SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola
Időpont: 2018. december 14.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A foglalkozás elsődleges céljai:
- A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
- Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
- Az egymásra utaltság felismerése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
- Empátiás készségek fejlesztése, kiterjesztése a perifériás tanulók irányába
- A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
- Alapszinten az erőszakmentes kommunikáció megismertetése
- Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom megteremtése
Fejlessze a tanulók:
- önismeretét és saját értékeik felvállalását
- megfigyelő és utánzókészséget
- közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
- szókincs és beszédkészségét
- a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
- beleélő készségét és az arra való bátorságát
A negyedik foglalkozás alkalmával erősítettük a csoportdinamikát, egyre jobban megismertük egymást és gyakoroltuk a már megtanult játékokat, azok szabályait tökéletesítettük, elkezdtünk téthelyzetekben dolgozni.
1)Mesélj valamit
Az előző foglalkozásokhoz képest, ezt is egy beszélgetéssel kezdtük, ám a mostani feladat az volt, hogy meséljenek egy jó és egy rossz élményt az eltelt hét történéseiből. Itt kiemelném az egyik gyereket, aki meglepett, eddigi viselkedése alapján ő tűnt a legzárkózottabbnak, és csendesebbnek. Azzal kezdte: “Mivel bízok bennetek, ezért elmesélem…” Elmesélte, hogy úton hazafelé rendszeresen szokták sértegetni kevésbé szívlelt diáktársai. Nemcsak, hogy a többiek meghallgatták, és szóban kifejezték támogatásukat, meg felvidították, hanem ahogy vége lett a foglalkozásnak, páran kitalálták, hogy egy darabig haza is kísérik.
2) HÁ másképp
Az előző alkalom során nehezített játékot vettük elő, amikor említettem, daccal a szemükben álltak hozzá. Meglepő módon jól ment a játék, meg is dicsértem őket. Erre nem számított válasszal méltattak: “gyakoroltuk egész héten”. Kiderült, minden nap iskola után maradtak, és játszottak egy 10-15 percet.
3) Intelligens bumm
A játék mechanikája ugyanaz, viszont a seriff nem bummot kiállt, hanem egy kategóriát, halmazt, feladatot ad. Pl.: A seriff elkiáltja magát: Magyar költő! A két párbajozó helyes választ adva “élheti túl” az összecsapást. Az első pár kört kiesés nélkül, majd a gyerekek kérésére kieséssel folytattuk.
Azt viszont szabályba foglaltuk, hogy magyar költőre nem lehet Petőfit mondani, folyóra Dunát, országra Magyarországot, városra Budapestet. Rendkívül élvezték a játékot, viszont ez már kevésbé ment olyan könnyen, mint a sima Bumm, hiszen asszociálni is kell, nem elég a jó reakcióidő.
4) Közös mese
Ebben a páros játékban két résztvevő egy közös történetet mond el. Egyikük elkezd mondani egy történetet, amikor elbizonytalanodik vagy kifullad, a másik veszi át, a lehető legkisebb szünetet tartva. Bár az előző játékkal valamelyest megágyaztunk a szabad asszociációknak, a játék eleinte akadozott, kellett némi idő, amíg a párok ráéreztek a gyakorlat szabadságára. Nehéz gyakorlat ez, a figyelem mellett ön- és társismeretet kíván.
5) Ne nevess
Számomra fontos, hogy minden foglalkozás pozitív élménnyel záruljon, így történt az első alkalommal is. A diákokkal körbe álltunk, a játékszabály a következő volt: ne nevess! Szótlanul, mozdulatlanul, folyamatos szemkontaktussal: az előző két alkalommal játék kevesebb mint fél percig tartott, mindenki elnevette magát. Ezen a foglalkozáson sikerült elérnünk a kétperces célt. A játék fejlesztette a diákok érzelemkifejező, figyelemösszpontosító képességét és mindannyian jókedvvel távoztak.
Több tanár is jelezte az iskolából, hogy változott valami a gyerekekkel kapcsolatban. Ezen az órán nyilvánvalóvá vált, hogy mikben változtak. Amellett, hogy érdeklődnek egymás iránt, kezdtek törődni is egymással, fontosak lenni egymásnak. Óra végén többen megköszönték, hogy van egy ilyen közeg, ugyanis megosztották velem, hogy már iskolában, szünetekben, nem csak ezen alkalmak során töltenek együtt időt, független az évfolyamtól.
Budapest, 2018.12.31