SZAKMAI BESZÁMOLÓ
Beszámoló a döntési mechanizmus és képesség c. előadásokról: 2018.10.03-05.
A döntési mechanizmusról és annak képességéről szóló előadássorozat tematikája a fiatalok egymásrautaltságára, a kamaszkori viselkedésre, a mikrokörnyezet és a társadalom analógiát képező jelenségeire és a többség által gyakorolt befolyásoló tényezők bemutatására koncentrált.
Az alábbi témákon ment végig a vezető szakértő, Ledőné Dolmány Mária, előadás és drámajátékos technika formájában:
Döntéshozatal
A csoportokban a döntéshozás mechanizmusa mindig függ a csoport szerkezetétől, azaz attól, hogy a csoport tagjai (nagyobb csoportok alegységei) azonos, vagy különböző erőt képviselnek-e. A szerkezeten kívül a döntéshozatalt befolyásolja a csoport vezetőjének személye is, hiszen a vezető képes a csoport részeinek, tagjainak befolyásolására, valamint saját vezetési stílusán keresztül a döntési mechanizmusok meghatározására. A döntéshozatalt a csoportban megelőzi a döntéshozatali stratégia kialakítása, mely vonatkozhat egyetlen kérdésre is, de lehet általános érvényű. Az egyik alapvető döntéshozatali mód a csoportpolarizáció. Ennek során a közös konszenzus kialakítását megelőzi a tagok egyéni döntése, melyet a személyes döntések ütköztetése követ. Az azonos véleményt képviselők ilyenkor alcsoportokat alkotnak, közösen képviselik érdekeiket. A csoport dönthet csoportgondolkodással is. Ebben a mechanizmusban a felek egyenlők, minden véleményt figyelembe vesznek, ez meglehetősen lelassítja a folyamatot, viszont stabillá teszi a döntést, mivel az csoportkonszenzuson alapul. Különleges szerkezetű csoportokban, autoriter vezetési stílus mellett a csoportos döntéseket nem a csoport, hanem kizárólag annak vezetője hozza meg. Ezek a döntések nem rendelkeznek a tagok támogatásával, de erre több esetben nincs is szükség, mert a döntéseket gyorsaságuk, és az elhatározott intézkedések megvalósulása igazolja. Ilyen speciális csoportok például a különböző fegyveres testületek: rendőrség, katonaság.
Többség
A csoportok általában nem egységesek, kisebb nagyobb alcsoportokra oszlanak, melyek különböző kérdésekben szövetségeket köthetnek egymással, hogy számukra kedvező döntések szülessenek. Ezek a szövetségek lehetnek alkalmiak, egy-egy kérdésben összeálló szervezetek, de meg is szilárdulhatnak, olyan egységbe tömörülhetnek, ami tartósan fennmarad, és mindig egységes álláspontot képvisel. A különböző szövetségek általában nem állnak egyensúlyban egymással, azaz kialakul egy többség és egy kisebbség. A többség a döntéshozatal során érvényesítheti számbeli erőfölényét, de ezzel arányosan a felelősség is rá hárul. Demokratikus csoportokban (vagy akár országokban) azonban megszokott, hogy a többség igyekszik figyelembe venni a kisebbség érdekeit is, ezzel adva nagyobb legitimitást döntéseinek. A kisebbség helyzete abból a szempontból tekintve is speciális, hogy többször tapasztalható volt már a történelem során, hogy egy kisebbségi vélemény a többség számára is elfogadottá vált. A kisebbségi vélemény többségre való kiterjesztésének egyik lehetősége, ha a kisebbség számbeli gyengeségét az adott témában meglévő szakértelmével ellensúlyozni tudja, vagy olyan formában tárja a többség elé, hogy az elfogadhatónak tűnjön. A józan, megfontolt kisebbségi nézőpontoknak köszönhetően ilyenkor a többség nem behódol a kisebbségnek, hanem valóban megváltoztatja saját attitűdjeit. Az attitűdváltozás a többség tagjaiban végbemehet még akkor is, ha a kisebbség nézőpontjával nyilvánosan nem vállalja a konformitást, azonosságot. Kisebbség tehát, ha hiteles, képes változásokat előidézni a társadalom bármely szintjén.
Konszenzus
A konszenzusoknak több fajtája van, egységes konszenzusnak nevezzük, mikor a csoport minden érintett tagja a többségi véleményt teszi magáévá, és aszerint cselekszik. A többségi konszenzus megingatható a csoport kisebbsége által, hiszen aláaknázhatja a többségi konszenzus kifogástalanságába vetett hitet. Előfordulhat, hogy egy ember is képes erre (pl.: Galilei) de általában egy csoport szükséges ehhez. Az alternatív konszenzus a kisebbség által kidolgozott döntés, mely szembenáll, vagy bizonyos mértékben eltér a többségi véleménytől. Az alternatív konszenzus sikeressége a kisebbség hatékonyságán múlik, amely növelhető más kisebbségekkel való megegyezéssel. A hatékonyság szintén növelhető, ha az alternatív konszenzus nem alkalmi jellegű, hanem hosszú távra tervez, követelmény, hogy legyen más, mit a többségi vélemény, de ne túlzottan, mert az ellenszenvet válthat ki a többségben. Fontos, hogy a kisebbség tagjai ne legyenek az alternatív álláspont érdekcsoportjának tagjai, hiszen a közvetlen érintettség gyengíti a tárgyalási pozíciót, mivel személyes haszonszerzés gyanúja merülhet fel.
Mások jelenléte
A társas befolyásolás olyan személyközi aktus, amelyben egy személy, vagy csoport hatást kíván gyakorolni egy másikra, annak attitűdjének vagy viselkedésének megváltoztatása érdekében. A társas befolyásolás közvetett és nem szándékos folyamat. Több formáját különböztetjük meg, ezek közül az egyik legalapvetőbb, hogy mások jelenléte nagymértékben befolyásolja az egyén viselkedését. Más személyek jelenléte az egyén viselkedését többféleképpen befolyásolhatja. A társas facilitáció jelensége alapján több személy együttes cselekvése javít a teljesítményen. Nemcsak az együtt cselevés, de a passzív társak is előidézhetik ezt az eredményt. A teljesítmény mennyiségileg és minőségileg különböző módon változik, személyektől függően. Az emberek többségére igaz, hogy társak környezetében több mindent tud elvégezni, tehát mennyiségileg javulást eredményez a társas helyzet. A teljesítmény minőségének javulása nem egyértelmű következmény, hiszen függ attól, hogy a cselekvés újonnan tanult bonyolult, vagy könnyű, rutinszerű jellegű-e. Ez utóbbi esetben a minőségi javulás egyértelmű, de újonnan tanult, bonyolult feladatok esetén fennáll annak a veszélye, hogy az egyén társai figyelése közben kevéssé koncentrál a feladat megoldására. A teljesítmény minőségi változása nemcsak a cselekvéstől, hanem a cselekvő személy drive vagy arousal szintjétől is nagyban függ. Ha ez emelkedik, az együttes cselekvés minőségi teljesítményjavulást eredményezhet. Alacsonyabb szintű élőlényeknél is kimutatták a társas facilitáció jelenségét, így bizonyítván, hogy ezt nem komplex, kognitív folyamatok okozzák. A társas facilitáció értelmezési elméletei közül a figyelmi konfliktus elmélete kimondja, hogy más személyek jelenléte eltereli a figyelmet a cselekvésről, az egyénben ez egyfajta konfliktust eredményez (hol másokra, hol a feladatra figyel), melynek következménye, hogy a személyben nő az arousal, ami társadalmi facilitációt eredményez. A másik, én megjelenítési elmélet szerint az egyén azért teljesít jobban csoportos közegben, mert önmagáról akar pozitív képet festeni. A társas befolyásolás másik meghatározó típusa a dezindividualizáció, melyet elsőként Gustave le Bon írt le. Megállapítása alapján a tömeg intellektuális szempontból mindig alacsonyabb rendű a tömeget alkotó egyéneknél. A tömeg különféle környezeti hatások miatt állhatatlan, hiszékeny és türelmetlen lesz, ennek következtében megszűnik az egyének önkontrollja, és ez közös romboláshoz vezethet. A dezindividualizáció kialakulásának környezeti előfeltételei az egyén anonimitása, a magas arousal szint és a szoros csoportegység. Ezeknek köszönhetően csökken az egyén én tudatossága, kialakul a dezindividualizáció, melyben az egyén olyan pszichikai állapotba kerül, ahol úgy érzi, elvesztette személyes identitását, feloldódik a csoportban, és annak cselekedeteiért nem érez felelősséget. A dezindividualizáció következményei, hogy bizonyos érzelmi állapotok iránt nő az érzékenység, az önkontroll teljes mértékben megszűnik, a külső reakciók fontossága leértékelődik csakúgy, mint a racionális tervezés képessége.
Személyközi befolyásolás
A személyközi befolyásolás olyan jelenség, amikor egy személy egy másik személyre attitűdváltozást, illetve viselkedésváltozást eredményező hatást kíván gyakorolni. Ennek egyik legjellemzőbb példája, mikor az egyén a többséghez kíván alkalmazkodni. Latané vizsgálatai során kimutatta, hogy a befolyásolás hatása a befolyásoló egyének számával, közvetlenségével és fontosságával nő. Tehát, ha többen akarnak mindet meggyőzni valamiről, vagy hozzánk közelebb álló személy teszi ezt, hajlamosabbak vagyunk elfogadni az adott álláspontot, hatást. A másik érdekes megfigyelés, ha a befolyásolni kívánt személyek száma nő, a befolyásoló hatás csökken, azaz több embert nehezebb meggyőzni egyszerre. Ennek köszönhető az a jelenség, hogy segítségre szoruló embert forgalmas utcán magára hagynak, mert minden járókelő azt gondolja, a másik már biztosan tett valamit. Ezt nevezzük a felelősség megoszlásának. Felmerülhet az a kérdés, hogy ha egy csoportban kisebbség vagyunk, engedünk-e a társas nyomásnak? Az esetek nagy százalékában az egyén attól való félelmében, hogy a többség az ő érvelését hozzá nem értőnek tartja, illetve, hogy a csoport támadásnak veszi az ellenállást, enged a személyközi befolyásolásnak. Ez az engedékenység nemcsak a félelemmel, hanem az emberek konformitás-igényével is magyarázható.
A szituáció ereje
A szituáció, a helyzet is hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyén engedjen a társas nyomásnak. Ennek egyik speciális esete, mikor egy számunkra tekintélyként meghatározható egyénnek engedelmeskedünk. Ezt a jelenséget Milgram figyelte meg egy kísérlet során, amikor a kísérleti alanyokat arra kérte, hogy utasítására egyre erősebb áramütést adjon más embereknek. Természetesen a szenvedő alanyok beavatott személyek voltak, nem érte őket valódi áramütés. A kísérleti alanyok engedtek a számukra tekintélyt képviselő, szakértő orvos utasításának, ellenállást csak nyilvánvalóan életveszélyes (300 Volt feletti) feszültségnél kezdtek tanúsítani. Ez a kísérlet több etikai kérdést vetett fel, hiszen a kísérleti alanyok közül többen a stressz által kiváltott heves görcsöktől szenvedtek. A tekintélynek való engedelmesség valószínűleg az evolúció során épült be a tudatba, hiszen mi is tapasztalhatjuk, hogy szociális szerveződés megköveteli az alárendelődő képességet.
A fenti témák nagy hatást gyakoroltak a tanulókra, ami azért is fontos, mert ezáltal erősödik a távlati gondolkodás képessége, a stratégiai szemlélet beépül a meghatározó döntési folyamatokba, és javul a döntési folyamatok megalapozottsága.