Nyári Színházi Napok, Balatonszemes 2019.06.17-19

A programsorozat 2. alkalma 2019. június hónapban valósult meg Balatonszemesen, melynek célcsoportja a nagykanizsai, pécsi és szemesi diákok voltak. A szakmai program bentlakásos jellege megteremtette a pozitív, felszabadult légkört, mely nagy könnyebbséget jelentett a későbbi munka során.

A konzorciumi intézmények közös szervezésében létrejött programsorozat folyamán a gyermekek betekintést nyerhettek a színházi formák világába, mely tapasztalatok segítették őket kifejezőkészségük fejlesztésében és kommunikációs eszköztáruk bővítésében. A Nyári Színházi Napok során a tanulók különböző improvizációs játékokkal ismerkedhettek, melyek felkeltették érdeklődésüket a színházi munka és annak különböző formái iránt. A gyermekek aktív részvételével az improvizációs játékok során jeleneteket készítettünk. Eztán a tanulók zenés-táncos tréningen vettek részt, mely nagy sikert aratott körükben, így a már kész jeleneteket ezekkel az elemekkel bővítették ki.

A program célja az volt, hogy a résztvevő tanulók az előadás (amelyben megtalálhatók a dráma, a népköltészet, a ballada elemei is) játékos feldolgozása révén, tét nélküli helyzetekben fejlesszék fantáziájukat, egymást figyelve azonosítsanak és reprodukáljanak viselkedésmintákat, kommunikáljanak, mindezzel segítve a társadalmi integrációjukat és az egyéni érvényesülésüket. Célunk volt, hogy különböző dramatikus tevékenységformákon, képességfejlesztő gyakorlatokon és szövegimprovizációs feladatokon keresztül fejleszteni tudjuk a tanulók érzelmi, értelmi, szociális és fizikai képességeit, készségeit. Gazdagítani önkifejezési formáit, illetve az egyéni és csoportos kreatív folyamatokon keresztül elősegíteni a tanulók szocializációjának folyamatát. Így a tanulási folyamat egyben szocializációs folyamattá is vált.

A szövegek feldolgozásának módszerét vizsgálva két fő irányzatot követtünk. Az egyik, amikor a szöveghez, az abban foglalt eseményekhez és a megadott információkhoz történő maximális ragaszkodás jegyében zajlik a játék, a másik pedig, amikor a szöveg csak a szerepjáték elindításául szolgáló impulzusként jelenik meg. A játék során megvalósuló események akár teljes mértékben is eltérhetnek a szövegben leírtaktól. A szerepjáték mind a pszichológia, mind a pedagógia eszköztárában gyakran használt módszernek számít, melynek egyik fontos célja az abban résztvevők személyiségének fejlesztése. Az így működő pedagógiai transzferfolyamat létrehozását, a hozzá tartozó program megalkotását és a teljes megvalósítást vállaltuk.

A Kóbor szálló című meseregény nagyon leegyszerűsített történetére épültek a foglalkozások, aminek fókuszában a kirekesztettség problémája, és a mi problémához való viszonyulásunk állt. A történet elmesélését egyszerű drámajátékokkal szakították meg az előadók, amik a történet egy-egy dramaturgiailag fontos elemét segítettek jobban átélhetővé tenni és megérteni. Eközben pedig a koncentráció, a testtudat, és a kommunikáció fejlődését célozták meg. A csoportkohézió erősítése mellett, elsősorban arra törekedtünk, hogy jókedvben, laza hangulatban, egy nyári tábornak megfelelő, befogadói attitűdben, jelenlétben történjenek a foglalkozások.

Bemelegítésként a saját keresztneveikre alliteráló neveket találtak ki maguknak a gyerekek, majd egy „mozdulat és név” körrel folytatták a játéksort. Ezt követően a történet főszereplőjének, Hetedhét Hugónak a szerepébe lépve kezdődött el a történet. Kollégáink egy különleges eszközt, a bringa-verklit vitték magukkal, amely egy kerékpárra épített hangszer, amin megzenésített József Attila és Weöres Sándor versek zenei kíséretét lehet játszani, míg a hallgatók éneklik azokat. Három ilyen énekelt vers lett beépítve a foglalkozásba, mindegyiket dramaturgiailag indokolt helyre és eszközzel illesztve.

Az első közös játék egy „Fusson az, aki…” című székfoglaló játék volt. Közös játékokhoz általában a drámapedagógiában is ismert szabályjátékokat használták a szakemberek. A történet következő megszakítása egy „Őrszem” játék volt, ami átélhetővé tette a kirekesztett élethelyzet kiszolgáltatottságát a gyerekek számára. Többször is egyszerű fórum beszélgetéssel dolgozták fel a történet kérdéseit, és mindig játékos helyzetekben dolgozták fel a folyamatokat. A következő játék egy tapsolásos koncentrációs játék volt, amivel a mese történetét lezáró nagy kergetőzést szimuláltuk. Majd a történet befejezése után mindig bemutatásra került a meseregény egy-egy szituációja.

A háromnapos színházi tréning fontos emberi és szakmai kapcsokat alakított ki a diákok között. A fiatalok együttműködési készsége a közös munka folyamán ugrásszerű fejlődést mutatott, remekül érezték magukat

Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva.