Szerző: tarsadalmiinnov

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

2018.10.12

Egészségnap keretében Szentgyörgyi Rómeó foglalkozása

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

A színházi nevelés terén kikerülhetetlen szükséglet az egészséges és tudatos életmód, az állóképesség és a koncentráció, a figyelem, a küzfés és a kitartás, valamint a testtartás és a testmozgás. Ezt segített megőrizni, elsajátítani Szentgyörgyi Romeo hatszoros aerobic világbajnok, a Pécsi Sasok oszlopos tagja, aki csoportos mozgástréninget, koncentrációs feladatsort és mentálhigiénés előadást tartott a célcsoportot képező ifjúságnak.

Állóképesség fejlesztés célja a szervezet fáradással szembeni ellenálló képességének növelése a hosszantartó sporttevékenységek közben. A megfelelő állóképességnek köszönhető, ha az átlagosnál nagyobb terhelésekkel szemben ellenállóvá válik szervezetünk és a nagy munka után meg tud történni egy gyors helyreállítódás, regeneráció. Az aerob állóképesség egy kiegyenlített állapotot jelöl, ahol a szervezet oxigénigénye és oxigénfogyasztása között egyensúly áll elő. A fizikai megerőltetés ilyenkor hosszú ideig is eltarthat, közben a légzés nyugodt marad. Nincs sok időnk állóképességünk fejlesztésére, mivel az aerob és az anaerob állóképesség is csak a harmincadik életévig fejleszthető. Az aerob állóképesség fejlesztés módszere a tartós módszer, amikor a munkavégzés során 150-es érték alatt tartjuk a pulzusunkat. (gyerekeknél ez 170 is lehet) Kezdhetjük az edzéseket erősebb tempójú gyaloglással is, úgy, hogy még beszélgetni is tudjunk közben. Ennél a tempónál szervezetünk legfőbb energiaforrása a zsír égetéséből származik. Általános iskolás korban még nem ajánlott az anaerob állóképesség fejlesztés, vagy csak nagyon enyhe formában. Az intervall edzések 13-17 éves korban kezdődhetnek. Az aerobic az alap állóképesség fejlesztés legjobb eszköze. Ezért gyakoroltatta az egyes feladatsorokat olykor ismételve is a világbajnok, amiután a test, a lélek és a szellem együttes higiéniájáról tartott fontos előadást.

Az egészséges életmód témakörében a tudatmódosító szerek rendkívül káros hatásai, a fizikai, a szellemi és a lelki egyensúly megőrzése, az önuralom, a következetes látásmód és az erőszakmentesség voltak a fő témák. Az erőszakosság témakörében, annak különféle színterei és megnyilvánulási formáiban a témaválasztást indokolja, hogy az egyre inkább terjedő iskolai erőszakkal szemben megtaláljuk a megfelelő védekezési lehetőségeket, határt szabjunk az erőszak terjedésének. A beszélgetést az előadók azzal indították, hogy határozott különbséget kell tennünk a diákcsíny és az erőszakos cselekedetek, valamint a bűncselekmények között. Az erőszak korlátozza az egyén cselekvési szabadságát és megváltoztatja magatartását, kényszerhelyzetet teremt. Sokféle formája, elkövetési módja van, bárhol megnyilvánulhat. Az iskolának az a feladata, hogy az oktatás-nevelés színtereként megfelelő mintát kínáljon a tanulóknak, a nevelés eszközeivel próbálja meg korlátozni az agresszió megnyilvánulását. Az előadó bemutatta a konfliktusok kezelésének eszközeit, lehetőségeit. Rámutatott a környezet személyiségformáló vonatkozásaira, arra, hogy milyen erőteljesen befolyásolja a kortárs csoport az egyes emberek viselkedését. Sokszor a körülmények döntenek arról, hogy elkövető lesz-e a fiatal, vagy áldozat. Végül ismertette a diákokkal a szabálysértés és a bűncselekmény közötti különbséget.

Az egészséges életmód esetében az alkohol, a drog, a különféle dohánykultúrák elkerülése, valamint a gondolkodás és a testi fejlődés összefüggései képezték a témakörök alapját.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2019. január 24.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

Ezen alkalom az egymásra figyelésről, az ego figyelmen kívül hagyásáról szólt.

Beszéd szemmel

(együttműködés, koncentráció, kommunikáció tekintettel)

A játék kezdetekor párokat alakítottunk ki. A párosok tagjai A és B. Előszőr az A-k lesznek az irányítók. Megkértem őket, hogy álljanak egymással szembe. A feladat az, hogy A rá kell vegye B-t bármilyen cselekvésre, de kizárólag csak a tekintetét használhatja. Kiváló feladat az egymásra hangolódásra.

Kapu

(koncentráció, empátia, tekintettel történő kommunikáció)

Körbeálltunk, kértem egy önként jelentkezőt, akit kiküldtem a teremből. Kijelöltem a körben két ember között egy kaput. Ismertettem a feladatot, miszerint kinn levő társuk be fog állni a kör közepére, és kiutat kell találnia. A többiek feladata, hogy segítsenek neki. Kizárólag szemmel. Mindenki a kör közepén állóra kell figyeljen, és szemmel hívnia kell, vagy taszítani, tehát szuggerálni kell a középen lévő embert. Három lehetősége van megtalálni a kaput, ha elindul rossz irányba, akkor a két kapuőrnek el kell zárnia az útját. Ha jó irányba megy, akkor nem mozdulnak, átengedik.

Miután lejátszottuk ezt a két játékot, leültünk és megbeszéltük a tapasztalatokat, észrevételeket.

Karcsere

(spontán beszéd, reakció idő, empátia, érintés)

Egy valaki szemben ül a többi játékossal, és hátra teszi a kezét. Egy másik játékos a háta mögé áll, és a saját karjával pótolja társa kezét. Az elől lévő játékosnak beszélnie kell, míg a mögötte levőnek a beszédhez hangolnia a kezeivel tett gesztusait.

A játék után, miután mindenki kipróbálta magát körbeültünk, és egy beszélgetéssel zártuk ezen alkalmat, amiben nagyrészt megbeszéltük, mitől működik hitelesen egy ilyen játék, illetve mitől nem, mi az az alázat, és milyen szerepe van olyan játékban, ahol együtt kell működni a partnerrel, ahol a cél közös, és nem az, hogy „én leszek a legjobb”.

Az első játék első pillanataiban tanácstalanok voltak, többen is hangoztatták, hogy lehetetlen úgy utasítani társukat, hogy nem mutogathatnak legalább, csak nézniük szabad. A segítségükre egy meditatív zenét raktam be, és arra kértem, csak a zenére és társukra figyeljenek, szabaduljanak meg minden más gondolattól. Próbáljanak egymásra hangolódni, és ha komolyan végzik, akkor megteremtődik egy láthatatlan kapcsolat köztük, egymásra hangolódnak, így képesek lesznek teljesíteni a feladatot.  Jó néhány percbe beletelt, mire mindenki abba hagyta a komolytalankodást, a vihogást, és sikerült megteremteni az állapotot. Ezek után, mintha kicserélték volna őket, elkezdtek nagyon koncentráltan dolgozni. Pár perc után pár csere történt, most a B-k lettek az irányítók. A játék utáni beszélgetésen felmerült, hogy melyik volt könnyebb és nehezebb? Irányítani, vagy irányítva lenni? Megoszló válaszok születtek, de abban egyetértettek, hogy akiket először irányítottak, azok könnyebben tudták társaikat irányítani, mert megtapasztalták, hogy milyen irányítva lenni, milyen jelekből találták ki, hogy partnerüknek mi a szándéka, s így irányítóként, ezen személyes tapasztalatokból merítve könnyebben rá tudták venni társukat a feladat elvégzésére. Levonták a konklúziót, amit megtapasztalsz, azt könnyebben át tudod adni.

Maradt a koncentrált légkör, a második játéknál elsőre érthető volt, hogy mit kell csinálni. Addig játszottuk, amíg mindenki bekerült a kör közepére, szinte mindenkinek sikerült a háromból megtalálnia a kaput. Akiknek nem, azok sem szomorodtak el, még jobban kezdtek figyelni, mert úgy állnak hozzá, hogy ha most még nem is sikerült, az nem azt jelenti, hogy később se fog.

Az utolsó játék nagyszerű levezető volt, sokat nevettünk. Mindenki felszabadultan, aktívan részt vett a játékban, többször le lettek nyűgözve egymás által, hogy az éppen játszók tényleg olyanok, mintha egy emberek lennének.

Budapest, 2019.01.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2019. január 23.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A koncentrációval, memóriafejlesztéssel, testnyelv értelmezéssel, fantáziával foglalkozó játékokat játszottunk, fejlesztettük ezen készségeket.

Első játék: Nyaktorna

Kellemes hatású, bizalmat is kívánó lazító gyakorlat. A pár egyik tagja rövid, átmozgató torna után hanyatt fekszik, szemét becsukja. Partnere a fejéhez térdel, s azt felemelve, leengedve, illetve oldalra mozgatva próbálja ellazítani a fekvő nyakizmait (a fekvő játékos feladata: teljesen rá kell bíznia magát társára) A játék páron belüli szerepcserével folytatódik.

Második játék: Üzenet

Kértem, fogják meg egymás kezét, s alakítsunk kört. Kiküldtünk egy játékost a teremből. Ezután “Feladót” és “címzettet” választva megbeszéltük, hogy ki küld “üzenetet” kinek. Az üzenetet kézszorítással – észrevétlenül – kell eljuttatni a rendeltetési helyére. A visszahívott kitaláló a kör közepén állva árgus szemekkel figyeli: hátha sikerül elcsípnie az átadás egy pillanatát. Ha észreveszi -egy kézszorításból, vagy tekintetből, hogy hol tart vándorútján az üzenet, rámutat, s amennyiben eltalálta, az “ügyetlenkedő” kerül a kör közepére. Ha az üzenet célba ér, új feladót, s címzettet kell választani, az új kitaláló az előző feladó lesz.

Harmadik játék: Jegyezd meg!

Tucatnyi különböző tárgyat helyezünk egymás mellé. A kötött megfigyelési idő 20-30 másodperc- lejárta után letakarjuk a tárgyakat, s különféle követelményeket állítva a játszók memóriája elé, feladatokat adhatunk: meg kell nevezni a tárgyakat, pontos leírást kell adni azokról, meg kell adni elhelyezkedésüket, csoportosításukat, meg kell adni az azonos színűek számát stb.

Negyedik játék: “Névadó”

Körbeültünk, a csoport egyik tagja a kör közepére irányult, s felvett egy pózt. (szobor) A többiek feladata az volt, hogy adjanak nevet a szobornak, ezután újabb résztvevő kapcsolódott a társához, ezzel új ötletet hozva a játékba. A többiek nevet adtak a szoborpárosnak is, majd folytatták egészen addig, amíg az egész csoport be nem állt.

Megfigyelésem szerint itt azoknak a gyerekeknek volt nehéz dolguk, akik elsők között álltak szoborba, mert meg kellett várniuk mozdulatlanul a társaikat, míg ők is nevet adnak, és beállnak szoborba.

Ötödik játék: Néma kiáltás

A csoport egyik tagját megkértem, hogy kiáltson valamit hang nélkül. A feladata az volt, hogy igyekezzen olyan gesztusokkal, arckifejezéssel kísérni “néma kiáltását”, amiből a többiek rájöhetnek, hogy kiáltása mi volt: például biztatás, kétségbeesés, segélykérés, felszólítás stb.   Miután kitalálták, cseréltek. Érdekes volt, mert mindenkiét kitalálták, nem kellett senkit lecserélni.

Reflexió: A csoport nagy részének kényelmetlen érzés volt, hogy egymáshoz kellett érniük. Amikor azonban megtapasztalták, hogy a másik bizalommal engedi bele a tartásba a fejét például, akkor megérezték ennek a bizalomnak a súlyát, és éltek ezzel a bizalommal. A csoport tagjai számára meglepő felfedezés volt, hogy például az emberi fej elengedett állapotban milyen súlyos. Azt hiszem, hogy kicsit közelebb kerültek saját testük megértéséhez is ezzel a felismeréssel. A memóriajátéknál azt tapasztaltam, hogy többeknek borzasztóan nehéz visszaemlékezni, felidézni bizonyos dolgokat. Voltak azonban olyanok is, jellemzően a csoport visszahúzódóbb tagjai, akik gond nélkül megoldották a feladatot. A csoport többi tagja ezt elismeréssel nézte.

Budapest, 2019.01.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2019. január 25.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Ezt az alkalom a fantáziát, a spontán beszédet, a kifejezőkészséget, az empátiát fejlesztette.

1. MESÉLJ VALAMIT

A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét, illetve erősíti a bizalmat, hiszen megosztanak egy kis darabkát saját életükből.

1. SZÓLÁNC

A játék egyszerű. Körbe ültünk a diákokkal, elmagyaráztam nekik a játékot: Mondok egy egyszótagú szót, majd mutatok valakire. Ő pedig az én szavam utolsó betűjével kell egy új egy szótagú szót alkosson.  Igen jól ment már az elejétől, úgyhogy fokozás gyanánt, kiesőssé tettem a játékot a gyerekek kérésére: aki nem vágta rá egyből a szót, az kiesett.

III. MENJ KI!

Körben állunk. Mutatok valakire, és azt mondom, „menj ki!”. Erre ő szintén mutat valakire, s azt mondja, „menj ki te!”. Erre ő is mutat valakire, majd azt mondja, „nem megyek ki!”  Pár kört csak így szárazon játszottunk, amíg rögzült a szöveg. Aztán arra kértem őket, minden megszólalásuk más-más attitűddel bírjon. Illetve játék közben mondtam százalékokat, hogy annak függvényében mennyire fogják vissza magukat az érzelem megjelenítésében, vagy épp mennyire túlozzák el.

1. EGY KETTŐ HÁROM

Párokba állítottam a diákokat, majd közöltem velük, párbeszédet kell folytatniuk, de csak az alábbi szavakat használhatják, méghozzá sorban: egy, kettő, három. Kaptak kis megbeszélési időt, majd szerre néztük a párokat, ahogy diskurálnak. Nézőknek ki kellett találjuk, hogy éppenséggel mi a beszélgetés témája. A szerelemtől a szakitáson keresztül egészen a bírósági tárgyalásig minden volt. Módfelett szórakoztatta őket ez a feladat.

1. BELSŐ HANG

Kértem őket, hogy cseréljenek párokat. Az egyik a mesélő, a másik a lelkiismerete. Egyszerre csak egy pár dolgozik. Szembe állnak a többiekkel, és az egyik el kezd mesélni egy kitalált történetet. A belső hang dolga, hogy megnehezítse társa helyzetét, kedve szerint bármikor visszakérdezhet a mesélőre, hogy “Biztos így történt?” Erre a mesélő mást kell kitaláljon az elhangzott mondata helyett. Így teremtik meg közösen a komikumot.

1. UTAZÁS

Lezárásként pedig lazítás gyanánt megkértem őket, üljenek körbe, hunyják be a szemüket, s gondolatban próbálják átélni azt, amiket hallani fognak, mozgás nélkül. Egészen nagy odafigyelést igényel a játék, szükséges mindig nagyon komoly alapokra helyezni, ahogyan ezen az órán is történt!

A januári alkalom igencsak eltért a többitől, ugyanis most kifejezetten a beszédre fókuszáltunk. A beszédkészség fejlesztése, a spontán beszéd, létfontosságú az ember életében szinte minden élethelyzetben. A jelenlegi életkorukból fakadóan a kiváló beszédkészségre a kapcsolatteremtéseknél van a legnagyobb szükségük. A fentebb sorolt játékok e célt szolgálják, hogy merjenek spontán beszélni, tanulják meg kifejezni magukat.  Minden játéknál elmondható volt, hogy nehezen indult, ugyanis próbálkozás helyett védekeztek, többször hangzott el több gyerek szájából, hogy “nem tudok, mit mondani” “nem jut eszembe semmi” “passz”. Megkértem őket, hogy próbálják átlépni önnön gátjukat, hiszen a fejlődéshez ki kell lépniük a komfortzónából. Teher alatt nő a pálma. Többszöri ismétlésre, egyre jobban kezdtek belejönni. Ezek után, még ha nem is volt tökéletes a feladatvégzés, de az igyekezet mindenkinél látszott. A foglalkozás vége fele már kreatívabbnál kreatívabb történetek születtek, észlelhető volt, hogy az óra elején jelentkező feszültség tovaszállt.

Mindezek mellé néhány zárógondolat:

Örvendetes, hogy a fiatalok egyre többször keresik egymás figyelmét, nem szimpátiából választanak párokat, hanem a játékokból fakadóan fogadnak el maguk mellett szinte bárkit., ezzel megkönnyítve és meggyorsítva az óra menetét! Személyes tapasztalatom, hogy a játékok teljesítése egy belső cél, remek dolog már az is, hogy elszánt törekvés van a fiatalokban!

Első 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
• Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o figyelem összpontosító képesség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködési képességét

Budapest, 2019.01.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

Időpont: 2018. december 14.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

A negyedik foglalkozás alkalmával erősítettük a csoportdinamikát, egyre jobban megismertük egymást és gyakoroltuk a már megtanult játékokat, azok szabályait tökéletesítettük, elkezdtünk téthelyzetekben dolgozni. 

1)Mesélj valamit

Az előző foglalkozásokhoz képest, ezt is egy beszélgetéssel kezdtük, ám a mostani feladat az volt, hogy meséljenek egy jó és egy rossz élményt az eltelt hét történéseiből.  Itt kiemelném az egyik gyereket, aki meglepett, eddigi viselkedése alapján ő tűnt a legzárkózottabbnak, és csendesebbnek. Azzal kezdte: “Mivel bízok bennetek, ezért elmesélem…” Elmesélte, hogy úton hazafelé rendszeresen szokták sértegetni kevésbé szívlelt diáktársai.  Nemcsak, hogy a többiek meghallgatták, és szóban kifejezték támogatásukat, meg felvidították, hanem ahogy vége lett a foglalkozásnak, páran kitalálták, hogy egy darabig haza is kísérik.

2) HÁ másképp

Az előző alkalom során nehezített játékot vettük elő, amikor említettem, daccal a szemükben álltak hozzá. Meglepő módon jól ment a játék, meg is dicsértem őket. Erre nem számított válasszal méltattak: “gyakoroltuk egész héten”.  Kiderült, minden nap iskola után maradtak, és játszottak egy 10-15 percet.

3) Intelligens bumm

A játék mechanikája ugyanaz, viszont a seriff nem bummot kiállt, hanem egy kategóriát, halmazt, feladatot ad. Pl.: A seriff elkiáltja magát: Magyar költő!  A két párbajozó helyes választ adva “élheti túl” az összecsapást. Az első pár kört kiesés nélkül, majd a gyerekek kérésére kieséssel folytattuk.

Azt viszont szabályba foglaltuk, hogy magyar költőre nem lehet Petőfit mondani, folyóra Dunát, országra Magyarországot, városra Budapestet. Rendkívül élvezték a játékot, viszont ez már kevésbé ment olyan könnyen, mint a sima Bumm, hiszen asszociálni is kell, nem elég a jó reakcióidő.

4) Közös mese

Ebben a páros játékban két résztvevő egy közös történetet mond el. Egyikük elkezd mondani egy történetet, amikor elbizonytalanodik vagy kifullad, a másik veszi át, a lehető legkisebb szünetet tartva. Bár az előző játékkal valamelyest megágyaztunk a szabad asszociációknak, a játék eleinte akadozott, kellett némi idő, amíg a párok ráéreztek a gyakorlat szabadságára. Nehéz gyakorlat ez, a figyelem mellett ön- és társismeretet kíván.

5) Ne nevess

Számomra fontos, hogy minden foglalkozás pozitív élménnyel záruljon, így történt az első alkalommal is. A diákokkal körbe álltunk, a játékszabály a következő volt: ne nevess! Szótlanul, mozdulatlanul, folyamatos szemkontaktussal: az előző két alkalommal játék kevesebb mint fél percig tartott, mindenki elnevette magát. Ezen a foglalkozáson sikerült elérnünk a kétperces célt. A játék fejlesztette a diákok érzelemkifejező, figyelemösszpontosító képességét és mindannyian jókedvvel távoztak.

Több tanár is jelezte az iskolából, hogy változott valami a gyerekekkel kapcsolatban. Ezen az órán nyilvánvalóvá vált, hogy mikben változtak. Amellett, hogy érdeklődnek egymás iránt, kezdtek törődni is egymással, fontosak lenni egymásnak. Óra végén többen megköszönték, hogy van egy ilyen közeg, ugyanis megosztották velem, hogy már iskolában, szünetekben, nem csak ezen alkalmak során töltenek együtt időt, független az évfolyamtól.

Budapest, 2018.12.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2018. december 11.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Ez az alkalom a bizalom kiépítésére, valamint továbbfejlesztésére szolgált, a térérzékeléssel, s a tapintási érzékelés fejlesztésével együtt.

Első játék: Vak-kör

A terem méreteihez képest a legnagyobb körben állunk. A kör közepén csukott szemmel álló játékos egyenletes tempóval megindul valamelyik irányba. A körben állók feladata: a hozzájuk érkező, vakon járó társukat meg kell fogniuk. Ezek után visszafordíthatják a nekik tetsző irányba. A körben közlekedő játékos újra elindul – mindig egyenes vonalon halad a körön belül.            A bizonytalanság is bizalmatlanság jól megfigyelhető a járás tempójának változásán, az irányváltozásokon.

Második játék: Vak-kígyó

Négy-öt főből álló kiscsoportokban játszunk – egymás kezét fogva megyünk a sor elején álló, nyitott szemű társunk után. Természetesen sem az irányító, sem a vakok nem beszélhetnek: csak kezük szorításával adhatnak egymásnak információt.

Harmadik játék: Egyedül

Csukott szemmel sétál mindenki a teremben. A játék alatt nem szabad beszélni! A tér és a térben lévő személyek, tárgyak érzékelésére kell figyelni. A mellettünk elhaladókkal megpróbálhatunk kapcsolatot teremteni – ez csak érintéssel, tapintással lehetséges. Ezen játék során a diákok még lassabban lépkedtek bizonytalanságok miatt.

Negyedik játék: Tanulmányút

Vakvezetésre épülő összetett gyakorlat. Párokban játszottuk. Megkértem a gyerekeket, hogy olyan társat válasszanak maguknak, akit a legjobban ismernek a társaságból. A párok tagjai érintés, tapintás útján kommunikálhatnak. A látó feladata: vezetnie kell társát, segíteni őt abban, hogy a nem gátolt érzékeivel minél jobban megismerhesse pillanatnyi környezetét.  5-10 perc után páron belüli szerepcserével folytattuk.

Ötödik játék: Vakok és szobrok

Végezetül egy összegző játékot játszottunk, szintén a bizalom témakörben. Több már ismert gyakorlatelem kombinálásával létrejött nehéz, de szép játék. A csoport fele “vakokból” áll, a másik felét alkotják a vezetők. A vezetők a vakok nevét mondják, akik elindulnak feléjük. A vezetők gyakran változtatják helyüket, azután megállnak, s tovább szólongatják a vakokat. Amikor a vakok a vezetők mellé érnek, azok kézen fogják őket és egy szoboregyüttest képeznek a vakokból oly módon, hogy azok teste egymáshoz érjen. Ezután a vezetők távolabb mennek, s mindegyikük ugyanazt a pozíciót veszi fel, amibe partnerét állította. A vakok a leképezett szoboregyüttes elkészülése után megpróbálják saját vezetőjüket felismerni, megtalálni, természetesen csukott szemmel.

Reflexió: A gyakorlatsor még a drámajátékban tapasztalat csoportnak is nagy nehézséget tud okozni, de úgy gondoltam, hogy a kialakult jó hangulatot és felém való bizalmat megpróbálom a csoporttal átforgatni valami “komolyabb” munkába. Erre jól reagáltak a diákok, kevesen elégedetlenkedtek csak, hogy a szó klasszikus értelmében véve nem játszunk.

Nagyon hasznos volt számukra, hogy csukott szemmel kellett dolgozniuk, többen is visszajelezték, hogy az alváson kívül egyáltalán nem szokták ennyi ideig csukva tartani a szemüket. Mindenki bátorsággal ment bele a játékokba, annak ellenére, hogy teljesen új és szokatlan helyzetbe kerültek. A tréning során jelentős előrelépést tapasztaltam a térérzékelés, bizalom, tapintási érzékelés területén a résztvevőknél.

Budapest, 2018.12.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2018. december 03.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A negyedik alkalom az együttműködésről, az egymásra figyelésről, illetve a verbális és nonverbális kommunikáció mobilizálásáról szólt.

Bemelegítés gyanánt visszatértünk egy régebbi, már ismert játékhoz, majd egy hasonló székfoglaló játékkal folytattuk.

1. SZALADJ, HA…!

Már játszottuk ezt a játékot. Annyit változtattam rajta, hogy most nem lehet bármivel kapcsolatban kijelentést mondani. Két részre osztottam a játékot. Az első felében megkértem, hogy így kezdjék a mondatot: “Szaladj, ha szeretsz…”  A játék második felében pedig a félelmek kerültek terítékre: “Szaladj, ha félsz…”

1. EZ AZ ÉN SZÉKEM!

Ennél a játéknál körbe ültünk. Beálltam kezdőként a kör közepére, de a székemet benn hagytam a körben, tehát maradt egy üres hely. Közöltem, az a célom, hogy leüljek az üres székre. A gyerekek feladata, hogy ezt megakadályozzák.  Az üres széktől balra ülő személynek rá kell tennie a kezét az üres székre, majd azt kell mondania „Ez az én székem!”, Ahogy ez megtörténik, át kell ülnie a székre, s így felszabadul az ő helye. Másodjára az üres széktől balra ülő személynek szintén rá kell tennie a kezét, s azt mondania „Ez az én székem!”, és elfoglalnia azt.

Harmadjára az üres széktől balra ülő személy azt mondja „Ez a/az x, y széke!” Ez esetben a helyén kell maradnia, s az a gyereknek, aki hallotta a nevét, el kell foglalnia az üres széket. Így hármas rendszerben folytatódik a játék, egészen addig, amíg le nem tudok ülni egy székre. Aki hibázott, az cserél helyet velem, s ő keresi ezek után az üres széket.  A játék során a koncentrációt fejlesszük, a reakció időt, illetve a mozgáskoordinációt.

III. A PER

Feltettem szándékosan egy olyan erkölcsi kérdést, amire nincs helyes/helytelen, jó/rossz válasz. A csoport két táborra szakadt. A feladat adott, érvelniük kellett a döntésük mellett, s ezáltal próbálkozniuk meggyőzni az ellenkező véleményen levő társaikat.
Szándékosan nem mondtam semmit, mielőtt elkezdődött volna a vita, kíváncsi voltam, hogyan próbálkoznak ösztönösen, eszközök nélkül érvényesíteni a személyes igazukat. 5 perc után le kellett állítanom őket mielőtt sértődés lesz a vége, ugyanis nem érveltek, hanem el kezdtek személyeskedni, bírálni a másik nézőpontját. Ekkor körbeültünk, megbeszéltük a tapasztaltakat, hogyan érezték magukat, miért úgy csináltak, ahogy, majd rávezettem őket arra, hogy vitát csak úgy lehet megnyerni, ha objektíven, elfogultság és indulatok nélkül beszélünk, illetve alátámasztjuk állításainkat.  Ezután újra nekifutottunk a játéknak, és szerintem egy igazán izgalmas beszélgetés kerekedett belőle. A játék során úgy láttam, hogy együttműködés terén fejlődtek egy nagyot, a vége fele már nem a saját véleményükért „harcoltak”, hanem a közös véleményükért, illetve a játék az érvelés, a meggyőző készségük fejlődésére is szolgált.

1. RECEPCIÓS

Ebben a játékban a nonverbális kommunikációra helyeztük a hangsúlyt. A feladat: én magam voltam a recepciós, aki nem ért magyarul. Egyenként kaptak a gyerekek feladatot, amiben a recepciós segítségét kell kérjék, de mivel nem beszélik egymás nyelvét, ezért úgy kellett megértessék magukat a portással, ahogy éppen csak tudták. Kézzel, lábbal. Azért döntöttem úgy, hogy én leszek a portás, mert ebben a játékban neki úgymond „játékmester” szerepe van, s nem mellesleg így még komolyabban vették a feladatot.

Az első két játék bemelegítőnek szolgált. Tanulva az előző órán tapasztaltakból, úgy döntöttem, mielőtt komolyabb játékra térnénk, olyan játékra, melyben nem mozgásban kell játszani, előszőr célszerű megteremteni azokat a helyzeteket, ahol ki tudják mozogni magukat. Így miután fizikailag elfáradtak, jobban fognak figyelni a következő játékokra.

A következő játéknál arról beszéltünk, hogy ha lenne egy olyan helyzet, ahol azonnal dönteniük kellene, ki kit mentene meg? Egy szerettét, vagy egy tucat ismeretlen embert?  Két részre oszlott a csapat. Kialakult egy feszült vita helyzet. Első nekifutásra percek alatt a vita vitatkozásba fordult át, engedték, hogy érzelmeik elvigyék a beszélgetést. Megállítottam őket, beszélgettünk, elmondtam, hogy hogyan működik egy jó vita. Kértem őket, hogy fussunk neki a beszélgetésnek még egyszer. Módfelett izgalmas vita alakult ki, civilizált körülmények között.

Az utolsó játék feloldotta az előző során szerzett feszültséget. Nagyon jól szórakozott mindenki. Különböző szituációkra kreatívabbnál kreatívabb megoldásokkal álltak elő a gyerekek. Állták a sarat, sőt, nem törtek meg akkor sem, mikor a harmadik ötletük is kudarcba fulladt. Addig próbálkoztak, amíg megértették magukat a recepcióssal.

A foglalkozás célja egyértelműen a verbális szövegalkotás reakcióidejének javítása és gyorsítása volt. A gyakorlatok nehéznek tűnhetnek első ránézésre, viszont fontos megemlíteni, hogy ezek hozzák a szükséges eredményeket. Játékba csomagolva kapták a fiatalok a fejlesztésre váró érzelmi és erkölcsi alapú kérdéseket is. Sokszor nem találkoznak elég korán a tanulók olyan élethelyzetekkel, ami komoly döntéssel jár. Pl: Egy kisállat gondozás is ilyen élmény lehet. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy ezek a dolgok nem válhatnak szokássá, megszokássá, mert akkor a cél értelmét veszti. Nyilván egy kisállat gondozása, folyamatos figyelése és felelősséggel való tartása készíthet fel nagyobb célokra az életben, pl: gyermekvállalás felelőssége. Figyelem: A játékok nem mentsvárak! Nem lehet azt mondani, hogy egy-egy pozitív végkimenetel a játékban, az a valóságban is így képződne le! Ezért fontos, hogy minden ilyen helyzetet kibeszéltünk magunkból a foglalkozás során. Félreértés ne essék, nem fognak egyből felelősségteljes felnőtté válni a foglalkozás során, viszont képesek vagyunk magunk belenézni, milyen lehetőségeket tartogat számunkra az élet!

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
• Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o figyelem összpontosító képesség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködési képességét

o figyelem-összpontosító képességét

Budapest, 2018.12.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

Időpont: 2018. november 14.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

A harmadik foglalkozás alkalmával erősítettük a csoportdinamikát, egyre jobban megismertük egymást és gyakoroltuk a már megtanult játékokat, azok szabályait tökéletesítettük, elkezdtünk téthelyzetekben dolgozni. 

1)Mesélj valamit

A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.  A múltkori alkalomhoz képest sokkal könnyebben kezdtek el mesélni, sőt a történetekkel kapcsolatban megjegyezném, hogy itt is, akár a Szaladj, ha játéknál “kezdett súlya lenni” a szavaknak.

2) Szíszászú másképp

A már ismert játékot bonyolítottuk picit. Idáig a két kezükkel formáltak egy kardot, amivel játszottak, most a két kezük, két különböző kard, ami azt jelenti, ha hatan játsszuk a játékot, akkor tizenkettőre bővül ez a szám. Elmondván a nehezítést a játékkal kapcsolatban, a gyerekek szemei majd kiestek a helyükről, és nevetésbe törtek ki, mondván “ez lehetetlen”. Érveltem ezen kijelentés ellen, csak gyakorolni kell, és meg se fog kottyanni. Természetesen, ahogy számítottam, a nehezített játék során a pániktól vezérelt bizonytalan kezek nem engedelmeskedtek gazdáiknak. Ezen nevetett mindenki. Úgyhogy a játék kudarcba fulladt, de jó hangulatú próbálkozását néhány kérdéssel zártam le: – Mi a kudarc, és miért vesszük komolyan? – Hogyan értelmezhetjük a kudarcot emberi kapcsolatokban?- Hogyan hat ránk a kudarctól való félelem?

3) Bumm

A gyerekek már gyakorlottan játszották a játékot, amire láthatóan büszkék voltak. Természetesen nem kötöttem az orrukra, de eközben az igazi célt is elérték: a közösség perifériáin levő introvertáltabb tanulók is le tudták vezetni a játékot vita vagy megkérdőjelezés nélkül, ami a csapat közös érdeme.

4) Szaladj, ha

A csoport most is nagy szeretettel fogadta ezen játékot. Ezen alkalom apropóján a félelmek kerültek terítékre. Szaladj, ha félsz… így kezdődtek a mondatok. A játék során elképesztő komoly félelmek jelentek meg, melyet a gyerekek igen felnőttesen fogadtak. Egyetlen kimondott félelemnél sem ítélkeztek, nevettek ki senkit. Azt érzem, hogy egyre bátrabban mernek nyitni egymás iránt.

5) Ne nevess

Számomra fontos, hogy minden foglalkozás pozitív élménnyel záruljon, így történt az első alkalommal is. A diákokkal körbe álltunk, a játékszabály a következő volt: ne nevess! Szótlanul, mozdulatlanul, folyamatos szemkontaktussal: az előző két alkalommal játék kevesebb mint fél percig tartott, mindenki elnevette magát. Ezen a foglalkozáson sikerült elérnünk a 60 másodperces célt. A játék fejlesztette a diákok érzelemkifejező, figyelemösszpontosító képességét és mindannyian jókedvvel távoztak.

Összegezve: Azt figyeltem meg a csoporton, a játékok alatt, hogy kezdtek egymásra hangolódni. A csoport, egy maroknyi ismeretlen gyerek, elkezdett csapattá formálódni. A jelenlétükön érződik, hogy megváltozott, ez volt az első alkalom, amikor azt éreztem, hogy közös céljuk az, hogy itt legyenek, is jól érezzék magukat.

Ezen alkalom során senkit nem kellett megszólítani a figyelem hiánya miatt. Mindenki aktívan részt vett a foglalkozáson. Sőt, annyira, hogy nem akarták engedni, hogy véget érjen az óra, ezt az egyik fiú elég furfangosan akarta megoldani: “Ha visszaállítom az órát a falon, akkor egy órával többet maradunk?”.

Budapest, 2018.11.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2018. november 09.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Ezen alkalommal a már ismert játékok egy részét játszottuk, begyakoroltuk, majd egy következő nehézségi szintre emeltük azokat. Fejlesztettük a megfigyelő és utánzókészséget, a figyelem összpontosító és együttműködési képességet meg a mozgáskészséget.

Első játék: Bumm.

Elismételtük a bummos játékot, természetesen már kapásból kieséssel. Pár kör után új szabályokat hoztam, már nem csak a bummal lehetett lőni, hanem volt: 1. Pálmafa- akire rámutatnak, felemeli karjait, ő lesz a pálmafa, a két szomszédjának meg táncolnia kell a fa alatt. 2. Kenyérpirító- akire rámutatnak elkezd egyhelyben ugrálni, ő a piruló kenyér, a két szomszéd meg közrefogja, ők alkotják a kenyérpirítót. 3. Ormányosmadár- akire rámutatnak a kezét az orrához teszi, mintha elefánt orra lenne, a két szomszédja meg a kezükkel csapkodják a belső combjaikat. Ez már kissé összezavarta őket, nehezen indult a játék, ha eddig 100% -on koncentráltak, akkor az új szabályokkal 150%-kal kellett játszaniuk. Az elején sokszor nem kapcsoltak, pl. a Pálmafára automatikusan leguggoltak, vagy a kenyérpirítónál a szomszédok bummot lőttek. Néhány kör után letisztultak, megjegyződtek a dolgok, és már simán, hiba nélkül játszottak, kizárólag az esett ki a játékból, aki későn reagált.

Második játék: Intelligens bumm.

Annyiban nehezítettem rajta, hogy a kategóriák megadásánál, nem általános jellegű dolgokat mondtam, hanem már nehezebbeket, amin igazán kell gondolkodni.

Harmadik játék: Hangsúly

Egyszerű, mindössze kétirányú figyelemmegosztást kívánó koncentrációs gyakorlat. Körben állunk, s az első négy számot mondjuk egymás után úgy, hogy közülük mindig csak az egyik legyen hangsúlyos. A hangsúly minden ismétlődés alkalmával eggyel tovább kerül: 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4.
Nem volt nehézségük a játékkal kapcsolatban, úgyhogy változtattam rajta, a hangsúlyhoz előszőr megkértem őket, társítsanak egy mozdulatot. Ezzel sem volt probléma, úgyhogy mondtam, magukban számoljanak, s csak a hangsúlyos számot mondja ki az éppen sorra kerülő. Ez már nehéz volt, ugyanis nem azonos ritmusban számoltak, valamint volt, aki nem tudta tartani a ritmust. Segítségként tapsoltam, mint egy metronóm, s ez alapján már kevesebbet hibáztak. Úgy gondolom, ez a játék igazán hasznos volt, hiszen kiderült, a ritmika számukra érzékeny terület.

Negyedik játék: Karmester

Egy önkéntes kiment a teremből, addig választottak a gyerekek maguk közül egy karmestert, aki a játék alatt lassú mozgást fog végezni, a többiek pedig majd utánozzák. Behívtam a gyereket, három lehetősége volt megfigyelni a csapatot, és kitalálni, ki a karmester.  A játék során felhívtam a figyelmüket arra, milyen árulkodó jeleket keressenek, amelyek segítenek kideríteni a karmester kivoltát.

Ötödik játék: A Kalóz kincse

A diákokat megkértem, üljenek körbe, közepére beültem, mint kalóz (csukott szemmel). A kalóz előtt néhány aprópénz van, ezek a kincsei. Valaki odalopakodik nesztelenül, csendben, és megpróbálja megszerezni- észrevétlenül- a kalóz kincsét. Ha sikerül neki, akkor ő lesz az új kalóz, ellenkező esetben másvalaki próbálkozhat.  Első nekifutásra nehéz volt, mert egyszerre mindenki neki akart rohanni a kincseknek, nehezükre esett kivárni a sorukat, illetve aki próbálkozott, minél gyorsabban el akarta venni a kincset, ezzel zajt csapva.

Reflexió: Ezen a tréningen több, korábban már játszott és ismert játékot vettünk elő újra. Hasznosnak tartom, hogy újra és újra előkerüljenek olyan játékok, amelyeket ismernek, ismerik a belső működését. Ez lehetőséget teremt arra, hogy különböző stratégiákat próbáljanak ki egy-egy játékon belül. Kipróbálhatják, hogy egy-egy stratégia mennyiben sikeres a játékon belül, ha nem, akkor egy következő alkalommal lehetőségük van változtatni ezen belül. A játékok újra játszása továbbá erősíti a szabály- és feladattudatot. Nem egy új játék szabályrendszerét kell elsajátítaniuk, hanem egy meglévő játék kereteit feleleveníteniük, a már ismert szabályokat sokkal könnyebb tiszteletben tartani, mint ismeretleneket.

Budapest, 2018.11.30.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2018. november 05.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A való életben sokszor alakulnak ki kellemetlen helyzetek, szituációk, ami legtöbbször nem azt a problémát hordozza, hogy nem akarnánk megoldani a dolgokat, hanem nincs időnk mindenre. Főként a vezetős játéknál érződött a türelmetlenség. Nehezükre esett utánozni egymást, lassú mozdulatokat tenni.  Az utolsó játéknál az volt érzékelhető, hogy elhamarkodottan döntenek. Nem hagytak időt az alaposságra. Így a vártnál is kevesebb diáknak sikerült a három találatból kitalálni, hogy hol is van a kapu

Erre az alkalomra a csapatkohézió erősítését, az ismerkedés mélyítését, valamint a bizalom építését tűztem ki célul.

1. TALÁLKOZÁS

Utasítást adtam, hogy mindenki sétáljon a térben akármilyen irányban, viszont zárják ki a többieket maguk körül. Séta közben mindenki a földet nézze, sétáljon normális tempóban, ritmusban, pótcselekvések nélkül.  Később szóltam nekik, hogy most már észrevehetik egymást, de ne reagáljanak egymásra, nézzenek úgy, mint egy idegenre. Ezután megkértem őket, hogy figyeljenek, csak szemekkel köszönthetik a velük szembejövőt, semmiféle gesztust nem használhatnak. A következőkben már éljen az arc, tegyenek különféle gesztusokat a velük szembejövők üdvözléséül. Legvégül közöltem velük, hogy meg is érinthetik egymást, és úgy köszöntsék a szembejövőket.

1. KUTATÁS ÉS TALÁLKOZAS

Hasonló az előző játékhoz, viszont annyiban eltér, hogy utasítottam mindenkit, hunyják be a szemüket. Csukott szemmel, beszéd nélkül, lassan, óvatosan mozog mindenki. Egy-egy csoporttárssal találkozva próbálják egymást gyengéden, óvatosan, szavak nélkül köszönteni, majd menjenek tovább.  Azt az instrukciót adtam, hogy a következő találkozásnál álljanak meg egymással szemben, és vizsgálják végig az arcukat a kezükkel, majd menjenek tovább.  Ezután közöltem velük, hogy kinek ki a társa, s a társak behunyt szemmel meg kell keressék egymást. Ez az egyik személyes kedvencem, fejleszti a kapcsolatteremtést, érintést, tapintási érzékelést.

III. VEZESD TOVÁBB

Az előbbi játékban választott párok egymással szemben állnak, az egyik tag behunyja a szemét, ez nehéz, de fontos a bizalomfejlesztés szempontjából.  Társa finoman, óvatosan megérinti teste bármely nem sértő pontját, s erre a csukott szemű reagál, további viszi a mozdulatot. Pl., ha jobbról hozzáérnek a csípőjéhez, akkor balra tolja a csípőjét, majd vissza. Pár perc múlva megtörténik a szerepcsere, most a másik tag hunyja le a szemét.

1. TÜKRÖS

Az az előző játék után megkértem, cseréljenek párokat, de most szabadon. Az új párok tagjait utasítottam, hogy álljanak egymással szembe, olyan távolságban, hogy kinyújtott karjuk összeérjen. Egyikük az irányító, aki elmozdulhat, fintort vághat, gesztikulálhat. Társának le kell utánoznia, ugyanis ebben a játékban ő lesz a tükörkép. Törekednie kell arra, hogy minél pontosabban, és minél gyorsabban végezze a mozdulatot, akár egy igazi tükörkép.  Természetesen a fokozatosság elvét betartva előbb lassú, egyszerű mozdulatokat végeznek, majd ahogy egyre jobban egymásra hangolódnak, érzésszerűen gyorsítanak, majd egy idő múlva tekintettel a vezető átadja szerepét, s így ő lesz a tükörkép.

1. VEZETŐ

Ezután kértem egy önként jelentkezőt, akinek ki kell mennie a teremből. Ez idő alatt, választottunk egy vezetőt, akit a többieknek utánozniuk kell.  Közöltem, hogy a vezetőnek nem kell gyors mozdulatokat végeznie, nem kell hű, de látványos sem legyen. A cél az, hogy mindenki tudja utánozni, mintha egyszerre csinálnák a vezetővel. Amint el kezdték utánozni a vezetőt, behívtam a várakozó gyereket. Megkértem, hogy álljon be a kör közepére, s figyeljen, három lehetősége van kitalálni, ki a vezető.

Ez a játék egyaránt hasznos az utánzók, az utánozott, illetve a kitaláló szemszögéből nézve, fejleszti a koncentrációt, az utánzókészséget, illetve az egész csoport együttműködését.

1. KAPU

A foglalkozást ezzel a játékkal zártuk, körbeálltunk, kiküldtünk valakit a teremből, megbeszéltük közösen, hogy melyik két szomszéd között legyen „a kapu”. Behívtuk a várakozó gyereket a kör közepébe, s neki a feladata: meg kell találnia a kaput úgy, hogy senki nem beszélhet, nem mozdulhat, kizárólag a szemkontaktus által szuggerálhatják a középen álló játékost, hívhatják magukhoz, vagy tolhatják minél távolabb.

A foglalkozás célja egy olyanfajta együttműködés volt, amit komolyan gyakorló színjátszó csoportok is nehezen oldanak meg! A fiatalok megtapasztalhatták mit jelent az egymásrautaltság és a párban dolgozás nehézsége! A gyerekek, a valós életben is találkoznak hasonló szituációkkal, mégsem tudnak helyesen reagálni egy-egy helyzetben. Például: Egy idős néni elejti a szatyrát és kiesik belőle minden vásárolt élelmiszer stb. Sajnos a legtöbbször ügyet sem vetünk erre a helyzetre, viszont ezen az órán csak olyan játékok voltak összeválogatva, ami ezt a fajta megfigyelésünket erősíti! Apró jelek, nüanszok vártak a fiatalokra, hogy értelmezzék és megérezzék, milyen módon tudják azokat megoldani! A játékok sikeresek voltak, de kiderült, hogy nehézségbe ütköznek, ha le kell lassítaniuk! Hatalmas sebességgel mentek bele az adott feladatokba, nem is sejtve, hogy itt pont az ellenkezője a fontos! A részletes megfigyelés és a figyelem pillanatszerű kihasználása. Nagyon aktív gyerekekről van szó, és ezek a játékok, aminek a tempójuk lassabb, nehezebben mennek a számukra. De ez nem az ő hibájuk. Teljesen egyszerűen értelmezhető ez a felgyorsult életvitelünkről! Minden napunkat úgy töltjük ezen a bolygón, hogy rögtön információt kapunk és ezáltal rögtön kell reagálnunk az adott helyzetekre. Ez rendkívül fárasztó. Viszont ezek a gyakorlatok rámutatnak, hogy a vizsgálódást sosem szabad elhanyagolni! Ismerni kell azt a közeget, azt az anyagot, azt a személyt, akivel vagy amivel egy adott helyzetben találkozunk.  A későbbiekben biztosan elővesszük ezeket a játékokat, hiszen az önbecsapás lenne, ha elvárnánk, hogy minden hasonló szituációt elsőre megoldjanak, viszont remek megtapasztalás volt a részükről, hogy mindenre kell időt szánni, legfőképpen magukra. Ez a téma elő is került a foglalkozás végén, átbeszéltük az együtt töltött időt, kinek mi a tapasztalata, mi volt könnyebb, mi volt nehezebb. Ők maguk is elmondták, milyen nehéz volt uralkodni önmagukon, s így nehéz volt a lassabb játékokat játszani. Kérdéseimet feléjük ezek alapján építettem fel: Hogyan lassítsunk a világunkon? Nekünk kell lassítani? Lehet-e egyáltalán lassításról beszélni? A maradék időben ezekről beszélgettünk, teljesen nyíltan!

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
• Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködési képességét

o figyelem-összpontosító képességét