SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola
Időpont: 2018. december 03.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A negyedik alkalom az együttműködésről, az egymásra figyelésről, illetve a verbális és nonverbális kommunikáció mobilizálásáról szólt.
Bemelegítés gyanánt visszatértünk egy régebbi, már ismert játékhoz, majd egy hasonló székfoglaló játékkal folytattuk.
- SZALADJ, HA…!
Már játszottuk ezt a játékot. Annyit változtattam rajta, hogy most nem lehet bármivel kapcsolatban kijelentést mondani. Két részre osztottam a játékot. Az első felében megkértem, hogy így kezdjék a mondatot: “Szaladj, ha szeretsz…” A játék második felében pedig a félelmek kerültek terítékre: “Szaladj, ha félsz…”
- EZ AZ ÉN SZÉKEM!
Ennél a játéknál körbe ültünk. Beálltam kezdőként a kör közepére, de a székemet benn hagytam a körben, tehát maradt egy üres hely. Közöltem, az a célom, hogy leüljek az üres székre. A gyerekek feladata, hogy ezt megakadályozzák. Az üres széktől balra ülő személynek rá kell tennie a kezét az üres székre, majd azt kell mondania „Ez az én székem!”, Ahogy ez megtörténik, át kell ülnie a székre, s így felszabadul az ő helye. Másodjára az üres széktől balra ülő személynek szintén rá kell tennie a kezét, s azt mondania „Ez az én székem!”, és elfoglalnia azt.
Harmadjára az üres széktől balra ülő személy azt mondja „Ez a/az x, y széke!” Ez esetben a helyén kell maradnia, s az a gyereknek, aki hallotta a nevét, el kell foglalnia az üres széket. Így hármas rendszerben folytatódik a játék, egészen addig, amíg le nem tudok ülni egy székre. Aki hibázott, az cserél helyet velem, s ő keresi ezek után az üres széket. A játék során a koncentrációt fejlesszük, a reakció időt, illetve a mozgáskoordinációt.
III. A PER
Feltettem szándékosan egy olyan erkölcsi kérdést, amire nincs helyes/helytelen, jó/rossz válasz. A csoport két táborra szakadt. A feladat adott, érvelniük kellett a döntésük mellett, s ezáltal próbálkozniuk meggyőzni az ellenkező véleményen levő társaikat.
Szándékosan nem mondtam semmit, mielőtt elkezdődött volna a vita, kíváncsi voltam, hogyan próbálkoznak ösztönösen, eszközök nélkül érvényesíteni a személyes igazukat. 5 perc után le kellett állítanom őket mielőtt sértődés lesz a vége, ugyanis nem érveltek, hanem el kezdtek személyeskedni, bírálni a másik nézőpontját. Ekkor körbeültünk, megbeszéltük a tapasztaltakat, hogyan érezték magukat, miért úgy csináltak, ahogy, majd rávezettem őket arra, hogy vitát csak úgy lehet megnyerni, ha objektíven, elfogultság és indulatok nélkül beszélünk, illetve alátámasztjuk állításainkat. Ezután újra nekifutottunk a játéknak, és szerintem egy igazán izgalmas beszélgetés kerekedett belőle. A játék során úgy láttam, hogy együttműködés terén fejlődtek egy nagyot, a vége fele már nem a saját véleményükért „harcoltak”, hanem a közös véleményükért, illetve a játék az érvelés, a meggyőző készségük fejlődésére is szolgált.
- RECEPCIÓS
Ebben a játékban a nonverbális kommunikációra helyeztük a hangsúlyt. A feladat: én magam voltam a recepciós, aki nem ért magyarul. Egyenként kaptak a gyerekek feladatot, amiben a recepciós segítségét kell kérjék, de mivel nem beszélik egymás nyelvét, ezért úgy kellett megértessék magukat a portással, ahogy éppen csak tudták. Kézzel, lábbal. Azért döntöttem úgy, hogy én leszek a portás, mert ebben a játékban neki úgymond „játékmester” szerepe van, s nem mellesleg így még komolyabban vették a feladatot.
Az első két játék bemelegítőnek szolgált. Tanulva az előző órán tapasztaltakból, úgy döntöttem, mielőtt komolyabb játékra térnénk, olyan játékra, melyben nem mozgásban kell játszani, előszőr célszerű megteremteni azokat a helyzeteket, ahol ki tudják mozogni magukat. Így miután fizikailag elfáradtak, jobban fognak figyelni a következő játékokra.
A következő játéknál arról beszéltünk, hogy ha lenne egy olyan helyzet, ahol azonnal dönteniük kellene, ki kit mentene meg? Egy szerettét, vagy egy tucat ismeretlen embert? Két részre oszlott a csapat. Kialakult egy feszült vita helyzet. Első nekifutásra percek alatt a vita vitatkozásba fordult át, engedték, hogy érzelmeik elvigyék a beszélgetést. Megállítottam őket, beszélgettünk, elmondtam, hogy hogyan működik egy jó vita. Kértem őket, hogy fussunk neki a beszélgetésnek még egyszer. Módfelett izgalmas vita alakult ki, civilizált körülmények között.
Az utolsó játék feloldotta az előző során szerzett feszültséget. Nagyon jól szórakozott mindenki. Különböző szituációkra kreatívabbnál kreatívabb megoldásokkal álltak elő a gyerekek. Állták a sarat, sőt, nem törtek meg akkor sem, mikor a harmadik ötletük is kudarcba fulladt. Addig próbálkoztak, amíg megértették magukat a recepcióssal.
A foglalkozás célja egyértelműen a verbális szövegalkotás reakcióidejének javítása és gyorsítása volt. A gyakorlatok nehéznek tűnhetnek első ránézésre, viszont fontos megemlíteni, hogy ezek hozzák a szükséges eredményeket. Játékba csomagolva kapták a fiatalok a fejlesztésre váró érzelmi és erkölcsi alapú kérdéseket is. Sokszor nem találkoznak elég korán a tanulók olyan élethelyzetekkel, ami komoly döntéssel jár. Pl: Egy kisállat gondozás is ilyen élmény lehet. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy ezek a dolgok nem válhatnak szokássá, megszokássá, mert akkor a cél értelmét veszti. Nyilván egy kisállat gondozása, folyamatos figyelése és felelősséggel való tartása készíthet fel nagyobb célokra az életben, pl: gyermekvállalás felelőssége. Figyelem: A játékok nem mentsvárak! Nem lehet azt mondani, hogy egy-egy pozitív végkimenetel a játékban, az a valóságban is így képződne le! Ezért fontos, hogy minden ilyen helyzetet kibeszéltünk magunkból a foglalkozás során. Félreértés ne essék, nem fognak egyből felelősségteljes felnőtté válni a foglalkozás során, viszont képesek vagyunk magunk belenézni, milyen lehetőségeket tartogat számunkra az élet!
Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:
- A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
- Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
- Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
- Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
Fejlessze a tanulók:
o érzékszerveik működését
o megfigyelő és utánzókészség
o figyelem összpontosító képesség
o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét
o együttműködési képességét
o figyelem-összpontosító képességét
Budapest, 2018.12.31