SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Balatonszemesi Reich Károly Általános Iskola
Időpont: 2018. szeptember 20.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
A foglalkozás elsődleges céljai:
- A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
- Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
- Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
- Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
Fejlessze a tanulók:
o érzékszerveik működését
o megfigyelő és utánzókészség
o figyelem összpontosító képesség
o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét
o együttműködési képességét
1)Bemutatkozás
A szóbeli bemutatkozás során azt kértem a diákoktól, hogy mondják el a nevüket, egy jó tulajdonságukat, illetve egy információt, amiről úgy gondolják, hogy fontos tudni róluk. Gyakran előfordul, hogy diákok nem mernek vagy nem tudnak beszélni az erősségeikről. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a személyiségfejlődés ilyen korai szakaszában a gyerekek merjék verbalizálni önmaguk és a környezetük számára, hogy milyen pozitív jellemvonásaik vannak, hiszen azokkal azonosulnak. A gyerekek mindannyian – néhányuk kis biztatás után – teljesítették a kérésem, így azonnali pozitív élménnyel léphettünk be az új közösségünkbe.
2) Szíszászú
A drámajátékokba való bevezetéshez egy népszerű és rendkívül egyszerű, ugyanakkor sok figyelmet igénylő játékot választottam. Ez a látszólag kompetitív gyakorlat valójában komoly együttműködést igényel, a játék élvezhető színvonalának elérése íratlan, közös feladat.
3) Bumm
A gyerekekkel körbe álltunk, a kör közepén álló játékos a seriff. Akire rámutat és azt mondja, hogy “bumm”, leguggol, majd a két mellette álló “párbajozik”, a tenyerükkel pisztolyt formázva versenyeznek, ki “lövi le” előbb a másikat. Fontosnak tartottam, hogy az első alkalommal ne legyen veszteségélmény, így kiesés nélkül játszottunk. A játékot utánam több diák is vezette („Amit a seriff lát, hall, mond, az úgy van.”), azaz a gyerekeknek feltétlenül hagyatkozniuk a választott játékvezető döntéseire, kommentár vagy megkérdőjelezés nélkül.
4) Szaladj, ha…
Ezután megkértem a gyerekeket, hogy üljenek körbe. Ismertettem a játékszabályt: Eggyel kevesebb szék van a körben, így egy valakinek nem jut hely. Ez az illető bekerül a kör közepére, neki a feladata az, hogy le tudjon ülni. Ezt úgy érheti el, hogy mondd egy saját magára igaz kijelentést, azzal a kezdéssel, hogy “Szaladj, ha.” Pl. “Szaladj, ha voltál szerelmes”. Rajta kívül, akire igaz ez a kijelentés, neki is szaladnia kell, s ez idő alatt a kör közepén levő le tud ülni a felszabadult helyre. A játék célja az egymásra ismerés: aki velem együtt fut, az olyan, mint én.
5) Ne nevess
Számomra fontos, hogy minden foglalkozás pozitív élménnyel záruljon, így történt az első alkalommal is. A diákokkal körbe álltunk, a játékszabály a következő volt: ne nevess! Szótlanul, mozdulatlanul, folyamatos szemkontaktussal: a játék kevesebb mint fél percig tartott, mindenki elnevette magát. A játék fejlesztette a diákok érzelemkifejező, figyelemösszpontosító képességét és mindannyian jókedvvel távoztak.
Összegezve: Azt kell mondanom, hogy ígéretes csoportnak bizonyulnak. Bár még nem vettek részt hasonló foglalkozásokon, ezért mindent lépésről lépésre meg kell tanítani nekik, világosan körvonalazódott a tény, hogy érdekli őket a dráma, illetve kíváncsiak egymásra. Nem mondhatom, hogy “zökkenőmentesen” telt az óra. Sőt. Minden játéknál percek azzal teltek el, hogy a szétszóródó figyelmüket visszatereljem a játékra. Képtelenek koncentrálni teljesen 3-4 percnél tovább. Pl. a körben állás meglepő módon nehezen ment néhányuknak, úgy, hogy közben ne csináljanak semmit. Vagy a kezüket mozgatták, közben dülöngéltek, a BUMM-os játéknál volt leginkább érezhető, “fáziskésésekkel” reagáltak. Ez viszont nem probléma, hiszen a szabályjátékok által a koncentrációs készséget is lehet fejleszteni.
Budapest, 2018.09.30