Szerző:

A programsorozat 2. alkalma 2019. június hónapban valósult meg Balatonszemesen, melynek célcsoportja a nagykanizsai, pécsi és szemesi diákok voltak. A szakmai program bentlakásos jellege megteremtette a pozitív, felszabadult légkört, mely nagy könnyebbséget jelentett a későbbi munka során.

A konzorciumi intézmények közös szervezésében létrejött programsorozat folyamán a gyermekek betekintést nyerhettek a színházi formák világába, mely tapasztalatok segítették őket kifejezőkészségük fejlesztésében és kommunikációs eszköztáruk bővítésében. A Nyári Színházi Napok során a tanulók különböző improvizációs játékokkal ismerkedhettek, melyek felkeltették érdeklődésüket a színházi munka és annak különböző formái iránt. A gyermekek aktív részvételével az improvizációs játékok során jeleneteket készítettünk. Eztán a tanulók zenés-táncos tréningen vettek részt, mely nagy sikert aratott körükben, így a már kész jeleneteket ezekkel az elemekkel bővítették ki.

A program célja az volt, hogy a résztvevő tanulók az előadás (amelyben megtalálhatók a dráma, a népköltészet, a ballada elemei is) játékos feldolgozása révén, tét nélküli helyzetekben fejlesszék fantáziájukat, egymást figyelve azonosítsanak és reprodukáljanak viselkedésmintákat, kommunikáljanak, mindezzel segítve a társadalmi integrációjukat és az egyéni érvényesülésüket. Célunk volt, hogy különböző dramatikus tevékenységformákon, képességfejlesztő gyakorlatokon és szövegimprovizációs feladatokon keresztül fejleszteni tudjuk a tanulók érzelmi, értelmi, szociális és fizikai képességeit, készségeit. Gazdagítani önkifejezési formáit, illetve az egyéni és csoportos kreatív folyamatokon keresztül elősegíteni a tanulók szocializációjának folyamatát. Így a tanulási folyamat egyben szocializációs folyamattá is vált.

A szövegek feldolgozásának módszerét vizsgálva két fő irányzatot követtünk. Az egyik, amikor a szöveghez, az abban foglalt eseményekhez és a megadott információkhoz történő maximális ragaszkodás jegyében zajlik a játék, a másik pedig, amikor a szöveg csak a szerepjáték elindításául szolgáló impulzusként jelenik meg. A játék során megvalósuló események akár teljes mértékben is eltérhetnek a szövegben leírtaktól. A szerepjáték mind a pszichológia, mind a pedagógia eszköztárában gyakran használt módszernek számít, melynek egyik fontos célja az abban résztvevők személyiségének fejlesztése. Az így működő pedagógiai transzferfolyamat létrehozását, a hozzá tartozó program megalkotását és a teljes megvalósítást vállaltuk.

A Kóbor szálló című meseregény nagyon leegyszerűsített történetére épültek a foglalkozások, aminek fókuszában a kirekesztettség problémája, és a mi problémához való viszonyulásunk állt. A történet elmesélését egyszerű drámajátékokkal szakították meg az előadók, amik a történet egy-egy dramaturgiailag fontos elemét segítettek jobban átélhetővé tenni és megérteni. Eközben pedig a koncentráció, a testtudat, és a kommunikáció fejlődését célozták meg. A csoportkohézió erősítése mellett, elsősorban arra törekedtünk, hogy jókedvben, laza hangulatban, egy nyári tábornak megfelelő, befogadói attitűdben, jelenlétben történjenek a foglalkozások.

Bemelegítésként a saját keresztneveikre alliteráló neveket találtak ki maguknak a gyerekek, majd egy „mozdulat és név” körrel folytatták a játéksort. Ezt követően a történet főszereplőjének, Hetedhét Hugónak a szerepébe lépve kezdődött el a történet. Kollégáink egy különleges eszközt, a bringa-verklit vitték magukkal, amely egy kerékpárra épített hangszer, amin megzenésített József Attila és Weöres Sándor versek zenei kíséretét lehet játszani, míg a hallgatók éneklik azokat. Három ilyen énekelt vers lett beépítve a foglalkozásba, mindegyiket dramaturgiailag indokolt helyre és eszközzel illesztve.

Az első közös játék egy „Fusson az, aki…” című székfoglaló játék volt. Közös játékokhoz általában a drámapedagógiában is ismert szabályjátékokat használták a szakemberek. A történet következő megszakítása egy „Őrszem” játék volt, ami átélhetővé tette a kirekesztett élethelyzet kiszolgáltatottságát a gyerekek számára. Többször is egyszerű fórum beszélgetéssel dolgozták fel a történet kérdéseit, és mindig játékos helyzetekben dolgozták fel a folyamatokat. A következő játék egy tapsolásos koncentrációs játék volt, amivel a mese történetét lezáró nagy kergetőzést szimuláltuk. Majd a történet befejezése után mindig bemutatásra került a meseregény egy-egy szituációja.

A háromnapos színházi tréning fontos emberi és szakmai kapcsokat alakított ki a diákok között. A fiatalok együttműködési készsége a közös munka folyamán ugrásszerű fejlődést mutatott, remekül érezték magukat

A 3. alkalommal megrendezett nyári filmes napok kurzusát 2019.06.14-16. között rendeztük, Balatonszemesen. Azért ezt az időpontot választottuk, mert ekkor zajlott a XXV. Latinovits Zoltán Vers – és Prózamondó Találkozó.

A gyermekek a program keretében részt vettek a Találkozón, figyelemmel hallgatták a verseket.

Latinovits Zoltán főként a különleges versmondási stílusáról volt híres, ezért a találkozó is a szavalás köré épült: A helyszínt a színészlegendáról elnevezett Latinovits Művelődési Ház biztosította. ezért a mi foglalkozásaink jelentős részt is itt, illetve a Művelődési Házban volt.

A 3 nap során a következő filmeket néztük meg együtt a gyerekekkel, amelyeket aztán elemeztünk:

• Összetörve c. film

A kisfilm három az édesanyjával egy munkásszállóra éppen beköltöző fiútestvér életébe ad rövid bepillantást. A történet a beilleszkedés nehézségei mellett az egymásrautaltság és összetartozás érzését mutatja be.

Azon túl, hogy a kisfilm révén a generációs mobiltelefon használat által katalizált tipikus veszélyekre kíván konkrét példákon keresztül rámutatni, fontos célja az is, hogy a projektben szereplő fiatalok megtapasztalják a kisfilmek révén a közös alkotás élményét és az ezzel elérhető társadalmi figyelmet és megbecsülést.

• Célkeresztben c. film

A díjazott film egy osztályba új tanulóként érkező lány történetén keresztül a cyberbulling jelenségre, illetve a mobiltelefonon tárolt érzékeny információkból fakadó veszélyekre kívánja felhívni a figyelmet.

A történet és a dialógusok kialakításában a BÁRKA Kőbányai Átmeneti Gyermekotthonban élő gyermekek aktívan részt vettek, sőt a filmbéli gyermekszereplőket is ők formálták meg. A kisfilmet az Életrevaló Egyesület kezdeményezésére a Bárka Átmeneti Otthonban elő fiatalok aktív közreműködésével az Északi Támpont csapata forgatta le.

• Egy örökbefogadó család története c. film

” Amit kimondtunk, az egy háromszög volt- aminek a két alsó sarkában helyezkedünk el mi, legfelől az Isten, középen pedig a család- és reméltük, hogyha jó mintát mutatunk, akkor követni fognak minket. ” A film egy örökbefogadó családról szól. István és Felesége, mint mondják, mindig is ismerték egymást- hiszen egy óvodába, egy iskolába jártak. A Szerelmet 88-tól élik. Már az udvarlás idején nagy családot terveztek- sokáig azonban nem érkezett gyermekáldás. A kórházban, ahová kezelésre jártak, a Professzor mesélte,hogy gyermekeket szoktak hátrahagyni – Ő tudott Tamásról is. A reménybeli szülők már az első találkozásnál beleszerettek a hallássérült kisfiúba- akit 19 éve fogadhattak otthonukba. Akkor elhatározták, örökbe fogadnak egy másik gyermeket is- s beadták a kérelmet. Tamás érkezése után érte őket az első csoda-megszületett Pisti fiuk. S bár mindenki mondta többet ilyen nem fordulhat elő, egy évre rá Annának örülhettek. Ekkor érkezett volna a már elindított örökbefogadási kérelem folytán az új testvér, de Anna érkezése akkor kizáró ok volt. Tisztes, boldog életet éltek – majd 10 évig Budakalászon. Jó hét éve döntöttek- Tamásnak speciális iskolára van szüksége- ezért változtatnak. ” A gyerekek imádkoztak, hogy olyan házat szeretnének, ahol patak folyik a kert végében.” És Acsán még ez is volt. Dani fiuk már itt született – az utolsó csoda. Hiszen rákos megbetegedésre számítottak, s egy orvosi vizsgálat derített fényt a növekvő új életre. A legkisebb Pintér gyermek most 8 éves. Számára már természetes, hogy bodzát szed a kert végében, hogy kapál, rendben tartja az eper ágyást. Ahogy Annának is, hogy citrom illatú bazsalikomot palántázzon vagy Pistinek, hogy a tyúkokról gondoskodjon. Mert a Pintér családban mindenkinek megvan a maga dolga- együtt csinálnak mindent. Élnek egy szentséggel és csodákkal teli, tisztes életet- Acsán, a Cserhát hegység lábánál, a Galga völgyének kanyarulatában. Ott, ahol mesél a táj. S a falubeliek egy családként gondolkodnak.

A filmek megtekintése után szociológiai, etnológiai és empirikus megközelítésben tárgyalták át a gyerekek a szakembereink segítségével a filmben megtapasztalt veszélyes társadalmi jelenségeket, a közösségi közegben könnyen eluralkodó negatív magatartás típusok és normák nélküliséget, és az ember életét, fejlődését, társadalmi integrációját veszélyeztető modern kori tényezőket.

2019.06.12-én és 13-án Balatonszemesen rendeztük meg 2 napos Színházi Fesztiválunkat, melyen a bevont gyermekek mellett az a kontrollcsoport tagjai, valamint további érdeklődők szép számmal vettek részt.

A program alapját egy közösségi színházi előadás képezi – a Henning Mankell által írt művek motívumait felhasználó adaptáció. A Csillagkutya c. regény az anyátlan kiskamaszról, Joelről és édesapjáról szól, akiket az emlékek és az álmok tartanak életben. Játék az igazságról, felelősségről, a fantázia hatalmáról és a puha gyermekkorból való felnőtté válásról.

A regény élethelyzeteit alapul véve mindhárom résztvevő a saját célcsoportjával létrehozta a saját osztálytermi előadását, amelyhez komoly terepmunka kapcsolódott. A cél az volt, hogy a különböző társadalmi szemléletű fiatalok saját környezetükben megismerjék a társadalmuk problémáit, és közelebb kerüljenek saját későbbi nehézségeik megoldásához, mindezt a regény és a színházi eszközök (dramaturgiai elemek, kontaktus, kulturális kommunikáció) révén.

Mindhárom helyszínen, így Balatonszemesen,  Pécsen és Nagykanizsán is létrejött egy-egy osztálytermi előadás, mindegyik más részterületű problémákra összpontosít. A projekt nagyjából felénél, vagyis 2019.06.12-én és 13-án Balatonszemesen találkoztak a konzorcium tagjai, ahol megrendeztünk egy Színházi Fesztivált, melyen  mindhárom csoport bemutatta saját előadását a másik környezetében. Az előadások után az adott problémákat tárgyaljuk meg az adaptáció révén, kiscsoportos beszélgetések keretében.

A produkciók alapvetően beavató színházi előadások voltak, amely komplex színházi forma, s ennek, valamint a kapcsolódó beszélgetéseknek és foglalkozásoknak az volt a célja, hogy a fesztivál alatt a klasszikus mű és a diákok közötti párbeszéd létrejöjjön a drámapedagógia eszközeivel. Fontos volt a párbeszéd az alkotók és a nézők között, melyet a színész-drámapedagógus főként kérdésekkel és játékokkal vezetett úgy, hogy a válaszokat maguk a nézők – a fiatal diákok – adták meg, alakítva a darab alakulását és a szerepeket folyamatosan.

A célok megvalósításának érdekében a beavató színházi program létrejöttét zenei, prózai és drámapedagógiai munkafolyamat előzte meg. A létrehozott színházi nyelv alapja a színházi beszéd, ami híd és kapocsteremtő erőként működik a drámai nyelvezet és jelenkorunk diáknyelve között. Mindez persze eszköze a helyi problémák feltárásának, beépítésének a darabba, amely épp attól lett más minden csoport esetében, hogy más lokális problémákat azonosítottak és dolgoztak fel. A megvalósítás formája is különböző volt, mert míg az egyik csoport előadása a színpadon, klasszikus kukucska színpad formáját magára öltve működött (Balatonszemes), addig a másik csoporté a nézőtéren, a nézők között is mozogva, kamaraelőadásként valósult meg (Nagykanizsa), míg a harmadik előadás csupán az előadás kiindulópontjaként vette igénybe a színháztermet, utána mozgószínház módjára bejárt a ház épületrészeit (Pécs).

A program a színház világába, formanyelvébe avatta be a gyerekeket, s a fesztivál ezt képezte le a színház jelrendszerének megértésére, a látott jelrendszer dekódolásának fejlesztésére, a korosztályi sajátosságok figyelembe vételével, a befogadás szintjeinek szem előtt tartásával.

A program során biztosítottuk a rendezvény lebonyolításáért felelős programkoordinátort, moderátort, az előadásutáni beszélgetésekhez, foglalkozásokhoz drámapedagógust, a foglalkozásokhoz szükséges kellékeket is.

A gyermekek nagyon élvezték az együtt töltött időt, nagyon izgultak saját előadásuk miatt. Nagy érdeklődéssel fogadták a többiek előadását, és azt követő beszélgetéseket. Elmondásuk szerint remek napokat töltöttek együtt, és igazi élményekkel gazdagodtak.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt keretében került megrendezésre az április 10-én Balatonszemesen megtartott tapasztalatmegosztó rendezvény, mely illeszkedik a három helyszínen, évente egy-egy alkalommal megtartott találkozók sorába.

A projekt keretében 6 alkalommal kerül sor tapasztalatmegosztó rendezvény szervezésére. Az áprilisi alkalom a 6 alkalomból a második volt, melynek keretében a projekt közel egyéves tapasztalatait beszéltük át a konzorcium tagjaival. A megbeszélésen, egyeztetésen a szakmai megvalósítók mellett szakértőnk is részt vett, hogy tudásával segítsen megtalálni a projekt szempontjából legjobb megoldásokat.

A program során a Balatonszemesen megtartott költészet napi előadást tekinthették a résztvevők meg, melynek különleges vendége a fiatalabbak körében is nagy népszerűségnek örvendő József Attila-díjas költő, Varró Dániel volt. Varró Dánielre, mint a mai szlenget és mindennapi életet verses formába öntő kortárs alkotóra azért esett a választás, mert az ő személye képes hidat képezni az új generációk és a számukra sokszor messzinek tűnő magyar költészet között.

A rendezvény központi eleme a tapasztalatmegosztás, ami kerekasztal beszélgetések formájában bontakozik ki. Ezeken a kötetlen beszélgetéseken egyfelől a konzorciumi tagok, másfelől a projekt hálózatába bevont egyéb vendégek oszthatták meg egymással gondolataikat és tapasztalataikat az adott téma kapcsán. Ezúttal a projekt gyakorlati elemeit vizsgáltuk, amellyel a tapasztalt különbségek okán tanulságos eszmecsere alakult ki.

Sok programmal vártuk a pécsi, kanizsai és szemesi diákokat a márciusi találkozóra, ahol a résztvevők egy része már régi ismerősként üdvözölte egymást, és a csoportok a szabadidős programok alatt rendre össze is keveredtek. Ez nagy örömmel töltötte el munkatársainkat, akik a problémafeltáró játékok és párbeszédek alatt már bátran alkottak a gyerekekből vegyes, tizenöt-húsz fős kiscsoportokat. A játékokat és beszélgetéseket természetesen mindenhol két-három pedagógus figyelte és moderálta a gördülékeny és asszertív diskurzus fenntartása érdekében, és az előzőekhez képest kisebb csoportbontás a korábbiaknál is személyesebb hangnemet eredményezett.

A helyi érvényű különbségeken túl ezúttal beszélgettünk a félelmekről is, ami a célcsoport életkorára való tekintettel kevéssé „nagyközönségnek“ való téma. A gyerekek elsősorban a család instabilitásával, tagjai egészségével kapcsolatos félelmeket fogalmaztak meg, i kellett választaniük egy kreatív játék keretében, hogy mely papírkellékeket vennének magukhoz, hogy segítsen a félelem elűzésében, majd azokat is, amelyek a félelem leképezésére utaltak. Ezeket esetenként egészített, kimondottan a korosztályra jellemző – MOMO-jelenség, Kék Bálna, és kirekesztéstől való – félelemről szóló gyereknyelvű beszélgetések kísértek. Megkérdeztük őket, hogyan kezelik a félelmeiket, erre ötletes, de gyakran csak félig komoly válaszokat adtak.

Ebben a foglalkozássorozatban a tanulók közösségi megismerései nyertek teret. A diákok társat/társakat kaptak önmaguk megismeréséhez. A foglalkozás alapját képző beszélgetések és játékok olyan kompetenciákat, képességeket mozgattak meg, amelyek a kreativitást segítik. Léggömbökből, lufikból álló kapun mentek át csoportosan, majd egyenként, megszólítva a másikat és egy-egy gesztust gyakorolva az általuk kiválasztott partner irányába. Biztonságos, szeretetteljes közeget nyújtott számukra a kijelölt gyakorlatsor, amire a fejlesztéshez szükség volt. Fontos szerepet kapott a játékosság, önkéntesség, a jó memória, kíváncsiság-tudásvágy, sokrétű érdeklődés, magas érzelmi intenzitás (túlérzékenység) örömet adó együttlét, melynek jellemzője a vidámság, a felszabadult kacagás, a humor megjelenése.

A program a következő képességstruktúra elemek fejlesztésében volt kompetens:

• Alapkészségek: megértés, beszéd
• Gondolkodási képességek: kreatív gondolkodás, döntéshozatal, problémamegoldás, előrelátás, érvelés.
• Személyes minőségek: felelősség, önértékelés, együttműködés, tisztesség, őszinteség

A kulcsképességek és a fenti alapkészségek mellett az információ kezelésének (megtalálásának, szelektálásának, felhasználásának, azaz begyűjtésének, rendszerezésének és csoportosításának) képességét fejlesztettük, a tapasztalati tanulás és megélt valóság közötti differencia megteremtésével.

A következő kulcskompetenciákat fejlesztettük:

• A komplexitás kezelésére való képesség (pl. a nyitott és bizonytalan helyzetek kezelésének képessége).

A kaposvári Csiky Gergely Színház tragikomédiájával ért véget a 18. Kaleidoszkóp VersFesztivál Vácott, ahol a Magyar Versmondók Egyesülete díjesőt zúdított a legjobbnak ítélt előadókra és társulatokra. A négy napon át tartó versenyprogramban színházi előadásokat, koncerteket, filmeket és versmondást nézhetett, hallgathatott a közönség, s a főszervező Magyar Versmondók Egyesülete a Váci Dunakanyar Színház mellett a Rubra Art Lounge-ban is tartott programokat. Új elem volt a gasztroszínházi forma, amelynek révén a költők által megírt művekben szereplő ételeket meg is kóstolhatták a nézők a színház közelében lévő, exkluzív programoknak helyet adó étteremben.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszeradaptálása, kiterjesztése a Balaton környékénelnevezésű pályázati projekt keretében csatlakozó diákok számos értékes program részesei lehettek. A november 22-től 25-ig tartó VersFesztivál, amely Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléje, sok nézőt vonzott. Teltházzal futott a Soproni Petőfi Színház Jelenetek egy házasságból előadása, a Csavar Színház Jóka ördöge, a Turay Ida Színház Zita című történelmi játéka, a kaposvári Csiky Gergely Színház A nagybőgő című monodrámája, a Kiss Kata zenekar Magyarból jeles és a Kávészünet zenekar Csonka vers, avagy Anyám tyúkja megy a levesbe koncertje, akárcsak a versfilmek vetítése.Az utolsó este Lutter Imre fesztiváligazgató, Kis Domonkos Márk színházigazgató, Kató Hajnalka korábbi Kaleidoszkóp-díjas, a III. Nemzeti VERSeny győztese és a zsűri tagjai adták át az elismeréseket a Váci Dunakanyar Színházban.

A 18. alkalommal megrendezett VersFesztiválon négy nap alatt 138 egyéni előadó, társulat, zenekar és filmes alkotó vonult fel. Hunyadkürti György Jászai Mari-díjas színművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház érdemes művésze A nagybőgő című tragikomédiában nyújtott alakításért kapott színészi Kaleidoszkóp-díjat (az előadást rendezte: Sarkadi Kiss János). A Pécsről érkező Füleki Panka versmondás, Starkné Nagy Jusztina (Veszprém) versfilm kategóriában érdemelte ki a fődíjat.

Juniorként KaleidoszKópé díjat kapott Tőke Domonkos (Nyúl), míg versszínházi kategóriában a Karinthy Színház korábbi előadásának felújított változata, Petőfi Sándor: Az apostol című produkciójáért ítélte oda a zsűri a Kaleidoszkóp fődíjat  Borbély Sándor színművésznek. A fődíj részeként többek között Debreczeny Zoltán A harmadik hexamater című alkotását is átvehette a színész, amit a képzőművész maga ajánlott fel.

Különdíjban részesült a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Arany-metszés című előadása (rendezte: Rák Zoltán), valamint a felvidékről, Hetényből érkezett Csavar Színház(Gál Tamás és Kiss Szilvia), Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című művének színpadra állításáért. Verszene kategóriában különdíjas lett Bartolf Zsuzsanna (Budakalász) és Rauscher Géza (Veszprém), jutalmat vett át Németh Viktor (Budapest) és Kocsis György (Vác).

Versfilmjéért kapott különdíjat Fitos Réka (Eger), Ledő Barnabás (Budapest), az Északi Támpont Egyesület (Nagykanizsa) és a Szolnok Televízió részéről Angyal Virág, versszínházi előadásáért Gáspár Sándor (Pócsmegyer). Versmondóként Dr. Dobosné Pecznyik Ibolya (Monor), Ledő Barnabás, Péter Lea (Szeged), Fábry István (Balassagyarmat), Szabó Réka (Tököl), Szép Hanna (Mohács) és Kerékgyártó Viktória (Budapest).

A hivatásos és az amatőr versenyzők külön kategóriában versenyeztek. Az ítészek között helye foglalt Bagossy László Csokonai-díjas rendező-tanár, Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház Nívó-díjas színművész énekese, Szűcs Katalin Ágnes Jászai Mari-díjas színikritikus, dramaturg, a Criticai Lapok főszerkesztője, Takács Bence Kazinczy-érmes előadóművész, televíziós szakember, és Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas, színházi és televíziós rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője.

A Kaleidoszkóp VersFesztivál célja a vers megnyilvánulási formáinak felkutatása és bemutatása mellett a hivatásos és amatőr előadók, társulatok találkozásának megteremtése. A rendezvény fővédnöke Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, védnöke Rétvári Bence miniszterhelyettes, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, igazgatója Lutter Imre Radnóti-díjas előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke, házigazdája Kis Domonkos Márk, a VáciDunakanyar Színház igazgatója.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt zárásaként összegző-tapasztalatmegosztó eseményt tartottunk Pécsett. A három konzorciumi tag előzetes megállapodás alapján egy-egy órás időkeretben számolhatott be a programelemek megvalósításáról, a kitűzött pedagógiai célok teljesüléséről. Ez az időkeret a powerpoint-prezentációk levetítésével, szóbeli beszámolóval, kérdésekkel együtt nagyjából tartható volt.

A beszámolókat hallgatva a helyspecifikus nevelési-oktatási környezeten túl számos átfedés volt tapasztalható. A TIE mint módszer fogadtatása a tanulók körében felülmúlta várakozásainkat. A projekt valóban sikerrel fejlesztette a résztvevők kognitív-, a szociális-, és a kulcskompetenciáit, gyarapította tudásukat, és játékosságával nem utolsósorban maradandó élményekhez juttatta a diákokat. Az iskolai közösségekbe a drámajáték, drámapedagógiai és médiai foglalkozások széles pedagógiai élmény- és eszköztárát juttattuk el, amely helyi pedagógiai célok érdekében a későbbiekben is felhasználható marad.

A megvalósítók egyetértettek abban, hogy a kooperáció során a mind a tanulók, mind a megvalósítók között létrejött informális és munkakapcsolati többlet, valamint a friss tapasztalatok és a megismert komplex pedagógiai eszköztár olyan értéket hordoz, amelyet a projekt lezárultával is építeni és gondozni kell, és konkrét paramétereket nem említve, de felmerült a további együttműködés lehetősége, amelytől egyik konzorciumi tag sem zárkózott el.

A beszámolókat követően a jelenlevő megvalósítók és partnerek részt vettek az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet Szociopoly 2.0 című színházi nevelési programján, amely ötletesen vegyíti a TIE eszközrendszerét az ismert érzékenyítő társasjáték szabályaival.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt egyik legfontosabb állomásaként korosztályos partneri találkozót tartottunk Pécsett a projektben részt vevő diákok és szakmai munkatársak számára.

A találkozó előtt megvalósítottunk egy hasonló rendezvényt, melynek időpontja másfél hónappal előzte meg a pécsi találkozást. A három konzorciumi tag vonzáskörzetébe tartozó tanulók akkor azt a feladatot kapták, készítsenek rövid videót a településükön leginkább észlelhető problémákról, nehézségekről.

A videók közös megtekintése után együtt értékeltük a látottakat, majd pedagógusaink a száz főt témák szerint kisebb csoportokra osztva a színházi nevelési módszertan segítségével dolgozták fel a látottakat, elsősorban nem a megoldásra, hanem a diákok véleményének kibontására, a kölcsönös figyelemre, a problémák minél teljesebb feltárására helyezve a hangsúlyt. Az egyéb programelemekben már „megedződött” diákok teljes őszinteséggel és figyelemreméltó kreativitással fordultak az adott témák felé, így minden csoportban tartalmas foglalkozások jöhettek létre.

A találkozó egyik lényeges tanulságaként láthatóvá váltak az azt megelőző programok során létrejött másodlagos, diák-diák kapcsolatok, amelyek bizonyosságot adhattak számunkra a csoportközi találkozások fontosságáról. Az eltérő anyagi-társadalmi-szociokulturális környezet az élményszerű találkozásoknak köszönhetően nem akadályozta a tanulókat az informális kapcsolatok felépítésében, sem az egymás felé forduló kíváncsiságban és nyitottságban.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt keretében a helyi résztvevők egy teljes napot nemzetközi sikereket elért sportolókkal tölthettek, amely a testnevelés, a kultúra és a közösségépítés jegyében telt. A szakmai segítők és Szentgyörgyi Romeo világbajnok közösen kötötték le a fiatalokat különböző mozgásos fejlesztő gyakorlatokkal és játékokkal.

Az elismert sportemberek részvétele különösen fontos szerepet játszik a gyermekek személyiségfejlődésében, hiszen azáltal, hogy személyesen is megismernek amúgy elérhetetlennek tűnő világbajnokokat, inspirációt nyernek a saját céljaikért és álmaikért való küzdéshez, legyen az akár a sporttól független dolog is. A sportolók emellett szakmai tudásukkal is segítenek a programok lebonyolítóinak a gyakorlatok megfelelő összeállításában.

Egy másik fontos aspektusa a rendezvénynek a csapatépítés: a versengés elősegíti a gyermekek közti kontaktus létrejöttét, a csapatjátékok pedig közvetlen módon kovácsolják össze a tanulókat. A közös program emellett remek lehetőséget kínál akár a visszahúzódóbb, kevésbé extrovertált vagy nyelvi kommunikációban kevésbé motivált diákoknak arra, hogy közelebb kerüljenek társaikhoz bármiféle feszengés nélkül.

Az ilyen jellegű foglalkozások során a gyermekek különösen aktívnak bizonyulnak, hiszen az állandó mozgás lendületben tartja őket, leköti minden energiájukat, nem csak fizikai, de szellemi szinten is. A sportolók pedig olyan kuriózumként szolgálnak a rendezvények során, akik érdeklődési körtől függetlenül bármelyik gyermek számára példaképként szolgálhatnak.

A Színház az egész: TIE-rendszerű új színházi nevelési módszer adaptálása, kiterjesztése a Balaton környékén pályázati projekt keretében a pécsi tanulók Szentgyörgyi Romeo hatszoros fitneszvilágbajnok társaságában tölthettek el egy tartalmas és szórakoztató, testmozgásban gazdag napot.

A program kitűzött célja az volt, hogy az egyszerre legyen építő jellegű a diákok fizikumára, mozgáskultúrájára és fejlessze interakciós készségüket. A könnyed testmozgás lendületessé teszi a közös foglalkozások menetét, és egyben fejleszti az önfegyelmet és koncentrációt. Az ilyen jellegű programokhoz a nemzetközileg is elismert sportolók jelenléte egyszerre nyújt inspirációt a fiatalabb generáció számára, illetve a sportok és testnevelési gyakorlatok terén szerzett tudásukkal is segíthetik a foglalkozást lebonyolító drámapedagógusok munkáját.

A közös testmozgás másik fontos velejárója annak közösségkovácsoló ereje. Mind az egyénileg, mind a csapatban végzett feladatok felpezsdítik a résztvevők közötti interakciót, esetenként szoros együttműködésre is késztethetik őket, ami nagyban elősegíti az összetartozás érzetének kialakulását. Az is remekül látható, hogy az ilyen tevékenységek során más körülmények között gátlásosabb diákok is megnyílnak társaik felé, könnyebben létesítenek kapcsolatot a többiekkel.

A program során azt tapasztaltuk, hogy az adott sportoló ismertségétől függetlenül a résztvevők fokozott érdeklődéssel fordultak a meghívott vendéghez, és lelkesen vettek részt a gyakorlatokban, elősegítve a testmozgás szeretetének természetes kialakulását, valamint a küzdeni akarást és a motivációt.