EFOP-5.2.4-17-2017-00008 sz. projekt keretében
A hatodik tapasztalatmegosztó alkalom témájában jelentősen eltért a korábbiaktól. Egyrészt az előző alkalom és a jelenlegi között már nem voltak újabb programok, másrészt ez az alkalom egyfajta lezárása a programsorozatnak, egyben a projekt utolsó eseménye. Részt vettek rajta a pedagógusok, a művelődési házak munkatársai, a szakmai vezető, a projektmenedzser és minden olyan személy, aki valamilyen módon hozzájárult a program megvalósulásához. A rendezvény ezúttal Pécsett került megrendezésre 2020. október1-jén.
A jelenlegi alkalmat az eddigiekhez hasonlóan Fenyák Éva, projektmenedzser, pénzügyi vezető nyitotta meg. Mindenkinek megköszönte, hogy eljött erre az utolsó, záró alkalomra, és arra kérte a résztvevőket, hogy ezen alkalommal a tapasztalatok megbeszélése elsősorban összegző jellegű legyen, hiszen ez lesz a programsorozat záróakkordja, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy minden projektzárással kapcsolatos teendőt most van lehetőség utoljára széles körben megbeszélni, ezért mindenki használja ki az alkalmat.
A beszélgetés megkezdéseként először tartalomjegyzékszerűen sorra vettek mindent, amiről a nap folyamán szónak kell esnie, majd közös javaslatra Lutter Imre Sándorné, a projekt szakmai vezetője összefoglalta a projekt céljait és teendőit, hogy összevethessék ezzel az eredményeket. Ennek során elmondta, hogy a színházi nevelést és a drámapedagógiát használták eszközként amellett, hogy megtartották a művészi minőség iránti igényt. Alapvető cél továbbá, hogy különböző társadalmi háttérrel rendelkező fiatalok a közös munka által fejlődhessenek, megismerjék és megtanulják megoldani-feloldani a saját problémáikat és más szociális helyzetben lévők problémáit is, ezáltal is formálódik az értékrendjük, szemléletük. A programok során elsajátított készségek a jövőben rengeteg különböző szituációban járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a gyermekek megfelelő érzékenységgel és hozzáállással kezeljék azokat, tehát a társadalmi cselekedeteikben is megnyilvánuljanak. A programok fejlesztik a gyermekek kreativitását, tudását, empatikus készségeit. A program nem titkolt célja a hátrányos helyzetből indulók felzárkóztatása, lehetőségeik skálájának szélesítése annak révén, hogy megismerjék kompetenciáikat, lehetőségeiket, korlátaikat, s hogy felismerjék az alapvető helyzetekben szükséges viselkedési módozatokat, kommunikációs technikákat, a másik iránti empatikus képességük előtérbe helyezésével.
A bevezetőt követően a résztvevők részletesen végigbeszélték a célokat, és az az alapvető megállapítás született, hogy a projekt elérte a célját, mindenkinek hasonlóak a tapasztalatai mind a csoportok, mind az egyéni résztvevők szintjén. A tanulók sikeresen mérték fel a közvetlen környezetükben észlelhető társadalmi problémákat, a mikrokörnyezetükben speciálisan jellemző közösségi felhajtó erejű aktivitásokat, az Ifjúsági Civil Kamera és az ÉrtékPont működtetése révén releváns empirikus és tudatosított tapasztalatra tettek szert.
Elérték a megfelelő fejlesztési szintet, sok gyermek az iskolai teljesítménye javulásáról is beszámolt, sokan arról, hogy kevésbé esik nehezükre koncentrálni a tanulásra. Más gyerekek, akik korábban szinte nem voltak hajlandóak aktívan részt venni a kötelező művészet órákon sem, most olyan különórát keresnek, ami pótolja majd számukra a foglalkozások hiányát, tehát kialakult bennük egyfajta igény a művészetek iránt.
Általánosan megállapításra került a szakemberek által, hogy az informális oktatás és az innovatív pedagógiai módszerek más módon segítették a gyermekek fejlődését, mint az iskolarendszerű oktatás. „Iskolapad” jellegét elvesztve azok a gyermekek is könnyen tanulnak vagy profitálnak az elhangzottakból, feladatokból, színházi nevelési gyakorlatokból, érzékenyítő játékokból, akiknek az iskolai teljesítménye egyébként gyengének bizonyult.
Nem lehet kikerülni, hogy feladattípusokra bontva is elemezzék a szakemberek a program hatását. Az érzékenyítő tréning kifejezett célja, hogy a gyerekek tanuk nélkül, szabadon beszélgethessenek és tehessenek fel kérdéseket, és a jobb megismerés, valamint azáltal, hogy példákat és eszközöket kapnak a kezükbe a szituációk kezelésére, az eredmények között szerepeljen a pozitív szemléletváltozás és a befogadó attitűd erősödése. A foglalkozásokat vezetők azt tapasztalták, hogy az idő múlásával, tréningről tréningre csökkent a kirekesztő attitűd a gyerekek körében, tehát ezt a célt minden kétséget kizáróan teljesítettnek tekintik.
Az ebédszünetet követően a színházi nevelési tréning foglalkozástípus célját Keresztény Tamás, a pécsi konzorciumi tag pedagógusa fogalmazta meg, aki szerint a fő modul feladata, hogy leképezze a valóságot játékos, színházi formában, a cselekvések eljátszása által, könnyebbé téve azok megértését és feldolgozását, valamint megfelelő megoldásminták kidolgozását. Fontos továbbá a művészi komponens, mely egyfajta esztétikai-művészeti igényt nevel a résztvevőkbe tudattalan formában. Lényeges, hogy bár maga a program koordinálást igényel, maga a tanulás spontán, tervezetlen módon történik a gyermek számára, mely könnyen beépül a mindennapi viselkedésébe, attitűdjébe is. Miután Tamás összefoglalta a lényeget, a foglalkozásvezetők, pedagógusok konkrét példákkal, esetekkel, saját élménnyel támasztják alá, hogy a cél megvalósult. Nagy az egyetértés abban, hogy a program a gyerekeket megismerésre, felfedezésre ösztönözte, és míg jobban megismertek másokat, magukról is rengeteget tanulhattak, növekedett az önismeretük, ez a két folyamat pedig egymásra hatva erősíti egymást. Kovács Ibolya pécsi szakmai megvalósító megfogalmazása szerint ahogy nő az önismeret, úgy nő az elfogadás is, és ugyanez érvényes fordítva. A szakmai körben alapvetően egyetértettek ezzel a mondatával, s le is zárták a színházi neveléssel kapcsolatos beszélgetést.
Ibolya folytatta felszólalását, fölvállalva, hogy összefoglalja a workshopok célkitűzéseit, melyek egyrészt a korosztályos problémák megjelenítését képezték az oktatófilmek által, ezek megbeszélése, megértése, a különböző helyzetek lehetséges megoldásainak megvitatása révén, ezáltal segítve azt, hogy a gyermekek megtanulják kezelni az őket is könnyen érintő, problémás szituációkat. Hiszen nem kétséges, hogy gördülékenyebben kezelhetik azokat a helyzeteket, amikbe már belekeveredtek, és könnyen és korán felismerhetik az újakat akkor is, ha saját bőrükön még nem tapasztalták meg közvetlenül. Vagyis lényegesen könnyebb dolguk van első ránézésre, ha nem maguknak kell megoldást keresniük, hanem csak egyszerűen vissza kell nyúlniuk korábbi tudásukhoz. Ibolya azt is megfogalmazta, hogy mivel érzékeny témákat érintettek (pl. lopás), a gyerekek az elején nehezebben oldódtak, ám néhány alkalom elteltével már könnyen osztották meg egymással érveiket, véleményüket. Általánosan sikeresnek könyvelték el az alkalmakat, jó megoldások születtek, amelyek hosszú távú hatását nehéz vizsgálni, de minden alapot megkaptak az ilyen nehéz szituációk kezelésére, a témák miatt itt pl. tudják, hogy kihez lehet segítségért fordulni, mely szituációkban kik lesznek a kompetens személyek, s azt is, hogy ők kiken tudnak érdemi módon és nem eseti jelleggel segíteni. Ezt a témát zárták le a tapasztalatmegosztó alkalom résztvevői a leggyorsabban, mert egyöntetűek voltak a tapasztalatok, a vélemények, s így nem alakult ki vita.
Az eredmények megbeszélése után Fenyák Éva tájékoztatott mindenkit a különböző technikai információkról és fennmaradt teendőkről, melyek a projekt sikeres zárásáshoz szükségesek, majd megköszönte a részvételt és a kitartó munkát a teljes programsorozat alatt, ezzel pedig lezárult gyakorlatilag maga a projekt is.
2020.10.08