EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása,
kiterjesztése a Balaton környékén
Szakmai beszámoló a 2018.09.10-én megtartott színházi nevelési tréningről
A színházi nevelési foglalkozás fókuszában olyan valós emberi problémák állnak, melyeket csak körültekintéssel, valódi odafigyeléssel és többéves, ilyen irányú tapasztalattal rendelkezve dolgozhatók fel. A szakember itt arra törekszik, hogy a színház eszközeivel, a drámapedagógia módszertanát is használva, használható funkciókat mutasson, alkosson a résztvevőkkel. Ennek mentén a játékos csoportmunka alkalmával érzékenyítő feladatok révén próbáltuk meg közelíteni egymáshoz a különböző képességgel, kompetenciákkal, affinitással rendelkező gyerekeket.
Az első feladat, amelyben a gyerekek részt vettek, az a különböző szempontú csoportbontó és egyesítő, közösségépítő játék volt. Ennek során azt próbáltuk feltárni a diákok előtt, hogy bizonyos tulajdonságaik, képességeik, gondolkodásmódjuk alapján egyes társaikhoz hasonlóak, más társaiktól pedig különböznek, azonban mind a hasonlóság, mind a különbség egyetlen perc alatt eltűnhet vagy megváltozhat, ha más szempontból vizsgáljuk a közösségen belüli egyéneket. Előbb adottságaik (nemük, felekezetük, származásuk) szerint vizsgáltuk hovatartozásukat, azt követően egyéni kompetenciáik révén kértük, hogy határozzák meg, hová csatlakoznának (készségtárgyak, kapcsolati hálók, teljesítmény, gondolkodásmód). Ez az önismeretben is fontos tréning volt.
Ezt követően tükörjátékok révén tapasztaltattuk meg a diákokkal, hogy bár hasonlítani, utánozni lehet embereket, de ugyanolyanok nem tudunk lenni, mint mások, mert nincs két egyforma ember. Mind a vezető, mind a tükörszerepben dolgozó (majd a funkciókat megcserélő) gyerekek koncentráltan figyeltek társuk és saját mozdulataikra, a fáziskésések lecsökkentésére, és közben megtapasztalták, milyen egyedi vonásaik vannak nekik és társuknak.
A résztvevőket több kisebb csoportra bontottuk, amely csoportok mindegyikének az ún. sztereotípiákat kellett felállítania az előre meghatározott szempontok alapján, bizonyos társadalmi csoportokkal kapcsolatban. A csoportvezetők a közösen összeállított szempontrendszert olvasták fel, a megállapításokkal pedig a többi résztvevő tudott vitatkozni, vagy egyetérteni.
A csoportmunka egyik fő várható eredménye a közösségen belüli, mindennapi helyzetekben tanúsítható viselkedési módok, magatartásminták meghatározása, az egyéni célok mellett a közösségi célok megismerése, kijelölése, a státuszgyakorlatok révén az alá-fölé- és a mellérendeltségi helyzetek kipróbálása és kezelése kompromisszumok révén, és a valós kapcsolati hálók kialakítása és karbantartása, valamint a külföldön történő tájékozódás, kapcsolatteremtés nehézségeinek feloldása.