SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola
Időpont: 2019. február 12.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A foglalkozás elsődleges céljai:
- A csoport összetartozás-tudatának erősítése
- Empátiás készségek továbbfejlesztése
- A fentiek alkalmazása speciális helyzetű (más nemzetiségű, szegény, sérült, vagy a közösségbe később érkezett) társaik felé
- Az erőszakmentes kommunikáció készséggé szilárdítása
- Társas kapcsolatokhoz szükséges önbizalom továbbfejlesztése
- A csoport, mint „safe space” alkalmazása
- A csoporttudat kiterjesztése analógiák alapján
Fejlessze a tanulók:
- önismeretét és saját értékeik felvállalását
- közösségtudatát és nyitottságát egymás felé
- a kommunikációs eszköztárát és vitakészségét
- beleélő készségét és az arra való bátorságát
- toleranciáját és stressztűrését
A hatodik foglalkozás alkalmával erősítettük a csoportdinamikát, egyre jobban megismertük egymást és gyakoroltuk a már megtanult játékokat, azok szabályait tökéletesítettük, elkezdtünk téthelyzetekben dolgozni. Az eddigi munkákat elkezdtük feldolgozni állóképek formájában, ami első állomása az improvizáció tanulásának.
1)Mesélj valamit
A foglalkozás elején a diákokat arra kértem, meséljenek az elmúlt hetükből egy élményt, ami boldoggá tette őket. A célom az volt, hogy idővel folyamatos jelenléttel éljék a mindennapjaikat, a foglalkozáson kívül is aktív figyelemmel kísérjék a külvilágot és a saját érzelmeiket. Ez a megosztás fejleszti a tanulók érzelmeik felismerését, kommunikációját, empátiáját, figyelmét, szókincs-kifejező- és beszédkészségét.
2) Szaladj, ha…
A játék során azt a szabályt adtam meg, hogy első körben pozitív tulajdonságokat mondjanak, utána negatív tulajdonságokat, aztán érzelmeket, végül pedig félelmeket. A játék után beszélgettünk az elhangzottakról, ki mit gondol róluk, ki kivel ért egyet, és miért. A legtöbbüknél negatív tulajdonságként megjelent a félősség. Mitől félnek valamilyen szinten mindnyájan? A sötétségtől, az éjszakától. A beszélgetés elkanyarodott ez irányba, arról vitáztunk, érveltünk, hogy miért, és honnan alakulhatott ki ez a félelem, hogy mindünkben benne van? Az egyik fiú nagyon szépen fogalmazta meg: “Szerintem ez belénk van kódolva, és egészen az őskorig vezethető vissza, ez egy olyan félelem, amit hoztunk magunkkal, és nem tudtunk levetkőzni”
4) Őszintén
Egy új játékot ismertettem, melyhez úgy gondoltam, meg van a kellő komolyság. A kijelölt párokat szembeállítottam, és a cél az, hogy közel érjenek egymáshoz. Nevezzük A és B-nek a tagokat. A-nak mondania kell a lehető legőszintébben azt, hogy “szeretlek”. Ha B őszintének találja, akkor közelebb kell lépnie A felé, jelezve, hogy elhitte. most B jön, ha A nem találja őszintének B-t, akkor A hátrál egy lépést. Ennél a játéknál érzékelhető volt, hogy feszültség keletkezett néhányuknál, amikor párjuk nem hittek neki, pedig a másik próbált őszinte lenni.
5) Beszélgetés, ötletgyűjtés, rajz
Körbeültünk, átbeszéltük az előző játékot, hogy mi volt nehéz, mi volt könnyű, kényelmetlen volt-e? Hatalmas beszélgetés kerekedett így, hiszen a válaszok nagyon megosztották a csoportot. Néhányan azt mondták, féltek attól, hogy nem hisznek nekik, és rossz érzés azt látni, mikor így a másik hátralép, ezzel jelezve, hogy hiteltelenek voltak. Többen jelezték, hogy rossz érzés volt “visszautasítani” a párjukat szemtől szemben. Néhányan azt mondták, az volt nehéz, hogy egymás szemébe kellett nézni egész végig, kényelmetlennek tartották. Zavarba jöttek ettől.
6) Szoborjáték
Kiválasztottunk három fogalmat: indulat, fájdalom, megbocsátás. A diákok párokban dolgoztak, egyikük a szobor, másikuk a szobrász volt. A szobrász a megadott címnek megfelelően beállította a partnerét egy olyan pozícióba, amit kifejezőnek vélt. A feladat fejlesztette a diákok mozgáskészségét, empátiáját, csoportmunkáját, problémamegoldó képességét és kreativitását.
A játékot egy megbeszéléssel zártuk, szerre megnéztük a szobrokat, és elemeztük. Ezt követte a szokásos kérdés: mi volt nehéz? Mi volt könnyű? Körülbelül fele-fele arányban oszlottak meg a válaszok: fele azt mondta, hogy nehéz volt irányítani a másikat, fele pedig azt mondta, nehezebb volt szobornak, elszenvedőnek lenni. Azon diákok mondták azt, hogy nehéz volt irányítani, akik természetükből fakadóan amúgy is visszafogottabbak, introvertáltabbak, attól féltek, hogy sérülést okoznak másoknak, ellenben a kolerikus természetűeknek az irányítottság volt nehezebb, alárendelni magukat másoknak.
Összességében rendkívül aktív és produktívnak bizonyult ezen foglalkozás. A játékok mellett egyre több szerepet kapnak a gondolatok, egyre jobban ki merik fejezni egymást, kezdik megszokni, hogy itt beszélhetnek bátran, tabuk nélkül, hiszen nem fogják elítélni őket, minősíteni őket. Az óra végén jelezték is, hogy a beszélgetéseket legalább annyira élvezték, mint a játékokat, ugyanis számukra érdekes dolgokról esik szó, melyből tanulhatnak.
Budapest, 2019.02.28.