival kapcsolatban, a válaszokat láthatóan meglepőnek találták. Az előadó ennek megfelelően hangsúlyozta a testi-szellemi teherbírás, az ún. „színpadi erőnlét” fontosságát, a jó konfliktuskezelést, a fegyelem és önfegyelem jelentőségét.

A tevékenység első lépésben arra irányult, hogy a résztvevők találkozzanak a színház fogalmának definiálásával! Különböző drámapedagógiai játékok segítségével megismerték a színházi alkotófolyamatokat, a színházi formák sokszínűségét!

A foglalkozásokon résztvevő diákok megtanulták a munkaszervezés alapjait, rendszerét, a közösségi alkotás örömét, játékosan és egyszerűen!

A programvezető feladata volt, hogy a korosztályi sajátosságokat figyelembe véve, (a befogadás szintjeinek szem előtt tartásával) játékos, a tapasztalatszerzésen alapuló, valódi találkozás megvalósulását tegye lehetővé, mindemellett a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok véleményét is kérje ki, milyen a csoport kohéziója. A programvezető közös játékos jelenetek (állóképek) létrehozásával, megalkotásával ismertette a színházi vezető szerepeket (rendező, producer)

A program végére a gyerekek különböző színházi formákat ismerhettek meg a programvezetőtől, befogadóvá váltak a színház jelrendszerének dekódolására, az egyes jelenetek, szimbólumok jelentésének, mögöttes tartalmának megfogalmazására.

Fontos volt a párbeszéd az alkotó és a „nézők” között, melyet szakemberükn főként kérdésekkel és játékokkal vezetett úgy, hogy a válaszokat maguk az aktívan résztvevő nézők – a diákok – adták meg. Az alkotófolyamat során a közös csoportos gondolkodás és az együttműködés volt az egyik legfontosabb kívánt elérni való, mely szinte kivétel nélkül megvalósult, nemcsak a résztvevő tanulók, hanem a programvezető és a gyerekek között is!

A dramatikus játékok nyújtotta lehetőség remek terepet adott a felek közötti kommunikáció fejlesztésére. Ennek a hozománya volt az is, hogy a szakemberrel közösen alakították ki egy-egy játék szabályrendszerét. Mindazonáltal a foglalkozást végig övező beszélgetések jól működtetik a dráma „lazító” és „feszítő” hatásváltakozását.

A partneri találkozó kulcsfontoságú pontja volt, hogy saját korosztályukkal mennyire és milyen minőségben képesek kommunikálni  a tanulók úgy, hogy eltűnjenek a magatartásbeli korlátok, a figyelem és a bizalom kialakuljon, tetten érhető tartalmi együttműködés alakuljon ki közöttük annak ellenére, hogy máshonnét jöttek, másképp gondolkodnak, s már van egy kialakult közösségük, amely most egy egészen másik közösséggel találkozik.

A program előkészítési fázisaiban egy több fős szakértői team működött közre, ezek a szakemberek mindannyian a maguk szakterületéről fogalmazták meg, majd ültették bele a közösen összeállított programba az elsajátítható elemeket. A team tagjai mind más területről érkeztek. Ennek éppen az volt a lényege, hogy az egy személy által meghatározott és képviselhető folyamatot a maga bonyolultságával, mégis érthetően tudjuk továbbadni a diákok számára.

A gyerekek az előadás végén egyetértettek abban, hogy a derűs hozzáállás és a humor bármilyen szakmában fontos, akárcsak a szorgalom és a kitartás.

A „Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén” elnevezésű projekt közbenső konferenciáját 2019. augusztus 20-án rendeztük meg, a konzorciumvezető településén, Balatonszemesen. A közbenső konferencián mindhárom konzorciumi tag képviselői, a projektbe bevont megvalósítók, résztvevők jelen voltak.

A konferencia pedagógiai módszertani összegző esemény volt, ahol a résztvevők, a három konzorciumi tag mindegyike, saját tapasztalatait ismertette, több aspektusból. Egyfelől a szakmai terv középpontjában álló  és a program alapját képező közösségi színházi előadás, a Henning Mankell által írt ifjúságiregény-sorozat kiválasztott darabja, a Csillagkutya motívumait felhasználó adaptáció háromféle értelmezése és helyi adaptív feldolgozása jelentett érdekes tapasztatcsere-lehetőséget. Itt a területiség nagyon lényeges szereppel bír, hiszen a konzorciumi partnerek által bevont iskolák: a Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola és a nagykanizsai Miklósfai Általános Iskola diákjainak a saját környezetükben kellett a helyi problémákat megfigyelve, összegyűjtve a színházi előadás feldolgozásának alapját biztosítani, s ez mindenütt alapvetően más és más. A környezeti differencia természetszerűleg az egyes diákcsoportok életfelfogását, közösségi integritását és egyéni felfogását is befolyásolja, s ez mind a tanulók, mind a pedagógusok számára érdekes információkat és tapasztalatokat hordoz.

Az esemény megkezdéseként előadáson vehettek részt a jelenlévők, melyen a projekt célkitűzéseit elevenítettük fel, kis összefoglalót tartva a szakmai megvalósítók számára az együtt átélt programokról és azok sikereiről. Az ebédet követően, délután 1 órától részletes élménybeszámolókat hallgathattunk meg a gyerekektől, akik kellő pontossággal adtak visszajelzést pedagógusaiknak a regény helyi adaptációinak első fázisaitól, a problémák megfigyelése és összegyűjtésétől kezdve azok előadássá történő összeállásáig. Az aktív kommunikáció a két fél, gyermek és felnőtt között oldott hangulatot eredményezett, így a konferencia további részei közvetlen hangnemben zajlhattak. A megbeszélések egy-egy helyzetgyakorlattal kibővítve zajlottak, hogy a gyerekek könnyebben rekonstruálhassák a szakmai tevékenység során tapasztalatakat.

Konkrét problémák is felszínre bukkantak a projekt során. A pedagógusok többnyire segítőkészek voltak az előadás próbái és a foglalkozások során, bár néha pont a segítőkészség tud kontraproduktív lenni, például amikor súgnak a diákoknak, miközben az előadás arra épít, hogy nem szégyen, ha valaki nem tud valamit. A túlfegyelmezettség is tudott zavaró lenni, de alapvetően segítőkész, tanulni akaró tanárokkal találkoztak a szakemberek a programban. A diákok ügyesek és kreatívak voltak. Ami kérdésként gyakorta felmerült és itt már zárópontra került, hogy a művészi formanyelvre, mint módszertanra mely gyakorlatokon keresztül lehet akár otthoni közegben vagy az osztálytermi, tanórai szünetek alatt gyakorolva minél inkább szert tenni.

A program készségfejlesztő színházi gyakorlat beavató játék, melyben a foglalkozások célja, hogy a gyermekek  saját élményeken keresztül érzékeljék, s az értelmi megértés mellett érzelmileg is átélhetően fogadják be és mutassák fel a szűkebb és a tágabb környezetüket egy adott művészeti alkotás szűrőjén keresztül a produktumban. Az alkalmazott színház az érzékszervek tudatos használatát, a tér- és időérzék, a koncentráció, a koordináltság fejlődését segítették. A csoportjátékok, a dramatikus Toldi történetét metsző színjátékos gyakorlatok hozzájárultak az egyén társadalmi énjének alakulásához, a nyitott személyiség kialakulásához.

A fentiek együttesen egy olyan – a művészi attitűdhöz hasonló – alkotói állapot létrejöttét tették lehetővé, amelynek tudatos megélésével a megtanult eszköztár a színházi előadás létrehozása mellett a tanuló életének minden szegmentumában hasznosíthatóak lesznek, és egy klasszikus történeten keresztül erősítették az irodalmi színház és nemzeti identitástudatunkat.

A nap második felében a szakmai megvalósítók bemutatói következtek Művelődésszervezés az iskolákban címmel, mely egyszerű nyelvezetének köszönhetően a célcsoport számára is érthetőnek, érdekesnek bizonyult. Visszacsatolásaik nyomán megállapíthattuk, hogy a közérthetőség elérése sikerrel teljesített célnak bizonyult a pedagógusok körében, ám e kompetencia karbantartása a továbbiakban sem elhanyagolható, hogy a gyermekek érdeklődése fenntartható legyen.

A szakmai vezető és a résztvevők megtárgyalták, hogy a projekt tanítási óráinak egyik harmadában maga a tantermi színházi előadás foglalt helyet, ezt követték a színháziszöveg-értési (a színházi előadás eszköztárát és jelentésvilágát feltáró) foglalkozások, majd az osztály saját játéka, amellyel továbbgondolták az előadás által felvetett problémákat. Sokat segített a darab közösségi feldolgozása alatt a folyamatosan működtetett úgynevezett “Helyi Érték-pont”, amely a lokális problémák feltárását, egyéni, individuális megtárgyalását tette lehetővé. Egy úgynevezett “Helyi Ifjúsági Civil Kamera” modul révén a darab kapcsán megbeszélt problémaköröket filmes adaptációk révén vizsgáltuk globálisan, a három érintett település fiatalságának együttes szemszögéből. Emellett érzékenyítő tréningek segítetik a módszer hatékonyabbá válását, s a tréningek a folyamat felénél jelentős eredményt produkáltak.

A Csillagkutya c. regény által létrehozott három előadás mindegyike egy különleges játék lett az igazság kereséséről, a felelősségvállalásról, a jó cselekedetek nehézségeiről, a barátságról, a fantázia hatalmáról és gyermekkor puha fészkéből való kihullásról, a felnőtté válásról.  A színházi nevelési előadás minden esetben a résztvevő nézőkkel együtt gondolta át, mire való az iskola, mit tartunk a tudásról és annak hasznosságáról, s azt is, hogyan értse meg a kamasz a felnőtteket, hogy azok is megérthessék őt. Szólt a bizalom és a ragaszkodás erejéről, valamint arról, mit kezd a darabbeli Gergő a nagyapja szavaival: „Boldogtalannak lenni könnyebb, mint boldogulni.” Abban teljes egyetértés mutatkozott, hogy a különböző társadalmi helyzetű, szemléletű fiatalok saját környezetükben többé-kevésbé megismerték a társadalmukat, a lokális problémákat, élethelyzeteket, és a kis problémák és megoldási lehetőségük feltárásával, megismerésével közelebb kerülhettek saját életük későbbi nehézségeinek megoldásához, mindezt a Csillagkutya regénye és a színházi eszközök (dramaturgiai elemek, egymáshoz viszonyulás, kulturális kommunikáció stb.) révén. Mindegyik előadás kemény, őszinte, ugyanakkor lélekemelő előadás lett. Azzal, hogy a projekt felénél mindhárom csoport bemutatta saját előadását a másik két csoportnak, és az adott előadásban tapasztalt és feldolgozott társadalmi problémákat együtt tárgyalták meg a darab adaptációja révén, arra adott lehetőséget, hogy mindhárom bevont célcsoport megismerje a másik célcsoport által felismert és feldolgozott problémakört.

A konferencia 18 órakor zárult.

Budapest, 2020. 10. 14.

A 4. alkalommal megrendezett nyári filmes napok kurzusát 2019.08.18-20. között rendeztük, Balatonszemesen. Azért ezt az időpontot választottuk, mert ekkor zajlott a Bujtor István Filmfesztivál.

A 2010 óta rendszeresen megrendezésre kerülő Bujtor Filmfesztivál programja a gyerekeket is igyekszik bevonni egy újfajta kezdeményezéssel, mely során a legkisebbek amatőr eszközökkel egy profi forgatás élményét élhetik át. A felvételek egyszerű mobiltelefonokkal és tabletekkel készülnek, a film témája és forgatókönyve viszont teljes egészében a résztvevő gyerekek fantáziájára van bízva. Annak érdekében, hogy megértsék, pontosan mit is csinálnak és milyen eszközeik vannak, vetítéseket is tartottunk.

A forgatásokat megelőzően olyan filmeket mutattunk be a gyerekeknek, amelyek szakmai szempontból relevánsak és iránytűként szolgálhatnak a forgatásokhoz:

Kockacsoki.hu (2018), Indahouse (2018), BAGázs (2018), Diaboló (2019), Érintettek (2019) – a filmek mindegyikében közreműködtek társadalmi szempontból nehéz helyzetben lévő gyerekek is, mely révén a filmes eszközök használatának bemutatása az azonos korosztály miatt egyszerűbb volt. A filmvetítések helyszíne és az esetmegbeszélések interaktív módon zajlottak a Kontakt Kertben, Balatonszemes szabadtéri mozijában.

A filmes eszköztár megismerése mellett a projekt céljaival összhangban azt is szerettük volna, hogy problémafeltáró ifjúsági filmes alkotások révén a különböző társadalmi helyzetű, szemléletű fiatalok megismerjék a lokális problémákat, élethelyzeteket, és a kis problémák és megoldási lehetőségük feltárásával, megismerésével közelebb kerüljenek saját életük későbbi nehézségeinek megoldásához. Mindeközben filmes szemléletük, perspektivikus látásmódjuk, asszociációs készségük fejlődik. A használt és megismertetett dramaturgiai elemek erősítették az egymás iránti nyitottságot az egymáshoz viszonyulást, a kulturális kommunikációt, amit gyönyörűen kiegészített a témákba vágó filmek, filmrészletek mintájára, valamint az általuk kitalált helyzetek bemutatására készített forgatás, majd annak visszanézése, scriptje és montírozása.

A Bujtor Filmfesztivál névadójához igazodva, a „magyar Piedone” – aki maga is szeretett a Balaton partján forgatni – emlékének szánt három napban a gyermekek rögtönzött stábokat alkotnak, és gyorsítva végigmentek a filmkészítés komplex folyamatán, a változatos helyszíneken történő forgatástól kezdve a hangkeverésen át a vágásig, végül a program zárónapján egymás előtt is bemutatták a kész alkotásokat.

A program nagyobb részét a gyerekeket jobban érdeklő filmkészítés tette ki, s a hatékonyság érdekében a program megvalósítása során szakembereink ehhez alkalmazkodtak. Céljuk volt, hogy a gyerekeket bevezessék a televíziózás és a filmezés világába, megismerjék a különböző technikákat, eszközöket és felfedezzék a vizuális nyelv hatásait, hogy miképpen tudja a nézőt befolyásolni, miként tud hatást gyakorolni rá egy bizonyos képi megvalósítás, és mindez hogyan tudja visszaadni a társadalmilag releváns kérdésköröket.

A filmes alkotások és televízió műsorok megtekintésénél, előre egyeztetett szempontok alapján négy dologra kellett figyelnie a gyerekeknek:

1. Hány kamerával készült a műsor és miért annyival?
2. Hány és milyen helyszíneken játszódik a műsor?
3. Mennyi idő alatt készülhetett el?
4. Milyen stáb tagokról volt szó a műsorban és kik maradtak ki?

A vetítés után ezeket a szempontokat megbeszéltük és mindenhez kaptak plusz magyarázatot és néhány érdekes információt. Ez után kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak a filmek és azok készítési módja, beleértve a témaválasztást és a szociológiai vetületű kérdéseket. A gyerekek egy irányított beszélgetés keretei között kérdezhettek a felvetett társadalmi, közösségi kérdésekről, a munkamódszer kapcsán a CGI technikáról, a világításról, hangfelvételről, színészi munkáról stb., és közben bizonyos eszközöket ki is próbálhattak.

Ezt követően a lassított videóké volt a főszerep. Megbeszéltük, hogy hogyan készül a videó és a valós idejű felvételtől miben különbözik a lassítás és mire kell figyelni lassított videó készítésekor. Azt hangsúlyoztuk, hogy mindez eszköz arra, hogy a vázolt témákat ismeretterjesztő és dokumentarista módon, illusztráció esetén játékfilmszerűen be tudja mutatni a rendező/szerkesztő. Ebben az interaktív formában nagyon jó hangulatban és játékosan tudtak megismerkedni a diákok a vizuális világ szabályaival, beleértve a morális kérdéseket is, ahogy a technikai vetületet. Végül beszéltünk a drónozásról és annak szabályairól és ki is próbálták az udvaron, majd a felvételeket visszanéztük közösen, elemezve, hogy mikor milyen perspektívát nyújt egy adott képi beállítás, a mozgás, annak iránya és dinamikája, a látószög, a képhatár és a színek, valamint a fény ereje.

A tanulók érdeklődők és befogadók voltak. Élvezték a filmeket, a megbeszéléseket, a forgatási és utómunkák kipróbálását és az interaktív játékokat. Közben és utána is záporoztak a kérdések. A résztvevő gyerekek amellett, hogy saját szemükkel látják kicsiben, hogyan jut el egy film az ötlettől a vászonig, a kreativitásukat is kibontakoztathatták, és a technikát is megtanulták szakszerűen használni, és a társadalmi kérdések is jobban kirajzolódtak előttük, ami a szemléletformálást nagyban segítette.

A Balatonszemesen zajló Nyári Színházi Napok harmadik alkalma (2019. 08. 15-17) lehetőséget nyújtott a résztvevő gyermekekkel való projektmunka folytatására.

A diákok örömmel vetették bele magukat a közös munkába, mely az előző programok eredményességét mutatta, a résztvevőkben a korábbi találkozások mély nyomot hagytak. A megelőző foglalkozások folytatásaként felelevenítettük a különböző improvizációs technikákat, majd a már korábban formába öntött jeleneteket.

Mivel ekkor már a gyermekek túl voltak a darab bemutatásán, ezért annak sikerességéről, az előadás közbeni nehézségekről beszélgettünk. Ezután beszédtechnikai és mozgástréningeket tartottunk, felelevenítve a darab előtt is sokat gyakorolt mozdulatokat, feladatokat, valamint azokat a társadalmi kérdéseket, amelyek segítettek a helyi problémák feltárásában, a színházi formanyelv segítségével..

Később koncentrációs gyakorlatokban vettek részt a tanulók, melyeket először kevés komolysággal teljesítettek, ám az igényeikhez igazodva játékosabb formákhoz nyúltuk, melyek segítették a gyakorlattípus befogadását. A koncentrációs játékokat bizalomjátékokkal összekötve fejlődtek a gyermekek társas és nyelvi kompetenciái, egyre inkább összeszokott csapattá váltak.

A program elsődleges célja az esélyegyenlőség irányában való érzékenyítés, a tolerancia és befogadó-készség növelése volt, hogy a résztvevő tanulók képessé váljanak arra, hogy megtapasztalják és megismerjék a körülöttük élő emberek élethelyzetének nehézségeit, örömeit. Képessé váljanak arra, hogy a foglalkozáson elsajátított tudás alapján elősegítsék a hatékony, együttműködésen alapuló környezeti kultúra kialakulását.

A színházi napok egyik fontos célja volt, hogy a színházi nevelés eszköztárával, a konkrét tananyagtartalmakon túl mások megismerésére, elfogadására, a részképességeikben korlátozottak segítésének, szükségleteinek felismerésére képessé váljanak a résztvevők. A program az empátia fejlesztésére és az emberi gesztusok felfedezésére, beazonosítására, színházi eszközök révén történő kinyilvánítására  irányult a korosztályi sajátosságok figyelembevételével, a befogadás szintjeinek szem előtt tartásával, játékos, a tapasztalatszerzésen alapuló, valódi találkozás megvalósulását lehetővé tevő alkalom révén.

A szakemberek által vezetett színházi nevelési foglalkozások, drámajátékok és drámás gyakorlatok, helyzetgyakorlatok, szituációs és kreatív tréning feladatok segítették a résztvevő diákokat abban, hogy az életben is felmerülő konfliktushelyzeteket könnyebben és hatékonyabban oldják meg, egymás véleményének meghallgatásával és figyelembe vételével. Mert ezen egyszerű egymáshoz kapcsolódásokon és elfogadásokon keresztül lehet a legkönnyebben megértetni és kipróbálni azokat a technikákat, amelyeket majd más, az élet bármelyik területén és szakaszában, hasonló szituációkban is tudnak majd alkalmazni a fiatalok. A foglalkozás ezért a következő fókusz köré épült: „Fogadd el a másik ötletét, tulajdonságait, vagy amennyiben azt nem tartod működőnek, ne kritizáld azt, hanem próbáld kiegészíteni, bővíteni úgy, hogy az számodra is és a veled kapcsolatban lévő másik személy számára is működő, elfogadható legyen.”

A drámás bizalomjátékok, páros és csoportos együttműködési gyakorlatok, koncentrációs, és kontaktusra épülő feladatok olyan helyzetbe hozták a résztvevőket, amiben sokkal nagyobb figyelemmel kellett lenniük egy-egy társukra, vagy a csoportra, mint a hétköznapi helyzetekben. A megoldás kulcsa minden gyakorlat során egymás kezében volt, a kölcsönös együtt gondolkodás és együttműködés elkerülhetetlenné vált. Ez nem csak az alkalmazkodóképességet fejlesztette, hanem a szociális érzékenységet is: fontossá vált mások akaratának elfogadása, a saját akarat asszertív módon való érvényesítése.

Minden egyes játéksort a bemutatott színházi előadás egy-egy karakteréhez, jelenethez, mondatához kötöttünk, a Henning Mankell által írt mű és a bemutatott adaptációk motívumait felhasználva, folyamatos visszacsatolásokkal.

Végül közös játékkal zártuk le a Színházi Napokat, ahol a diákok visszajelzésszerűen mutatták meg a programtartóknak az eseménysorozat alatt szerzett kedvenc élményeiket, emlékeiket.

A programsorozat 2. alkalma 2019. június hónapban valósult meg Balatonszemesen, melynek célcsoportja a nagykanizsai, pécsi és szemesi diákok voltak. A szakmai program bentlakásos jellege megteremtette a pozitív, felszabadult légkört, mely nagy könnyebbséget jelentett a későbbi munka során.

A konzorciumi intézmények közös szervezésében létrejött programsorozat folyamán a gyermekek betekintést nyerhettek a színházi formák világába, mely tapasztalatok segítették őket kifejezőkészségük fejlesztésében és kommunikációs eszköztáruk bővítésében. A Nyári Színházi Napok során a tanulók különböző improvizációs játékokkal ismerkedhettek, melyek felkeltették érdeklődésüket a színházi munka és annak különböző formái iránt. A gyermekek aktív részvételével az improvizációs játékok során jeleneteket készítettünk. Eztán a tanulók zenés-táncos tréningen vettek részt, mely nagy sikert aratott körükben, így a már kész jeleneteket ezekkel az elemekkel bővítették ki.

A program célja az volt, hogy a résztvevő tanulók az előadás (amelyben megtalálhatók a dráma, a népköltészet, a ballada elemei is) játékos feldolgozása révén, tét nélküli helyzetekben fejlesszék fantáziájukat, egymást figyelve azonosítsanak és reprodukáljanak viselkedésmintákat, kommunikáljanak, mindezzel segítve a társadalmi integrációjukat és az egyéni érvényesülésüket. Célunk volt, hogy különböző dramatikus tevékenységformákon, képességfejlesztő gyakorlatokon és szövegimprovizációs feladatokon keresztül fejleszteni tudjuk a tanulók érzelmi, értelmi, szociális és fizikai képességeit, készségeit. Gazdagítani önkifejezési formáit, illetve az egyéni és csoportos kreatív folyamatokon keresztül elősegíteni a tanulók szocializációjának folyamatát. Így a tanulási folyamat egyben szocializációs folyamattá is vált.

A szövegek feldolgozásának módszerét vizsgálva két fő irányzatot követtünk. Az egyik, amikor a szöveghez, az abban foglalt eseményekhez és a megadott információkhoz történő maximális ragaszkodás jegyében zajlik a játék, a másik pedig, amikor a szöveg csak a szerepjáték elindításául szolgáló impulzusként jelenik meg. A játék során megvalósuló események akár teljes mértékben is eltérhetnek a szövegben leírtaktól. A szerepjáték mind a pszichológia, mind a pedagógia eszköztárában gyakran használt módszernek számít, melynek egyik fontos célja az abban résztvevők személyiségének fejlesztése. Az így működő pedagógiai transzferfolyamat létrehozását, a hozzá tartozó program megalkotását és a teljes megvalósítást vállaltuk.

A Kóbor szálló című meseregény nagyon leegyszerűsített történetére épültek a foglalkozások, aminek fókuszában a kirekesztettség problémája, és a mi problémához való viszonyulásunk állt. A történet elmesélését egyszerű drámajátékokkal szakították meg az előadók, amik a történet egy-egy dramaturgiailag fontos elemét segítettek jobban átélhetővé tenni és megérteni. Eközben pedig a koncentráció, a testtudat, és a kommunikáció fejlődését célozták meg. A csoportkohézió erősítése mellett, elsősorban arra törekedtünk, hogy jókedvben, laza hangulatban, egy nyári tábornak megfelelő, befogadói attitűdben, jelenlétben történjenek a foglalkozások.

Bemelegítésként a saját keresztneveikre alliteráló neveket találtak ki maguknak a gyerekek, majd egy „mozdulat és név” körrel folytatták a játéksort. Ezt követően a történet főszereplőjének, Hetedhét Hugónak a szerepébe lépve kezdődött el a történet. Kollégáink egy különleges eszközt, a bringa-verklit vitték magukkal, amely egy kerékpárra épített hangszer, amin megzenésített József Attila és Weöres Sándor versek zenei kíséretét lehet játszani, míg a hallgatók éneklik azokat. Három ilyen énekelt vers lett beépítve a foglalkozásba, mindegyiket dramaturgiailag indokolt helyre és eszközzel illesztve.

Az első közös játék egy „Fusson az, aki…” című székfoglaló játék volt. Közös játékokhoz általában a drámapedagógiában is ismert szabályjátékokat használták a szakemberek. A történet következő megszakítása egy „Őrszem” játék volt, ami átélhetővé tette a kirekesztett élethelyzet kiszolgáltatottságát a gyerekek számára. Többször is egyszerű fórum beszélgetéssel dolgozták fel a történet kérdéseit, és mindig játékos helyzetekben dolgozták fel a folyamatokat. A következő játék egy tapsolásos koncentrációs játék volt, amivel a mese történetét lezáró nagy kergetőzést szimuláltuk. Majd a történet befejezése után mindig bemutatásra került a meseregény egy-egy szituációja.

A háromnapos színházi tréning fontos emberi és szakmai kapcsokat alakított ki a diákok között. A fiatalok együttműködési készsége a közös munka folyamán ugrásszerű fejlődést mutatott, remekül érezték magukat

A 3. alkalommal megrendezett nyári filmes napok kurzusát 2019.06.14-16. között rendeztük, Balatonszemesen. Azért ezt az időpontot választottuk, mert ekkor zajlott a XXV. Latinovits Zoltán Vers – és Prózamondó Találkozó.

A gyermekek a program keretében részt vettek a Találkozón, figyelemmel hallgatták a verseket.

Latinovits Zoltán főként a különleges versmondási stílusáról volt híres, ezért a találkozó is a szavalás köré épült: A helyszínt a színészlegendáról elnevezett Latinovits Művelődési Ház biztosította. ezért a mi foglalkozásaink jelentős részt is itt, illetve a Művelődési Házban volt.

A 3 nap során a következő filmeket néztük meg együtt a gyerekekkel, amelyeket aztán elemeztünk:

• Összetörve c. film

A kisfilm három az édesanyjával egy munkásszállóra éppen beköltöző fiútestvér életébe ad rövid bepillantást. A történet a beilleszkedés nehézségei mellett az egymásrautaltság és összetartozás érzését mutatja be.

Azon túl, hogy a kisfilm révén a generációs mobiltelefon használat által katalizált tipikus veszélyekre kíván konkrét példákon keresztül rámutatni, fontos célja az is, hogy a projektben szereplő fiatalok megtapasztalják a kisfilmek révén a közös alkotás élményét és az ezzel elérhető társadalmi figyelmet és megbecsülést.

• Célkeresztben c. film

A díjazott film egy osztályba új tanulóként érkező lány történetén keresztül a cyberbulling jelenségre, illetve a mobiltelefonon tárolt érzékeny információkból fakadó veszélyekre kívánja felhívni a figyelmet.

A történet és a dialógusok kialakításában a BÁRKA Kőbányai Átmeneti Gyermekotthonban élő gyermekek aktívan részt vettek, sőt a filmbéli gyermekszereplőket is ők formálták meg. A kisfilmet az Életrevaló Egyesület kezdeményezésére a Bárka Átmeneti Otthonban elő fiatalok aktív közreműködésével az Északi Támpont csapata forgatta le.

• Egy örökbefogadó család története c. film

” Amit kimondtunk, az egy háromszög volt- aminek a két alsó sarkában helyezkedünk el mi, legfelől az Isten, középen pedig a család- és reméltük, hogyha jó mintát mutatunk, akkor követni fognak minket. ” A film egy örökbefogadó családról szól. István és Felesége, mint mondják, mindig is ismerték egymást- hiszen egy óvodába, egy iskolába jártak. A Szerelmet 88-tól élik. Már az udvarlás idején nagy családot terveztek- sokáig azonban nem érkezett gyermekáldás. A kórházban, ahová kezelésre jártak, a Professzor mesélte,hogy gyermekeket szoktak hátrahagyni – Ő tudott Tamásról is. A reménybeli szülők már az első találkozásnál beleszerettek a hallássérült kisfiúba- akit 19 éve fogadhattak otthonukba. Akkor elhatározták, örökbe fogadnak egy másik gyermeket is- s beadták a kérelmet. Tamás érkezése után érte őket az első csoda-megszületett Pisti fiuk. S bár mindenki mondta többet ilyen nem fordulhat elő, egy évre rá Annának örülhettek. Ekkor érkezett volna a már elindított örökbefogadási kérelem folytán az új testvér, de Anna érkezése akkor kizáró ok volt. Tisztes, boldog életet éltek – majd 10 évig Budakalászon. Jó hét éve döntöttek- Tamásnak speciális iskolára van szüksége- ezért változtatnak. ” A gyerekek imádkoztak, hogy olyan házat szeretnének, ahol patak folyik a kert végében.” És Acsán még ez is volt. Dani fiuk már itt született – az utolsó csoda. Hiszen rákos megbetegedésre számítottak, s egy orvosi vizsgálat derített fényt a növekvő új életre. A legkisebb Pintér gyermek most 8 éves. Számára már természetes, hogy bodzát szed a kert végében, hogy kapál, rendben tartja az eper ágyást. Ahogy Annának is, hogy citrom illatú bazsalikomot palántázzon vagy Pistinek, hogy a tyúkokról gondoskodjon. Mert a Pintér családban mindenkinek megvan a maga dolga- együtt csinálnak mindent. Élnek egy szentséggel és csodákkal teli, tisztes életet- Acsán, a Cserhát hegység lábánál, a Galga völgyének kanyarulatában. Ott, ahol mesél a táj. S a falubeliek egy családként gondolkodnak.

A filmek megtekintése után szociológiai, etnológiai és empirikus megközelítésben tárgyalták át a gyerekek a szakembereink segítségével a filmben megtapasztalt veszélyes társadalmi jelenségeket, a közösségi közegben könnyen eluralkodó negatív magatartás típusok és normák nélküliséget, és az ember életét, fejlődését, társadalmi integrációját veszélyeztető modern kori tényezőket.