SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Pécs, Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola
Időpont: 2018. december 11.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
Ez az alkalom a bizalom kiépítésére, valamint továbbfejlesztésére szolgált, a térérzékeléssel, s a tapintási érzékelés fejlesztésével együtt.
Első játék: Vak-kör
A terem méreteihez képest a legnagyobb körben állunk. A kör közepén csukott szemmel álló játékos egyenletes tempóval megindul valamelyik irányba. A körben állók feladata: a hozzájuk érkező, vakon járó társukat meg kell fogniuk. Ezek után visszafordíthatják a nekik tetsző irányba. A körben közlekedő játékos újra elindul – mindig egyenes vonalon halad a körön belül. A bizonytalanság is bizalmatlanság jól megfigyelhető a járás tempójának változásán, az irányváltozásokon.
Második játék: Vak-kígyó
Négy-öt főből álló kiscsoportokban játszunk – egymás kezét fogva megyünk a sor elején álló, nyitott szemű társunk után. Természetesen sem az irányító, sem a vakok nem beszélhetnek: csak kezük szorításával adhatnak egymásnak információt.
Harmadik játék: Egyedül
Csukott szemmel sétál mindenki a teremben. A játék alatt nem szabad beszélni! A tér és a térben lévő személyek, tárgyak érzékelésére kell figyelni. A mellettünk elhaladókkal megpróbálhatunk kapcsolatot teremteni – ez csak érintéssel, tapintással lehetséges. Ezen játék során a diákok még lassabban lépkedtek bizonytalanságok miatt.
Negyedik játék: Tanulmányút
Vakvezetésre épülő összetett gyakorlat. Párokban játszottuk. Megkértem a gyerekeket, hogy olyan társat válasszanak maguknak, akit a legjobban ismernek a társaságból. A párok tagjai érintés, tapintás útján kommunikálhatnak. A látó feladata: vezetnie kell társát, segíteni őt abban, hogy a nem gátolt érzékeivel minél jobban megismerhesse pillanatnyi környezetét. 5-10 perc után páron belüli szerepcserével folytattuk.
Ötödik játék: Vakok és szobrok
Végezetül egy összegző játékot játszottunk, szintén a bizalom témakörben. Több már ismert gyakorlatelem kombinálásával létrejött nehéz, de szép játék. A csoport fele “vakokból” áll, a másik felét alkotják a vezetők. A vezetők a vakok nevét mondják, akik elindulnak feléjük. A vezetők gyakran változtatják helyüket, azután megállnak, s tovább szólongatják a vakokat. Amikor a vakok a vezetők mellé érnek, azok kézen fogják őket és egy szoboregyüttest képeznek a vakokból oly módon, hogy azok teste egymáshoz érjen. Ezután a vezetők távolabb mennek, s mindegyikük ugyanazt a pozíciót veszi fel, amibe partnerét állította. A vakok a leképezett szoboregyüttes elkészülése után megpróbálják saját vezetőjüket felismerni, megtalálni, természetesen csukott szemmel.
Reflexió: A gyakorlatsor még a drámajátékban tapasztalat csoportnak is nagy nehézséget tud okozni, de úgy gondoltam, hogy a kialakult jó hangulatot és felém való bizalmat megpróbálom a csoporttal átforgatni valami “komolyabb” munkába. Erre jól reagáltak a diákok, kevesen elégedetlenkedtek csak, hogy a szó klasszikus értelmében véve nem játszunk.
Nagyon hasznos volt számukra, hogy csukott szemmel kellett dolgozniuk, többen is visszajelezték, hogy az alváson kívül egyáltalán nem szokták ennyi ideig csukva tartani a szemüket. Mindenki bátorsággal ment bele a játékokba, annak ellenére, hogy teljesen új és szokatlan helyzetbe kerültek. A tréning során jelentős előrelépést tapasztaltam a térérzékelés, bizalom, tapintási érzékelés területén a résztvevőknél.
Budapest, 2018.12.31.