SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola
Időpont: 2019. március 08.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A foglalkozás elsődleges céljai:
- A csoport összetartozás-tudatának erősítése
- Empátiás készségek továbbfejlesztése
- A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
- Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
- Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
- A csoport, mint „safe space” alkalmazása
- A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján
Fejlessze a tanulók:
- önismeretét és saját értékeik felvállalását
- közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
- a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
- beleélő készségét és az arra való bátorságát
- toleranciáját és stressztűrését
A hetedik foglalkozáson intenzíven foglalkoztunk az improvizációval.
1)Mesélj valamit
A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.
2) Improvizáció
2.1) A diákok 3-4 fős csoportokat alkottak.
A táblára a Dixit nevű társasjáték kártyáit tettem ki. Arra kértem a csoportokat, hogy válasszanak ki egy képet, annak adjanak egy címet és alkossák meg a kép történetét, a következő kérdések iránymutatásával:
A képen
- ki
- kivel
- mit
- mikor
- hol
- és hogyan csinál?
2.2) Szoborjáték
A diákok a rögzített történetből 3 állomást kiragadtak és állókép formájában alkották meg.
2.3) Megszólaltatás
Arra kértem a diákokat, hogy az állóképeket helyezzék időrendi sorrendbe. Minden kép “szólaljon meg”, azaz kezdjenek improvizációba.
- Légy része az egésznek
Egy diák van a térben, ő egy bizonyos, általa jelentéssel felruházott ismétlődő mozgást végez. Minden diák egyenként beszáll a mozgásba, úgy, hogy kapcsolódjon az előző mozgóhoz és a csoport egészéhez. A feladat fejlesztette a diákok kreativitását, mozgáskészségét, nonverbális kifejezőkészségét, fantáziáját és együttműködési készségét.
- Stop!
Improvizációs játék, megadott szituációra. A feladat fejlesztette a diákok kreativitását, mozgáskészségét, nonverbális kifejezőkészségét, fantáziáját és együttműködési készségét.
Alkalomról alkalomra érződik, hogy hogyan fejlődnek a diákok. Az első játék a megszokott, viszont amiben érezhető a változás, az a reakció idő. Szeptember-Október környékén, szólítani kellett őket, várni hosszú másodpercekig, amíg jobb esetben megszólalt valaki. Mostanra már “versengenek”, hogy ki mondja előbb. Ezen játék alatt kíváncsiak egymásra, figyelnek egymásra, illetve meg is akarják osztani egymással a történeteiket.
A következő, improvizációs játék rendkívül nagyot ütött. Nagyon izgalmas dixit kártyákat választottak, amit módfelett kreatívan alkottak meg színpadon. Izgalmas szobrok születtek, titokról, árulásról, béklyóról. Az ezen képekből induló improvizációs jelenetek pedig zseniálisak voltak. Mindegyiknél, mintha egy dramaturg megrendezte volna, pedig csak zsigerből ráéreztek a fordulatokra, melyek hol hatalmas nevetéseket eredményeztek, hol mély érces csendeket.
Az ezutáni játék az egész csoportra kiterjedt, mely meglepő módon zökkenőmentesen ment. Ezen játék során látszódik igazán, hogy a gyerekek szépen lassan összekovácsolódtak, együtt léteznek, összhangban a színpadon.
Ezek után levezetőként egy stoppos játékot játszottunk, meglepően szöges ellentétes váltásokat alakítottak a stoppok után.
Budapest, 2019.03.31