SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola
Időpont: 2020. január 08.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
Az ötödik foglalkozás során megkezdtük egymás jobban megismerését, ugyanis most már egy csapat részét képezik, s ez a csapat úgy tud minél hatékonyabban működni, létezni, alkotni, ha tagjai minél közelebb kerülnek egymáshoz, minél jobban megismerik egymást a felszín alatt is.
Hirdetés
(önkép, önjellemzés, társismeret)
Üres papírlapokat kaptak a résztvevők, aztán rövid, néhány mondatos hirdetést kellett írniuk, amelyben társat keresnek, olyan társat (pl. barát, útitárs, férj, feleség, szülő stb.) amilyet akarnak. A játék előtti instrukcióban megfogalmaztam, hogy a „vágy” megfogalmazása nem elég, magukról is írjanak a játszók, hogy miért akarják azt a társat. Ezután felolvassuk valamennyi hirdetést, és megpróbáljuk kitalálni, melyiket ki írhatta.
Miután végeztünk, tovább léptünk a feladatban: maximum 25 szavas hirdetést kellett feladniuk, amelyekben magukat ajánlják, mint barátot, szülőt, tanárt, testvért, szerelmet stb.
Telefon
(társismeret, önkép, milyennek látnak mások, vélemények közlése)
A kezdő játékos felveszi a telefont, s elkezd beszélni valamelyik társáról. Csupa olyan dolgot mond, amiről a hívott fél magára ismerhet, rájöhet, hogy róla van szó. Amikor a kiszemelt játékos rájön, hogy róla beszélnek, felveszi a telefont, vagyis jelzi, megkapta az üzenetet. Most ő kezd el beszélni valaki másról. Ezen játék során is nagy nevetések voltak, de nem gúnyból, hanem örömből, néhányan zavarba is jöttek, amikor rájöttek, hogy az elhangzott pozitív jellemzők rá illenek.
Mi lenne, ha…?
(önismeret, társismeret, vélemények közlése)
Az előző játék után kértem egy önként jelentkezőt, akit megkértem, hogy fáradjon ki a teremből. A többieket arra kértem, hogy megbeszélés alapján válasszanak valakit a bent maradók közül: az ő személye lesz a kérdések tárgya. A kitaláló amikor visszajön, a következő mondatszerkezettel kezdi a kérdését „Mi lenne, ha…?”. Például: „Mi lenne, ha az illető szín lenne?” „Mi lenne, ha az illető látna egy bajba jutott embert az utcán, akit épp zaklat valaki?” stb. Miután kitalálta, hogy kinek a személyéről van szó, az a személy lesz az új kitaláló, s a többiek választanak egy másik személyt a kérdések tárgyául.
Reflexió: a résztvevők nagyon szenzitíven viszonyultak egymáshoz. A kezdeti vicceskedést hamar felváltotta a mély, tartalmas munka, az egymás iránt való figyelem. A játékok során feszülten figyeltek, hogy vajon melyik társukról lehet szó. Azoknak is hasznos volt a tréning, akik nem olyan harsányak, mint a többiek, hiszen a gyakorlatok nagy része az önismeretre épültek, amelyeket nem kellett feltétlen kommunikálni a környezet felé.
Budapest, 2020.01.31.