Tapasztalatmegosztó rendezvény – 2020.09.11 Nagykanizsa

EFOP-5.2.4-17-2017-00008 sz. projekt keretében

 

Ötödik alkalommal került megrendezésre a tapasztalatmegosztó kerekasztal beszélgetés 2020. 09. 11-én, ezúttal – az előző alkalomhoz hasonlóan – Nagykanizsán. Ismét részt vett az eseményen mindenki, aki a programban dolgozik.

Kezdésként Fenyák Éva, a programsorozat projektmenedzsere és pénzügyi vezetője köszöntötte a résztvevőket. Javaslatára a beszélgetés azzal kezdődött, hogy egyeztették, mely alkalmak valósultak meg a tervezett programok közül, ugyanis sajnálatos módon a COVID-járvány miatt nem tudott megvalósulni a teljes tervezett programlista.

Pécsett szerencsére mind a négy rendszeres havi programelem megvalósult: érzékenyítő tréning, színházi nevelési tréning, workshop, és zárásképp pedig esetmegbeszélés moderátor segítségével.

Nagykanizsán egy program maradt el: a workshop. A többi havi programelemet sikerült megtartani.

Balatonszemesen a koronavírusjárvány miatt a négyből három program (érzékenyítő tréning, színházi nevelés, workshop) elmaradt, és csak az esetmegbeszélés került sikeresen megrendezésre.

Megvalósult az Önértékelés és egyéni hatáskeltés 2. alkalma is, illetve augusztus végén és szeptember elején a szupervízió 1-1 alkalma.

Mivel az esetmegbeszélés mind a három helyszínen megvalósult, a résztvevők Lutter Imre Sándorné, szakmai vezető javaslatára ennek a megvitatásával kezdték a délelőttöt. Feltárva tapasztalataikat megállapították, hogy egy-egy eset megbeszélése kapcsán a legfontosabb, hogy strukturált legyen a folyamat, amihez a foglalkozásvezetőnek kell segítséget és támpontokat adnia. Fontos, hogy egy megfelelő, tervezett sorrendben történjen a feldolgozás, így mindenki azonos elv alapján dolgozott, melynek lépései voltak az esetet behozó személy által az eset ismertetése és annak jellemzése. Átbeszélték azt is, hogy korábban már próbálta-e az esetet megbeszélni mással, kapott-e tanácsokat, és értékelték ezeket, majd ezután közösen keresték meg a megoldás lehetőségeit, irányait, figyelembe véve az egyéni kompetenciákat és lehetséges akadályokat. A foglalkozásvezetők elmondása alapján az utolsó, de az egyik legfontosabb lépés, hogy a megoldás megszületése után elejétől a végéig beszéljék át még egyszer, és értékeljék is az esetet és annak a feloldását, hiszen így tudnak profitálni belőle, valamint nem szabad elsiklani a helyzet szemlélet- és értékrendformáló hatása mellett sem.

Átvezetés nélkül tértek át az érzékenyítő tréninghez, melynek kapcsán azonnal elkezdték megvitatni a tréningen tapasztaltakat, mely ezúttal Pécsett és Nagykanizsán került csak lebonyolításra. Az előző alkalomhoz hasonlóan, ismételten részt vettek itt is a bevont gyermekek, illetve az oktatási intézmények bevont dolgozói. A tréningek drámajátékos foglalkozást jelentettek, és alapvetően a konfliktusmegoldás köré szerveződtek a hónapban. Láthatóan sikerült továbblépni az előző alkalomhoz képest, a résztvevők játékos formában ismerhették meg a tapintatos, de egyértelmű közlések módjait, amik sok szituációban segíthetnek a gyerekeknek a gyakorlatban még akkor is, ha ez nem egy tudatos tanulási folyamat. Az igazán fontos a megfelelő üzenet megértése és magukévá tétele – mondták ki nagy egyetértéssel a foglalkozások vezetői. A tapasztalatok alapvetően azt mutatták, hogy beépültek a korábbi elemek, melyeknek az átadására koncentráltak, így sok egyéb mellett például egyfajta elfogadó-befogadó szemlélet. Sokan tudták tudatosabban kezelni saját társadalmi helyzetüket és társadalomban betöltött szerepüket egyaránt. Minél több alkalommal találkoztak a gyerekek különböző szituációkkal, annál kevésbé okozott nekik frusztrációs helyzetet bármilyen társadalmi diverzitással vagy fogyatékkal élőkkel kapcsolatos téma vagy történet feldolgozása, ezért egyöntetű volt a vélemény abban, hogy a program elérte az eredeti célját, szinte túl is mutat azon. Megállapították, hogy ehhez nemcsak saját és társaik szaktudására volt szükség, hanem a résztvevők együttműködésén is rengeteg múlott.

A beszélgetést végül az előre megbeszélt ebédidő eljövetele zárta le ideiglenesen, utána pedig a színházi nevelési tréning tapasztalatainak megosztásával folytatódott a társalgás. Nem kifejezetten a legújabb alkalomról esett szó, inkább egyfajta áttekintése volt az összes alkalomnak, amiről a beszélgetés zajlott. Konklúzióként azt vonták le a tanácskozás résztvevői közösen, hogy egyik helyszínen sem volt már a végére olyan résztvevő, aki ne érezte volna magát komfortosan a drámapedagógiai feladatokban, pedig korábban bőven voltak olyanok, akik nem szívesen, vagy csak unszolásra vettek részt a feladatokban. Mind a csoportmunka és közös alkotás, mind az egyéni fejlődés és megnyílás hozzájárultak ahhoz, hogy a programsorozat végére már ne kelljen a résztvevőknek kilépniük a komfortzónájukból a feladatok megoldásához, eljátszásához. A játékok alapvetően fontos társadalmi problémák köré épültek, és azokat voltak hivatottak feldolgozni. Összesítve a gondolataikat végül azt állapították meg, hogy ezt a lehető legnagyobb sikerrel meg is valósították. A legfontosabb megjegyzés és tanulság talán az, ami Farkas Zsuzsanna szájából hangzik el, hogy nemcsak ők tanítottak valamit, de a foglalkozások vezetői is rengeteget tanulhattak a gyerekektől.

Nagykanizsán és Pécsett megvalósult továbbá a workshop is, ami szintén megbeszélés tárgya volt a délután folyamán. Ennek az elején Szentgyörgyváryné Magyari Magdolna, a pécsi konzorciumi tag megvalósítója tartott egy összefoglalót arról, milyen új témákat vezettek be a foglalkozások alatt az oktatófilmek által, illetve röviden összefoglalja azt is, hogy a program célkitűzése az önismeret és az érzelmi kompetenciák fejlesztése. A társalgás kezdetén azt próbálják közösen megállapítani, hogy milyen hatással lehettek a konkrét oktatófilmek és közös feldolgozásuk a gyermekek mindennapi életére. Tamás moderálásával és vezetésével arra jutnak, hogy abban mindannyian és minden kisfilm kapcsán egyetértenek, hogy fontos problémákat választottak megvitatásra, illetve sikeresen vették az akadályokat. Végig tekintve, hogy a kezdetekhez képest hogyan reagálnak a gyerekek egy-egy megjelenített helyzetre, egyrészt sikerült formálniuk a globális szemléletüket, a társadalmi rálátásukat, a környezetükben élők iránti érzékenységüket és a problémafelismerő képességüket, másrészt nagy sikereket értek el a megvalósítók abban, hogy a gyerekek számára a problémák megszűnjenek „tabu témának” lenni.

Zárásképp a levezető beszélgetés során magának a kerekasztalnak a tapasztalatait beszélték meg Fenyák Éva kérésére, mielőtt ő megköszönte mindenkinek a részvételt, és elbúcsúztak egymástól.

 

  1. szeptember 24.
Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva.