SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola
Időpont: 2019. november 19.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A foglalkozás elsődleges céljai:
- A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
- Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
- Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
- Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
- A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
- Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
- Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése
Fejlessze a tanulók:
- önismeretét és saját értékeik felvállalását
- megfigyelő és utánzókészséget
- közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
- szókincs és beszédkészségét
- a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
- beleélő készségét és az arra való bátorságát
A második foglalkozás meghozta hatását, már ahogy mentem be a terembe, azt éreztem, készen állnak az órára, úgy léptem be, hogy körben ülve vártak. Felismerve a helyzetet, úgy gondoltam, ez az alkalom tökéletes lesz a már meglévő bizalom tovább mélyítésében, így ezen foglalkozás fókuszába a bizalmi játékok kerültek egy rövid kis bemelegítő után.
Szamurájos
(koncentráció, reflex, reakció idő, mozgáskoordináció)
A mindannyiuk által közkedvelt játékot pár kör erejéig a megszokott formában játszottuk, ellenben észrevettem, hogy minimálisra csökkent a rontási arányuk, érződött, hogy egész fejjel jelen vannak, így nehezítettem a játékon: A két kezükkel nem egy képzeletbeli kardot kellett alkotniuk, hanem mind a két kéz egy-egy karddá változott, szóval tegyük fel, ha 10-en vannak, akkor 20 kard, azaz 20 „játékos” vett részt a továbbiakban. Módfelett szórakoztató volt számomra, de számukra is, az egyik diák megjegyezte „Külön életet él a két kezem.” vagy egy másik „Segítség, nem tudom irányítani a kezeim”.
Vágd rá azonnal
(koncentráció, reflex, önbizalom, összpontosítás)
A bummos játékot alakítottuk át. Körben állunk, egy valaki középen, és mutatnia kell valakire, de a bumm helyett egy témát mond, s akire mutatott, a két szomszéd a feje felett párbajoznak, az győz ki hamarabb mond ki egy szót, mely megfelel a meghatározott témának.
Figyelj meg vakon
(bizalomérzet kialakítása, térérzékelés, tapintási érzékelés fejlesztése)
Most több általuk ismert játékot kombináltam össze. A csoport felének a feladata, hogy hunyják le a szemüket, a csoport másik fele választ magának egy “vak embert”. A vezetők feladata, hogy szólogassák a vakokat, akik a hang után meg kell találniuk vezetőiket.
A vezetőknek lehetőségük van a gyakori helycserére, ezáltal is nehezítve partnerük feladatát. Amikor mindenki megtalálja vezetőjét, a vezetők összedolgozva egy szoborcsoportot alkotnak a vakokból, úgy, hogy mindenki kapcsolódjon a másikhoz. Ezek után a vezetők elengedik partnereiket, és a terem másik felében felveszik az általuk alkotott szoborcsoport állását. A vakoknak jön a következő feladat: Meg kell keresniük vezetőiket, fel kell ismerniük az érintés alapján, hogy ki a vezetőjük, ugyanis ők a vak társaik pozícióját utánozták le.
Magadra utalva
(bizalomérzet kialakítása, térérzékelés, tapintási érzékelés fejlesztése)
A múlt órai játékot ismételtük meg, ugyanis határozottan kedvelt, és produktív játéknak bizonyult. A gyerekek készek arra, hogy legyőzzék félelmeiket.
Miután véget értek ezen játékok, körbeültünk, és átbeszéltük a tapasztalatokat, élményeket, megjegyzéseket. Kinek mi volt nehéz, mi volt esetleg könnyebb, hogy érezték magukat, és miért.
Az első játék alatt érezhető volt a gyerekek hozzáállásának változása a múlt alkalom során kerekedett beszélgetések hatására. Amikor meghallották, hogy melyik játék következik, nem negatívan álltak hozzá, hanem izgatottan, készen a kihívásra. Meg is látszott az eredményben, mindenki a nehézségek hatására nem kedveszegetten játszották, hanem egytől egyig mindenki saját határaik megugrására törekedett.
Az előző játék során megmozgatták a testüket, most következett az elme. Érdekes volt látni, hogy a bedobott témák alapján mi jár a fejükben, mi érdekli őket, miben jártasak, különböző területeken milyen lexikális tudással rendelkeznek.
Az utolsó játék katartikus élményt adott a gyerekeknek, rendkívül elnyerte a tetszésüket. Mindenkinek sikerült megtalálnia vezetőjét, a játék utáni beszélgetésen sok nevetés volt, ugyanis, mikor rátaláltak vezetőikre, rájöttek, hogy milyen viccesen nézhettek saját maguk ki, mi vezetőiknek köszönhető. Elindult ezután egy beszélgetés arról, hogy bizonyos helyzetekben más hogyan láthatja őket? Ennek következtében szót ejtettünk a szubjektivitás és objektivitás jelentéséről. Illetve az önreflexióról, hogy próbálják ki tudatosan többször, egy külső szemlélőként, mintha filmet néznének, figyelni magukat adott szituációkban.
Budapest, 2019.november 30.