Szerző: tarsadalmiinnov

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola

 Időpont: 2018. október 25.

 Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
• A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
• Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
• Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése

Fejlessze a tanulók:

• önismeretét és saját értékeik felvállalását
• megfigyelő és utánzókészséget
• közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• beleélő készségét és az arra való bátorságát

A második foglalkozás alkalmával erősítettük a csoportdinamikát, egyre jobban megismertük egymást és gyakoroltuk a már megtanult játékokat, azok szabályait tökéletesítettük.

1)Mesélj valamit

A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.

2) Szíszászú

A múlt órán tanult játékot vettük elő, ugyanis nem csak koncentráció szempontjából bizonyult hatékonynak, de kifejezetten jó feszültség oldó játéknak bizonyult a gyerekek körében, sok nevetést, viccelődést vont maga után.

3) Bumm

A gyerekekkel körbe álltunk, a kör közepén álló játékos a seriff. Akire rámutat és azt mondja, hogy “bumm”, leguggol, majd a két mellette álló “párbajozik”, a tenyerükkel pisztolyt formázva versenyeznek, ki “lövi le” előbb a másikat. Ezt a játékot is, a Há-hoz hasonlóan szerették. Most már pörgősebb tempóval játszottuk, hiszen már ismerik a szabályokat. Ez határozottan jót is tett a játéknak, ugyanis azon gyerekek, akik figyelme a múlt órán elkalandozott, a fokozott tempóváltástól végig a játékra figyeltek, sőt már-már látszódott, hogy az adrenalin, hogy felpörgette őket.

4) Szaladj, ha…

A játék során körben ülünk, székeken, egy játékos középen utasítást ad, amit kiegészít egy olyan tulajdonsággal, amivel önmaga is rendelkezik.  Annyiban különbözött a múlt alkalmi játékhoz képest, hogy a tulajdonságok, bár a felszínen maradtak, de ha lehet mondani, mégis mélyebb szinten jelentek meg, mint előző alkalom során. Pl. a múlt alkalmon a legtöbb mondat ehhez hasonló volt: “Szaladj, ha piros zokni van rajtad” “Szaladj, ha hosszú a hajad”. – a külsőségekről beszéltek, most meg már a kedvtelések voltak a fókuszban, egymás iránti nyitottságuk, kíváncsiságuk el kezdett dolgozni.

5) Ne nevess

Számomra fontos, hogy minden foglalkozás pozitív élménnyel záruljon, így történt az első alkalommal is. A diákokkal körbe álltunk, a játékszabály a következő volt: ne nevess! Szótlanul, mozdulatlanul, folyamatos szemkontaktussal: a játék kevesebb mint fél percig tartott, mindenki elnevette magát. A játék fejlesztette a diákok érzelemkifejező, figyelemösszpontosító képességét és mindannyian jókedvvel távoztak. A játék végén azzal viccelődtek, hogy “ez a cica-mica olyan volt, mintha szektáznánk”. Érdekes látni, hogy tudat alatt már hogyan dolgozik a valahova tartozás utáni érzés, mely nem csoda, hiszen emberek vagyunk, társas lények.

Lényegesen érződött a különbség az első alkalom, illetve a mostani között. “Olajozottabban” működött minden, bár érződik, hogy friss csoportról van szó, mindenki előtt ott van még a lebontásra váró fal. A játékok többsége az elvártak szerint működött, ám, mikor mesélni kellett saját magunkról, az jó pár gyereknél nehézséget okozott. Nem akartak, féltek, hogy hülyeséget mondanak, hogy kinevetik őket. Megnyugtattam őket, hogy bátran mondhatják, mert itt senki nem fog ítélkezni. Itt kíváncsiak vagyunk egymás véleményére, gondolatára, s nem azért, hogy azokat minősítsük. Megerősítve őket, már könnyebben meséltek magukról, érződött, hogy oldódott a csoporton belüli feszültség.

Budapest, 2018.10.31

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola

Időpont: 2018. október 17.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A foglalkozás során nekifogtunk összekovácsolni a csapatot, finomítani a csapatkohéziót, illetve fejlesztettük az érszékszervek működését, a figyelem összpontosító képességet, illetve mozgáskészséget.

Első játék: Bumm.

Elismételtük a bummos játékot, miszerint a játékvezető, seriff, a kör közepén áll, rámutat valakire és közben azt mondja, bumm. Akire rámutatott, leguggol, s a kétfelöli szomszédja összelő a feje felett, s szintén azt mondják, bumm. Mivel azt észleltem, hogy elsajátították igen gyorsan a szabályokat, növeltem a tétet, közöltem velük, hogy mostantól kiesésre megyünk. Aki lassan reagál/ront, az kiesik.
A versenyhelyzet miatt az előbbi körökhöz képest többször rontottak, hamar véget ért a játék, viszont pár kör után egyre jobban belejöttek.

Második játék: Intelligens bumm.

A játék mechanizmusa ugyanaz, mint az előbbi játéké, annyi különbséggel, hogy a játékvezető, mikor valakire mutat, egy kategóriát mond, akire rámutatott, ugyanúgy leguggol, s a két szomszéd a feje felett nem bummot mond, hanem a kategóriának megfelelő dolgot. Pl. Halfajta… Ponty. Ezt a játékot már elsőre kieséssel játszottuk.

Harmadik játék: Szí-szá-szú!

A bumm után következett ez a játék, ami a drámajátékokba való bevezetéshez egy népszerű és rendkívül egyszerű, ugyanakkor sok figyelmet igénylő játék. Ez a játék fejlesztette a tanulók figyelem összpontosító képességét és mozgáskészségét.

Negyedik játék: Hangsúly

Egyszerű, mindössze kétirányú figyelemmegosztást kívánó koncentrációs gyakorlat. Körben állunk, s az első négy számot mondjuk egymás után úgy, hogy közülük mindig csak az egyik legyen hangsúlyos. A hangsúly minden ismétlődés alkalmával eggyel tovább kerül: 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4/ 1 2 3 4.

Ötödik játék: Karmester

Egy önkéntes kiment a teremből, addig választottak a gyerekek maguk közül egy karmestert, aki a játék alatt lassú mozgást fog végezni, a többiek pedig majd utánozzák. Behívtam a gyereket, három lehetősége volt megfigyelni a csapatot, és kitalálni, ki a karmester.  A játék során felhívtam a figyelmüket arra, milyen árulkodó jeleket keressenek, amelyek segítenek kideríteni a karmester kivoltát.

Reflexió: A játékok során konstatáltam, hogy számos diáknak visszamaradottak a mozgási képességei. Rendszeresen keverik össze a bal és jobb kezüket, valamint nem igazán mernek megmozdulni, nagyobb mozdulatokat tenni. A csoport marginalizálódott tagjai közül néhányan azonban sokkal könnyebben nyilvánultak meg mozgásban, mint szóban. A csoport nagy része nehezen köti össze a mozdulatokat különböző nyelvi kifejezésekkel, zavarba jönnek, amikor párhuzamosan két dolgot kell csinálni (lásd: bummos játékban egyszerre lőni a kézzel, és kimondani a szót). Ezen felül a foglalkozás jó hangulatban telt el, a diákok sokkal inkább megpróbáltak együtt élni a játékokkal, mint az előző alkalmon. Azt gondolom, hogy erősödött a feladat- és szabálytudatuk, már ilyen rövid idő alatt is, de van még mit fejleszteni ezen.

Budapest, 2018.10.31.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2018. szeptember 24.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Minden emberi kapcsolat alapja a bizalom, ezért célszerűnek találtam, hogy az első foglalkozás az ismerkedés köré épüljön.

1. Névtanulós

Kezdésnek egy igen egyszerű, de annál hasznosabb játékba vágtunk bele. Ezen játék a névtanulás, illetve memóriafejlesztés szempontjából ideális. Körbeülünk a csapattal, a tőlem jobbra ülő játékos bemutatkozik. A mellette szintén jobbra ülő játékos megismétli a nevet, majd hozzáteszi a sajátját. Az utána következő már a sajátjával együtt három nevet mond, és így tovább. Ezt visszafelé is eljátszottuk, hiszen aki utoljára marad, neki van a legnehezebb dolga.

1. Mondd a nevét

A Névtanulós játék után körbeálltunk, s folytattuk tovább a nevek rögzítését, illetve a koncentráció gyakorlását. Megkértem őket, hogy álljunk körbe s dobjuk a labdát miközben mondjuk valakinek a nevét különböző szabályok szerint.

Például:

1. A saját nevét kell mondania annak, aki kapta a labdát.
2. Mondjuk annak a nevét, akitől kaptuk a labdát
3. Határozottan mondjuk annak a játékosnak a nevét, akinek dobni akarjuk a labdát. 4. Három nevet mondunk: akitől kaptuk, a sajátunkat, majd annak a nevét, akinek dobjuk a labdát.

III.  HOGY TETSZIK A SZOMSZÉDOD?

Ez a játék szintén egy székfoglaló típusú játék.  Ugyanúgy egyetlen játékos áll középen, a többiek ülnek a helyükön. A középen levő játékos megkérdi: „Hogy tetszik a szomszédod?” Erre azt felelhetik, hogy „Tetszik.” Ilyenkor mindenkinek fel kell állnia, és új helyet kell keresnie magának.  Vagy azt felelhetik, nem tetszik. Ilyenkor nem történik semmi. A kérdezett játékosnak van egy harmadik lehetősége: “Tetszik tetszik, de X Y-é jobban tetszik. Így a kérdezett szomszédjai, illetve a kijelölt társ és a szomszédjai helyet kell, hogy cseréljenek. Ez a játék amellett, hogy nagyban hozzájárult a frissen tanult nevek rögzítéséhez, segített a koncentráció- és megfigyelőkészség fejlesztésében.

1. Szaladj, ha…!

Amiután megtanultuk a neveket, az ismerkedés következő lépcsőfokára léptünk a következő játékkal.

Megkértem a gyerekeket, hogy üljünk körbe. Ezek után a saját székemet kiraktam a körből, s beálltam középre. Aki középen van, mindig úgy kell kezdenie a mondatot, hogy “Szaladj, ha…”. Olyan állítást kell mondani, ami igaz rád, és ha az állítás igaz az ülőkre is, akkor azon ülő játékosok gyorsan felszöknek a székről, és új helyet keresnek maguknak. Eközben a kör közepén levő játékos is próbál találni magának helyet. Új ember kerül középre, s folytatódik tovább a játék.

1. NÉV-SKANDI

Lezárásnak pedig egy kifejezetten vicces játékot játszottunk, ami a kő-papír-ollóra épül. Sétált összevissza mindenki a térben, miközben a saját nevüket skandálták. Akik találkoztak, kő-papír-ollóztak, s a vesztes beállt a győztes háta mögé, s így nem a saját, hanem legyőzője nevét skandálta tovább. A játék addig tartott, amíg ki nem alakult egy hatalmas kígyózó sor, s mindenki a győztes nevét nem skandálta.

A gyerekek részben ismerték egymást, de leginkább csak látásból. A foglalkozás legelején rendkívül meg voltak szeppenve, hiszen egy teljesen új helyzetben találták magukat. Bár mindenki játszott, senki nem volt, aki ne akart volna játszani, érződött az óvatosság, korlátoltság, nagyon vigyáztak arra, hogy ne mondjanak „sületlenséget” egymás előtt, mert féltek, hogy mit fog majd a másik gondolni róluk. A foglalkozás elején, körülbelül a feléig csend uralkodott, kizárólag azt csinálták, amit az adott játék megkért tőlük. 10 perc szünet következett, mely alatt kimentem a teremből, remélve, hogy kaptak már egy közös élményt, és beszélgetést fognak kedvezményezni egymással.

Ez így is történt. Folytattuk tovább a játékokat, s jól érezhető volt, hogy kevesebb a feszültség a levegőben, már elkezdtek játék közben viccelődni, reagálni egymásra.

Az érzékenyítő foglalkozás legfontosabb játéka a „IV. Szaladj, ha…” volt. Ebben a játékban tudtam felmérni, éppen milyen élettani korban is vannak pontosan a gyerekek! A kezdeti 2-3 próbakör után nagyon egyszerűen és simán ment a játék, önfeledten érezték magukat a gyerekek. Ennek a feladatnak a lényege, hogy megismerjük a fiatalokat, hogy éppen mi is foglalkoztatja őket a világból és emellett kiderül mennyire kreatívak! Figyelmeztetésem után, melyben az hangzott el, hogy ne mondjunk olyan dolgokat, amik rajtunk vannak, hanem olyanra próbáljunk rávilágítani, amit nem ismerhetnek a többiek. Példa az új kapcsolatok létrehozására: K. előttünk áll és ezt mondja: Szaladj, ha szereted a Real Madridot. Néma csend után 3 másodperccel feláll az a fiú, akivel a foglalkozás elején még nem éppen irodalmi stílusban szólogattak be egymásnak, kiderül róla is, hogy szereti a fent említett focicsapatot. Ettől kezdve – mivel valamilyen hasonlóságot ismertek fel egymásban – félredobták a korábbi zsörtölődéseket és indulatokat. Az óra végéig együttműködőek maradtak egymással!

Összegezve: a főjáték (IV.) és így az egész foglalkozás teljes mértékben elérte a célját! Ezek a tapasztalatok a későbbiekben fontosak lesznek, hiszen a Csillagkutya olvasmányunkban is kemény kérdések várnak ránk, amire fontos megfelelő érzékenységgel közeledni és nyúlni!

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
• Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o figyelem összpontosító képesség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködési képességét

o figyelem-összpontosító képességét

Budapest, 2018.09.30

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2018. október 01.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Bár a gyerekek nem régóta ismerik egymást, ezért nem meglepő, hogy eltér a viselkedésük, hiszen más szokásokat sajátítottak el. Az első alkalomhoz képest nagy volt a fejlődés. Meglepően nyíltak egymás felé, illetve a játékok is gördülékenyen mentek, nem kellett folyton megállítani a folyamatot, mert nem terelődött el a figyelmük. Természetesen voltak ilyen helyzetek, de azonnal észrevették magukat, és javítottak a hozzáállásukon. Ez mindenképpen előrelépés az első foglalkozáshoz képest, szépen megyünk előre egymás megismerésében! Ez nem lenne lehetséges, ha nem lennének a fiatalok figyelmesek egymás felé. A légkör sem száraz, hiszen rengeteg nevetéssel zajlik egy ilyen foglalkozás. Nincs tiltva a humor, viszont fontos kiemelni, hogy még nem érzik, mikor ér véget egy poén, tehát mikor kellene abbahagyni az esetleges élcelődéseket.

1. Azonnal

Az első játék bemelegítő játék volt, ami már igénybe veszi a koncentrációskészséget és a figyelem-összpontosító képességet. Mindenki sétál a térben, kitöltve azt, összevissza. Amikor a játékvezető tapsol, mindenki megfagy, s mozdulatlan marad, amíg nem hallja az új tapsot. Minden egyes megfagyás után a taps halkul. A játék végére a gyerekek fejben is teljesen megérkeztek a jelen pillanatba.

1. SZEMKONTAKTUS

Ebben a feladatban, a gyerekek sétáltak tovább a térben. Utasítottam őket, hogy továbbra se beszéljenek, maradjon larvált, kifejezéstelen az arcuk. Ezután közöltem velük, hogy párt kell választaniuk, de kizárólag szemkontaktussal, s ha meglesznek a párok, álljanak a falhoz.

III. SZOBRÁSZKODJUNK

A következő játék az együttműködést fejleszti, illetve a testbeszéd értelmezését. A párok egyik tagját kineveztem a szobor anyagának, a másikukat szobrásznak. Amit a szobrász beállít, azt társának meg kell tartania. A szobor anyaga akkor sem mozoghat, ha jobb ötlete támadt, mint a szobrászának. Ezután címszavakat adtam meg, érzelmeket, lelkiállapotokat, amiről a szobrászok szobrokat kellett készítsenek. A szobrászok egyenként bemutatták szobraikat, amiket közösen elemeztünk.

1. SZOBORCSOPORT

A szobrász c. játék után csak annyit változtattunk, hogy most közösen kellett a megadott témára szoborcsoportot kialakítsanak, státuszokat, viszonyrendszereket megjeleníteniük. A játék végén körbeültünk és beszélgettünk, megosztottuk a játékkal kapcsolatos megjegyzéseket, nehézségeket, könnyűségeket, észrevételeket.

1. IMPROVIZÁCIÓK A CSALÁDI KONFLIKTUSOKRA

Először beszéltünk a családról, előnyeiről, hátrányairól. Miért jó, ha van? Miért jó ha nincs? A családban felmerülő konfliktusokról, hogy ezek mi félék lehetnek, hogy szerintük melyik a leggyakoribb konfliktus. Ezután aki akarta, elmesélt egy-két személyes történetet, ami alapul szolgált az ezt követő több szereplős improvizációkhoz.

Mai fő játékunk és célunk a szoboralkotás volt, melyben megmutatkozhatott a csoportba járó fiatalok ösztöne és kreativitása. Kifejezetten jó és szép ötletek születtek. Színes palettát láthattunk: voltak szobrok, melyek kifejezetten viccesek voltak, más szobrok drámaiak, ezeket el is indítottuk pár másodpercig, lassú úgynevezett slow motion mozgással, hogy lássuk, merre megy tovább ösztönből, megérzésből a szobor „élete”. Ezen kívül láthattunk még rendkívül megrázó szoborcsoportokat is.

Biztos vagyok benne, hogy a készülő előadás során használható szobrok és csoportok jöttek létre, nagyon értékes volt ez a foglalkozás!  A szobros játékokat követő beszélgetések, melyekben elemeztük a látottakat rendkívül produktívnak bizonyultak. Kiderült mindenki számára miért készültek először a szobrok, aztán egyre mélyebbre mentünk, kutakodtunk, milyen érzések törtek elő egy-egy megmutatott gesztusból! Az elválás szoborcsoportja nagyon erős volt, szinte színpadi energiákat hozott elő a gyerekekből! Ekkor kértem, hogy akinek a vállát megfogom, az mondjon egy mondatot, mit érez most ez a szobor, amit/akit megformált éppen. Nem kitalálósdi játék volt, érezték, hogy komoly, téttel bíró helyzetben taposunk. A közös beszélgetés során kértem, hogy mutassanak olyan zenét (vittem internetet és hangszórót magammal), ami a leginkább kifejezi ezt a megszületett „képet”.

Innen már az óra levezetése volt hátra, melyben újra a poén és a nevetés vett át a főszerepet!

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
• Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o figyelem összpontosító képesség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködési képességét

Budapest, 2018.10.31