SZAKMAI BESZÁMOLÓ
EFOP-5.2.4-17-2017-00008
Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer
adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén
Helyszín: Nagykanizsa, Miklósfai Általános Iskola
Időpont: 2018. szeptember 24.
Foglalkozás: Érzékenyítő tréning
Minden emberi kapcsolat alapja a bizalom, ezért célszerűnek találtam, hogy az első foglalkozás az ismerkedés köré épüljön.
- Névtanulós
Kezdésnek egy igen egyszerű, de annál hasznosabb játékba vágtunk bele. Ezen játék a névtanulás, illetve memóriafejlesztés szempontjából ideális. Körbeülünk a csapattal, a tőlem jobbra ülő játékos bemutatkozik. A mellette szintén jobbra ülő játékos megismétli a nevet, majd hozzáteszi a sajátját. Az utána következő már a sajátjával együtt három nevet mond, és így tovább. Ezt visszafelé is eljátszottuk, hiszen aki utoljára marad, neki van a legnehezebb dolga.
- Mondd a nevét
A Névtanulós játék után körbeálltunk, s folytattuk tovább a nevek rögzítését, illetve a koncentráció gyakorlását. Megkértem őket, hogy álljunk körbe s dobjuk a labdát miközben mondjuk valakinek a nevét különböző szabályok szerint.
Például:
- A saját nevét kell mondania annak, aki kapta a labdát.
- Mondjuk annak a nevét, akitől kaptuk a labdát
- Határozottan mondjuk annak a játékosnak a nevét, akinek dobni akarjuk a labdát. 4. Három nevet mondunk: akitől kaptuk, a sajátunkat, majd annak a nevét, akinek dobjuk a labdát.
III. HOGY TETSZIK A SZOMSZÉDOD?
Ez a játék szintén egy székfoglaló típusú játék. Ugyanúgy egyetlen játékos áll középen, a többiek ülnek a helyükön. A középen levő játékos megkérdi: „Hogy tetszik a szomszédod?” Erre azt felelhetik, hogy „Tetszik.” Ilyenkor mindenkinek fel kell állnia, és új helyet kell keresnie magának. Vagy azt felelhetik, nem tetszik. Ilyenkor nem történik semmi. A kérdezett játékosnak van egy harmadik lehetősége: “Tetszik tetszik, de X Y-é jobban tetszik. Így a kérdezett szomszédjai, illetve a kijelölt társ és a szomszédjai helyet kell, hogy cseréljenek. Ez a játék amellett, hogy nagyban hozzájárult a frissen tanult nevek rögzítéséhez, segített a koncentráció- és megfigyelőkészség fejlesztésében.
- Szaladj, ha…!
Amiután megtanultuk a neveket, az ismerkedés következő lépcsőfokára léptünk a következő játékkal.
Megkértem a gyerekeket, hogy üljünk körbe. Ezek után a saját székemet kiraktam a körből, s beálltam középre. Aki középen van, mindig úgy kell kezdenie a mondatot, hogy “Szaladj, ha…”. Olyan állítást kell mondani, ami igaz rád, és ha az állítás igaz az ülőkre is, akkor azon ülő játékosok gyorsan felszöknek a székről, és új helyet keresnek maguknak. Eközben a kör közepén levő játékos is próbál találni magának helyet. Új ember kerül középre, s folytatódik tovább a játék.
- NÉV-SKANDI
Lezárásnak pedig egy kifejezetten vicces játékot játszottunk, ami a kő-papír-ollóra épül. Sétált összevissza mindenki a térben, miközben a saját nevüket skandálták. Akik találkoztak, kő-papír-ollóztak, s a vesztes beállt a győztes háta mögé, s így nem a saját, hanem legyőzője nevét skandálta tovább. A játék addig tartott, amíg ki nem alakult egy hatalmas kígyózó sor, s mindenki a győztes nevét nem skandálta.
A gyerekek részben ismerték egymást, de leginkább csak látásból. A foglalkozás legelején rendkívül meg voltak szeppenve, hiszen egy teljesen új helyzetben találták magukat. Bár mindenki játszott, senki nem volt, aki ne akart volna játszani, érződött az óvatosság, korlátoltság, nagyon vigyáztak arra, hogy ne mondjanak „sületlenséget” egymás előtt, mert féltek, hogy mit fog majd a másik gondolni róluk. A foglalkozás elején, körülbelül a feléig csend uralkodott, kizárólag azt csinálták, amit az adott játék megkért tőlük. 10 perc szünet következett, mely alatt kimentem a teremből, remélve, hogy kaptak már egy közös élményt, és beszélgetést fognak kedvezményezni egymással.
Ez így is történt. Folytattuk tovább a játékokat, s jól érezhető volt, hogy kevesebb a feszültség a levegőben, már elkezdtek játék közben viccelődni, reagálni egymásra.
Az érzékenyítő foglalkozás legfontosabb játéka a „IV. Szaladj, ha…” volt. Ebben a játékban tudtam felmérni, éppen milyen élettani korban is vannak pontosan a gyerekek! A kezdeti 2-3 próbakör után nagyon egyszerűen és simán ment a játék, önfeledten érezték magukat a gyerekek. Ennek a feladatnak a lényege, hogy megismerjük a fiatalokat, hogy éppen mi is foglalkoztatja őket a világból és emellett kiderül mennyire kreatívak! Figyelmeztetésem után, melyben az hangzott el, hogy ne mondjunk olyan dolgokat, amik rajtunk vannak, hanem olyanra próbáljunk rávilágítani, amit nem ismerhetnek a többiek. Példa az új kapcsolatok létrehozására: K. előttünk áll és ezt mondja: Szaladj, ha szereted a Real Madridot. Néma csend után 3 másodperccel feláll az a fiú, akivel a foglalkozás elején még nem éppen irodalmi stílusban szólogattak be egymásnak, kiderül róla is, hogy szereti a fent említett focicsapatot. Ettől kezdve – mivel valamilyen hasonlóságot ismertek fel egymásban – félredobták a korábbi zsörtölődéseket és indulatokat. Az óra végéig együttműködőek maradtak egymással!
Összegezve: a főjáték (IV.) és így az egész foglalkozás teljes mértékben elérte a célját! Ezek a tapasztalatok a későbbiekben fontosak lesznek, hiszen a Csillagkutya olvasmányunkban is kemény kérdések várnak ránk, amire fontos megfelelő érzékenységgel közeledni és nyúlni!
Második 6 hónap foglalkozás elsődleges céljai:
- A diákok tanulják meg szabadon, nyíltan kommunikálni saját és mások iránt érzett érzelmeiket
- Sajátítsák el a hatékony agressziókezelési módokat
- Váljanak kompetensekké az érzelmek felismerésében
- Az empátia, fantázia fejlesztése, a csoport összetartozás-tudatának erősítése
Fejlessze a tanulók:
o érzékszerveik működését
o megfigyelő és utánzókészség
o figyelem összpontosító képesség
o szókincs, kifejező-, beszéd- és mozgáskészségét
o együttműködési képességét
o figyelem-összpontosító képességét
Budapest, 2018.09.30