Korosztályos partneri találkozót tartottunk Pécsett a projekt szakmai megvalósítói és a gyerekek részvételével. A megvalósítók között kevéssé tematizált, kötetlen tapasztalatcsere indult el az eddig megvalósult programokról kerekasztal-beszélgetés formájában. Kiemelt téma volt a különböző szociális hátterű diákok motiválása, illetve hogy milyen tényezők játszhatnak szerepet a hasonló paraméterekkel induló azonos korú gyerekek aktív vagy passzív hozzáállásában, ha számukra új, ismeretlen munkaformákkal találkoznak.
Emellett téma volt a közeledő mérföldkő, illetve a hozzá kapcsolódó adminisztrációs teendők átbeszélése.
A tanulók szórakoztató, interaktív előadást hallgattak meg a különböző színházi csoportok működéséről, és a színészélet sajátosságairól, amelyhez kérdéseket is feltehettek. A téma „misztikuma” és a humort sem nélkülöző, informális előadásmód hatására a tanulók fokozatosan felbátorodva adtak hangot a kíváncsiságuknak, különösen a színházi emberek mindennapjaival kapcsolatban, a válaszokat láthatóan meglepőnek találták. Az előadó ennek megfelelően hangsúlyozta a testi-szellemi teherbírás, az ún. „színpadi erőnlét” fontosságát, a jó konfliktuskezelést, a fegyelem és önfegyelem jelentőségét.
A tevékenység első lépésben arra irányult, hogy a résztvevők találkozzanak a színház fogalmának definiálásával! Különböző drámapedagógiai játékok segítségével megismerték a színházi alkotófolyamatokat, a színházi formák sokszínűségét!
A foglalkozásokon résztvevő diákok megtanulták a munkaszervezés alapjait, rendszerét, a közösségi alkotás örömét, játékosan és egyszerűen!
A programvezető feladata volt, hogy a korosztályi sajátosságokat figyelembe véve, (a befogadás szintjeinek szem előtt tartásával) játékos, a tapasztalatszerzésen alapuló, valódi találkozás megvalósulását tegye lehetővé, mindemellett a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok véleményét is kérje ki, milyen a csoport kohéziója. A programvezető közös játékos jelenetek (állóképek) létrehozásával, megalkotásával ismertette a színházi vezető szerepeket (rendező, producer)
A program végére a gyerekek különböző színházi formákat ismerhettek meg a programvezetőtől, befogadóvá váltak a színház jelrendszerének dekódolására, az egyes jelenetek, szimbólumok jelentésének, mögöttes tartalmának megfogalmazására.
Fontos volt a párbeszéd az alkotó és a „nézők” között, melyet szakemberükn főként kérdésekkel és játékokkal vezetett úgy, hogy a válaszokat maguk az aktívan résztvevő nézők – a diákok – adták meg. Az alkotófolyamat során a közös csoportos gondolkodás és az együttműködés volt az egyik legfontosabb kívánt elérni való, mely szinte kivétel nélkül megvalósult, nemcsak a résztvevő tanulók, hanem a programvezető és a gyerekek között is!
A dramatikus játékok nyújtotta lehetőség remek terepet adott a felek közötti kommunikáció fejlesztésére. Ennek a hozománya volt az is, hogy a szakemberrel közösen alakították ki egy-egy játék szabályrendszerét. Mindazonáltal a foglalkozást végig övező beszélgetések jól működtetik a dráma „lazító” és „feszítő” hatásváltakozását.
A partneri találkozó kulcsfontoságú pontja volt, hogy saját korosztályukkal mennyire és milyen minőségben képesek kommunikálni a tanulók úgy, hogy eltűnjenek a magatartásbeli korlátok, a figyelem és a bizalom kialakuljon, tetten érhető tartalmi együttműködés alakuljon ki közöttük annak ellenére, hogy máshonnét jöttek, másképp gondolkodnak, s már van egy kialakult közösségük, amely most egy egészen másik közösséggel találkozik.
A program előkészítési fázisaiban egy több fős szakértői team működött közre, ezek a szakemberek mindannyian a maguk szakterületéről fogalmazták meg, majd ültették bele a közösen összeállított programba az elsajátítható elemeket. A team tagjai mind más területről érkeztek. Ennek éppen az volt a lényege, hogy az egy személy által meghatározott és képviselhető folyamatot a maga bonyolultságával, mégis érthetően tudjuk továbbadni a diákok számára.
A gyerekek az előadás végén egyetértettek abban, hogy a derűs hozzáállás és a humor bármilyen szakmában fontos, akárcsak a szorgalom és a kitartás.