A „Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén” elnevezésű projekt közbenső konferenciáját 2019. augusztus 20-án rendeztük meg, a konzorciumvezető településén, Balatonszemesen. A közbenső konferencián mindhárom konzorciumi tag képviselői, a projektbe bevont megvalósítók, résztvevők jelen voltak.
A konferencia pedagógiai módszertani összegző esemény volt, ahol a résztvevők, a három konzorciumi tag mindegyike, saját tapasztalatait ismertette, több aspektusból. Egyfelől a szakmai terv középpontjában álló és a program alapját képező közösségi színházi előadás, a Henning Mankell által írt ifjúságiregény-sorozat kiválasztott darabja, a Csillagkutya motívumait felhasználó adaptáció háromféle értelmezése és helyi adaptív feldolgozása jelentett érdekes tapasztatcsere-lehetőséget. Itt a területiség nagyon lényeges szereppel bír, hiszen a konzorciumi partnerek által bevont iskolák: a Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola és a nagykanizsai Miklósfai Általános Iskola diákjainak a saját környezetükben kellett a helyi problémákat megfigyelve, összegyűjtve a színházi előadás feldolgozásának alapját biztosítani, s ez mindenütt alapvetően más és más. A környezeti differencia természetszerűleg az egyes diákcsoportok életfelfogását, közösségi integritását és egyéni felfogását is befolyásolja, s ez mind a tanulók, mind a pedagógusok számára érdekes információkat és tapasztalatokat hordoz.
Az esemény megkezdéseként előadáson vehettek részt a jelenlévők, melyen a projekt célkitűzéseit elevenítettük fel, kis összefoglalót tartva a szakmai megvalósítók számára az együtt átélt programokról és azok sikereiről. Az ebédet követően, délután 1 órától részletes élménybeszámolókat hallgathattunk meg a gyerekektől, akik kellő pontossággal adtak visszajelzést pedagógusaiknak a regény helyi adaptációinak első fázisaitól, a problémák megfigyelése és összegyűjtésétől kezdve azok előadássá történő összeállásáig. Az aktív kommunikáció a két fél, gyermek és felnőtt között oldott hangulatot eredményezett, így a konferencia további részei közvetlen hangnemben zajlhattak. A megbeszélések egy-egy helyzetgyakorlattal kibővítve zajlottak, hogy a gyerekek könnyebben rekonstruálhassák a szakmai tevékenység során tapasztalatakat.
Konkrét problémák is felszínre bukkantak a projekt során. A pedagógusok többnyire segítőkészek voltak az előadás próbái és a foglalkozások során, bár néha pont a segítőkészség tud kontraproduktív lenni, például amikor súgnak a diákoknak, miközben az előadás arra épít, hogy nem szégyen, ha valaki nem tud valamit. A túlfegyelmezettség is tudott zavaró lenni, de alapvetően segítőkész, tanulni akaró tanárokkal találkoztak a szakemberek a programban. A diákok ügyesek és kreatívak voltak. Ami kérdésként gyakorta felmerült és itt már zárópontra került, hogy a művészi formanyelvre, mint módszertanra mely gyakorlatokon keresztül lehet akár otthoni közegben vagy az osztálytermi, tanórai szünetek alatt gyakorolva minél inkább szert tenni.
A program készségfejlesztő színházi gyakorlat beavató játék, melyben a foglalkozások célja, hogy a gyermekek saját élményeken keresztül érzékeljék, s az értelmi megértés mellett érzelmileg is átélhetően fogadják be és mutassák fel a szűkebb és a tágabb környezetüket egy adott művészeti alkotás szűrőjén keresztül a produktumban. Az alkalmazott színház az érzékszervek tudatos használatát, a tér- és időérzék, a koncentráció, a koordináltság fejlődését segítették. A csoportjátékok, a dramatikus Toldi történetét metsző színjátékos gyakorlatok hozzájárultak az egyén társadalmi énjének alakulásához, a nyitott személyiség kialakulásához.
A fentiek együttesen egy olyan – a művészi attitűdhöz hasonló – alkotói állapot létrejöttét tették lehetővé, amelynek tudatos megélésével a megtanult eszköztár a színházi előadás létrehozása mellett a tanuló életének minden szegmentumában hasznosíthatóak lesznek, és egy klasszikus történeten keresztül erősítették az irodalmi színház és nemzeti identitástudatunkat.
A nap második felében a szakmai megvalósítók bemutatói következtek Művelődésszervezés az iskolákban címmel, mely egyszerű nyelvezetének köszönhetően a célcsoport számára is érthetőnek, érdekesnek bizonyult. Visszacsatolásaik nyomán megállapíthattuk, hogy a közérthetőség elérése sikerrel teljesített célnak bizonyult a pedagógusok körében, ám e kompetencia karbantartása a továbbiakban sem elhanyagolható, hogy a gyermekek érdeklődése fenntartható legyen.
A szakmai vezető és a résztvevők megtárgyalták, hogy a projekt tanítási óráinak egyik harmadában maga a tantermi színházi előadás foglalt helyet, ezt követték a színháziszöveg-értési (a színházi előadás eszköztárát és jelentésvilágát feltáró) foglalkozások, majd az osztály saját játéka, amellyel továbbgondolták az előadás által felvetett problémákat. Sokat segített a darab közösségi feldolgozása alatt a folyamatosan működtetett úgynevezett “Helyi Érték-pont”, amely a lokális problémák feltárását, egyéni, individuális megtárgyalását tette lehetővé. Egy úgynevezett “Helyi Ifjúsági Civil Kamera” modul révén a darab kapcsán megbeszélt problémaköröket filmes adaptációk révén vizsgáltuk globálisan, a három érintett település fiatalságának együttes szemszögéből. Emellett érzékenyítő tréningek segítetik a módszer hatékonyabbá válását, s a tréningek a folyamat felénél jelentős eredményt produkáltak.
A Csillagkutya c. regény által létrehozott három előadás mindegyike egy különleges játék lett az igazság kereséséről, a felelősségvállalásról, a jó cselekedetek nehézségeiről, a barátságról, a fantázia hatalmáról és gyermekkor puha fészkéből való kihullásról, a felnőtté válásról. A színházi nevelési előadás minden esetben a résztvevő nézőkkel együtt gondolta át, mire való az iskola, mit tartunk a tudásról és annak hasznosságáról, s azt is, hogyan értse meg a kamasz a felnőtteket, hogy azok is megérthessék őt. Szólt a bizalom és a ragaszkodás erejéről, valamint arról, mit kezd a darabbeli Gergő a nagyapja szavaival: „Boldogtalannak lenni könnyebb, mint boldogulni.” Abban teljes egyetértés mutatkozott, hogy a különböző társadalmi helyzetű, szemléletű fiatalok saját környezetükben többé-kevésbé megismerték a társadalmukat, a lokális problémákat, élethelyzeteket, és a kis problémák és megoldási lehetőségük feltárásával, megismerésével közelebb kerülhettek saját életük későbbi nehézségeinek megoldásához, mindezt a Csillagkutya regénye és a színházi eszközök (dramaturgiai elemek, egymáshoz viszonyulás, kulturális kommunikáció stb.) révén. Mindegyik előadás kemény, őszinte, ugyanakkor lélekemelő előadás lett. Azzal, hogy a projekt felénél mindhárom csoport bemutatta saját előadását a másik két csoportnak, és az adott előadásban tapasztalt és feldolgozott társadalmi problémákat együtt tárgyalták meg a darab adaptációja révén, arra adott lehetőséget, hogy mindhárom bevont célcsoport megismerje a másik célcsoport által felismert és feldolgozott problémakört.
A konferencia 18 órakor zárult.
Budapest, 2020. 10. 14.