Kategória: Beszámolók

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt kiegészítő programelemeként futsal bemutatót és közös játékot valósítottunk meg harminckét pécsi diák részvételével, 10-15 éves korosztályban.

Célunk volt olyan sporttevékenység kiválasztása, amely teremben, rossz idő esetén is intenzív és élvezetes mozgást biztosít a tanulók számára. A futsal az alapok könnyű elsajátítása miatt kiváló választás volt, ezen felül a gyors játékmenet és egyszerű csereszabályok miatt tökéletesen alkalmas vegyes állóképességű fiatalok közös megmozgatására. Ha egy játékos elfárad, vagy társa szeretne játékba kerülni, a labdasportok közül a futsal játékoscsere a legkevésbé körülményes.

A futsal a labda jelenlétéből fakadó primer motiváció miatt könnyebben vonja be a fiatalokat, mint monoton mozgásismétlést vagy nagy állóképességet igénylő sportok (futás, kerékpározás), de átfogóbb mozgásélményt nyújt számos beltéri mozgástevékenységnél. A játék emellett olyan fontos kompetenciákat fejleszt, mint a társas együttműködés, a mozgáskoordináció, az azonnali döntéshozatal, vagy a gyors és hatékony kommunikáció képessége. A futsal alaphelyzetben nem igényel tanári felügyeletet, de a különböző technikai tudású és más-más terheléshez szokott diákok közös játékát a biztonság és a játékélmény minden résztvevőre való kiterjesztése érdekében jelen esetben a pedagógusok is segítették. Ennek, és a megfelelő technikai körülményeknek köszönhetően személyi sérülés nem történt.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt részeként 100 gyermek részvételével tartottunk korosztályos találkozót Balatonszemesen. Az eseményen a pécsi, balatonszemesi és nagykanizsai tanulók mellett jelen voltak a projekt megvalósítói is.

A rendezvényt, tekintettel a nyárvégi-tanévkezdő időpontra, közös megegyezéssel néhány ismerkedő játékkal indítottuk, amely a jelek szerint a diákok igényeivel is találkozott. Ezzel sikeresen megalapoztuk a tanulók számára azt a bizalmi-informális légkört, amelyben őszintén beszélhetnek az általuk érzékelt, korosztályukat is érintő problémákról. Ezután nagycsoportos megbeszélés keretei között ösztönöztük a tanulókat, hogy fogalmazzák meg az őket leginkább aggasztó problémákat saját szavaikkal, saját élményeik alapján.

Bár a gyerekek által megnevezett nehézségek és veszélyek között nagy település szerinti különbségek mutatkoztak, mindhárom körzetünkből említésre került a szenvedélybetegségek, a csonka családok, a bullying, az anyagi nehézségek problémaköre. Ezután a tanulókat kisebb csoportokra osztva kerekasztal-beszélgetések formájában e négy témában kerestünk lehetséges megoldásokat az adott helyzetekre a jelenlevő pedagógusok segítségével.

Nem volt célunk valós, kivitelezhető stratégiát alkotni a gyerekekkel, viszont a megfelelő kérdésfeltevéssel motiválni tudtuk a különböző szociális környezetből jövő tanulókat az együttgondolkodásra, egymás megismerésére és meghallgatására. A kiscsoportos megbeszélések eredményeit végül két-két tanuló osztotta meg a többiekkel egy összegző beszélgetés keretében.

A Balatonszemesi helyszínen megvalósult háromnapos Nyári Színházi Napok balatonszemesi, nagykanizsai és pécsi diákok (száz fő) és pedagógusok, szakmai megvalósítók részvételével jött létre. Az esemény a  Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt keretében került megvalósításra.

A három konzorciumi tag közös szervezésében a tanulók kipróbálhatták magukat a színházi formanyelvhez kapcsolódó területeken, amely egyfelől felkeltette a diákok kíváncsiságát a színházi-drámai tevékenységek, a közös alkotás lehetősége iránt, valamint hatékonyan fejlesztette nyelvi kifejezőkészségüket, nonverbális kommunikációjukat, kreativitásukat, együttműködési és koncentrációs készségüket. További hozadékként workshop-rendszerű alapozó eseményen már a szerdai naptól kezdődően kialakulhattak olyan informális gyerek-gyerek kapcsolatok a különböző környezetből jövő csoportok tagjai között, amelyek a továbbiakban elősegíthetik a korosztályos találkozók hatékony tapasztalatcseréjét, a különbözőségek és közös pontok felfedezését.

A tanulók látható érdeklődés mellett részt vehettek beszédtechnikai tréningen, improvizációs játékokban, megismerhették a jelenet- és színdarabkészítés fogásait, kreatív ének-zenei-táncos gyakorlatokban és szabad játékban vehettek részt. Az intenzív képzés során nagy hangsúlyt kapott a gyerekek egymással való kommunikációjának elősegítése, amellyel elsajátíthatták a színházi pedagógiai formák alkalmazásában szükséges analitikus-értelmező befogadói attitűdöt, a közös munkához megfelelő nyelvezetet, nyitottságot, és kulcsot kaptak saját gondolataik kifejezéséhez.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt szerves részeként tizenkét alkalmas tréningsorozatot tartottunk a TIE módszereinek megismerése és a helyi környezetre való adaptálhatóság elősegítésére a program pécsi, szemesi és nagykanizsai megvalósítói részére.

A képzés első felében végigjártuk a Theater In Education elméleti alapjait. Célunk volt olyan tudás átadása, amelyet a munkatársak bármilyen környezetre képesek adaptálni, és felkészítettük őket a különböző területeken jelentkező szakmai kihívásokra, amelyeket a pedagógiai tevékenység során adott esetben a gyakorlatban kell megválaszolniuk. A különböző települések tanulói között jelentkező jelentős attitűd-, tudásszint- és képességbeli különbségek miatt hangsúlyoztuk a TIE mint a kognitív-, a szociális-, és a kulcskompetenciák fejlesztésére alkalmas pedagógiai forma széleskörű felhasználhatóságát.

A következő három találkozáson nagy hangsúlyt fektettünk a módszer gyakorlati megjelenési formáinak megismerésére, amelyet videofelvételek, konkrét foglalkozástervek és a jelenlevők tapasztalatainak megbeszélése alapozott meg. A program ezen szakaszában már felhívtuk a figyelmet a helyspecifikus kihívások és a helyi környezet különbségeire, amelyek meghatározzák az elérni kívánt pedagógiai céljainkat, és ösztönöztük a tréning résztvevőit, hogy a felkínált széles eszköztárból olyan elemeket és komplex programokat keressenek, amelyek a saját településükön felmerülő problémáknak, szervezeti struktúráknak, fizikai-kulturális környezetnek leginkább megfelelnek.

Az utolsó szakaszban így már részletes rálátásunk volt a konzorciumi tagok helyi célkitűzéseire és a települési viszonyokra, így a fent nevezett különbségekből fakadóan módunk volt a tréningvezető irányításával tematikus kerekasztal-beszélgetéseket folytatni, amelyekben a résztvevőkkel közösen részletesen megtárgyalhattuk az egyes TIE-programok és elemeik helyi alkalmazhatóságát, az adaptáció lehetséges módjait. A folyamatos interakció és utánkövetés eredményeképp megbizonyosodhattunk afelől, hogy a tréningen részt vevő munkatársak a megszerzett ismereteket további pedagógiai gyakorlatukban képesek magabiztosan használni és tovább fejleszteni.

A Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház és Könyvtár adott otthont a TIE módszerek adaptációját segítő szakmai tréningnek, amelyen projektünk helyi megvalósítói vettek részt. A tréning a Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt keretében valósult meg.

Előadóink interpretációjában többek között kitért az innovatív művészeti pedagógiai módszerek széleskörű alkalmazhatóságára és közismereti tárgyi jelentőségére, majd vázolta a színházi-drámaórai formák erkölcsi nevelési, kompetenciafejlesztő és preventív hatékonyságát. Ezután elkülönítettük a Theater In Education-foglalkozásokat a rokon formáktól (drámaórai gyakorlatok, pszichodráma, tanítási és szakértői dráma), különös tekintettel annak határterületeire.

A módszertan ismertetésében előadónk részletesen kitért a már létező hazai és külföldi projektek kedvező tapasztalataira, és a munkaformák, funkcióik, valamint a szerkesztési szempontok leírása mellett lehetőséget teremtett a résztvevők számára, hogy a gyakorlatban, tanulói szemszögből is megtapasztalhassák az alkalmazandó módszer sajátosságait.

A tréning vezetője eközben kérdésekre is válaszolt, amelyben felmerült a TIE szakemberigénye és a módszer különböző szociokulturális hátterű fiatalokra lehetséges adaptálhatósága. A helyiekkel beszélgetve szóba került a TIE-projektek belföldi mobilitása, és a balatonszemesi diákok hazai viszonylatban kedvező helyzete e téren a veszprémi Petőfi Sándor Színház jóvoltából.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén projekt keretében egy alkalmas tréninget tartottunk Nagykanizsán a projekt helyi megvalósítóinak részvételével.

Az adaptációs tréning első részében szükségszerűen el kellett helyeznünk a TIE-t (Theater in Education) a dramatikus tevékenységek között, majd a Bolton-féle beosztás alapján pontosan elkülönítettük az egyéb drámai művészeti pedagógiai műfajoktól. Ehhez már létező nemzetközi és hazai példákat hoztunk, majd az alapfogalmaktól indulva felépítettük a TIE elméleti hátterét.

A TIE innovatív jellege megmutatkozik a színházi (jellemzően nem drámaórai) forma fokozott alkalmazásában, amely lehetővé teszi egy történet mélyreható vizsgálatát ismétlésekkel, stílusváltással, lassítással, egyes részletek kiemelésével vagy akár a cselekmény megváltoztatásával, így segítve a cselekmény nézőként való mélyebb befogadását. A színházi elemek mellett a TIE drámaórákról ismert, résztvevői aktivitást igénylő munkaformákkal (konvenciókkal) egészül ki, egyaránt fejlesztve fontos alapkompetenciákat, és a tárgyalt terület hatékony megismertetésével-feldolgozásával közvetlenül is szolgálva a választott pedagógiai célokat (erkölcsi nevelés, csoportkohézió, szenvedélybetegségek és korai iskolaelhagyás prevenciója, stb.).

A tréning folyamán az elméleti ismertetés mellett a TIE széles eszköztárának számos elemét gyakorlati formában is kipróbálhatták a résztvevők, így személyes tapasztalathoz juthattak a szerkesztési elvek megértése, hatékony alkalmazása érdekében. Ezután a résztvevők kérdéseket tettek fel, amelyeket a minél teljesebb kétirányú diskurzus érdekében a tréningvezető jelenlevő munkatársak bevonásával együtt válaszolt meg, és amelyekben zömmel a TIE saját területükön való minél hatékonyabb adaptációját tárgyaltuk.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén projekt keretében a háromnapos tréning-sorozat részeként elsőként Pécsen tartottunk adaptációs tréninget előadóink közreműködésével. A helyi szakmai munkatársak és partnerek részvételével megvalósult esemény keretében elsőként elhelyeztük a TIE (Theatre In Education) formát a drámai-művészeti konvenciókat alkalmazó pedagógiai típusok között Gavin Bolton besorolása alapján, majd pontosan meghatároztuk annak határait. A tréning vezetője a résztvevők számára konkrét példákkal és már megvalósult hazai és nemzetközi tapasztalatokkal szolgált, felsorolva a módszer már mérhető eredményeit és érzékeltetve annak pedagógiai jelentőségét.

A TIE komplexitása a színházi formák és a drámaórák interaktív konvencióinak párhuzamos felhasználásán alapszik, azaz egyszerre igényel színházi befogadói és létrehozói részvételt a tanulók részéről. Innovatív jellege ezen konvenciók széles eszköztárából és differenciálhatóságából fakad, tehát minden esetben a választott pedagógiai célokra, a résztvevők számára, korára, terhelhetőségére és szociokulturális környezetére szabott megoldásokkal valósulhat meg.

Az alkalmazható innovatív nevelési munkamódszerek elméleti megismerésén túl lehetőséget teremtettünk néhány konvenció gyakorlati kipróbálására is, így a résztvevők mintegy a diák szerepébe helyezkedve tapasztalhatták meg a különböző munkamódok működését és a TIE-foglalkozások lehetséges szerkesztési módjait.

Beszámoló - Önértékelés ML 2020.09.07-09

SZAKMAI BESZÁMOLÓ

EFOP-5.2.4-17-2017-00008

Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer

adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén

Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola

Időpont: 2020. szeptember 10.

Foglalkozás: Érzékenyítő tréning

Sajnos márciusban tudtunk utoljára találkozni a csoporttal a járvány miatt. A projekt és a közös munka zárásaként szerettem volna, ha le tudjuk zárni azt a folyamatot, amit korábban megkezdtünk az improvizáció előkészítésével.

1. Játék cselekményvázra

A résztvevőktől néma jeleneteket kértem az alábbi cselekményvázakra:

Kétszereplős szituációk:

• A megpróbál puskázni B-ről
• A összeveszik B-vel, majd kibékülnek
• A megpróbálja meggyőzni B-t valamiről
• A nem hagyja nyugton, nyaggatja B-t, aki elmélyülten tevékenykedik. B megelégeli, és túl hevesen reagál. A megsértődik, B megbánja, amit tett, és vigasztalni kezdi.
• A és B közösen tevékenykedik. A már fáradt, abbahagyná. B azonban ezt nem engedi, de ennek súlyos következményei lesznek.
• A rá akarja venni valamire B-t, amitől B ódzkodik. Végül megteszi, de baj lesz belőle.

Háromszereplős szituációk: ■ A bántja B-t: ugratja, megalázza, hatalmaskodik felette. C ezt megelégeli, és összefog B-vel, hogy véget vessenek A uralmának. ■ A és B együtt foglalkoznak valamivel, amiből kizárják C-t. C kitalál valami mást, és belekezd ebbe. Most a másik kettő ácsingózik erre a tevékenységre.

■ A és B vetélkedik C figyelméért. C dönt, kit tüntet ki érdeklődésével. A másik erre mindent elkövet, hogy elrontsa „játékukat”. ■ A és B szövetségesek, az ellenfél C. B átáll C-hez, és megfordul minden. A és B vigasztalja C-t, aki felderül, a másik kettő viszont elszomorodik.

2. Akcióindítás

A résztvevőktől azt kértem, hogy helyezkedjenek el a térben. Amikor bemondok egy helyszínt, viselkedjenek úgy, mintha azon a helyszínen lennének.

Helyszínek: ■ nagy pályaudvar kora reggel, ■ nagy pályaudvar késő éjszaka, ■ nagy pályaudvar tikkasztó melegben, ■ nagy pályaudvar dermesztő hidegben, ■ meghallgatásra várók, ■ baleseti sebészet várója, ■ éjszakai mulatóhely

3. Utolsó mondat

Páronként egy mondatot kaptak a résztvevők. Ők találták ki a szituáció adott feltételeit (hol, mikor, kik stb.). Az egész jelenetben egyetlen egy mondat hangozhatott el, egyetlen egyszer – a végén. A némajáték történései előkészítik a megszólalást, akkor érdemes elmondani mondatot, amikor a legnagyobb a feszültség, és már nem lehet csendben maradni.

Mondatok: ■ Keressünk egy másikat! ■ Megvárhattál volna! ■ Gyorsan hívj segítséget! ■ Ezt még megkeserülöd! ■ Ezt nem vártam volna. ■ Na most lett elegem az egészből! ■ Tudtam, hogy nem fog sikerülni. ■ Na végre! ■ Egy világ omlott össze bennem.

4. Első mondat

Ugyanaz, mint az előző játék, csak az első mondat hangzik el.

5. Tartalom nélküli dialógus

Megkértem a résztvevőket, hogy egy szövegsémára készítsenek egy jelenetet, amit elhelyeznek egy szituációban! A dialógus:

– Azt hittem, már sosem érsz ide.

– Látod, mennyi bajom van!

– Szerinted ez engem érdekel?

– Rendben, már itt sem vagyok!

6. A bejelentés

Négy-öt ember játszik egyszerre, egy csoport alkot egy családot. Az összes famíliából mindenki húz egy cetlit, a lányok a lányszerepek kalapjából, a fiúk a másikból. A papíron olvashatod, hogy mi a szereped (apa, anya, húg stb.), ezt közöljétek a többiekkel. Egyikőjük azt olvashatja a lapján, hogy ő tesz fontos bejelentést, ezt viszont nem szabad elárulni előre. A vasárnapi ebéden történik meg a bejelentés. Ez a meglepetésszerű hír súlyos következményekkel jár, mindenki számára fontos, mert befolyásolja saját életét, tehát mindenkit állásfoglalásra, vitára, sőt veszekedésre sarkall. A jelenet zárása kötött: egyenként távoznak az asztaltól.

A gyakorlatok során azt tapasztaltam, hogy számos ponton hozták be a résztvevők a saját élethelyzeteiket. Érezhető volt az az igény, ahogy saját magukról és egymásról szeretnének játszani. A szituációkban rengeteg kortárs probléma ütközött ki (családon belüli konfliktusok, párkapcsolati kérdések stb.). A jeleneteken keresztül a gyerekeknek lehetőségük volt ezekről a témákról gondolkodni, esetleg megküzdési stratégiákat kipróbálni. Természetesen mindent védett környezetben, jó hangulatban. Szinte kivétel nélkül mindenki érdeklődéssel fordult a másik produktuma felé. Megtapasztalhatták, hogy mekkora jelentősége van a metakommunikációs eszközöknek, mivel a legtöbb jelenetet elemeztük, kitárgyaltuk, megosztottuk egymással meglátásainkat. A projekt zárása sajnos felemássá sikerült a járvány miatt, de a foglalkozás végén lévő beszélgetés alapján elmondható, hogy nagyon élvezték a gyerekek a foglalkozásokat, sokak teljesen új élményekkel gazdagodtak ön- és társismeretük kapcsán.

Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:

• A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
• Sajátítsák el a visszautasítás hatékony feldolgozásának módszerét
• Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
• Az alázat megtapasztalása, és annak előnyeinek megismerése

• Fejlessze a tanulók:
• érzékszerveik működését
• megfigyelő és utánzókészséget
• koncentrációs képességét
• szókincs és beszédkészségét
• a kommunikációs készségét: verbalitás és metakommunikáció
• a test tudatos használatát, mozgáskészséget

Budapest, 2020.09.30