2019.06.12-én és 13-án Balatonszemesen rendeztük meg 2 napos Színházi Fesztiválunkat, melyen a bevont gyermekek mellett az a kontrollcsoport tagjai, valamint további érdeklődők szép számmal vettek részt.
A program alapját egy közösségi színházi előadás képezi – a Henning Mankell által írt művek motívumait felhasználó adaptáció. A Csillagkutya c. regény az anyátlan kiskamaszról, Joelről és édesapjáról szól, akiket az emlékek és az álmok tartanak életben. Játék az igazságról, felelősségről, a fantázia hatalmáról és a puha gyermekkorból való felnőtté válásról.
A regény élethelyzeteit alapul véve mindhárom résztvevő a saját célcsoportjával létrehozta a saját osztálytermi előadását, amelyhez komoly terepmunka kapcsolódott. A cél az volt, hogy a különböző társadalmi szemléletű fiatalok saját környezetükben megismerjék a társadalmuk problémáit, és közelebb kerüljenek saját későbbi nehézségeik megoldásához, mindezt a regény és a színházi eszközök (dramaturgiai elemek, kontaktus, kulturális kommunikáció) révén.
Mindhárom helyszínen, így Balatonszemesen, Pécsen és Nagykanizsán is létrejött egy-egy osztálytermi előadás, mindegyik más részterületű problémákra összpontosít. A projekt nagyjából felénél, vagyis 2019.06.12-én és 13-án Balatonszemesen találkoztak a konzorcium tagjai, ahol megrendeztünk egy Színházi Fesztivált, melyen mindhárom csoport bemutatta saját előadását a másik környezetében. Az előadások után az adott problémákat tárgyaljuk meg az adaptáció révén, kiscsoportos beszélgetések keretében.
A produkciók alapvetően beavató színházi előadások voltak, amely komplex színházi forma, s ennek, valamint a kapcsolódó beszélgetéseknek és foglalkozásoknak az volt a célja, hogy a fesztivál alatt a klasszikus mű és a diákok közötti párbeszéd létrejöjjön a drámapedagógia eszközeivel. Fontos volt a párbeszéd az alkotók és a nézők között, melyet a színész-drámapedagógus főként kérdésekkel és játékokkal vezetett úgy, hogy a válaszokat maguk a nézők – a fiatal diákok – adták meg, alakítva a darab alakulását és a szerepeket folyamatosan.
A célok megvalósításának érdekében a beavató színházi program létrejöttét zenei, prózai és drámapedagógiai munkafolyamat előzte meg. A létrehozott színházi nyelv alapja a színházi beszéd, ami híd és kapocsteremtő erőként működik a drámai nyelvezet és jelenkorunk diáknyelve között. Mindez persze eszköze a helyi problémák feltárásának, beépítésének a darabba, amely épp attól lett más minden csoport esetében, hogy más lokális problémákat azonosítottak és dolgoztak fel. A megvalósítás formája is különböző volt, mert míg az egyik csoport előadása a színpadon, klasszikus kukucska színpad formáját magára öltve működött (Balatonszemes), addig a másik csoporté a nézőtéren, a nézők között is mozogva, kamaraelőadásként valósult meg (Nagykanizsa), míg a harmadik előadás csupán az előadás kiindulópontjaként vette igénybe a színháztermet, utána mozgószínház módjára bejárt a ház épületrészeit (Pécs).
A program a színház világába, formanyelvébe avatta be a gyerekeket, s a fesztivál ezt képezte le a színház jelrendszerének megértésére, a látott jelrendszer dekódolásának fejlesztésére, a korosztályi sajátosságok figyelembe vételével, a befogadás szintjeinek szem előtt tartásával.
A program során biztosítottuk a rendezvény lebonyolításáért felelős programkoordinátort, moderátort, az előadásutáni beszélgetésekhez, foglalkozásokhoz drámapedagógust, a foglalkozásokhoz szükséges kellékeket is.
A gyermekek nagyon élvezték az együtt töltött időt, nagyon izgultak saját előadásuk miatt. Nagy érdeklődéssel fogadták a többiek előadását, és azt követő beszélgetéseket. Elmondásuk szerint remek napokat töltöttek együtt, és igazi élményekkel gazdagodtak.