Sok programmal vártuk a pécsi, kanizsai és szemesi diákokat a márciusi találkozóra, ahol a résztvevők egy része már régi ismerősként üdvözölte egymást, és a csoportok a szabadidős programok alatt rendre össze is keveredtek. Ez nagy örömmel töltötte el munkatársainkat, akik a problémafeltáró játékok és párbeszédek alatt már bátran alkottak a gyerekekből vegyes, tizenöt-húsz fős kiscsoportokat. A játékokat és beszélgetéseket természetesen mindenhol két-három pedagógus figyelte és moderálta a gördülékeny és asszertív diskurzus fenntartása érdekében, és az előzőekhez képest kisebb csoportbontás a korábbiaknál is személyesebb hangnemet eredményezett.
A helyi érvényű különbségeken túl ezúttal beszélgettünk a félelmekről is, ami a célcsoport életkorára való tekintettel kevéssé „nagyközönségnek“ való téma. A gyerekek elsősorban a család instabilitásával, tagjai egészségével kapcsolatos félelmeket fogalmaztak meg, i kellett választaniük egy kreatív játék keretében, hogy mely papírkellékeket vennének magukhoz, hogy segítsen a félelem elűzésében, majd azokat is, amelyek a félelem leképezésére utaltak. Ezeket esetenként egészített, kimondottan a korosztályra jellemző – MOMO-jelenség, Kék Bálna, és kirekesztéstől való – félelemről szóló gyereknyelvű beszélgetések kísértek. Megkérdeztük őket, hogyan kezelik a félelmeiket, erre ötletes, de gyakran csak félig komoly válaszokat adtak.
Ebben a foglalkozássorozatban a tanulók közösségi megismerései nyertek teret. A diákok társat/társakat kaptak önmaguk megismeréséhez. A foglalkozás alapját képző beszélgetések és játékok olyan kompetenciákat, képességeket mozgattak meg, amelyek a kreativitást segítik. Léggömbökből, lufikból álló kapun mentek át csoportosan, majd egyenként, megszólítva a másikat és egy-egy gesztust gyakorolva az általuk kiválasztott partner irányába. Biztonságos, szeretetteljes közeget nyújtott számukra a kijelölt gyakorlatsor, amire a fejlesztéshez szükség volt. Fontos szerepet kapott a játékosság, önkéntesség, a jó memória, kíváncsiság-tudásvágy, sokrétű érdeklődés, magas érzelmi intenzitás (túlérzékenység) örömet adó együttlét, melynek jellemzője a vidámság, a felszabadult kacagás, a humor megjelenése.
A program a következő képességstruktúra elemek fejlesztésében volt kompetens:
- Alapkészségek: megértés, beszéd
- Gondolkodási képességek: kreatív gondolkodás, döntéshozatal, problémamegoldás, előrelátás, érvelés.
- Személyes minőségek: felelősség, önértékelés, együttműködés, tisztesség, őszinteség
A kulcsképességek és a fenti alapkészségek mellett az információ kezelésének (megtalálásának, szelektálásának, felhasználásának, azaz begyűjtésének, rendszerezésének és csoportosításának) képességét fejlesztettük, a tapasztalati tanulás és megélt valóság közötti differencia megteremtésével.
A következő kulcskompetenciákat fejlesztettük:
- A komplexitás kezelésére való képesség (pl. a nyitott és bizonytalan helyzetek kezelésének képessége).