SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola
Időpont: 2019. június 04.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
Ez a foglalkozás az őszinteségről szólt és éppen ezért más volt, mint az eddigiek. Arról, hogy merjük egymás előtt levenni a maszkot, melyet hétköznapjaink során viselünk, s csak akkor veszünk le, mikor egyedül vagyunk otthon, a sötétben, ahol nem lát bennünket senki. Deep Focus – jellegű foglalkozás volt ez, kivételesen „játékok” nélkül. Cél: Önmagunk felé minden szempontból őszintének lenni. Az óra során komolyan magukra ismertek a fiatalok. Mély pillanatokat éltek meg ezekben a helyzetekben. Zene is kizárólag szöveg nélküli volt, hiszen nem zavarhatott be semmilyen más tényező a fiatalok gondolataiba! A hétköznapi terhek letevése, félrehagyása mellett fontos volt, hogy az eddigi év tapasztalatit hogyan használják fel ebben a nem igazán egyszerű mély tartalmakkal bíró helyzetben.
Az órát egy relaxációs gyakorlattal kezdtük. A gyerekeket megkértem, hunyják le a szemüket, s figyeljenek arra, amit mondok, próbálják átélni fejben, míg a testük mozdulatlan. Majd megkértem mindenkit, hogy mondjon saját magáról egy jó és egy rossz tulajdonságot. Én kezdtem, hiszen fontos, hogy érezzék, én is velük vagyok, s nem csak egy játékvezető. Ezután megkértem őket, hogy egymásról mondjanak egy pozitív tulajdonságot, ami tetszik a másikban. Ezután megkértem őket, mondjanak egymásról olyan tulajdonságot, amit úgymond „irigyelnek”. Ezáltal is rávilágítva arra, hogy mindenki értékes. Ezen játék során többen meg is lepődtek, hogy társaik milyennek látják őket. Ez kifejezetten azon gyerekek számár tette a legjobbat, akik önértékelési problémákkal küzdenek, hallva társaikat, megerősítést kaptak saját magukról.
Érződött is, hogy egy kicsivel több önbizalomra tettek szert általa. Ezután megkértem őket, hogy hallgassunk meg egy zenét lehunyt szemmel, s a zene végén mindenki mondjon egy szót, vagy gondolatot, amit épp érez.
Csodálatos volt látni, hogy biztonságban érzik magukat, s meg mernek nyílni. És itt kezdődött a foglalkozás „igazi” menete: Jelzésemre néhányan kinyitották szemüket és odamehettek csukott szemű társaikhoz, egyszerre egy-egy főhöz. Kezüket a másik kezébe adva lehetőséget adtak a „vakon maradt” társaknak, hogy felfedezzék egymás kezének mindenféle vonását, az ujjbegyeket, a tenyér különféle vonalait stb. érezzék, hogy ez e kéz, most itt van és megtapasztalható milyen egy ismeretlen ember szavak nélküli megismerése! FONTOS: Nem az érzékiségről szól ez a gyakorlat, hanem a megtapasztalásról! Mindenki sorra kerül, nincs kiállás! Majd, amikor végéhez érnénk új gyakorlat következik: hasonló az előzőhöz, csak a „vakok” most arcot olvashatnak le a kezükkel. Gyengéden, figyelve arra, hogy ne okozzon senki sem rossz érzést a másiknak!
Legalább 80 percig tartott, mikor újra kinyitották a szemüket, érződött, hogy megváltozott valami. Másként csillogott a szemük, elengedték a „maszkjaikat”. A foglalkozás legvégén spontán közös ölelést kaptam tőlük, s ekkor éreztem, hogy tényleg csapattá formálódtak. Úgy gondolom, az elmúlt pár hónap elérte hatását.
Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:
- A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
- Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
- Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
- Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
Fejlessze a tanulók:
o érzékszerveik működését
o megfigyelő és utánzókészség
o figyelem összpontosító képesség
o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét
o együttműködési képességét
Budapest, 2019.06.30.