Szerző: tarsadalmiinnov

Beszámoló - Önértékelés ML 2020.09.07-09

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2020. szeptember 10.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Sajnos márciusban tudtunk utoljára találkozni a csoporttal a járvány miatt. A projekt és a közös munka zárásaként szerettem volna, ha le tudjuk zárni azt a folyamatot, amit korábban megkezdtünk az improvizáció előkészítésével.

1. Játék cselekményvázra

A résztvevőktől néma jeleneteket kértem az alábbi cselekményvázakra:

Kétszereplős szituációk:

• A megpróbál puskázni B-ről
• A összeveszik B-vel, majd kibékülnek
• A megpróbálja meggyőzni B-t valamiről
• A nem hagyja nyugton, nyaggatja B-t, aki elmélyülten tevékenykedik. B megelégeli, és túl hevesen reagál. A megsértődik, B megbánja, amit tett, és vigasztalni kezdi.
• A és B közösen tevékenykedik. A már fáradt, abbahagyná. B azonban ezt nem engedi, de ennek súlyos következményei lesznek.
• A rá akarja venni valamire B-t, amitől B ódzkodik. Végül megteszi, de baj lesz belőle.

Háromszereplős szituációk: ■ A bántja B-t: ugratja, megalázza, hatalmaskodik felette. C ezt megelégeli, és összefog B-vel, hogy véget vessenek A uralmának. ■ A és B együtt foglalkoznak valamivel, amiből kizárják C-t. C kitalál valami mást, és belekezd ebbe. Most a másik kettő ácsingózik erre a tevékenységre.

■ A és B vetélkedik C figyelméért. C dönt, kit tüntet ki érdeklődésével. A másik erre mindent elkövet, hogy elrontsa „játékukat”. ■ A és B szövetségesek, az ellenfél C. B átáll C-hez, és megfordul minden. A és B vigasztalja C-t, aki felderül, a másik kettő viszont elszomorodik.

2. Akcióindítás

A résztvevőktől azt kértem, hogy helyezkedjenek el a térben. Amikor bemondok egy helyszínt, viselkedjenek úgy, mintha azon a helyszínen lennének.

Helyszínek: ■ nagy pályaudvar kora reggel, ■ nagy pályaudvar késő éjszaka, ■ nagy pályaudvar tikkasztó melegben, ■ nagy pályaudvar dermesztő hidegben, ■ meghallgatásra várók, ■ baleseti sebészet várója, ■ éjszakai mulatóhely

3. Utolsó mondat

Páronként egy mondatot kaptak a résztvevők. Ők találták ki a szituáció adott feltételeit (hol, mikor, kik stb.). Az egész jelenetben egyetlen egy mondat hangozhatott el, egyetlen egyszer – a végén. A némajáték történései előkészítik a megszólalást, akkor érdemes elmondani mondatot, amikor a legnagyobb a feszültség, és már nem lehet csendben maradni.

Mondatok: ■ Keressünk egy másikat! ■ Megvárhattál volna! ■ Gyorsan hívj segítséget! ■ Ezt még megkeserülöd! ■ Ezt nem vártam volna. ■ Na most lett elegem az egészből! ■ Tudtam, hogy nem fog sikerülni. ■ Na végre! ■ Egy világ omlott össze bennem.

4. Első mondat

Ugyanaz, mint az előző játék, csak az első mondat hangzik el.

5. Tartalom nélküli dialógus

Megkértem a résztvevőket, hogy egy szövegsémára készítsenek egy jelenetet, amit elhelyeznek egy szituációban! A dialógus:

– Azt hittem, már sosem érsz ide.

– Látod, mennyi bajom van!

– Szerinted ez engem érdekel?

– Rendben, már itt sem vagyok!

6. A bejelentés

Négy-öt ember játszik egyszerre, egy csoport alkot egy családot. Az összes famíliából mindenki húz egy cetlit, a lányok a lányszerepek kalapjából, a fiúk a másikból. A papíron olvashatod, hogy mi a szereped (apa, anya, húg stb.), ezt közöljétek a többiekkel. Egyikőjük azt olvashatja a lapján, hogy ő tesz fontos bejelentést, ezt viszont nem szabad elárulni előre. A vasárnapi ebéden történik meg a bejelentés. Ez a meglepetésszerű hír súlyos következményekkel jár, mindenki számára fontos, mert befolyásolja saját életét, tehát mindenkit állásfoglalásra, vitára, sőt veszekedésre sarkall. A jelenet zárása kötött: egyenként távoznak az asztaltól.

A gyakorlatok során azt tapasztaltam, hogy számos ponton hozták be a résztvevők a saját élethelyzeteiket. Érezhető volt az az igény, ahogy saját magukról és egymásról szeretnének játszani. A szituációkban rengeteg kortárs probléma ütközött ki (családon belüli konfliktusok, párkapcsolati kérdések stb.). A jeleneteken keresztül a gyerekeknek lehetőségük volt ezekről a témákról gondolkodni, esetleg megküzdési stratégiákat kipróbálni. Természetesen mindent védett környezetben, jó hangulatban. Szinte kivétel nélkül mindenki érdeklődéssel fordult a másik produktuma felé. Megtapasztalhatták, hogy mekkora jelentősége van a metakommunikációs eszközöknek, mivel a legtöbb jelenetet elemeztük, kitárgyaltuk, megosztottuk egymással meglátásainkat. A projekt zárása sajnos felemássá sikerült a járvány miatt, de a foglalkozás végén lévő beszélgetés alapján elmondható, hogy nagyon élvezték a gyerekek a foglalkozásokat, sokak teljesen új élményekkel gazdagodtak ön- és társismeretük kapcsán.

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

• Fejlessze a tanulók:
• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

Budapest, 2020.09.30

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2020. március 04.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Érzelmek

(kommunikáció testnyelven)

Felsoroltam néhány érzelmet, állapotot (például: megvetés, gyűlölet, türelmetlenség, jókedv, meglepetés, közöny, izgalom, gőg, rettegés stb.), amelyek közül a résztvevők választhatnak. Ezeket kell bemutatniuk szoborként, majd mozgás közben (gesztusokkal, taglejtésekkel). A játékosok szabadon választhatnak, hogy ki mit akar bemutatni, míg a többiek feladata kitalálni, hogy mi lehet a bemutatott érzelmi állapot.

Egy-két ilyen kör után közöltem az új instrukciókat: amikor megérintem valakinek a vállát, hangosítsa ki a gondolatát, mondjon egyetlen mondatot. Ezek után beszélgettünk, hogy kinek melyik érzelem kifejezése ment a legkönnyebben, kinek melyik a legnehezebben, melyikben érezték biztonságban magukat, melyikben érezték kellemetlenül magukat, és természetesen mindegyik válasz után jött a kérdés: miért?

„Utazás”

(koncentráció, fantázia, önismeret, őszinteség)

Megkértem őket, hogy feküdjenek le nyugalmi pozícióba, és hunyják le a szemüket. Háttérben meditatív zene szólt. A feladat az, hogy csak a hangomra figyeljenek. Egy történetet kezdtem el mesélni, E/2-ben. Ez az utazás/történet a lélek metaforáiból épül fel (pl. Végig kellett menni a sűrű erdőn, hogy egy tisztásra érjenek, ahol találtak egy házat, egy kerttel, benne egyetlen virággal.)

Miután véget ért ez a 10 perces feladat, leültünk, és megkértem őket, hogy aki szeretné, az mesélje el, hogy érezte magát, milyen volt az erdő, a ház, a tisztás, hogy nézett ki a virág? Mekkora volt? Milyen színű? Mindenki megosztotta a saját történetét, amelyek nagyon sok mindent felhoztak a tudatalattiból, nagyon sok mindent elárultak magukról, azzal, hogy elmesélték, mit tapasztaltak, ismervén a metaforikus jelentéseket.

Reflexió: Úgy látom, kétségtelenül azt lehet mondani, a diákok egy erős csapatot alkotnak, ha rájuk nézünk, szinte látni lehet azt a láthatatlan energia kötelet, amely körülfonja őket. Törődnek egymással, figyelnek egymásra, ha rossz napja van valamelyiküknek, azonnal reagálnak rá, meg mernek nyílni egymásnak. Azt gondoltam, ezen alkalmat az őszinteségnek áldozom, melyben az érzelmek, félelmek, vágyak kapnak óriási hangsúlyt. Az utolsó játék után maradtunk ülve, ugyanis az egyik gyerek önszántából elmesélte a legnagyobb félelmét, amit idáig elnyomott magában, de most beismerte. Ebből kialakult egy olyan beszélgetéskör, melynek során a csapat nagy része úgy érezte, hogy meg szeretné osztani félelmeiket. A végén, mikor kérdeztem, hogy miért alakult ez így? Az egyik gyerek válaszolt, melyet egyhangúan helyeseltek a többiek: „Tudom, hogy nem kellett volna elmondanom, viszont azt érzem, nektek el szeretném mondani.”

Budapest, 2020.03.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2020. március 03.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek továbbfejlesztése
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
• A csoport, mint „safe space” alkalmazása
• A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
• beleélő készségét és az arra való bátorságát
• toleranciáját és stressztűrését

Ezen alkalmat az eddig tanult szabályjátékok csiszolására, pontosítására, gyakorlására szenteltük.

Szamurájos

(koncentráció, reflex, reakció idő, mozgáskoordináció)

A mindannyiuk által közkedvelt játékot pár kör erejéig a megszokott formában játszottuk, aztán nehezítettünk, ahogy korábban is: A két kezükkel nem egy képzeletbeli kardot kellett alkotniuk, hanem mind a két kéz egy-egy karddá változott, szóval tegyük fel, ha 10-en vannak, akkor 20 kard, azaz 20 „játékos” vett részt a továbbiakban.

Téma

(koncentráció, reflex, összpontosítás)

A gyerekek kérésére játszottuk az általuk közkedvelt játékot.

Teremts kapcsolatot

(kommunikációs játék, érintés)

Szintén már játszott játékot játszottunk. A játék során a gyerekeknek kapcsolatot kell teremteniük egymással, először csak szóban, aztán érintéssel, aztán a kettővel egyszerre.

Név-kör

(koncentráció)

Körjáték- labdát dobunk, s különböző szabályok szerint mondjuk a neveket. Pl.:

• aki kapja a labdát, az a saját nevét mondja
• annak nevét mondjuk, akitől kaptuk a labdát
• annak a játékosnak a nevét mondjuk, akinek dobni fogjuk a labdát
• három nevet mondunk: akitől kaptuk, a sajátunkat, majd annak a nevét, akinek dobjuk a labdát.

Utazás

(lazítás, összpontosítás)

Megkértem, feküdjenek le, hunyják le szemüket, és próbálják átélni a történetet, amit mesélni fogok nekik.  Meglepően jól koncentráltak voltak az egész mese folyamán, kértek folytatást, de arra a következő alkalmak egyikén kerül majd sor.

Ezen alkalom leginkább az ismétlésről szólt, gyakoroltuk a már megtanult játékokat, fejlesztve azon készségeket, melyeket a játékok biztosítanak. Mondhatni, olyan volt ez az alkalom, mint egy “ismeretellenőrző teszt”. A játékok után beszélgettünk, és kértem őket, emlékezzenek vissza arra, milyen volt, mikor csak tanulgatták ezeket a játékokat, hogyan játszották akkor.  Hüledezve, és nevetve nosztalgiáztak, mikor szembesültek, hogy mennyit is fejlődtek azóta, mióta tartanak ezek a foglalkozások.

Budapest, 2020.03.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2020. március 02.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A hetedik foglalkozáson az improvizáció került előtérbe. Tapasztalataim szerint a csoport nagyon sokat fejlődött a projekt keretében, ezért úgy éreztem, hogy megpróbálkozhatunk az improvizációs formákkal is. A foglalkozás két részből állt, a hetedik alkalom alapozó volt, a nyolcadikon pedig improvizált jeleneteket hoztunk létre. Itt most az alapozó foglalkozást rögzítem.

1. Két szótagos értelmetlen szavak alkotása, majd fogalommagyarázat

Körben ültünk. Egyszerre három ember vett részt a játékban. Balról jobbra haladva az első ember kitalál egy értelmetlen szótagot, a második ember is hozzákapcsol egy értelmetlen szótagot, majd a harmadik ember megmagyarázza az így kapott szót. Pl.: nyi+lap=nyilap, tájnyelvi eredetű szó, mely az egérlyukat jelenti, példamondat: Egészen a nyilapig üldöztem az egeret, de nem sikerült elkapnom.

Így megyünk tovább egészen addig, amíg körbe nem érünk, és mindenki nem volt elsőszótagos, másodikszótagos és magyarázó.

2. Szóösszekötés

Maradtunk körben ülve. Most nem szótagokat, hanem szavakat kellett mondania az első két embernek, a harmadik személy pedig összeköti egy rövid történettel a két szót. Szintén addig csináltuk, amíg mindenki sorra nem került.

3. Ellentétpárok

Valaki hoz egy szót, fogalmat, gondolati tartalmat és hozzá egy állóképet. A másik ugyanezt megteszi ennek ellentettjével. A harmadik ember szintén szoborral és szóval összeköti a két szobrot és fogalmat. Egyszerre három ember játszik, törekedni kell arra, hogy mindenki próbálja ki a játék minden elemét. Az állóképnek lehetnek konkrétak (pl.: apa), de lehetnek egészen elvont fogalmak is (pl.: boldogság).

A gyakorlatok teljes mértékben beváltották a hozzájuk fűzött reményeimet. A csoport könnyen csatlakozott rá a gyakorlatsorra, érezhetően otthonosan lesznek képesek mozogni az improvizáció világában. Természetesen most is volt egy-két diák, aki nehezebben kapcsolódott rá a gyakorlatokra, de a többiek nagyon toleránsan és tisztelettel viszonyultak ezekhez a résztvevőkhöz, akik, bár csak egy kicsit később, de szintén sikerként élhették meg a foglalkozást. A foglalkozás eredményesen fejlesztette a kommunikációs készségeiket (hiszen tulajdonképpen mindegyik játék a kifejezőkészséget helyezte előtérbe), valamint a kreativitásukat és szókincsüket is.

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

• Fejlessze a tanulók:
• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

Budapest, 2020.03.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

 Időpont: 2020. február 03.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A hatodik alkalommal olyan gyakorlatokat szerettem volna velük csinálni, amely során az érzékelésük fejlődik, és ki kell élezniük az érzékszerveik működését, hogy ezáltal is tudatosabban legyenek jelen saját életükben. A 21. század ingergazdag környezetében talán hajlamosabbak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mennyi mindent tudunk felfogni a körülöttünk lévő világból, ha tudatosan vagyunk jelen az életünkben.

1. Impulzuskör

Körben állunk, megfogjuk egymás kezét. A tanár elindít egy impulzust a mellett lévő diák kezének megszorításával, aki továbbadja. A tanár indíthat több impulzust, ellenkező irányokba is. A cél, hogy minden elindított impulzus visszaérjen hozzá.

2. Mi van a zsákban?

Egy zsákban vannak különböző formájú és anyagú tárgyak. Mindenki belenyúl a zsákba, és jellemzi azt a tárgyat, amit megfogott. Fontos: ha rájön a diák, hogy mi lehet az, akkor se mondja meg, a lényeg a formák és anyagok érzékelése.

3. Kézfogós

Két csoportot csinálunk. Mindkét csoportból egy emberhez a csoport tagjai odamennek, és kezet fognak vele. Akivel kezet fognak, próbálja memorizálni tapintás alapján a kezeket. Ezután becsukja a szemét, és kevert sorrendben mennek oda azok, akikkel kezet fogott, és ismét kezet fognak. Megpróbálja kitalálni, kivel fogott kezet.

4. Koccintás

Körbe állunk, egyesével felveszi a szemkontaktust mindenki mindenkivel: „koccintanak”. Amikor valaki mindenkivel felvette a szemkontaktust, csendben kiáll.

A vakvezetős foglalkozás után nagy újdonsággal nem szolgált a csoportnak a mostani gyakorlatsor, inkább egy másik aspektusából ragadtuk meg az érzékelést. A résztvevők közül többen visszajelezték, hogy rácsodálkoztak, milyen finom dolgokat lehet közvetíteni egy-egy érintéssel, szemkontaktussal. A 2. gyakorlat is nagy sikert aratott, az ismeretlen birtokbavétele, megismerése mindig izgalmas tevékenység. A fiúk jelezték, hogy a kézfogós játék is izgalmas volt, mert ők egymás között nagyon ritkán fognak kezet, a lányok pedig természetesen még kevesebbszer. A koccintás során, bár számítottam rá, de kellemes meglepetés volt, hogy senki sem nézett félre, senki sem szégyellt a másik szemébe nézni.

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

• Fejlessze a tanulók:
• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget