SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola
Időpont: 2019. január 23.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A koncentrációval, memóriafejlesztéssel, testnyelv értelmezéssel, fantáziával foglalkozó játékokat játszottunk, fejlesztettük ezen készségeket.
Első játék: Nyaktorna
Kellemes hatású, bizalmat is kívánó lazító gyakorlat. A pár egyik tagja rövid, átmozgató torna után hanyatt fekszik, szemét becsukja. Partnere a fejéhez térdel, s azt felemelve, leengedve, illetve oldalra mozgatva próbálja ellazítani a fekvő nyakizmait (a fekvő játékos feladata: teljesen rá kell bíznia magát társára) A játék páron belüli szerepcserével folytatódik.
Második játék: Üzenet
Kértem, fogják meg egymás kezét, s alakítsunk kört. Kiküldtünk egy játékost a teremből. Ezután “Feladót” és “címzettet” választva megbeszéltük, hogy ki küld “üzenetet” kinek. Az üzenetet kézszorítással – észrevétlenül – kell eljuttatni a rendeltetési helyére. A visszahívott kitaláló a kör közepén állva árgus szemekkel figyeli: hátha sikerül elcsípnie az átadás egy pillanatát. Ha észreveszi -egy kézszorításból, vagy tekintetből, hogy hol tart vándorútján az üzenet, rámutat, s amennyiben eltalálta, az “ügyetlenkedő” kerül a kör közepére. Ha az üzenet célba ér, új feladót, s címzettet kell választani, az új kitaláló az előző feladó lesz.
Harmadik játék: Jegyezd meg!
Tucatnyi különböző tárgyat helyezünk egymás mellé. A kötött megfigyelési idő 20-30 másodperc- lejárta után letakarjuk a tárgyakat, s különféle követelményeket állítva a játszók memóriája elé, feladatokat adhatunk: meg kell nevezni a tárgyakat, pontos leírást kell adni azokról, meg kell adni elhelyezkedésüket, csoportosításukat, meg kell adni az azonos színűek számát stb.
Negyedik játék: “Névadó”
Körbeültünk, a csoport egyik tagja a kör közepére irányult, s felvett egy pózt. (szobor) A többiek feladata az volt, hogy adjanak nevet a szobornak, ezután újabb résztvevő kapcsolódott a társához, ezzel új ötletet hozva a játékba. A többiek nevet adtak a szoborpárosnak is, majd folytatták egészen addig, amíg az egész csoport be nem állt.
Megfigyelésem szerint itt azoknak a gyerekeknek volt nehéz dolguk, akik elsők között álltak szoborba, mert meg kellett várniuk mozdulatlanul a társaikat, míg ők is nevet adnak, és beállnak szoborba.
Ötödik játék: Néma kiáltás
A csoport egyik tagját megkértem, hogy kiáltson valamit hang nélkül. A feladata az volt, hogy igyekezzen olyan gesztusokkal, arckifejezéssel kísérni “néma kiáltását”, amiből a többiek rájöhetnek, hogy kiáltása mi volt: például biztatás, kétségbeesés, segélykérés, felszólítás stb. Miután kitalálták, cseréltek. Érdekes volt, mert mindenkiét kitalálták, nem kellett senkit lecserélni.
Reflexió: A csoport nagy részének kényelmetlen érzés volt, hogy egymáshoz kellett érniük. Amikor azonban megtapasztalták, hogy a másik bizalommal engedi bele a tartásba a fejét például, akkor megérezték ennek a bizalomnak a súlyát, és éltek ezzel a bizalommal. A csoport tagjai számára meglepő felfedezés volt, hogy például az emberi fej elengedett állapotban milyen súlyos. Azt hiszem, hogy kicsit közelebb kerültek saját testük megértéséhez is ezzel a felismeréssel. A memóriajátéknál azt tapasztaltam, hogy többeknek borzasztóan nehéz visszaemlékezni, felidézni bizonyos dolgokat. Voltak azonban olyanok is, jellemzően a csoport visszahúzódóbb tagjai, akik gond nélkül megoldották a feladatot. A csoport többi tagja ezt elismeréssel nézte.
Budapest, 2019.01.31.