Érzékenyítő tréning – Nagykanizsa – 2018. november 05.

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

 

 

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

 

 

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

 

Időpont: 2018. november 05.

 

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

A való életben sokszor alakulnak ki kellemetlen helyzetek, szituációk, ami legtöbbször nem azt a problémát hordozza, hogy nem akarnánk megoldani a dolgokat, hanem nincs időnk mindenre. Főként a vezetős játéknál érződött a türelmetlenség. Nehezükre esett utánozni egymást, lassú mozdulatokat tenni.  Az utolsó játéknál az volt érzékelhető, hogy elhamarkodottan döntenek. Nem hagytak időt az alaposságra. Így a vártnál is kevesebb diáknak sikerült a három találatból kitalálni, hogy hol is van a kapu

Erre az alkalomra a csapatkohézió erősítését, az ismerkedés mélyítését, valamint a bizalom építését tűztem ki célul.

 

  1. TALÁLKOZÁS

Utasítást adtam, hogy mindenki sétáljon a térben akármilyen irányban, viszont zárják ki a többieket maguk körül. Séta közben mindenki a földet nézze, sétáljon normális tempóban, ritmusban, pótcselekvések nélkül.  Később szóltam nekik, hogy most már észrevehetik egymást, de ne reagáljanak egymásra, nézzenek úgy, mint egy idegenre. Ezután megkértem őket, hogy figyeljenek, csak szemekkel köszönthetik a velük szembejövőt, semmiféle gesztust nem használhatnak. A következőkben már éljen az arc, tegyenek különféle gesztusokat a velük szembejövők üdvözléséül. Legvégül közöltem velük, hogy meg is érinthetik egymást, és úgy köszöntsék a szembejövőket.

 

 

 

  1. KUTATÁS ÉS TALÁLKOZAS

Hasonló az előző játékhoz, viszont annyiban eltér, hogy utasítottam mindenkit, hunyják be a szemüket. Csukott szemmel, beszéd nélkül, lassan, óvatosan mozog mindenki. Egy-egy csoporttárssal találkozva próbálják egymást gyengéden, óvatosan, szavak nélkül köszönteni, majd menjenek tovább.  Azt az instrukciót adtam, hogy a következő találkozásnál álljanak meg egymással szemben, és vizsgálják végig az arcukat a kezükkel, majd menjenek tovább.  Ezután közöltem velük, hogy kinek ki a társa, s a társak behunyt szemmel meg kell keressék egymást. Ez az egyik személyes kedvencem, fejleszti a kapcsolatteremtést, érintést, tapintási érzékelést.

 

III. VEZESD TOVÁBB

Az előbbi játékban választott párok egymással szemben állnak, az egyik tag behunyja a szemét, ez nehéz, de fontos a bizalomfejlesztés szempontjából.  Társa finoman, óvatosan megérinti teste bármely nem sértő pontját, s erre a csukott szemű reagál, további viszi a mozdulatot. Pl., ha jobbról hozzáérnek a csípőjéhez, akkor balra tolja a csípőjét, majd vissza. Pár perc múlva megtörténik a szerepcsere, most a másik tag hunyja le a szemét.

 

  1. TÜKRÖS

Az az előző játék után megkértem, cseréljenek párokat, de most szabadon. Az új párok tagjait utasítottam, hogy álljanak egymással szembe, olyan távolságban, hogy kinyújtott karjuk összeérjen. Egyikük az irányító, aki elmozdulhat, fintort vághat, gesztikulálhat. Társának le kell utánoznia, ugyanis ebben a játékban ő lesz a tükörkép. Törekednie kell arra, hogy minél pontosabban, és minél gyorsabban végezze a mozdulatot, akár egy igazi tükörkép.  Természetesen a fokozatosság elvét betartva előbb lassú, egyszerű mozdulatokat végeznek, majd ahogy egyre jobban egymásra hangolódnak, érzésszerűen gyorsítanak, majd egy idő múlva tekintettel a vezető átadja szerepét, s így ő lesz a tükörkép.

 

  1. VEZETŐ

Ezután kértem egy önként jelentkezőt, akinek ki kell mennie a teremből. Ez idő alatt, választottunk egy vezetőt, akit a többieknek utánozniuk kell.  Közöltem, hogy a vezetőnek nem kell gyors mozdulatokat végeznie, nem kell hű, de látványos sem legyen. A cél az, hogy mindenki tudja utánozni, mintha egyszerre csinálnák a vezetővel. Amint el kezdték utánozni a vezetőt, behívtam a várakozó gyereket. Megkértem, hogy álljon be a kör közepére, s figyeljen, három lehetősége van kitalálni, ki a vezető.

 

Ez a játék egyaránt hasznos az utánzók, az utánozott, illetve a kitaláló szemszögéből nézve, fejleszti a koncentrációt, az utánzókészséget, illetve az egész csoport együttműködését.

 

  1. KAPU

A foglalkozást ezzel a játékkal zártuk, körbeálltunk, kiküldtünk valakit a teremből, megbeszéltük közösen, hogy melyik két szomszéd között legyen „a kapu”. Behívtuk a várakozó gyereket a kör közepébe, s neki a feladata: meg kell találnia a kaput úgy, hogy senki nem beszélhet, nem mozdulhat, kizárólag a szemkontaktus által szuggerálhatják a középen álló játékost, hívhatják magukhoz, vagy tolhatják minél távolabb.

 

A foglalkozás célja egy olyanfajta együttműködés volt, amit komolyan gyakorló színjátszó csoportok is nehezen oldanak meg! A fiatalok megtapasztalhatták mit jelent az egymásrautaltság és a párban dolgozás nehézsége! A gyerekek, a valós életben is találkoznak hasonló szituációkkal, mégsem tudnak helyesen reagálni egy-egy helyzetben. Például: Egy idős néni elejti a szatyrát és kiesik belőle minden vásárolt élelmiszer stb. Sajnos a legtöbbször ügyet sem vetünk erre a helyzetre, viszont ezen az órán csak olyan játékok voltak összeválogatva, ami ezt a fajta megfigyelésünket erősíti! Apró jelek, nüanszok vártak a fiatalokra, hogy értelmezzék és megérezzék, milyen módon tudják azokat megoldani! A játékok sikeresek voltak, de kiderült, hogy nehézségbe ütköznek, ha le kell lassítaniuk! Hatalmas sebességgel mentek bele az adott feladatokba, nem is sejtve, hogy itt pont az ellenkezője a fontos! A részletes megfigyelés és a figyelem pillanatszerű kihasználása. Nagyon aktív gyerekekről van szó, és ezek a játékok, aminek a tempójuk lassabb, nehezebben mennek a számukra. De ez nem az ő hibájuk. Teljesen egyszerűen értelmezhető ez a felgyorsult életvitelünkről! Minden napunkat úgy töltjük ezen a bolygón, hogy rögtön információt kapunk és ezáltal rögtön kell reagálnunk az adott helyzetekre. Ez rendkívül fárasztó. Viszont ezek a gyakorlatok rámutatnak, hogy a vizsgálódást sosem szabad elhanyagolni! Ismerni kell azt a közeget, azt az anyagot, azt a személyt, akivel vagy amivel egy adott helyzetben találkozunk.  A későbbiekben biztosan elővesszük ezeket a játékokat, hiszen az önbecsapás lenne, ha elvárnánk, hogy minden hasonló szituációt elsőre megoldjanak, viszont remek megtapasztalás volt a részükről, hogy mindenre kell időt szánni, legfőképpen magukra. Ez a téma elő is került a foglalkozás végén, átbeszéltük az együtt töltött időt, kinek mi a tapasztalata, mi volt könnyebb, mi volt nehezebb. Ők maguk is elmondták, milyen nehéz volt uralkodni önmagukon, s így nehéz volt a lassabb játékokat játszani. Kérdéseimet feléjük ezek alapján építettem fel: Hogyan lassítsunk a világunkon? Nekünk kell lassítani? Lehet-e egyáltalán lassításról beszélni? A maradék időben ezekről beszélgettünk, teljesen nyíltan!

 

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

  • A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
  • Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
  • Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
  • Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése

Fejlessze a tanulók:

o érzékszerveik működését

o megfigyelő és utánzókészség

o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét

o együttműködési képességét

o figyelem-összpontosító képességét

Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva.