Kategória: Beszámolók

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2020. március 04.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Érzelmek

(kommunikáció testnyelven)

Felsoroltam néhány érzelmet, állapotot (például: megvetés, gyűlölet, türelmetlenség, jókedv, meglepetés, közöny, izgalom, gőg, rettegés stb.), amelyek közül a résztvevők választhatnak. Ezeket kell bemutatniuk szoborként, majd mozgás közben (gesztusokkal, taglejtésekkel). A játékosok szabadon választhatnak, hogy ki mit akar bemutatni, míg a többiek feladata kitalálni, hogy mi lehet a bemutatott érzelmi állapot.

Egy-két ilyen kör után közöltem az új instrukciókat: amikor megérintem valakinek a vállát, hangosítsa ki a gondolatát, mondjon egyetlen mondatot. Ezek után beszélgettünk, hogy kinek melyik érzelem kifejezése ment a legkönnyebben, kinek melyik a legnehezebben, melyikben érezték biztonságban magukat, melyikben érezték kellemetlenül magukat, és természetesen mindegyik válasz után jött a kérdés: miért?

„Utazás”

(koncentráció, fantázia, önismeret, őszinteség)

Megkértem őket, hogy feküdjenek le nyugalmi pozícióba, és hunyják le a szemüket. Háttérben meditatív zene szólt. A feladat az, hogy csak a hangomra figyeljenek. Egy történetet kezdtem el mesélni, E/2-ben. Ez az utazás/történet a lélek metaforáiból épül fel (pl. Végig kellett menni a sűrű erdőn, hogy egy tisztásra érjenek, ahol találtak egy házat, egy kerttel, benne egyetlen virággal.)

Miután véget ért ez a 10 perces feladat, leültünk, és megkértem őket, hogy aki szeretné, az mesélje el, hogy érezte magát, milyen volt az erdő, a ház, a tisztás, hogy nézett ki a virág? Mekkora volt? Milyen színű? Mindenki megosztotta a saját történetét, amelyek nagyon sok mindent felhoztak a tudatalattiból, nagyon sok mindent elárultak magukról, azzal, hogy elmesélték, mit tapasztaltak, ismervén a metaforikus jelentéseket.

Reflexió: Úgy látom, kétségtelenül azt lehet mondani, a diákok egy erős csapatot alkotnak, ha rájuk nézünk, szinte látni lehet azt a láthatatlan energia kötelet, amely körülfonja őket. Törődnek egymással, figyelnek egymásra, ha rossz napja van valamelyiküknek, azonnal reagálnak rá, meg mernek nyílni egymásnak. Azt gondoltam, ezen alkalmat az őszinteségnek áldozom, melyben az érzelmek, félelmek, vágyak kapnak óriási hangsúlyt. Az utolsó játék után maradtunk ülve, ugyanis az egyik gyerek önszántából elmesélte a legnagyobb félelmét, amit idáig elnyomott magában, de most beismerte. Ebből kialakult egy olyan beszélgetéskör, melynek során a csapat nagy része úgy érezte, hogy meg szeretné osztani félelmeiket. A végén, mikor kérdeztem, hogy miért alakult ez így? Az egyik gyerek válaszolt, melyet egyhangúan helyeseltek a többiek: „Tudom, hogy nem kellett volna elmondanom, viszont azt érzem, nektek el szeretném mondani.”

Budapest, 2020.03.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2020. március 03.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek továbbfejlesztése
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
• A csoport, mint „safe space” alkalmazása
• A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
• beleélő készségét és az arra való bátorságát
• toleranciáját és stressztűrését

Ezen alkalmat az eddig tanult szabályjátékok csiszolására, pontosítására, gyakorlására szenteltük.

Szamurájos

(koncentráció, reflex, reakció idő, mozgáskoordináció)

A mindannyiuk által közkedvelt játékot pár kör erejéig a megszokott formában játszottuk, aztán nehezítettünk, ahogy korábban is: A két kezükkel nem egy képzeletbeli kardot kellett alkotniuk, hanem mind a két kéz egy-egy karddá változott, szóval tegyük fel, ha 10-en vannak, akkor 20 kard, azaz 20 „játékos” vett részt a továbbiakban.

Téma

(koncentráció, reflex, összpontosítás)

A gyerekek kérésére játszottuk az általuk közkedvelt játékot.

Teremts kapcsolatot

(kommunikációs játék, érintés)

Szintén már játszott játékot játszottunk. A játék során a gyerekeknek kapcsolatot kell teremteniük egymással, először csak szóban, aztán érintéssel, aztán a kettővel egyszerre.

Név-kör

(koncentráció)

Körjáték- labdát dobunk, s különböző szabályok szerint mondjuk a neveket. Pl.:

• aki kapja a labdát, az a saját nevét mondja
• annak nevét mondjuk, akitől kaptuk a labdát
• annak a játékosnak a nevét mondjuk, akinek dobni fogjuk a labdát
• három nevet mondunk: akitől kaptuk, a sajátunkat, majd annak a nevét, akinek dobjuk a labdát.

Utazás

(lazítás, összpontosítás)

Megkértem, feküdjenek le, hunyják le szemüket, és próbálják átélni a történetet, amit mesélni fogok nekik.  Meglepően jól koncentráltak voltak az egész mese folyamán, kértek folytatást, de arra a következő alkalmak egyikén kerül majd sor.

Ezen alkalom leginkább az ismétlésről szólt, gyakoroltuk a már megtanult játékokat, fejlesztve azon készségeket, melyeket a játékok biztosítanak. Mondhatni, olyan volt ez az alkalom, mint egy “ismeretellenőrző teszt”. A játékok után beszélgettünk, és kértem őket, emlékezzenek vissza arra, milyen volt, mikor csak tanulgatták ezeket a játékokat, hogyan játszották akkor.  Hüledezve, és nevetve nosztalgiáztak, mikor szembesültek, hogy mennyit is fejlődtek azóta, mióta tartanak ezek a foglalkozások.

Budapest, 2020.03.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2020. március 02.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A hetedik foglalkozáson az improvizáció került előtérbe. Tapasztalataim szerint a csoport nagyon sokat fejlődött a projekt keretében, ezért úgy éreztem, hogy megpróbálkozhatunk az improvizációs formákkal is. A foglalkozás két részből állt, a hetedik alkalom alapozó volt, a nyolcadikon pedig improvizált jeleneteket hoztunk létre. Itt most az alapozó foglalkozást rögzítem.

1. Két szótagos értelmetlen szavak alkotása, majd fogalommagyarázat

Körben ültünk. Egyszerre három ember vett részt a játékban. Balról jobbra haladva az első ember kitalál egy értelmetlen szótagot, a második ember is hozzákapcsol egy értelmetlen szótagot, majd a harmadik ember megmagyarázza az így kapott szót. Pl.: nyi+lap=nyilap, tájnyelvi eredetű szó, mely az egérlyukat jelenti, példamondat: Egészen a nyilapig üldöztem az egeret, de nem sikerült elkapnom.

Így megyünk tovább egészen addig, amíg körbe nem érünk, és mindenki nem volt elsőszótagos, másodikszótagos és magyarázó.

2. Szóösszekötés

Maradtunk körben ülve. Most nem szótagokat, hanem szavakat kellett mondania az első két embernek, a harmadik személy pedig összeköti egy rövid történettel a két szót. Szintén addig csináltuk, amíg mindenki sorra nem került.

3. Ellentétpárok

Valaki hoz egy szót, fogalmat, gondolati tartalmat és hozzá egy állóképet. A másik ugyanezt megteszi ennek ellentettjével. A harmadik ember szintén szoborral és szóval összeköti a két szobrot és fogalmat. Egyszerre három ember játszik, törekedni kell arra, hogy mindenki próbálja ki a játék minden elemét. Az állóképnek lehetnek konkrétak (pl.: apa), de lehetnek egészen elvont fogalmak is (pl.: boldogság).

A gyakorlatok teljes mértékben beváltották a hozzájuk fűzött reményeimet. A csoport könnyen csatlakozott rá a gyakorlatsorra, érezhetően otthonosan lesznek képesek mozogni az improvizáció világában. Természetesen most is volt egy-két diák, aki nehezebben kapcsolódott rá a gyakorlatokra, de a többiek nagyon toleránsan és tisztelettel viszonyultak ezekhez a résztvevőkhöz, akik, bár csak egy kicsit később, de szintén sikerként élhették meg a foglalkozást. A foglalkozás eredményesen fejlesztette a kommunikációs készségeiket (hiszen tulajdonképpen mindegyik játék a kifejezőkészséget helyezte előtérbe), valamint a kreativitásukat és szókincsüket is.

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

• Fejlessze a tanulók:
• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

Budapest, 2020.03.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

 Időpont: 2020. február 03.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A hatodik alkalommal olyan gyakorlatokat szerettem volna velük csinálni, amely során az érzékelésük fejlődik, és ki kell élezniük az érzékszerveik működését, hogy ezáltal is tudatosabban legyenek jelen saját életükben. A 21. század ingergazdag környezetében talán hajlamosabbak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mennyi mindent tudunk felfogni a körülöttünk lévő világból, ha tudatosan vagyunk jelen az életünkben.

1. Impulzuskör

Körben állunk, megfogjuk egymás kezét. A tanár elindít egy impulzust a mellett lévő diák kezének megszorításával, aki továbbadja. A tanár indíthat több impulzust, ellenkező irányokba is. A cél, hogy minden elindított impulzus visszaérjen hozzá.

2. Mi van a zsákban?

Egy zsákban vannak különböző formájú és anyagú tárgyak. Mindenki belenyúl a zsákba, és jellemzi azt a tárgyat, amit megfogott. Fontos: ha rájön a diák, hogy mi lehet az, akkor se mondja meg, a lényeg a formák és anyagok érzékelése.

3. Kézfogós

Két csoportot csinálunk. Mindkét csoportból egy emberhez a csoport tagjai odamennek, és kezet fognak vele. Akivel kezet fognak, próbálja memorizálni tapintás alapján a kezeket. Ezután becsukja a szemét, és kevert sorrendben mennek oda azok, akikkel kezet fogott, és ismét kezet fognak. Megpróbálja kitalálni, kivel fogott kezet.

4. Koccintás

Körbe állunk, egyesével felveszi a szemkontaktust mindenki mindenkivel: „koccintanak”. Amikor valaki mindenkivel felvette a szemkontaktust, csendben kiáll.

A vakvezetős foglalkozás után nagy újdonsággal nem szolgált a csoportnak a mostani gyakorlatsor, inkább egy másik aspektusából ragadtuk meg az érzékelést. A résztvevők közül többen visszajelezték, hogy rácsodálkoztak, milyen finom dolgokat lehet közvetíteni egy-egy érintéssel, szemkontaktussal. A 2. gyakorlat is nagy sikert aratott, az ismeretlen birtokbavétele, megismerése mindig izgalmas tevékenység. A fiúk jelezték, hogy a kézfogós játék is izgalmas volt, mert ők egymás között nagyon ritkán fognak kezet, a lányok pedig természetesen még kevesebbszer. A koccintás során, bár számítottam rá, de kellemes meglepetés volt, hogy senki sem nézett félre, senki sem szégyellt a másik szemébe nézni.

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

• Fejlessze a tanulók:
• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2020. február 04.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Figyelembe véve az elmúlt hónapok munkáját, úgy gondoltam, ezen foglalkozás az improvizációra, a szituációs játékokra fog épülni, melyek mozgatórugói valamilyen társadalmi, aktuális problémák lesznek.

Most mutasd meg! (szituációs játék, fantáziagyakorlat)

Két csapatban játszunk. A csapatok a terem ellentétes sarkaiban beszélgetnek arról, hogy milyen feladatokat adjanak egymásnak. A létszámtól és a rendelkezésre álló időtől függően négy-hat cédulát írnak, megadva különböző művészeti ágakhoz, műfajokhoz tartozó alkotások címét, a szerző nemzetiségét, megnevezik a művészeti ágat és a műfajt is. Az előkészületek után a csapatok helyet foglalnak egymással szemben. A játékosok feladata: húzniuk kell a másik csapat által írt cédulákból, majd az (egyperces) gondolkodási idő letelte után némajátékkal kell elmutogatniuk saját csapattársaiknak, hogy mi áll a kihúzott cédulán. A látottakat, azok értelmezését a csapat tagjai szavakkal azonnal visszajelzik. A cél, hogy felismerjék az adott művet, és hangosan kimondják. Csak a teljes cím elhangzása számít érvényes megoldásnak! A „mutogatáshoz” felhasznált időt minden játékosnál mérjük- az a csapat nyer, amelyik összesítve kevesebb idő alatt jött rá a cédulákon szereplő címekre.

Ki vagy és mit akarsz?

(szituációs játék, fantáziagyakorlat, kreativitás)

Egy játékos kiül a társai elé, háttal. A többiek meghatározott sorrendben próbálkoznak meg azzal, hogy a háta mögé lopakodva, észrevétlenül letegyenek egy képzeletbeli ajándékot. Mielőtt elindul a játékos, el kell döntene, hogy ő kicsoda, hol van, kinek viszi az ajándékot, milyen viszonyban, kapcsolatban van vele- és azt is, hogy mi az ajándék. A háttal ülő játékossal a vezető közli, hogy sorrendben hányadik játékosnál forduljon vissza. Amikor hátrafordul, máris elindul egy jelenet, amelynek résztvevői az ajándékozó és ajándékozott. A szerepek hosszú ideig rugalmasan „alakulhatnak” A szerepekkel együtt maga az ajándék is változhat.

Hotelportás

(kommunikáció testnyelven)

A játék szituációja: külföldön vagyunk egy szállodában. Valamilyen oknál fogva (például rekedtség miatt) képtelenek vagyunk megszólalni, pedig nagyon fontos dolgot kellene közölnünk a portással. Ezt verbális eszközökkel nem, csak nonverbálisakkal „tolmácsolhatjuk”, beszéd nélkül kell a portás tudtára adni közlendőnket. A portás kérdéseit értjük, megjegyzéseire is tudunk reagálni, például gesztusokkal, mimikával helyben hagyhatjuk a jó válaszrészeket.

Reflexió: A tréning végén leültünk és a hátralévő időben a feladatok során szerzett pozitív és negatív tapasztalatokat egyaránt megosztottuk, végigbeszéltük. Kinek mi volt könnyű, mi volt nehéz, miért volt nehéz, melyik játékban érezte jól magát, miért stb. A beszélgetés során kiderült számomra, hogy a résztvevők nagyon élvezik a játékokat, és nagyon örülnek, hogy hónapról hónapra találkozhatnak ezzel, az eddig számukra ismeretlen világgal. Elmondásuk szerint sokkal jobban figyelnek egymásra és a környezetükre. A játékok során nagyon boldognak írják le magukat.

Budapest, 2020.02.29.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2020. február 05.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek továbbfejlesztése
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
• A csoport, mint „safe space” alkalmazása
• A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
• beleélő készségét és az arra való bátorságát
• toleranciáját és stressztűrését

A második 5 hónap első foglalkozására azt a célt tűztem ki, hogy kezdjünk el szembenézni magunkkal önismereti, illetve társismereti játékok révén, hiszen fontos az önmagunkról alkotott kép, de legalább annyira fontos az önmagunkról látott kép mások szemein keresztül. Ekkorra sikerült a diákok által megszokott (olykor észre sem vett!) verbális erőszakot mérsékelni: megszokták, hogy „Vera nénivel” a „légy szíves”, a „ne haragudj” a norma, és nem tűri, ha a diákok szavakkal bántják egymást. Mivel ezek a csoport szemében egyelőre az érzékenyítő foglalkozás „játékszabályai”, szükséges minden játék után reflektálni a kommunikáció minőségére, hogy mélyebb, átfogó hatással lehessünk a tanulók kommunikációs eszköztárára, és azt az életük más területeire is kiterjeszthessék. A bizalmi légkörnek megfelelően esetlegesen felbukkanó személyes konfliktusokban ezért a csoportvezető soha nem a diákok által megszokott bírói szerepet veszi fel (ahogy azt más pedagógusoktól látták), csupán tematizálja, moderálja a konfliktuskezelést, annak tartalmi részét a résztvevőkre bízva. Ezen felül az esetleges stresszt ad hoc feszültségoldó játékokkal simítjuk el, hogy a játszóknak minél teljesebb sikerélménye lehessen az erőszakmentesség és megértés területén.

Téma

(mozgás koordináció, reakció idő, összpontosítás)

A gyerekek által kedvelt bummos játék nehezebbik változatát játszottuk bemelegítés gyanánt, melyet már többször is játszottunk. A játékot ezúttal a közösen megismert kommunikációs fogalmak irányába tereltük, amiben a gyerekek teljesen partnereink voltak.

Időutazás

Megkértem a gyerekeket, idézzék fel, majd próbálják megjeleníteni 5 évvel ezelőtti önmagukat. Igyekezzenek úgy járni, beszélni, mint öt évvel ezelőtt. Ezután, megkértem őket, hogy utazzunk előre az időben, 5 évvel, és képzeljék el, hogy hol tartanak most. Mik az álmaik? Megkértem őket, hogy játsszák el, akár egyenként, de az még jobb, ha kapcsolatot is teremtenek egymással.

Ezen játék után beszélgetésre került sor, felmerült négy kérdés, mely kiváló alapot biztosított a beszélgetéshez: Honnan jöttünk? Kik vagyunk? Hova tartunk? Miért vagyunk itt?

Intervallum

(önkép, önismeret)

A csoport tagjait megkértem, alkossanak ellenpárokat: gonoszság-jóság, zárkózott- mindenkivel barátkozik, kedves-goromba stb. Ezek után kineveztem a terem egyik sarkát a kedvesség sarkának, a másikat (átlósan) a gorombaság sarkának. A játékosoknak ezen az átlón kell elhelyezkedniük, mérlegelve a kedvesség és a gorombaság közötti helyüket.

Csoportos interjú

(önismeret, társismeret)

Körbeültünk, ismertettem a szabályokat: a csoport egyik tagját kérdezik a többiek.

Felhívtam rá a figyelmet, hogy a kérdések maradjanak a jó ízlés határain belül, ne próbálják meg kínos szituációba hozni az illetőt, olyan kérdéseket tegyenek fel, melyek teremt biztosítanak a személyes közléseknek. Melyek által megismerhetik egymást.

Elképesztően tartalmas beszélgetés kerekedett ki a játékból, jó volt látni, hogy a gyerekek meg mernek nyílni egymásnak, és mernek önmagukról beszélni.

Az első játék kiváló bemelegítőnek szolgált, energetizálta a csoportot, s így el lehetett kezdeni a komolyabb dolgokkal foglalkozni. A következő játékok mind ön és társismerettel kapcsolatos játékok voltak. Az időutazós játéknál meglepett, mikor azt mondták többen, hogy ők idáig soha nem gondolkoztak azon, hogy mivé akarnak később válni. Azon se gondolkodtak, hogy miért vannak itt.  A játék utáni beszélgetésen viszont rendkívül érdekes párbeszéd kerekedett. Kialakult egy vita, két részre oszlott a csoport. Az egyik fele azt állította, hogy azért vagyunk a világon, hogy éljünk s dolgozzunk, a másik fele azt, hogy okkal vagyunk itt, és meg kell tanulnunk valamit. Mindenkinek van egy célja.

A következő játéknál nem csak mindenki elhelyezte magát az adott egyenesen az ellentétpárok között, hanem kérték, hogy mindenki mondja el, hogy miért oda állt, ahova.

Az utolsó játék során érződött, hogy a diákok törődnek társaikkal, betartották azokat a szabályokat, amiket kértem, s bár aki a csapattal szemben ül, ki van szolgáltatva a számukra, mégsem éltek vissza a helyzettel.

Budapest, 2019.02.29.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2020. január 07.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Az ötödik alkalommal a színházi és színészi jelenlétüket szerettem volna megvizsgálni és feltérképezni játékos formában. A foglalkozás másik fontos eleme a képzelet, és a mintha-világban való létezés képessége.

1. A tartás felvétele és változtatása

Székek szétszórva a térben, mindenki egy széken ül, lehetőleg egymástól elszeparáltan, mindenki magára figyel. Nem veszek részt ebben a tevékenységben, kívülről vezetem a gyakorlatot. Megkértem a résztvevőket, hogy irányított instrukciókkal vizsgálják meg magukat, a testtartásukat. A továbbiakban ezeket az instrukciókat jegyzem le:

1. Természetes póz, talpak a talajon, kezek a combon lefordítva, egyenletes légzés
   1. figyeld meg a lélegzetvételedet.
   2. próbáld rendszerezni azt, legyen egyenletes, nyugodt
   3. figyeld meg a testtartást, a pózt, szoktál e így ülni, milyen érzetet kelt ez benned (nem kell válaszolni, csak figyeld meg magad)

2. Tedd keresztbe a lábad, minden más változatlan
   1. az előző c. pontban leírt utasításokat és a most következő kérdéseket itt is és a következő pontoknál fel lehet tenni: „szoktál e így ülni?” „ha egy ismeretlen most rád néz, vajon mit gondolhat rólad?” „változtat e valamit ez a póz az érzeteden?” „kényelmes e neked ez a póz”, stb.
3. Tedd keresztbe a kezedet is.
4. Rendeződj vissza alap ülésbe.
   1. feszítsd meg a testedet, (kb. 10 mp) majd engedd el magad
   2. nyújtsd ki a lábad és tedd keresztbe a kezeidet a mellkasod előtt
   3. terülj el a székben, próbálj minél „szélesebb” lenni, minél nagyobb területet elfoglalni
   4. húzódzkodj össze minél kisebbre, próbáld a lehető legkevesebb helyet elfoglalni a széken

2. Helyzetek

Eddig ugye a testtartás generált érzeteket, most legyen ez fordítva: érzeteket, helyzeteket, adtam meg a résztvevőknek, és annak megfelelően kellett változtatniuk a testtartáson:

Hogy ülsz, ha

1. Ideges vagy
2. Boldog vagy
3. Egy vitában teljesen biztos vagy benne, hogy neked van igazad
4. Anyukád rajtakapott, hogy pornót nézel
5. Mielőtt kézhez kapnád azt a témazárót, amin az évvégi kettesed múlik
6. Az első szerelmed szakított veled és otthagyott a buszmegállóban a padon
7. Első nap az új iskolában, te vagy az első, aki megérkezett az osztályterembe
8. Az egyetemi szóbeli felvételi előtt a folyosón

3. Történet

A következő gyakorlatban egy történeten mentünk végig, az én narrációm segítségével. A narráció egy részlete:

„Egy egyetemi előadáson ülsz

Az előadás rettentően unalmas. Olyan unalmas, hogy legszívesebben felállnál és kimennél, de pont a sor közepén ülsz, és tök kínos lenne kikecmeregni. Ránézel a telefonodra, még csak negyedóra telt el…. Ekkor tudatosul benned, hogy még legalább egy órán keresztül itt fogsz ülni.

Aztán észreveszed, hogy tőled néhány székre ül egy lány/fiú, akit már régen kinéztél magadnak. Nem is tudtad, hogy ide jár… Nagyon tetszik neked.

Eldöntöd, hogy ha vége az órának, akkor végre megszólítod…

Megpróbálod felhívni magadra a figyelmét…. De ő feszült figyelemmel hallgatja az órát, és észre sem vesz téged…”

A résztvevők kétféleképpen dolgoztak a foglalkozáson: először a testüket megfigyelve alakítottak ki állapotokat, majd különböző állapotok alapján alakítottak ki testhelyzeteket. A foglalkozás során biztonságosan, nyugodtan kísérletezhettek ezekkel az állapotokkal és testtartásokkal, mert ugyan térben együtt voltak, de mindenki külön-külön dolgozott. A kezdeti dekoncentráltság és oldalra tekintgetés után beleengedték magukat a gyakorlat által nyújtott lehetőségekbe, és éltek is ezekkel. Számos résztvevőnél rendkívül koncentrált állapot jött lére, sok résztvevő jutott el addig, hogy nem mutatta kifelé az állapotot, azt belül megteremtette, és tudatosan volt jelen a gyakorlatban.

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

• Fejlessze a tanulók:
• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

Budapest, 2020.01.31