SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola
Időpont: 2019. május 18.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
Ezen alkalomkor a hangsúly az önismeretre, önképre, társismeretre éleződött.
- IDŐUTAZÁS
Megkértem, idézzék fel, majd próbálják megjeleníteni öt vagy tíz évvel ezelőtti önmagukat. Igyekezzünk úgy járni, beszélni, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. Ami után ez megtörténik, „előre fogom hajtani az időgépet”, s próbálják meg elképzelni az öt-tíz évvel későbbi önmagukat. El is kell játszani. Néhol szólnom kellett nekik, hogy ne tegyenek rá a szerepre, próbáljanak őszinték maradni.
- HOL ÁLLOK?
Megkértem a csoport tagjait, hogy állítsanak össze ellentétpárokat. Pl.: figyelmes-figyelmetlen, önző- önzetlen. Ami után ez megtörtént, kértem, hogy képzeljenek el egy egyenest, amely végpontjai a terem ellentétes oldalain vannak. Sorra vesszük az általuk hozott ellentétpárokat, és mikor hallják azokat, három másodpercük van a képzelt vonalon elhelyezkedni az alapján, hogy hogyan minősítik önmagukat.
III. PÁROS INTERJÚ
Minden játékost megkértem, írjon fel nyolc-tíz olyan kérdést, amelyet a vele interjút készítőnek kellene feltennie ahhoz, hogy őt minél jobban megismerhesse. Ezután következhet a párválasztás, majd a kérdéseket kicserélve készítsék el egymással az interjúkat.
Az éppen „hallgató” játékos feladata a kapott válaszok megjegyzése. Ezután két másik párral hat fős csoportot alakítva – a kapott válaszok alapján – kell bemutatni partnerüket a többieknek. A gyerekek csodálkozva, kíváncsian hallgatták az éppen beszélőket, rácsodálkozva, mennyi mindent nem tudnak egymásról.
- HOGY IS TÖRTÉNT?
Párcsere történt. A pár egyik tagja elmondott a saját életéből egy történetet. A másik megismétli azt olyan módon, hogy megpróbálja pontosan utánozni társa hanghordozását, hangsúlyait, testtartását, gesztusait.
- KI VOLT AZ?
Egy önként vállalkozó kiment a teremből. Megkértem három gyereket, mondjanak róla egy-egy mondatot, lehetőleg olyasmit, amit csak az illető tudhat a kitalálóról. Kértem őket, hogy próbáljanak meg személyes dolgokat mondani, de figyeljenek arra, hogy ne legyen sértő, se megalázó. A kint levő gyerek ezután visszajött, s megpróbálta kitalálni az elhangzottak alapján, ki állította róla a mondatokat.
- PÓK MÁSZIK A FALON
Először odaálltam a falhoz, s megkértem a gyerekeket, álljanak a terem hozzám képest levő legtávolabbi pontjára. Ismertettem a feladatot: Amikor feléjük fordulok, mozdulatlannak kell lenniük. Amikor a fal felé fordulok, azt mondom “Pók mászik a falon, 1, 2, 3 stop!” Erre megfordulok, s megint meg kell fagyniuk. Ha mozgást észlelek, akkor az illetőt hátra kell küldenem, így ő kezdheti elölről. Az győz, aki a leghamarabb érinti meg a vállam, s így átveszi a helyem.
Az előző alkalomhoz képest lényegesebben oldottabb hangulatban jöttek be a foglalkozásra. Kiderült, volt egy lyukas órájuk, és az alatt az óra alatt drámajátékokat játszottak, készültek a foglalkozásra. Így megspórolva a bemelegítőt, azonnal a lényegre is tértünk. Az időutazós feladatnál akadtak olyan diákok, akik valamiért szándékosan távol tartották magukat a feladattól. Viccet csináltak belőle, érződött, hogy szándékosan komolytalankodnak. Voltak, akik mikor vissza vagy előre utaztak az időben, nagyon megjátszották magukat.
Megkértem őket, hogy finomítsanak kicsit, ugyanis a játék célja nem az, hogy ki mennyire tud színészkedni, nem kifele kell játszani, hanem saját maguknak. Meg kell találni az őszinteséget, s így megteremtődik az igazság is. Ebben a játékban így még egy kört futottunk, viszont kérésemre saját magukat is „lecsillapították”. Az első próbálkozáshoz képest sokkal árnyaltabb, mindazonáltal színesebb képeket mutattak, megérezték a játék igazi erejét, komolyságát. Néhány kép egészen meghatóra sikerült.
A következő játék során belenéztek a saját maguk által felmutatott tükörbe azon szavak alapján, melyeket ők hoztak. Kértem őket, hogy indokolják meg, miért oda álltak, ahova végül a voksukat tették? Nem szeppentek meg, mindenki őszintén elmondta az okát. Ez is azt támasztja alá, hogy a diákok közti bizalom egyre csak erősödik foglalkozásról foglalkozásra!
A páros interjú játék is izgalmas volt a gyerekek számára, sugárzott belőlük a társaik felé mutatott érdeklődés, odafigyelés. Itt volt lehetőségük még jobban megismerni a másikat. Ezek a helyzetek azok, amit a színházi érzékenyítés „keres”, erre törekszik, hiszen ezekben a pillanatokban lehet megtalálni az egyszerű őszinteséget!
A következő játéknál fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy ne legyen sértődés, a cél nem a társunk kigúnyolása, senki ne vegye magára, ha egy kicsit eltúlozva jelenik meg társa szemében. Kiválóan teljesítették a feladatokat, nem csak az igazi történetmesélők ismertek magukra, hanem mindenki felismerte a megjelenített társaikat.
Az utolsó előtti játéknál meglepődtek, és örültek is, mikor a játék végére kiderült, hogy mennyi mindent tudnak egymásról, bár mindez elvárható volt az óra felépítése miatt!
Levezetőként egy igen szórakoztató játékot játszottunk, mindenki átmozgatta mindenét, s a végére feltöltődött energiával útra bocsájtottam őket.
Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:
- A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
- Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
- Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
- Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
Fejlessze a tanulók:
o érzékszerveik működését
o megfigyelő és utánzókészség
o figyelem összpontosító képesség
o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét
o együttműködési képességét