SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola
Időpont: 2020. február 05.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A foglalkozás elsődleges céljai:
- A csoport összetartozás-tudatának erősítése
- Empátiás készségek továbbfejlesztése
- A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
- Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
- Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
- A csoport, mint „safe space” alkalmazása
- A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján
Fejlessze a tanulók:
- önismeretét és saját értékeik felvállalását
- közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
- a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
- beleélő készségét és az arra való bátorságát
- toleranciáját és stressztűrését
A második 5 hónap első foglalkozására azt a célt tűztem ki, hogy kezdjünk el szembenézni magunkkal önismereti, illetve társismereti játékok révén, hiszen fontos az önmagunkról alkotott kép, de legalább annyira fontos az önmagunkról látott kép mások szemein keresztül. Ekkorra sikerült a diákok által megszokott (olykor észre sem vett!) verbális erőszakot mérsékelni: megszokták, hogy „Vera nénivel” a „légy szíves”, a „ne haragudj” a norma, és nem tűri, ha a diákok szavakkal bántják egymást. Mivel ezek a csoport szemében egyelőre az érzékenyítő foglalkozás „játékszabályai”, szükséges minden játék után reflektálni a kommunikáció minőségére, hogy mélyebb, átfogó hatással lehessünk a tanulók kommunikációs eszköztárára, és azt az életük más területeire is kiterjeszthessék. A bizalmi légkörnek megfelelően esetlegesen felbukkanó személyes konfliktusokban ezért a csoportvezető soha nem a diákok által megszokott bírói szerepet veszi fel (ahogy azt más pedagógusoktól látták), csupán tematizálja, moderálja a konfliktuskezelést, annak tartalmi részét a résztvevőkre bízva. Ezen felül az esetleges stresszt ad hoc feszültségoldó játékokkal simítjuk el, hogy a játszóknak minél teljesebb sikerélménye lehessen az erőszakmentesség és megértés területén.
Téma
(mozgás koordináció, reakció idő, összpontosítás)
A gyerekek által kedvelt bummos játék nehezebbik változatát játszottuk bemelegítés gyanánt, melyet már többször is játszottunk. A játékot ezúttal a közösen megismert kommunikációs fogalmak irányába tereltük, amiben a gyerekek teljesen partnereink voltak.
Időutazás
Megkértem a gyerekeket, idézzék fel, majd próbálják megjeleníteni 5 évvel ezelőtti önmagukat. Igyekezzenek úgy járni, beszélni, mint öt évvel ezelőtt. Ezután, megkértem őket, hogy utazzunk előre az időben, 5 évvel, és képzeljék el, hogy hol tartanak most. Mik az álmaik? Megkértem őket, hogy játsszák el, akár egyenként, de az még jobb, ha kapcsolatot is teremtenek egymással.
Ezen játék után beszélgetésre került sor, felmerült négy kérdés, mely kiváló alapot biztosított a beszélgetéshez: Honnan jöttünk? Kik vagyunk? Hova tartunk? Miért vagyunk itt?
Intervallum
(önkép, önismeret)
A csoport tagjait megkértem, alkossanak ellenpárokat: gonoszság-jóság, zárkózott- mindenkivel barátkozik, kedves-goromba stb. Ezek után kineveztem a terem egyik sarkát a kedvesség sarkának, a másikat (átlósan) a gorombaság sarkának. A játékosoknak ezen az átlón kell elhelyezkedniük, mérlegelve a kedvesség és a gorombaság közötti helyüket.
Csoportos interjú
(önismeret, társismeret)
Körbeültünk, ismertettem a szabályokat: a csoport egyik tagját kérdezik a többiek.
Felhívtam rá a figyelmet, hogy a kérdések maradjanak a jó ízlés határain belül, ne próbálják meg kínos szituációba hozni az illetőt, olyan kérdéseket tegyenek fel, melyek teremt biztosítanak a személyes közléseknek. Melyek által megismerhetik egymást.
Elképesztően tartalmas beszélgetés kerekedett ki a játékból, jó volt látni, hogy a gyerekek meg mernek nyílni egymásnak, és mernek önmagukról beszélni.
Az első játék kiváló bemelegítőnek szolgált, energetizálta a csoportot, s így el lehetett kezdeni a komolyabb dolgokkal foglalkozni. A következő játékok mind ön és társismerettel kapcsolatos játékok voltak. Az időutazós játéknál meglepett, mikor azt mondták többen, hogy ők idáig soha nem gondolkoztak azon, hogy mivé akarnak később válni. Azon se gondolkodtak, hogy miért vannak itt. A játék utáni beszélgetésen viszont rendkívül érdekes párbeszéd kerekedett. Kialakult egy vita, két részre oszlott a csoport. Az egyik fele azt állította, hogy azért vagyunk a világon, hogy éljünk s dolgozzunk, a másik fele azt, hogy okkal vagyunk itt, és meg kell tanulnunk valamit. Mindenkinek van egy célja.
A következő játéknál nem csak mindenki elhelyezte magát az adott egyenesen az ellentétpárok között, hanem kérték, hogy mindenki mondja el, hogy miért oda állt, ahova.
Az utolsó játék során érződött, hogy a diákok törődnek társaikkal, betartották azokat a szabályokat, amiket kértem, s bár aki a csapattal szemben ül, ki van szolgáltatva a számukra, mégsem éltek vissza a helyzettel.
Budapest, 2019.02.29.