Kategória: Beszámolók

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

 

Időpont: 2019. október 01.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

Akárcsak az előző alkalom során, a hangsúlyt most is az ismert szabályjátékok kapták, hiszen egy gép is akkor működik jól, ha előtte a fogaskereket megolajozzuk. Ezt az elvet követve az alábbi játékokat játszottuk:

 

Intelligens bumm

(koncentráció, mozgáskoordináció, reakció-idő, memóriafejlesztés)

 

Az előző tréningen játszott Bumm játék bonyolultabb változata, az alapszabályok ugyanazok, annyi különbséggel, hogy most a kör közepén lévő „seriff” nem azt mondja, hogy bumm, hanem egy kategóriát vagy egy címszót mondd, és így mutat rá valakire. (Például, azt mondja, hogy közismereti tantárgy, vagy könyvcím, állatfaj, víziemlős stb.) A résztvevők a lövés pillanatában nem bummot mondanak, hanem egy, a kategórián belül lévő dolgot. Ezen kategóriák/témáknak megfelelően kell a két szomszéd a középen lévő leguggolt társuk feje felett „összelőjön” mondva a választ. A kései válasszal szolgáló játékos kiesik.

 

 

 

 

Szi-szá-szú

(koncentráció, mozgáskordináció, reakció-idő)

 

A drámajátékok közül talán az egyik legismertebb/legkedveltebb játékok egyikét képezi, mely nagyon hasznos feszültséglevezetés szempontjából. 3 szóhoz (szí, szá, szú) 3 mozdulat társul, és ezeket egy előre meghatározott rendben ismételjük. Nagyon jól fejleszti a koncentrációt, az egymásra figyelés képességét.

 

Hangsúly

(koncentráció)

 

Kétirányú figyelemmegosztást kívánó koncentrációs gyakorlat. Körben állunk, az első négy számot mondjuk egymás után úgy, hogy közülük mindig csak az egyik legyen hangsúlyos. A hangsúly minden ismétlődés alkalmával a soron következő számra helyeződik:

1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4 stb.

Miután belejöttek a játékba, az alábbi változtatást hoztam: a hangsúlyt egy mozdulattal kell megsegíteni, jelezni (például a kéz felemelésével/ tapssal). A végén, amikor már ezt is megszokták, még egyet nehezítettem: csendben, magukban kellett számolniuk tovább, és csak a hangsúlyos számot kimondaniuk.

 

Bumm

(koncentráció)

 

Bár a neve azonos a másik Bumm nevű játékkal, teljesen más maga a játék:

Körbe ültünk és megkértem, hogy kezdjük el növekvő sorrendben mondani az egész számokat 1-től. Az első játékos egyet, a második kettőt mond és így tovább. Akire a hetes vagy annak többszöröse jut (vagy olyan szám, amelynek második számjegye hetes), annak a szám helyett bummot kell mondania. Például: 12, 13, bumm, 15, 16, bumm. Aki téved, akár az előző játékokban, itt is kiesik.  Tévedésnek számít az is, ha gondolkodnia kell a szám kimondása előtt a játékosnak.

 

 

Végül, amikor mindenki belejött, nehezítettünk rajta: a számsor haladási iránya minden bumm után megváltozik, Például 13, bumm, 15 számok esetében ugyanaz a résztvevő mondja a 13-t és a 15-t. Hogy melyik számnál kell bummot mondani, tetszőlegesen változtatható körről körre.

 

Csomagolás

(bizalomérzet kialakítása, együttműködés párokban és kiscsoportokban, felelősségtudat kialakítása)

 

Két részre osztjuk a csoportot, az egyik fele hanyatt fekszik a padlón, lazán, becsukott szemmel. A másik fele, akiknek nyitva van a szemük, adott jelre, ellazult, fekvő partnereikkel „azt csinálnak, amit akarnak”, felültetik, hasra fektetik, asztalra teszik, kupacba hordják stb. őket. A gyakorlat végén párcsere történik. Fontos hangsúlyozni a játék előtt, hogy vigyázzanak egymás tesi épségére.

 

Reflexió: A második alkalommal sikerült a visszahúzódóbb diákokat is kicsit jobban integrálni a közös munkába. A közös játékon túl az egymás iránt való figyelmük is fejlődött a tréning során. Megtapasztalhatták, hogy mekkora energiát kell mozgosítani ahhoz, hogy figyelni tudjanak egymásra. Ennek nyomán arra is nagy hangsúlyt fektettünk, hogy a koncentrációs képességüket is fejlesszük. Visszajelzéseik alapján nagy sikernek élték meg, amikor egy-egy ilyen játékban nem vesztették el a fonalat, és aktívan részt tudtak venni a folyamatban. Az utolsó játéknál megtapasztalhatták, milyen az, amikor másra vannak utalva, de azt is, milyen az, ha egy társuk felé tartoznak felelősséggel.

 

Budapest, 2019.10.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. november 19.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

 

 

A második foglalkozás meghozta hatását, már ahogy mentem be a terembe, azt éreztem, készen állnak az órára, úgy léptem be, hogy körben ülve vártak. Felismerve a helyzetet, úgy gondoltam, ez az alkalom tökéletes lesz a már meglévő bizalom tovább mélyítésében, így ezen foglalkozás fókuszába a bizalmi játékok kerültek egy rövid kis bemelegítő után.

 

Szamurájos

(koncentráció, reflex, reakció idő, mozgáskoordináció)

A mindannyiuk által közkedvelt játékot pár kör erejéig a megszokott formában játszottuk, ellenben észrevettem, hogy minimálisra csökkent a rontási arányuk, érződött, hogy egész fejjel jelen vannak, így nehezítettem a játékon: A két kezükkel nem egy képzeletbeli kardot kellett alkotniuk, hanem mind a két kéz egy-egy karddá változott, szóval tegyük fel, ha 10-en vannak, akkor 20 kard, azaz 20 „játékos” vett részt a továbbiakban. Módfelett szórakoztató volt számomra, de számukra is, az egyik diák megjegyezte „Külön életet él a két kezem.” vagy egy másik „Segítség, nem tudom irányítani a kezeim”.

 

Vágd rá azonnal

(koncentráció, reflex, önbizalom, összpontosítás)

A bummos játékot alakítottuk át. Körben állunk, egy valaki középen, és mutatnia kell valakire, de a bumm helyett egy témát mond, s akire mutatott, a két szomszéd a feje felett párbajoznak, az győz ki hamarabb mond ki egy szót, mely megfelel a meghatározott témának.

 

Figyelj meg vakon

(bizalomérzet kialakítása, térérzékelés, tapintási érzékelés fejlesztése)

Most több általuk ismert játékot kombináltam össze. A csoport felének a feladata, hogy hunyják le a szemüket, a csoport másik fele választ magának egy “vak embert”. A vezetők feladata, hogy szólogassák a vakokat, akik a hang után meg kell találniuk vezetőiket.

 

A vezetőknek lehetőségük van a gyakori helycserére, ezáltal is nehezítve partnerük feladatát. Amikor mindenki megtalálja vezetőjét, a vezetők összedolgozva egy szoborcsoportot alkotnak a vakokból, úgy, hogy mindenki kapcsolódjon a másikhoz.  Ezek után a vezetők elengedik partnereiket, és a terem másik felében felveszik az általuk alkotott szoborcsoport állását. A vakoknak jön a következő feladat: Meg kell keresniük vezetőiket, fel kell ismerniük az érintés alapján, hogy ki a vezetőjük, ugyanis ők a vak társaik pozícióját utánozták le.

 

Magadra utalva

(bizalomérzet kialakítása, térérzékelés, tapintási érzékelés fejlesztése)

A múlt órai játékot ismételtük meg, ugyanis határozottan kedvelt, és produktív játéknak bizonyult. A gyerekek készek arra, hogy legyőzzék félelmeiket.

 

Miután véget értek ezen játékok, körbeültünk, és átbeszéltük a tapasztalatokat, élményeket, megjegyzéseket. Kinek mi volt nehéz, mi volt esetleg könnyebb, hogy érezték magukat, és miért.

 

Az első játék alatt érezhető volt a gyerekek hozzáállásának változása a múlt alkalom során kerekedett beszélgetések hatására. Amikor meghallották, hogy melyik játék következik, nem negatívan álltak hozzá, hanem izgatottan, készen a kihívásra. Meg is látszott az eredményben, mindenki a nehézségek hatására nem kedveszegetten játszották, hanem egytől egyig mindenki saját határaik megugrására törekedett.

Az előző játék során megmozgatták a testüket, most következett az elme. Érdekes volt látni, hogy a bedobott témák alapján mi jár a fejükben, mi érdekli őket, miben jártasak, különböző területeken milyen lexikális tudással rendelkeznek.

Az utolsó játék katartikus élményt adott a gyerekeknek, rendkívül elnyerte a tetszésüket. Mindenkinek sikerült megtalálnia vezetőjét, a játék utáni beszélgetésen sok nevetés volt, ugyanis, mikor rátaláltak vezetőikre, rájöttek, hogy milyen viccesen nézhettek saját maguk ki, mi vezetőiknek köszönhető. Elindult ezután egy beszélgetés arról, hogy bizonyos helyzetekben más hogyan láthatja őket? Ennek következtében szót ejtettünk a szubjektivitás és objektivitás jelentéséről. Illetve az önreflexióról, hogy próbálják ki tudatosan többször, egy külső szemlélőként, mintha filmet néznének, figyelni magukat adott szituációkban.

 

 

 

Budapest, 2019.november 30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

 

Időpont: 2019. október 21.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

A foglalkozáson elindultunk egy kicsit bonyolultabb, komplexebb folyamat felé, amely segíti őket, hogy tudatosabban legyenek jelen a térben, illetve tudatosan megfigyeljék a saját testüket, mozgásukat. Ezáltal fejlődhet a figyelmük is, mind egymás, mind maguk felé.

 

 

1.Bemelegítő térkitöltés

A gyakorlatsort a térkitöltő járással kezdtük. Gyorsítottuk és lassítottuk a tempót irányítással, majd irányítás nélkül.

 

2. Alapjárás kialakítása

A gyakorlat során kialakítottunk egy neutrális, természetes járásmódot, amely nem közöl semmit az egyénről.

 

3. Az alapjárás módosítása

A gyakorlat során a következőket kértem a résztvevőktől: Módosítsunk kicsit ezen az alapjáráson, ne legyen nagy a változtatás, csak egy apróság; a fej, váll, gerinc, csípő tartásában, a kezek lóbálásában, a lépések hosszában, ruganyosságában, tempójában! Rögzítsük ezt az új járást!

 

 

4. A járás átgondolása

Megbeszéltük, hogy belső munkát, és nem választ váró kérdéseket fogok feltenni nekik, ezért nem kell rájuk hangosan válaszolni, mindenki magában dolgozzon. A gyakorlat során a következőket kérdeztem és kértem a résztvevőktől: Milyen életkorú ember jár így? Milyen az arckifejezése? Milyen ruhát visel? Mennyire elegáns vagy kopott? Milyen színek jellemzik? Milyen tapintású anyagok? Milyen a lábbelije? Hol lépdel? Milyen talajon? Milyen környezetben? Zárt térben vagy szabadban? Milyen évszak van? Milyen napszak? Milyen a levegő? Süt-e a nap? Hova tart? Milyen a kedve? Mire gondol? Min töpreng? Megáll, valamit felvesz! Tovább sétál és leül valahova! Hol ül? (Jó, ha vannak a teremben székek félretolva.) Tovább indul!

 

5. Járás módosítása

A gyakorlat során a következőket kértem a résztvevőktől: Megint módosítsunk a járásunkon, de most egészen mást változtassunk, ha előbb a lépésünk lett más, most legyen, teszem azt, a fejtartásunk. Rögzítsük ezt a megváltoztatott járást! Próbáljuk természetesen – ne eltúlozva a járás karakterét – haladni. Milyen életkorú ember jár így? Milyen az arckifejezése? Milyen ruhát visel? Mennyire elegáns, kopott? Milyen színek jellemzik? stb.

 

6. Több változtatás

Most egymás után négy mozzanatot is változtassunk pl. fej, kezek, felsőtest, tempó! Építsük fel ezt a figurát (hol jár, hogyan fest stb.)! Ha kialakult túlozzuk el a járás karakterét. Legyenek markánsabbak a jellegzetességek! Megváltozik-e így a figura?

 

A gyakorlatsor közben rendkívül koncentrált állapotba kerültek a résztvevők. Az elején még volt egy-két ember, aki nehezen vette rá magát a gyakorlatok végrehajtására, de miután látták, hogy a többiek is csinálják, ők is elkezdtek dolgozni. A visszajelzések alapján elmondható, hogy nagyon élvezték a gyakorlatsort, mert teljesen másfajta dolgokat csináltunk, mint korábban. Kiemelték, hogy most először figyelték meg azt, hogy hogyan járnak, sétálnak mozognak, most először vizsgálták meg tudatosan, hogy mit közvetít kifelé egy-egy testtartás.

 

 

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

Fejlessze a tanulók:

• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

 

 

Budapest, 2019.10.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. szeptember 20.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

 

Az első foglalkozást lehet úgymond egy új fejezet prológusának nevezni, hiszen júniusban találkoztunk a gyerekekkel utoljára. Ezen foglalkozás során megosztottuk egymással nyári élményeinket drámajátékok segítségével, illetve játszottunk néhány alap drámajátékot, szabályjátékot, hogy a gyerekek visszarázódjanak a nyár nyújtotta szórakozásból a drámapedagógia világába.

 

Név-kör

(koncentráció)

• Körjáték- labdát dobunk, s különböző szabályok szerint mondjuk a neveket. Pl.:

• aki kapja a labdát, az a saját nevét mondja
• annak nevét mondjuk, akitől kaptuk a labdát
• annak a játékosnak a nevét mondjuk, akinek dobni fogjuk a labdát
• három nevet mondunk: akitől kaptuk, a sajátunkat, majd annak a nevét, akinek dobjuk a labdát.

 

Bumm

(reakció idő, reflex, koncentráció)

A jól ismert Bumm játék a múlt évben is óriási népszerűségnek örvendett, a gyerekek kérésére játszottunk is néhány kört.

Körben állunk, valaki középen áll. A kör közepén levő rámutat valakire a körből, és azt mondja: BUMM. A célpontnak erre le kell guggolnia, a két szomszédja pedig a feje felett „összelő”: egymásra mutatnak, és azt mondják, BUMM.

 

Megszólít- Megérint

(kommunikációs játék, érintés)

Alapjáraton egyszerű játék, különösebben nem igényel semmilyen felkészülést. A csavar ott jön, hogy a korosztályukra egyik jellemző problémát helyez fókuszba: az érintést. Azt veszem észre, hogy nem csak a másik nem érintése okoz nehézséget, hanem az azonos neműek érintése is.

 

A játékról: Vezetőként, én kezdtem a játékot, melyben a legtermészetesebb módon megszólítottam az egyik résztvevőt, és egyidejűleg egy érintést társítottam hozzá. Így ő lett a soros, és tovább kellett adnia ezt az “impulzust”: A megszólított máshoz fordul, mond neki valamit és közben megérinti.

 

Szi-szá-szú

(koncentráció, reakció idő)

Népszerűségben a Bumm után következik, néhány kört ebből a játékból is játszottunk, jól megizzasztva egymást. Maradt a kör, a gyerekek kardot formálnak a két kezükből, aki indítja a játékot, fölemeli a kardját, és azt kiáltja Szi, ezután a két szomszéd lesújtanak kardjaikkal a középsőre, azt kiáltják közben, Szá, majd a középső a levegőbe sújt képzeletbeli kardjával egy jólirányzott vágással valaki vele, s azt kiátja Szu. Aki megtörti a játék ritmusát, vagy elrontja a szavakat, halkabban mondja a kelleténél, az kiesik.

 

Fusson, aki.

(Közös pontok keresése, egymásra ismerés)

Körbeültünk, egy valaki a kör közepén maradt, és pl. azt mondta: Fusson, aki a nyáron volt külföldön. Akire igaz a kijelentés, azok fölállnak, nem ülhetnek vissza saját székjeikre, helyet kell cserélniük, közben a kör közepén levő leül egy szabad helyre, s így egy valakinek nem jut hely, ő lesz az, aki új mondatot mond a „Fusson, aki” kezdéssel.

Ezen játék fókuszában a nyári hónapok álltak.

 

Összegezve a foglalkozáson történteket, a csapat körülbelül 70%-a majdnem megmaradt a nyári szünet előtti szinten koncentráció téren, a többiekhez képest kevésbé érződött a “visszaesés”, viszont érzékelhető volt náluk is a különbség. A csapatra nézve, legalább  75%-ra csökkent a játékokba fektetett energia, intenzitás. Volt 1-2 gyerek, akik a múlt évi önmagukhoz képest meglepően visszaestek, rendkívül szétszórták a figyelmüket. A fusson az, aki játék során be is igazolódott a gyanúm, mely szerint a nyáron folytatott rendkívül sok internetezés hatása érződik rajtuk.

 

Ráhangolódtak az úgynevezett “Multi Tasking” funkcióra, hogy egyik lapról ugrálunk a másikra, egyik 6-7 másodperces videót nézünk a másik után, és ezért a játékok során is érthető volt, hogy nehezen tudtak koncentrálni egy adott játékra hosszabb ideig. A többiek, akik, elmondásuk szerint, lényegesen kevesebbet szörföltek a neten, koncentráltabbaknak bizonyultak. Az óra végére, a játékoknak köszönhetően, nagyjából sikerült felidézni a tavaszi/ nyár eleji órák jelenlétét. Abban viszont biztos vagyok, hogy a következő órán még foglalkozni kell a produktív foglalkozásokhoz kellő állapot megteremtésével.

 

Budapest, 2019.09.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

 

Időpont: 2019. szeptember 11.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

Minden kezdet nehéz. Még annak ellenére is, hogy nem teljesen új dolog veszi kezdetét, hanem egy csapat formálódásának új fejezete. Több hónapon keresztül nem látták/láttuk egymást, így az első alkalmat a már ismert szabályjátékok felelevenítésére szenteltem, annak érdekében, hogy a gyerekek „visszarázódjanak” az érzékenyítő tréning feltételeinek megfelelő állapotba.

 

Bumm

(koncentráció, mozgáskoordináció)

A múlt évről jól ismert és a csapat által nagyon kedvelt játékkal kezdtünk, miután átismételtük a szabályokat: körben áll a csoport, egy valaki a kör közepén van, ő a „seriff”. A seriff a kör közepéről bárkire lőhet, ha azt mondja: Bumm. Akire célzott, az leguggol, és a két társa a feje fölött gyorsasági „pisztolypárbajt” vív azzal, hogy egymásra lőnek és azt mondják: bumm. A két szomszéd közül, amelyik később reagál, kiesik a játékból.

 

Kalóz kincse

(összpontosítás, mozgáskoordináció, türelem)

Előzetesen választunk egy kalózt, a terem végében ül behunyt szemmel, és a kincseire vigyáz. Néhány tárggyal körülvéve, a többi játékos ebben a játékban megpróbálja ellopni a kalóz minél több kincsét, méghozzá minél halkabban, ugyanis, ha a kalóz ha meghallja, hogy valaki közeledik, elkaphatja a tolvajt. A cél: minden kincset ellopni a kalóztól.

 

Hogy a bab?

(koncentráció, reakciókészség fejlesztése)

Körben állunk, a játékvezető középen. Mindenki kap egy számot, melyet meg kell jegyeznie. A játékvezető kétféle kérdést tehet fel:

1. Hogy a bab? Erre jön a válasz azon sorszámú gyerektől, akire néz a játékvezető. (Pl. -Hogy a bab? – A négyes diákra néz. – jön a válasz: -Négy a bab.
2. Másik kérdés lehetőség: -Négy a bab? -Ha a játékvezető a négyesre néz, akkor a négyes sorszámú diák válaszol: -Hogy a bab? -Ha viszont, mondjuk, a játékvezető a kilences sorszámmal rendelkező diákra néz, és tőle kérdezi, hogy „Négy a bab?” ez esetben nem a kilences kell válaszoljon, hanem a négyes sorszámmal rendelkező diák, szintén a „Hogy a bab?” kérdéssel.

Viszonylag nehéz, de annál érdekesebb játék, ugyanis, aki hibázik, kiesik a játékból. Az egészséges versenyszellem pedig mindenkit ugyanúgy hajt a csapatból.

 

Szópárbaj

(spontán beszéd fejlesztése)

A kör közepén áll két diák, akik szópárbajt vívnak egymással. Egyszerre kell- folyamatosan! – mondaniuk egy-egy összefüggő történetet. Az nyer, aki tovább bírja mondani a saját történetét, azaz tovább képes koncentrálni. („Kifulladásig” játszunk.)

Ezután változtattunk kicsit a játékon: a két küzdőnek fél perc áll rendelkezésére arra, hogy válogatott (de nem valós!!!), színes, fantáziadús sértéseket kell egymás fejéhez vágniuk. Tilos az „övön aluli ütés”, a másik gyengéinek felemlegetése és a közönséges beszéd. A csoport dönti el, hogy ki nyert. A győztest bárki kihívhatja.

 

Reflexió: A csoporttal való első találkozás kicsit nehéz volt, nehezen hangolódtak rá a játékokra, de a tréning utolsó játékaiban már teljesen partnerek voltak, és elkezdték élvezni a játékokat. Voltak továbbra is olyanok, akik kissé félénkebben vettek részt a játékokban, a későbbiekre ez egy cél lehet, hogy őket is integráljuk, és szerves részei legyenek a csoport közös játékának.

 

Egy tréning első alkalma nyilvánvalóan nem képes gyökeres változásokat eredményezni, de azonnali eredményként könyvelhető el, hogy a csoport nagyrésze felszabadultan volt képes játszani.

Budapest, 2019.09.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

 

Időpont: 2019. szeptember 27.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A közös előadáskészítés után az volt a tervem, hogy a csoporttal megismertessek komplexebb drámás formákat, folyamatokat, amelyeken keresztül jobban megérthetik önmagukat és a világot, a csoporton belüli folyamatokat. A második szakasz első alkalmával azonban szerettem volna, ha kicsit jobban megismerem, hogy mi történt velük, mióta nem találkoztunk, milyen élményekkel gazdagodtak azóta. Az első alkalom tehát ismét az ismerkedésről szólt.

 

1. Egy élmény megosztása

A játékban párokra osztottam a csoportot, és azt kértem tőlük, hogy mindenki meséljen el egy nyári élményt a társának. Ezután a csoporttal a pár másik tagja osztotta meg a történetet, úgy, mintha vele történt volna meg.

 

2. Igaz-hamis-hamis

3 történetet kértem mindenkitől, ebből egy olyat, ami igaz, és kettő olyat, amely nem történt meg vele. A csoportnak ki kellett találnia, hogy melyik az igaz történet, mi történt meg valóban az adott személlyel.

 

 

 

 

3. Mi lenne, ha … lenne?

Egy ember kiment a teremből, addig benn eldöntöttük, hogy ki lesz az, akit ki kell találnia a kint lévőnek. Miután bejött, csak olyan kérdéseket tehetett fel, hogy „ha ez az ember egy fa lenne, milyen fa lenne?”. Egy személy válaszol a kérdésre, majd megy tovább a kérdezősködés. A kérdezőnek rá kell jönnie ezek alapján, hogy ki a kiválasztott személy.

 

A foglalkozás jó hangulatban telt el, többeknek volt olyan élménye, hogy nem tudták a csoporttársukról, hogy bizonyos események megtörténtek vele a nyáron. Számos ilyen élmény érte a résztvevőket, olyan dolgok is kiderültek, melyekről egymás között még nem esett szó. Nekem is hasznos volt ez az alkalom, hiszen kicsit bepillantást nyerhettem abba, hogy mi történt velük az elmúlt pár hónapban. A gyerekek kicsit jobban megismerhették egymást, betekintést nyerhettek egymás életébe. A játékok során nagyon kellett figyelniük egymásra, hiszen csak így tudtak eredményesen részt venni az órán. Mivel gyakorlott csoportról van szó, így ez nem okozott nehézséget.

 

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

Fejlessze a tanulók:

• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

 

 

Budapest, 2019.09.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. június 05.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek továbbfejlesztése
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
• A csoport, mint „safe space” alkalmazása
• A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
• beleélő készségét és az arra való bátorságát
• toleranciáját és stressztűrését

 

 

A tizedik foglalkozáson beszéd és mozgásgyakorlatokat végeztünk, illetve az előadást próbáltuk. 

A foglalkozáson fejlődött a diákok kreativitása, csoportos problémamegoldó képessége, együttműködési készsége, mozgáskészsége.  kommunikációs készsége, verbális és nonverbális kifejezőkészsége, előadókészsége, megfigyelő és utánzókészsége.

 

1)Mesélj valamit

A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.

 

 

2) Akadémiai székfoglaló

A diákok kedvenc játéka lett, így ráhangolódásként ezt játszottuk. A térben szabálytalanul vannak elrendezve a székek, eggyel több, mint a játszók létszáma. Egy játékos lassan, konstans tempóban sétál, a célja, hogy leüljön egy székre, a többieknek pedig az, hogy ebben megakadályozzák.

 

 

3) Beszédgyakorlatok

Felkészülve a színpadi beszédre, Montágh Imre – Tiszta beszéd című gyűjteményéből vettünk át beszédgyakorlatokat.

 

 

4) Ne nevess

A játék néma verzióját továbbfejlesztettük, edzve magunkat a színpadon előfordulható váratlan, vicces szituációkra. Körben állunk, egy játékos kiválaszt valakit, vele szembe áll, és érintés nélkül tesz egy gesztust. Aki elneveti magát, kiesik a játékból.

 

 

5) Karmester

Mozgásutánzó játék. Fejleszti a megfigyelőképességet, testtudatot, nonverbális kifejezőkészséget, mozgáskreativitást, jelenlétet.

 

 

6) Impulzusjáték

 

Testtudatot fejlesztő játék. Párokban játsszuk, a pár egyik tagja adja, a másik kapja az érintést. Az érintésnek megfelelő irányban, minőségben és erősségben mozdul a fogadó, annak a testrésznek az irányításával, ahová az impulzust kapta, illetve ugyanazon az úton vissza kell térnie a kiinduló helyzetbe.

 

 

7) Az előadás próbája

A meglévő színpadi anyag gyakorlása. Fejlesztette a diákok kreativitását, improvizációs készségét, problémamegoldó képességét, csoportdinamikát alakított ki. Ld. 1. sz. melléklet.

 

 Ezen alkalom során a csapat úgy működött, mint egy apró népekből álló színitársulat. Még intenzívebben voltak jelen az előző alkalomhoz képest. Közeleg a bemutató órája, s ettől nem megijedtek, hanem még több energiát kaptak, ugyanis meg akarják mutatni a közös játék/ alkotás öröme által született munkájukat az embereknek. Büszkék az előadásra, saját magukra, de leginkább egymásra. Összekovácsolódtak, felszín alatti kötelék alakult ki közöttük. A múlt alkalomhoz hasonlóan most is játékkal kezdtünk, hogy a jelenbe rázódjunk, majd következett az előadás próbája. A szövegekkel nem volt hiba, mindenki pontosan megtanulta, leginkább a mozdulatok rögzítése volt a fókuszban, a váltások folyékonnyá tétele, s az ebből fakadó bizonytalanság megszüntetése. Az utolsó próbakor arra kértem őket, hogy képzeljék azt, hogy ez már az előadás, adjanak bele mindent, és ne azért, mert nézik, felejtsék el a nézőket, ha van néző, ha nincs néző, játszanak egymásért, játszanak azért, mert élvezik, mert játszani jó. S ha ez megtörténik, akkor, ha egy néző van, ha ötven, élvezni fogja.

  

1. melléklet

 

Henning Mankell: A csillagkutya

 

1. Jelenet

 

A szereplők a nézőtéren ülnek, háttal a közönségnek, a tárgyaikkal játszanak.

 

Kata: Elolvastátok?

Solt: Nem. Mit?

Kata: A fényállatot.

Anna: Az valami más.

Kata: Tényleg, tényleg, jó, hogy mondod, Csóvafóka.

 

impró a rossz címekből

 

Szabi: (valami, amit csak Szabi tud kitalálni)

Andi: A csillagkutya.

3 vita, a harmadikra Andi hosszan csendben néz Szabira.

Andi: Mondd ki még egyszer. Mondd ki még egyszer, ha mered.

Vivi: Mikorra kellett elolvasni?

Nati: Február 7.

Mindenki a csuklójára néz, mintha karóra lenne rajta. Lassan egymásra néznek, kis bűnbánó tekintet. Aztán egy hatalmas nevetés.

Nekem nem volt időm elolvasni, mert…. mindenki mond valami nyakatekert indokot.

Solt: Nekem mindegy, én fa leszek.

Flóra: De hát holnap jön Verus, és megcsináljuk az előadást.

Vivi: Az mikor lesz?

Flóra: Jövő csütörtökön.

Karórás-nevetős, de most erőltetett nevetés jelenet újra.

Solt: Nekem tök mindegy, én fa leszek.

Kitti a színpad elején ülve hangosan lapoz egy hatalmas füzetet, mindenki ránéz.

Kitti: Bocsi. Az olvasónaplóm.

Mindenki odarohan, kérik, hogy olvassa fel, kivéve Solt. kép: Utolsó vacsora. Iskolatejet és kekszet esznek, miközben felolvas.

Solt: Nekem mindegy, én fa leszek.

 

 

 

 

Evelin:

A kutya. Vele kezdődött minden. Ha nem látja meg a magányos kutyát, talán nem történik semmi. Semmi mind abból, ami aztán olyan komolyra fordult, amitől minden megváltozott.

 

Minden a magányos kutyával kezdődött, akit megpillantott azon a téli éjszakán, amikor hirtelen felébredt, kibújt a meleg ágyból, kibotorkált és az ablakfülkébe ült.

Netti:

Az ablakot vastag, kristályos jég borította, a hőmérőről leolvashatta, hogy majdnem harminc fok mínusz van odakint.

 

Ábel: Az a magányos kutya nem ment ki a fejéből.

 

Ezen a télen többször is felébredt éjszaka, maga sem tudta, miért. De minden alkalommal felkelt, kicsoszogott a hideg linóleumon, az ablakfülkébe kuporodott, és várt a kutyára, hátha visszatér.

 

Zsombor: Még alhatok két órát, amíg iskolába kell indulnom, gondolta. Álláig húzta a takarót, összekuporodott, lehunyta a szemét, és már látta is a magányos kutyát futva közeledni.

 

Hangtalan léptekkel sietett a téli éjszakában, talán egy távoli csillag felé.

 

De most tudta, hogy sikerül elkapnia. Becsalogatja az álmába, összebarátkozik vele, és milyen jó az is, hogy ott az álomban nincs olyan hideg, mint odakint a téli éjszakában…

 

1956 tele volt, ekkor látta először a magányos kutyát.

 

Ezen a télen történt minden.

 

Minden, ami azzal a kutyával kezdődött.

 

Hamarosan elaludt a favágó fia, akit úgy hívtak, Joel Gustafson. (Ábel a helyére)

 

 

1. jelenet

Ábel kadét pólóban, a szobájában. Ránéz a kisszékre, dühös, felrúgja, de nem agresszívan, ő nem olyan.

Ábel: Hogy lehet valakinek kisszéket ajándékozni, aki világosan elmondta, hogy sárkányt kér születésnapjára? húzza a kabátját, amíg megy a dialógus, kimegy

Solt: Nekem tök mindegy, mert…

Mindenki: MERT FA LESZEL?

Solt: Pontosan, de ki ez a csávó?

Zita: Emlékszel az előző jelenetre?

Solt: Tudom, Joel Gustafson, akinek az apja… felcsillan a szeme, Light of the Seven zene be.  Lassan a színpad felé sétál, mint egy balett táncos. a

Mindenki: Solt…Solt, ne. Solt. Ne.

 

Anna: Joelnek van egy apja… Zsombor előlép

Másik picilány: Ne, Kitti, mit csinálsz? Zsombor vissza

Anna: Előbb-utóbb úgyis megcsinálja, legalább túl leszünk rajta. Joelnek van egy apja, Samuelnek hívják, favágó, valaha tengerész volt, ma a tenger után sóhajtozik.

Táncos-favágó jelenet, a végén Soltot kihúzzák a színpadról.

 

Kitti:

Joelnek van egy apja, Samuelnek hívják, (Zsombor előlép, tengerészsapka rajta) favágó, valaha tengerész volt, ma a tenger után sóhajtozik.

Netti:

Van egy anyja is valahol, (Panna előlép) akiben lakik valami, és azt Nyugtalanságnak hívják.

zene: Aventura – Obsession. Mindenki táncol. Helyszínváltozás: hajót formálnak, behozzák rajta Zsombort, leugrik. Samuel kiköt északon, ott meglátja az Jennyt, ölelés, sapkából baba, fények, zene a sarokból. Kadét póló fel a babahajóra, tanítják járni. Közben: üvölt a baba, nincs kaja, elfeleznek egy kiflit.

 Amíg Samuel a kis Joellel tanul járni, a kishajó kifut a függöny mögé a hátuk mögött Jenny lelép a fények irányába. Samuel és Joel megfordul, amíg Jenny lelép, Joel felhúzza a Kadét pólót, először Samuel lép vissza a színre, majd a Kadét pólóban Joel is. Panna fogja a képkeretet, felkötözi, egy trepnire áll, és a keret mögött szoborrá dermed.

Blanka (Westman néni): Nem tehetett róla anyád. Benne volt a nyugtalanság. Láttam már akkor is, amikor beköltöztetek ide, Samuel meg ő. Mindig messze járt a tekintete. Egy nap lehozott téged, és kérdezte, nálam hagyhat-e, amíg apád hazajön, mert neki dolga van. De láttam rajta a nyugtalanságot, és a bőröndjét is kinn a tornácon. Nem tehetett róla, a nyugtalanság miatt volt, ami benne élt….

 

 

 

III.

Akik mondják a szöveget, beállnak sziklának.

Blanka: Lent a folyónál Joel titkot őrzött.

 

A kőpillérek mellett, amelyek a vashidat tartják, ahol naponta több vonat is átzakatol, van egy nagy kőtömb, egy kétfelé hasadt szikla.

 

Valaha kerek volt. A hasadék kétfele választotta, és Joel elképzelte, hogy ez a földgolyó.

 

Ha bemászott a hasadékba, amely nedves mohától illatozott, elgondolta, hogy a belsejében van annak a földnek, amelynek igazában a felszínén jár.

 

Lina: Ez volt a titok: látni valamit, amit más nem lát.

 

Panna: Most, hogy már tizenegy éves lett, Joel tudta, hogy mindez játék. Mégis fontos, hogy az ember tudjon komolyan játszani. Másképp cserbenhagyja a titkát.

Ábel a sziklahasadékban ül, marionett játék

szikla, víz, és a játék: mindenki

 

Ture (Lina): HELLO!

Joel: Á! Te ki vagy? Mit keresel itt? Ez az én hasadékom. Ture: Ture vagyok.

Evelin: Ez egy nagyon hosszú jelenet.

Netti: Pörgessük?

Evelin: Aha

cincogás, videótekerős játék, közben három fontos képben megállnak, ami a barátságukat jellemzi. Végén: Ture fölényesen áll Joel felett, mindketten felfelé néznek. Mögöttük felépül a híd a gyerekekből, Joel elindul felé.

 

Ture nem volt gonosz. Egy gyerek nem lehet felelős azért, amit a felnőttek elültetnek benne. De reméljük, hogy már tudja, hogy hibázott, és azóta igyekezett a lehető legkevesebbszer megismételni.

 

Hidas-bizalomesős jelenet, körben állnak

Az én csillagkutyám egy balettcipőben táncol.

Az én csillagkutyám egy szép paripával fut.

stb. stb.

Visszaállnak az Utolsó vacsorás képbe

………….: Ennyi?

Evelin: Hát…nagyvonalakban.

Vivi (telefonozik): Képzeljétek, ennek a regénynek van folytatása is!

Solt: Nekem mindegy, mert… mindenki kimegy. Körülnéz, vállat von, beáll a fás pozícióba, és meghajol.

 

 

 

Budapest, 2019.06.30

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

 

Időpont: 2019. június 03.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

Ezen alkalom során szerettem volna felmérni, hogy az eddig eltelt alkalmak során mennyit fejlődtek képességeik, úgyhogy néhány nehéz játékot vettünk elő puszta kíváncsiságból.

 

Első játék: Mosoly

Azért, hogy indítsuk jól a napot, körbeültünk, elindítottam egy mosolyt jobbra is és balra is, amit tovább kellet adniuk egymásnak, egészen addig amíg körbeér a kiindulóponthoz.

 

Második játék: Név-érintés

Mivel begyakoroltuk már a neveket, folytattuk egy koncentráció fejlesztő játékkal, amihez már az érintés is társult. A gyerekek sétáltak összevissza a térben, az egyik gyerek mondott egy nevet, aki a nevét hallotta, az egyből megérintette valaki másnak a vállát, ő pedig ezután ismét mondta valaki más nevét. A szabály név-érintés-név-érintés.  Előszőr lassan, időt hagyva játszottuk, aztán csökkentettük a reakcióidőt, aki nem reagált azonnal, kiesett volna, viszont a játék során egyszer sem hibáztak a gyerekek.

 

 

 

Harmadik játék: Hangsúly

Egyszerű, mindössze kétirányú figyelemmegosztást kívánó koncentrációs gyakorlat. Körben állunk, s az első négy számot mondjuk egymás után úgy, hogy közülük mindig csak az egyik legyen hangsúlyos. A hangsúly minden ismétlődés alkalmával eggyel tovább kerül: 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4.
Nem volt nehézségük a játékkal kapcsolatban, úgyhogy változtattam rajta, a hangsúlyhoz előszőr megkértem őket, társítsanak egy mozdulatot. Ezzel sem volt probléma, úgyhogy mondtam, magukban számoljanak, s csak a hangsúlyos számot mondja ki az éppen sorra kerülő. Anélkül tökéletesen működött, hogy tapsoltam volna nekik az ütemet.

 

Negyedik játék: Jegyezd meg!

Tucatnyi különböző tárgyat helyezünk egymás mellé. A kötött megfigyelési idő 20-30 másodperc- lejárta után letakarjuk a tárgyakat, s különféle követelményeket állítva a játszók memóriája elé, feladatokat adhatunk: meg kell nevezni a tárgyakat, pontos leírást kell adni azokról, meg kell adni elhelyezkedésüket, csoportosításukat, meg kell adni az azonos színűek számát stb. Teljesen érzékelhető különbség tűnt fel, kifejezetten javult a memóriájuk.

 

Ötödik játék: Szópárbaj

A kör közepén áll a két ellenfél. Egyidejűleg kell – folyamatosan! – mondaniuk egy-egy összefüggő történetet. Az nyer, aki tovább bírja. Lemértem az időt, másfél perc lett az új rekord, pár alkalommal ezelőtt 20 másodpercig bírták.

 

Hatodik játék: Intelligens bumm.

A játék mechanizmusa ugyanaz, mint a bumm játéké, annyi különbséggel, hogy a játékvezető, mikor valakire mutat, egy kategóriát mond, akire rámutatott, ugyanúgy leguggol, s a két szomszéd a feje felett nem bummot mond, hanem a kategóriának megfelelő dolgot.

 

 

Hetedik játék: Cica-mica

Lezárásként maradtunk körben, összeérintettük kisujjainkat a szomszédjainkkal, elkezdtünk dülöngélni jobbra-balra, majd kértem őket, hogy teljes komolysággal, nevetés, mosoly nélkül, kántálják: cica-mica. Eközben tartani kell a szemkontaktust. Aki elneveti magát, kiesik.

 

Reflexió: Zárásként a már jól ismert formát alkalmaztam: a korábban megismert játékokat játszottuk újra, azokat, amelyek a résztvevők kedvencei voltak korábban. Érdekes volt megfigyelni, hogy ahányszor elővettük ezalatt a folyamat alatt a játékokat, mindig máshogy és máshogy próbáltak meg létezni a játékban. Az utolsó alkalom tulajdonképpen egy örömjáték volt, búcsúzásként játszottunk még egyet.

 

 

 

Budapest, 2019.06.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

 

Időpont: 2019. június 04.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Ez a foglalkozás az őszinteségről szólt és éppen ezért más volt, mint az eddigiek. Arról, hogy merjük egymás előtt levenni a maszkot, melyet hétköznapjaink során viselünk, s csak akkor veszünk le, mikor egyedül vagyunk otthon, a sötétben, ahol nem lát bennünket senki. Deep Focus – jellegű foglalkozás volt ez, kivételesen „játékok” nélkül. Cél: Önmagunk felé minden szempontból őszintének lenni. Az óra során komolyan magukra ismertek a fiatalok. Mély pillanatokat éltek meg ezekben a helyzetekben. Zene is kizárólag szöveg nélküli volt, hiszen nem zavarhatott be semmilyen más tényező a fiatalok gondolataiba! A hétköznapi terhek letevése, félrehagyása mellett fontos volt, hogy az eddigi év tapasztalatit hogyan használják fel ebben a nem igazán egyszerű mély tartalmakkal bíró helyzetben.

Az órát egy relaxációs gyakorlattal kezdtük. A gyerekeket megkértem, hunyják le a szemüket, s figyeljenek arra, amit mondok, próbálják átélni fejben, míg a testük mozdulatlan. Majd megkértem mindenkit, hogy mondjon saját magáról egy jó és egy rossz tulajdonságot. Én kezdtem, hiszen fontos, hogy érezzék, én is velük vagyok, s nem csak egy játékvezető. Ezután megkértem őket, hogy egymásról mondjanak egy pozitív tulajdonságot, ami tetszik a másikban. Ezután megkértem őket, mondjanak egymásról olyan tulajdonságot, amit úgymond „irigyelnek”. Ezáltal is rávilágítva arra, hogy mindenki értékes. Ezen játék során többen meg is lepődtek, hogy társaik milyennek látják őket. Ez kifejezetten azon gyerekek számár tette a legjobbat, akik önértékelési problémákkal küzdenek, hallva társaikat, megerősítést kaptak saját magukról.

 

Érződött is, hogy egy kicsivel több önbizalomra tettek szert általa.  Ezután megkértem őket, hogy hallgassunk meg egy zenét lehunyt szemmel, s a zene végén mindenki mondjon egy szót, vagy gondolatot, amit épp érez.

 

 

 

Csodálatos volt látni, hogy biztonságban érzik magukat, s meg mernek nyílni. És itt kezdődött a foglalkozás „igazi” menete: Jelzésemre néhányan kinyitották szemüket és odamehettek csukott szemű társaikhoz, egyszerre egy-egy főhöz. Kezüket a másik kezébe adva lehetőséget adtak a „vakon maradt” társaknak, hogy felfedezzék egymás kezének mindenféle vonását, az ujjbegyeket, a tenyér különféle vonalait stb. érezzék, hogy ez e kéz, most itt van és megtapasztalható milyen egy ismeretlen ember szavak nélküli megismerése! FONTOS: Nem az érzékiségről szól ez a gyakorlat, hanem a megtapasztalásról! Mindenki sorra kerül, nincs kiállás! Majd, amikor végéhez érnénk új gyakorlat következik: hasonló az előzőhöz, csak a „vakok” most arcot olvashatnak le a kezükkel. Gyengéden, figyelve arra, hogy ne okozzon senki sem rossz érzést a másiknak!

Legalább 80 percig tartott, mikor újra kinyitották a szemüket, érződött, hogy megváltozott valami. Másként csillogott a szemük, elengedték a „maszkjaikat”. A foglalkozás legvégén spontán közös ölelést kaptam tőlük, s ekkor éreztem, hogy tényleg csapattá formálódtak. Úgy gondolom, az elmúlt pár hónap elérte hatását.

 

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
• Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o figyelem összpontosító képesség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködési képességét

 

Budapest, 2019.06.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

 

Időpont: 2019. május 15.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

 

A metakommunikáció, illetve utánzókésség állt ezen alkalom középpontjában.

 

Első játék: Sportjátékok

a.) Labdát dobunk egymásnak (kislabdát, kézilabdát, kosárlabdát, medicinlabdát), léggömböt: pingpongozunk, teniszezünk- mindezt tárgyak nélkül.

b.) A fenti játékot a játékvezető jelére lassítottan végezzük. Ha megfelelően koncentrál a társaság, játékuk olyanná válik, mint a lassított filmfelvétel.

c.) A vezető fotózza a játékot- fényképezőgép nélkül. Amikor kattint, a játékosok belemerevednek a mozdulatba. A következő kattintáskor tovább folytatódik a mímes sportjáték.

d.) Két csapatban is játszható a “sportjáték”. Az egyik csapat tagjainak feladata, hogy mímes eszközökkel jelenítsenek meg sportokat, azok jellemző mozdulatainak segítségével. A másik csapat tagjai megnevezik a bemutatott sportágat. Öt sportág bemutatása után feladatot cserél a két csapat.

 

Egy pillanatig sem esett ki egyikük sem a játékból, ezt az is alátámasztja, hogy a játék végén tiszta víz volt a pólójuk az energiabefektetéstől.

 

Második játék: Foglalkozások

Hasonló játék, mint az előző, csak most nem sportról, hanem foglalkozásokról van szó.

 

Harmadik játék: Szí-szá-szú!

Lazítás gyanánt játszottunk egy kör szí-szá-szú-t!

 

Negyedik játék: Folytasd az akciót!

A csoport egyik tagja bemutat egy rövid “jelenetet”, például felhúzza a cipőjét. Ha az előre megállapított sorrend alapján következő játékos megértette miről van szó, akkor a helyére áll, és ott folytatja, ahol társa az imént abbahagyta, például a cipőjére csatol sílécet. A harmadik játékos folytathatja például azzal, hogy elkezd síelni.  Nehezen indult el az asszociálás, viszonylag hamar abbahagytuk a játékot, mert pár csere után nem született több ötlet.

 

Ötödik játék: A helyzet kulcsa

Egy játékost kiküldünk a teremből. A bent maradók feladata az, hogy rövid tanácskozás után beálljanak egy olyan állóképbe, amelyben egy fontos szereplőnek a helyét üresen hagyták. A kiküldött játékos feladata: megtalálni a helyét. Amint elfoglalta helyét, megmozdulhat az állókép, szöveges, mozgással játékkal folytathatjuk. Több kört játszottunk ebből a játékból, nevettünk is sokat, volt, aki elképesztő nagy magabiztossággal állt be a képbe, s amikor elindult a jelenet, zavarba jött, hiszen ő azt hitte, hogy favágókat játszanak, közben kiderült, a golfpályán golfpartiznak.

 

 

Hatodik játék: Cica-mica

Lezárásként maradtunk körben, összeérintettük kisujjainkat a szomszédjainkkal, elkezdtünk dülöngélni jobbra-balra, majd kértem őket, hogy teljes komolysággal, nevetés, mosoly nélkül, kántálják: cica-mica. Eközben tartani kell a szemkontaktust. Aki elneveti magát, kiesik.

 

Reflexió: A résztvevők nagyon jól alkalmazkodtak a játékok kereteihez. Könnyen képzelték el a különböző sportokat, foglalkozásokat, és nagyon jól dolgoztak a pantomimes eszközökkel. Több gyereknek kissé nehezére esett a képzeletét működésbe hozni, de többen nagyon jó példával jártak elő ezeknek a résztvevőknek. A többi játék a gyors helyzetfelismerésre épült. A résztvevőknek fejlődött az elemző és értelmező képessége is.

 

 

 

Budapest, 2019.05.31.